Virág élete

A pizsama buli csodásan sikerült, a felkelés már nem annyira. Arra ébredtünk, hogy Laura hív minket skype-on. Mert megbeszéltük, hogy mindent együtt csinálunk: a felkelést, az elalvást, szóval mindent.

-Jó reggelt álomszuszékok!-köszönt.

-Jó reggelt. De ha már ilyen sokáig aludtunk, nem érdemünk meg egy kis pihenést?-kérdezte Viki.

-De neki még zene gyakorlati órája lesz, és köszönni szeretett volna-mondtam.

-Így igaz-helyeselt Laura.

-Amúgy, vannak már barátaid?-kérdeztem.

-Igen. 5 lány, 3 fiú-válaszolt Laura.

-Mi a nevük?-kérdezte Viki.

-A lányok Violetta, Cintia, Natália, Kiara és Aliz. A fiúk Szabolcs, Simon és Máté-mondta.

-Az jó. Máris több, mint itt-mondtam.

-Igen. Viszont nem kedvesebbek nálatok. Esetleg Violetta olyan kedves mint ti, de még ő sem léphet a helyetekbe-mondta.

-Csak azért!-mondta Viki

-Tudnál a barátaidról csatolni egy képet?-kérdeztem.

-Itt vannak-küldte át a képet. Azokat, akik nem a barátai, azokat az orruknál megpontozta. Vagyis, Dominika, Zsanett, Angéla, Fruzsina, Zénó, Ákos, és Márk orrán fekete pötty éktelenkedett.

-Hát, sok olyan van, akit nem kedvelsz-állapítottam meg.

-Mert ők beképeltek-mondta.-Meg amúgy is. Nálatok jobb barátokan nem is találhatnék. Legjobb Barátok Örökre?

-Legjobb Barátok Örökre-mondtuk egyszerre Vikivel. És mi hárman úgy is gondoltuk.

Már tegnap tudtam, milyen fájdalmas lesz, de hogy ennyire. Az iskola felé Ádámmal egy szót sem beszéltünk. Még csak köszönni sem volt kedvünk. Viki lehajtotta a fejét, és ő sem szólt semmit. Úgy döntöttem, nem mondok semmit arról, hogy dönthettem volna. Ha azt mondtam volna, hogy forduljon vissza, most ez nem történne meg. De én azt mondtam, hogy valósítsa meg az álmát. Mert ha nem teszi, akkor más teszi meg helyette. és én ezt nem akarom. Soha nem is akarnám. Viszont várom a délutánt. Mivel jön a téli szünet már holnap, ezért kitaláltam, hogy pizsamabulit tartunk, és Viki és Laura is beleegyezett. Viki átjön hozzám, Laurával pedig aközben skype-olunk. Nem lenne ott Laura, de mégis olyan, mintha. És így, mivel holnap már nem kell suliba jönni, ezért addig maradhatunk fent, amíg akarunk. Kivéve Laurát, akinek reggel 9 órakor van egy zeneórája. Bármint gyakorlása. Ott nagyon kemény felvételi volt állítólag, legalábbis Laurát nagyon megviselte. De felvették. És ez a lényeg. Egész nap csak csendesen vártam a délutánt. Nem szóltam senkihez. Addig, míg Viki meg nem érkezett, a skype már elő volt készítve, már csak arra vártunk, hogy Laura elérhető legyen. A buli kellékei ott voltak az asztalon, megminden elő volt készítve, amikor kaptunk egy hívást Laurától.

-Sziasztok! Tudjátok, mennyire hiányoztok?-kérdezte.

-Sziaaaaa!-mondtuk egyszerre Vikivel.

-Mennyire?-kérdeztem egyedül.

-Nagyon. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fogtok-mondta.

-Ezt búcsúbulinak is terveztem-mondtam.

-Amúgy te is hiányzol nekünk-mondta Viki-Ma nem is beszéltünk egy szót sem senkivel, mert egy szó nem jött ki a szánkon a hiányodtól.

-Tényleg?-kérdezte Laura.

-Igen-mondtam. És estig folytattuk a beszédet. És a ruhák próbálgatását. Meg a sminkelést, és ilyeneket. És 2 órakor sikerült elaludnunk.

Amint felkeltem, már éreztem, hogy nem lesz valami jó napom. Sajnos erre viszont nem gondoltam. De kaptam egy SMS-t Laurától, hogy vár a kapu előtt Viki és Ádám társaságában. Kimentem. Viki sírt, Ádám lehajtotta a fejét, Laura lebiggyesztette száját. Nem értettem. Körülbelül fél percig csend volt, aztán Laura megszólalt.

-Elköltözök-mondta.

-Nem értem-mondtam, pedig értettem, de hátha félrement az információ.

