xml version = "1.0"encoding = "UTF-8" ?>
Miközben mentünk haza Ádámmal, Vikivel és Laurával hazaa parkon keresztül, megláttam egy jegyzettömböt a padon. Rögtön odamentem, de nem volt rajta név, sem elérhetőség. Visszamentem a csapathoz.
-Mi van a kezedben?-kérdezte Laura.
-Csak egy jegyzettömb-válaszoltam.
-Ki a gazdája?-kérdezte Viki.
-Nincs rajta elérhetőség-mondtam.
-Megtartod?-kérdezte Ádám. Belelapoztam. Nem volt benne semmi, csak egy papírlap, amire ez a szöveg volt írva:
Nézd meg jól a nyakláncod. Lehet, hogy van benne valami, amit eddig nem vettél észre, pedig fontos lenne ahhoz, hogy ki tudd nyitni a naplódat, Virág.
Nem értettem, mert honnan tudná valaki, hogy én találom meg, és én veszem el. Megvizsgáltam a nyakláncom (ehhez kivételesen csatolok képet, de ne szokjatok hozzá, nem képes blogot akarok)Ekkor jöttem rá, hogy ki lehet nyitni. Kinyitottam, és abban volt egy jellegzetes alakú kulcs. Amint haza értem, felkaptam a naplómat, és megpróbáltam kinyitni a naplót. Sikerült. Ott is volt egy cetli. Szövege:
Látom, megtaláltad a kulcsot. A születésed napja óta várom ezt a pillanatot. Írj bele sokat. Az érzéseidet: a félelmeidet, a bánatodat, és boldogságodat.
Anya naplójából (5. fejezet)
Legutoljára 3 éve írtam. Azóta Regina másba lett szerelmes, bizonyos Tamás nevű emberbe. Gáborral boldogan élem az életem, bekerültem egy egyetembe, és albérletben lakunk. Most pedig repdesek az örömtől. Gábor megkérte a kezem! Én igent mondtam.