Virág élete

Amint felkeltem, már éreztem, hogy nem lesz valami jó napom. Sajnos erre viszont nem gondoltam. De kaptam egy SMS-t Laurától, hogy vár a kapu előtt Viki és Ádám társaságában. Kimentem. Viki sírt, Ádám lehajtotta a fejét, Laura lebiggyesztette száját. Nem értettem. Körülbelül fél percig csend volt, aztán Laura megszólalt.

-Elköltözök-mondta.

-Nem értem-mondtam, pedig értettem, de hátha félrement az információ.

-Zenélni szeretnék, ezért el kell költöznöm. Az a zeneiskola, amit kinéztem, az az ország másik felében van, és ott lakik a nagymamám, és így oda tudok költözni-mondta.

-Ne! Ezt ne!-mondtam.

-Ez lesz az utolsó napom itt-mondta. Ezután a mondat után kicsordult a könnyem. Elkezdtem sírni.

-Ne sírjatok, mert akkor én is sírok! És amúgyis sokszor fogok látogatóba jönni. Azon kívül ott van a facebook, a skype, a telefon-mondta.

-Igaz-mondta Viki. Elindultunk. Egész út alatt egy szót sem szóltunk. Ádámnak láttam a szemében, hogy a fél világot megölné a tekintetével, Viki sírt volna, Laurán pedig látszott, hogy boldog, mert abba az iskolába járhat, ahova akar, de ahoz itt kell hagynia a barátait. Minket. Délután a házunk előtt elbúcsúztunk.

-Ne sírjunk-mondta Laura-Ne felejtsétek, ahoz, hogy újra látsuk egymást, muszály elbúcsúzni.

-Így van-mondtam.

-Ádám-kezdte Laura-Mindig szerettelek. Persze barátként. Te voltál a gimiben az első barátom. Mondd meg Gábornak, hogy hiányozni fog, ma beteg volt, tudod. Virág, te voltál az első lány barátom. Ez a tiéd-adott át egy kis dobozt-Viki. Rólad nem rég tudtuk meg, hogy Ádám ikertestvére vagy. Egy éve még azt gondoltam rólad, hogy egy beképzelt lány vagy, aki nem hajlandó senkivel beszélni, mert mindenkit alábbvalónak tartasz. De már értem. Ez téged illet-adott át neki is egy dobozt.

-Köszönjük-mondtam, és megöleltük egymást.

-Jó tanulást-mondta Viki. És Laura némán elment, és mi is csak integettünk. Utána befutottam a szobámba, és sírtam, aztán elaludtam. Aztán megálmodtam, hogy milyen tehetséges lesz Laura. Utána felkeltem este 10 órakor, mert Laura felhívott.

-Figyelj, ha akarod, visszafordulok, nekem sokkal fontosabbak a barátok-mondta.

-Ne dobd el magadtól a fényes jövőt. Mindenképp tanulj zenélni. Ne csinálj olyat, amit aztán életed végéig bánni fogsz-mondtam.

-Köszönöm, hogy ezt mondod-mondta, és letettük.