-Zenélni szeretnék, ezért el kell költöznöm. Az a zeneiskola, amit kinéztem, az az ország másik felében van, és ott lakik a nagymamám, és így oda tudok költözni-mondta.

-Ne! Ezt ne!-mondtam.

-Ez lesz az utolsó napom itt-mondta. Ezután a mondat után kicsordult a könnyem. Elkezdtem sírni.

-Ne sírjatok, mert akkor én is sírok! És amúgyis sokszor fogok látogatóba jönni. Azon kívül ott van a facebook, a skype, a telefon-mondta.

-Igaz-mondta Viki. Elindultunk. Egész út alatt egy szót sem szóltunk. Ádámnak láttam a szemében, hogy a fél világot megölné a tekintetével, Viki sírt volna, Laurán pedig látszott, hogy boldog, mert abba az iskolába járhat, ahova akar, de ahoz itt kell hagynia a barátait. Minket. Délután a házunk előtt elbúcsúztunk.

-Ne sírjunk-mondta Laura-Ne felejtsétek, ahoz, hogy újra látsuk egymást, muszály elbúcsúzni.

-Így van-mondtam.

-Ádám-kezdte Laura-Mindig szerettelek. Persze barátként. Te voltál a gimiben az első barátom. Mondd meg Gábornak, hogy hiányozni fog, ma beteg volt, tudod. Virág, te voltál az első lány barátom. Ez a tiéd-adott át egy kis dobozt-Viki. Rólad nem rég tudtuk meg, hogy Ádám ikertestvére vagy. Egy éve még azt gondoltam rólad, hogy egy beképzelt lány vagy, aki nem hajlandó senkivel beszélni, mert mindenkit alábbvalónak tartasz. De már értem. Ez téged illet-adott át neki is egy dobozt.

-Köszönjük-mondtam, és megöleltük egymást.

-Jó tanulást-mondta Viki. És Laura némán elment, és mi is csak integettünk. Utána befutottam a szobámba, és sírtam, aztán elaludtam. Aztán megálmodtam, hogy milyen tehetséges lesz Laura. Utána felkeltem este 10 órakor, mert Laura felhívott.

-Figyelj, ha akarod, visszafordulok, nekem sokkal fontosabbak a barátok-mondta.

-Ne dobd el magadtól a fényes jövőt. Mindenképp tanulj zenélni. Ne csinálj olyat, amit aztán életed végéig bánni fogsz-mondtam.

-Köszönöm, hogy ezt mondod-mondta, és letettük.

Nem ünneplem a halloweent, de mivel elég népszerű, úgy gondoltam, jó lenne egy előzetes a következő részekből.

 

"Vigyük gyorsan orvoshoz"

"Legyünk csak barátok"

"Boldog születésnapot!"

"Gratulálok, megkaptad, amit akartál"

"Zenélni szeretnék"

 

Itt olyan játékokat lehet játszani, ami Virág életével kapcsolatos. A megfejtéseket levélbe küldjétek el! Eredményhirdetés a következő összefoglalásban!

 

Betűpótló

 

_o_

_d_m

_a__a

V__i

__y_

G_b__

_a_l_

V__á_

 

 

Hanyadik részben történt?

 

Mikor ment randira Virág Ádámmal?

Mikor tudta meg Virág, hogy Viki ki is valójában?

Mikor kapott Virág kutyát?

 

Ennyi lenne. Sziasztok! 

Miközben mentünk haza Ádámmal, Vikivel és Laurával hazaa parkon keresztül, megláttam egy jegyzettömböt a padon. Rögtön odamentem, de nem volt rajta név, sem elérhetőség. Visszamentem a csapathoz.

-Mi van a kezedben?-kérdezte Laura.

-Csak egy jegyzettömb-válaszoltam.

-Ki a gazdája?-kérdezte Viki.

-Nincs rajta elérhetőség-mondtam.

-Megtartod?-kérdezte Ádám. Belelapoztam. Nem volt benne semmi, csak egy papírlap, amire ez a szöveg volt írva:

Nézd meg jól a nyakláncod. Lehet, hogy van benne valami, amit eddig nem vettél észre, pedig fontos lenne ahhoz, hogy ki tudd nyitni a naplódat, Virág.   

Nem értettem, mert honnan tudná valaki, hogy én találom meg, és én veszem el. Megvizsgáltam a nyakláncom (ehhez kivételesen csatolok képet, de ne szokjatok hozzá, nem képes  blogot akarok)Ekkor jöttem rá, hogy ki lehet nyitni. Kinyitottam, és abban volt egy jellegzetes alakú kulcs. Amint haza értem, felkaptam a naplómat, és megpróbáltam kinyitni a naplót. Sikerült. Ott is volt egy cetli. Szövege:

Látom, megtaláltad a kulcsot. A születésed napja óta várom ezt a pillanatot. Írj bele sokat. Az érzéseidet: a félelmeidet, a bánatodat, és boldogságodat.

