Virág élete

Ma reggel boldogan ébredtem. Valami szépet álmodtam. A parkban voltunk. Ádám valamilyen indokból kifolyólag megfogta a kezem, és azt mondta: Soha nem engedlek el... Ezt az álmot nem felejtem el. De nem tudom az indokot. Az előtte lévő részre nem emlékszem az álomból. Miután felébredtem, elkészültem, kimentem a kapu elé, ott volt Ádám. Elsétáltunk a suliba. Már Laura és Viki várt engem.

-Na, miállt az első fejezetben?-kérdezte Laura.

-Hogy miként ismerte meg apát-mondtam.

-Ezzel kezdte?-kérdezte Viki.

-Igen.-válaszoltam.

-Miről van szó?-szólt bele Ádám. És mi elmeséltük. A naplótól kezdve a dobozig.

-És ez volt.-mondtam a végét.

-Érdekes ajándék.-mondta Ádám.

-Tudom. Már csak ki kell derítenem, hol van a doboz kulcsa. Ott van az a kulcs, ami nyitja a naplómat.-mondtam.

-Honnan tudod?-kérdezte Laura.

-Gondolom anya belerakta a dobozba a kulcsot, bezárta a dobozt, és a naplójába írta bele, hogy hova rejtette.-mondtam.

-Valószínű-mondta Viki.

Mivel a beszédünkbe belezavart a csengő, ezért mentünk a dolgunkra. Én matekra, ők magyarra. Letörten érkeztek. 

-Mi történt?-kérdeztem.

-Két szó. Téma záró-mondta Ádám.

-Óóó. És ebben mi a rossz? Ha elkezdtek egy anyagot, valamivel ki kell kérdezni, hogy tanultál-e-mondtam.

-Igaz-mondta Laura. Mivel a suliban más nem történt, azért elkezdem a spanyolos történetet, hogy mi történt. Mentem a parkba, Ádám ott várt rám. Mutatta a dolgozatot.

-5-ös lett-mondta Ádám.

-Jaj de jó!-mondtam.

-Figyelj... Tegnap segítettél földrajzból.-kezdte. Mostmár rémlik valami. Az álom is így kezdődött valahogy.

-Igen.-mondtam.

-Nagyon köszönöm-mondta.

-Nincs mit-válaszoltam.

-Soha nem engedlek el...-mondta. Az álom!!! Nem értem. Miután hazaértem, belebújtam anya naplójába.

 

Anya naplójából (2. fejezet)

Ma eldöntöttem. A barátokat választom. Gábor nem biztos, hogy szerelmes belém, így nem érdemes utána futni. Viszont Reginát megbántom, ha őt választanám, miközben nincs is szerelem. Így egyértelmű, kit választok. Nem tehetek mást. Max láthatatlanul kostatok utána... Nem, Regina mindenkinél jobban ismer, rájönne.

 

De akkor hogy házasodtak össze? Nem értem. Nem is fogok, Csak hogyha majd tovább olvasom.

Ma átjött hozzánk Laura és Viki, mert lányos napot akartunk tartani. Tök jó, hogy ilyenekre meg lehet hívni őket. Na mindegy. Az elején kell kezdeni. Valaki csengetett. Többször egymás után. 

-Nyitom, türelem-ordibáltam, pedig tudtam, hogy nem hallja. Még jó, hogy a nagyi elment a boltba. Leértem a lépcsőnkön, le az ajtóba, és kinyitottam.

-Sziasztok!-mondtam Lauráéknak.

-Helló!-mondta Viki.

-Szia!!!-ugrott a nyakamba Laura. Éljen a 10 osztályos érett lány.

-Gyertek. Mit szeretnétek először csinálni?-kérdeztem.

-Öltözködjünk, sminkeljünk, amit a lányok csinálnak-mondta Laura.

-Viki, te mit szeretnél csinálni?-kérdeztem.

-Csináljuk azt, amit Laura mondott.-egyezett bele Viki.

-Akkor a 7. bázis-mondtam. A lányok kérdőn néztek rám-A szobám.

-Ááá! Sokkal érthetőbb. Miért pont bázis?-kérdezte Laura.

-Mert a nagyi bátyja katona volt, és ő bázisokra osztotta a szobákat. De nem fontos-mondtam.

-A WC melyik bázis?-kérdezte Viki.

-A 2. bázis.-mondtam.

-Akkor engedélyt kérek elmenni a 2. bázisra.-mondta.

-Engedély megadva-mondtam nevetve. Megvártuk Vikit, és felmentünk a szobámba. Elővettem a sminkes dobozt, amit anya használt tinédzser korában, pár ruhát, és kész. Először megtámadtuk a ruhákat, felöltöztünk. Aztán szegény sminkek is meg lettek támadva, mindegyiket kivettük, az alján viszont egy szép díszdoboztés két naplót. Az mind a kettő fel volt címkézve: Lányomnak, Virágnak, akit mindenkinél jobban szeretek, és a másik pedig: Az én naplóm A dobozt nem tudtuk kinyitni, mert nem volt hozzá kulcs. Az is fel volt címkézve: Lányomnak. Remélem egyszer megtalálja a kulcsot, ami kinyitja. A naplómat sem tudtam kinyitni, amit anya csinált, mert az is rá volt írva. Nagyon szép lett.