 

Anya naplójából (5. fejezet)

Legutoljára 3 éve írtam. Azóta Regina másba lett szerelmes, bizonyos Tamás nevű emberbe. Gáborral boldogan élem az életem, bekerültem egy egyetembe, és albérletben lakunk. Most pedig repdesek az örömtől. Gábor megkérte a kezem! Én igent mondtam.

Virág élete egyre zűrösebb, mikor Viki és Laura átjön, és egy dobozban megtalálnak egy díszdobozt, és két naplót. Mint kiderült, az egyik Virág anyukájáé, a másik az övé. Az egyik este pedig megálmodja a jövőt! Amikor már nem hinné, hogy jöhet rosszabb, kkor még kap a nyakába egy pohár hideg vizet. És csak ekkor jut odáig, hogy telefonálni tud az anyukájával, aki megmondja, hogy nem a dobozban van a kulcs, hanem ott, ahol végleg nem gondolná. És egy esti beszélgetés során Ádámmal szóba kerül, hogy megmondják-e, hogy Ádám és Viki ikrek. Eközben mögöttük van egy kutya, amit Virág megtarthat, és Virginia lett a neve...

 

SORSOLÁS: Mivel ezen a pár héten (keveset írtam, mert mondtam, nem jött ötlet) csak két comment jött, úgy gondoltam, nem lesz sorsolás, hanem mind a kettőjük kapnak valamit, de hogy tudjam, hogy érdekli őket a blog, csak akkor adom, ha ide még egy commentet írnak, elég az is, hogy dfghj. Nyertesek: gretike55 és Kacika77! Gratulálok nekik!

Tegnap Ádámmal mentünk az utcán, már sötétben, és beszélgettünk. Olyan szomorkás kedve volt.

-Vikivel egyre nehezebb. Ikrek vagyunk, és nem szeretnénk, hogy tudjanak róla, ugye tudod?-kérdezte.

-Körülbelül azóta, hogy meghívtál randizni, igen?-kérdeztem vissza.

-Na. De ő is szeretne ismertebb lenni, de eddig csak én voltam az. És nem szeretném, tényleg, hogy tudjanak róla. Mit csináljak?-kérdezte.

-Szereted a testvéredet? Ha igen, akkor engedd meg neki, hogy ismerkedhessen. Mert látom rajta, amikor nagyobb csoportokra néz, szomorú. Mert ő nem lehet ott, hogy beszélgessen-mondtam.

-Szerinted akkor elmondjuk? Mindenkinek?-kérdezett még egyet.

-Persze. Neked nem lenne jó?

-De, csak a népszerűségemmel is játszok most.

-Tudom, de ez neked is jobb lesz. Lehet, hogy még ennél is népszerűbb leszel-mondtam neki. Ekkor ugatást hallottunk hátulról. Ott volt egy tündérien édes kiskutya. Mindig arról álmodtam, hogy lesz egy kutyám, de nem igazán valósult meg, így nagyon örültem. Kis beagle-border collie keveréknek határolnám be, de nem tudom. Hazavittem, és megkérdeztem a nagymamámat, hogy megtarthatom-e. Igent mondott. Van egy saját kutyám!

-Legyen a neve Virginia-mondta Ádám.

-Miért pont az?-kérdeztem.

-Egy. A neved pár átváltoztatással. Kettő. Van amerikában egy ilyen állam.-adott választ.

-Jó, legyen akkor Virginia.

Szisztok!

Tudom, már rég írtam, de még egy ideig még lehet hogy nem fogok. Hogy miért? Mert nincs ötletem, így írjatok egy levelet, hogy milyen ötleteitek vannak, és lehet, hogy az egyik részben a ti ötleteteket fogjátok megtalálni. Persze, aki segített, és kisorsolom, az ajándékot kap. Amúgy meg 50. részig megy az első évad, aztán megy a 2. évadba. Összesen 4 évadon át lehet izgulni a rajongóknak Virágért, aztán bemegy 10 olyan részbe, amiben feltárom, hogy mik voltak azokon a napokon, amikor nem írt naplót, vagy esetleg kihagyott, mindegyikben extra melléklettel. Aztán még egy részt írok, amiben megmondom, hogyan merítettem ötleteket. Vagyis összesen 211. rész lesz. Aztán nem írok többet Virágról soha... De addig is, végig izgulhatjátok az életét.

 

Reggel felkeltem, elkészültem, megcsináltam mindent amit kell, és fel hívtam anyát, amit mostanában minden reggel csinálok, csakhogy nem elérhető. Most felvette.

-Szia anya!-köszöntem a telefonba.

-Szia drágaságom! Hogy vagy?-kérdezte.

-Jól. Ti? Mi újság?-kérdeztem vissza.

-Jól vagyunk. Nincs sok újság. Veletek? Hogy van a mama?

-Jól. Mostanában sokat szokott kötni. És megtaláltam a naplódat. És a sajátomat. Meg a díszdobozt. Hol van a doboz kulcsa?-kérdeztem.

-Megtaláltad? Nem mondom meg. Általában nálad van. Legalábbis szerintem-mondta. Nem értettem.

-Én a nyakláncomat, a ruháimat, persze csak azt, ami rajtam van, az iskolatáskám, és pár holmit szoktam magammal vinni-mondtam.

-És mondtad, amelyikben van a kulcs, vagy amelyik. Majd rájössz, csak olvasd tovább a naplómat. Rájössz idővel. Na, szia! Jó tanulást!köszönt el.

-Szia anya! Köszi! Neked pedig jó munkát!-nyújtottam hosszúra a köszönést. De nem tudom, hogy melyik a kulcs. Elmeséltam a lányoknak, de ők sem tudták. Legalább már tudom, hogy nem én vagyok a buta, hanem az anya a titokzatos. De nem értem még most sem...

 

 

Anya naplójából (4. fejezet)

Ma regina is, és Sára is beteg volt, így nem tudtam, csak Gáborral beszélgetni. Olyan rendes, és megértő. Barátok lettünk. Bármint nem barát barát, mert én szeretem őt. Így remélem elindul a Reginának szerezzük meg Gábort hadművelet, és törjük össze vele Lilla életét. Vagyis az én életemet. Gratulálok magamnak.

 

Miért Reginának akarta megszerezni apát, amikor ő szerelmes belé? Túl sok a kérdés.

Ma reggel elindultunk a suliba. Találkoztam a suli előtt Laurával és Vikivel. Ádám átadott nekik. 

-Mi volt tegnap a naplóban?-kérdezte Laura.

-Hogy kit választott-mondtam.

-Kit?-kérdezte Viki.

-Reginát. De akkor nem tudom, hogy miért van apa és anya együtt, és én hogy vagyok itt-mondtam.

-Akkor még őt választotta. Aztán lehet, hogy anyukád mást gondolt egy kis idővel később-mondta Laura.

-Lehet-mondtam. Akkor jött a hideg víz. Az ablakból. Fú de kiakadtam. A suli legfelső szintjéről zajt hallottunk, utána pedig hideg vizet éreztünk, Viki Laura és én. Csöpögött rólunk a víz. Még szerencse, hogy még nagyon sok idő kellett, hogy becsengessenek, így haza futottunk, letusoltam. nagyon gyorsan, átöltöztem, és futottam a suliba. Ádám odajött hozzám.

-Miért mentél haza?

-Mert hideg vizet öntöttek a nyakamba-válaszoltam. Ádám kérdőn nézett rám. Elmeséltem neki.

-És így haza kellett mennem.-mondtam.

-Ki önt hideg vizet mások nyakába?!-kérdezte.

-Sajnos ezt én sem tudom-mondtam. A nap közepe felé megtudtam. Laura barátja, Gábor volt. Laura majdnem szakított vele, mire megmagyarázta.

-Az osztálytársaim meglöktek, amikor vizet ittam. Miért ilyen hideget? Azért, mert én csak azt szeretem-mondta.

-Ja, jó-mondta Viki.-Akkor meg van bocsátva.

-Nem is kértem bocsánatot-mondta Gábor.

-És?-kérdezte Laura.

-Bocsánat. Tessék. Ezt akartad?-kérdezte Gábor.

-Igen-mondta Viki. A nap többi része nem lényeges, kivéve a napló olvasása...

 

Anya naplójából (3. fejezet)

Már tudom, hogy helyesen döntöttem. Nem is tudom, hogy miért akartam őt választani. Csak mert szép a haja, a szeméről nem is beszélve... Már tudom is. Nem értem. Ha egyszer lesz lányom, megmondom neki, hogy ne legyen szerelmes, mert az fájdalmakkal járhat, vagy választással. Mindegy. Gábor ma is szólt hozzám. Mondjuk csak pár szót, de legalább beszéltünk. Zenékről leginkább. Senkivel nem beszéltem még zenékről. Mivel gimiben lettek az első barátaim, ezért inkább másról beszélek velük. Két barátom van. Sára és Regina. Gábor pedig... Hát ő nem a barátom. Nem lehet csak a barátom, mert én szerelmes vagyok belé, vagyis nem egyszerű barátság lenne. De barátok sem vagyunk.

 

Miért nem látta akkor még be, hogy apát kell választania?