-De jó neked! Van egy nagy titka anyukádnak, és megfejtheted!-mondta Laura. Én nekem könnyek voltak a szemembe, mert anya távol lakik tőlem.

-Elolvasom a naplóját. Minden nap olvasok egy fejezetet, rájöhetek arra, hogy hol vannak a kulcsok.-mondtam.

-Nem mondott semmit? Sem naplóról, sem dobozról?-kérdezte Viki.

-Nem. Nem gondoltam volna, hogy ilyet csinált csak nekem. A dobozt is csak ő csinálhatta-mondtam.

-De nagyon szép-mondta Laura a naplóra.

-Szerintem a doboz szebb-mondta Viki. És ment a nap tovább. Mivel nem volt spanyol, ezért azt az időt anya naplójának olvasásával töltöttem, mert azt írta a címke hátuljár, hogy csak én olvashatom el.

 

Anya naplójából (1. fejezet) :

Megismertem ma egy embert. Olyan helyes! Gábornak hívják. Ő egyel felettem jár a gimiben, most 12. osztályos. Most jött ebbe a gimibe. Úr isten! És szóba elegyedett velem! Mély, férfias hangon beszél. Halya sötét barna, majdnem fekete. Magas, izmos. Reginával beszéltük is, hogy milyen helyes, bár én nem vallottam, be, hogy szeretem, mert nem lenne helyes. Regina szereti. Nem tudom mit tegyek. Vagy szerelem, vagy barátok. A kettő egyszerre nem mehet. Ha Gábort választom, Regina bánja, ha pedig Reginát választom, akkor a szívemnek lesz vége. Nem tudom mit tegyek. El is meséltem Sárának, mert ő nagy részben tud tanácsokat adni. Erre ő sem tudott. Csak azt mondta, hogy a szívem döntése. De pont ez az. Döntés képtelen vagyok. Mit tegyek?

 

-Így ismerkedett meg apával?-kérdeztem magamtól.

Virágnak nem alakul fényesen most sem az élete, már hétfőn összeveszik Natáliával, aki nagyon szereti Ádámot, és mindent megtenne érte. Aztán az osztályfőnöküktől kapnak 1-1 e-mail címet, és levelezniük kell a kapott társsal. De még mindig nincs elég csavar az életében, mert valaki, egy bizonyos Vanessza egy versenyre hívja ki, aminek az a lényege, hogy ki fog később összeveszni Ádámmal. Virág megcsókolja Ádámot, de Vanessza megmutatja, hogy kell "jól csinálni", és megcsókolja Ádámot, amit a fiú nem akar. Egy tervet eszelnek ki, amit következő nap csinálnak meg. Spanyolból pedig dogát ír, aminek az eredményét hétfőn tud meg.

Újdonság: Mostantól havonta sorsolok a kommentelők között. A hónapok utolsó napja utáni legközelebb lévő hét végén az összefoglaló végén tt lesz hogy SORSOLÁS nagy betűkkel. Ez a promóció Május végéig van.

Reggel felkeltem, felöltöztem, megcsináltam mindent... Kimentem, láttam a kapuban Ádámot. Elindultunk, beszélgettünk. A suli kapujában láttam Vanesszát. Ez a megfelelő pillanat. Vanessza felfigyelt ránk, mert fogtuk egymás kezét. Láttam, az arcán, hogy meglepődött.  Ádám kacsintott, ez a jel, hogy mehet. Megcsókoltuk egymást, ami miatt Vanessza meg is dörzsölte a szemét, jól lát-e. Odajött hozzánk.

-Nem vesztetek össze?

-Nem-mondtuk egyszerre.

-Akkor nem járunk Ádám?-kérdezte Vanessza.

-Nem-válaszolt a kérdésre Ádám.

-Nem járhattok, mert neki én tetszem-folyt bele a vitába Natália, aki ezek szerint hallgatózott.

-Kopj le!!! Mlyen nyelven mondjam el még???-kiabálta Ádám.

-Csak azért mondod, mert itt van Virág.-mondta Natália.

-Piss off!-kiabálta le Natáliát angolul.

-Gondolom én nem kellek a vitába- mondta Vanessza.-A könyveim itt vannak?

-Tessék-mondtam.

-Nincs kitöltve, mi?-kérdezte reménykedve.

-Nincs. Elfelejtettem mondani, hogy én nem 10.-es vagyok, hanem 9.-es, így nem tudom az anyagot.-mondtam.

-Hát jó.

Más nem történt, csak a spanyol. Szokásom szerint előkerítettem egy ceruzát, a füzetem, és egy elviselhető ruhát, és indultam is. Amikor megláttam Ádámot, szinte a nyakába ugrottam. Adott egy papírt, hogy töltsem ki. Egy dolgozat volt. 

-Ez dönti el, hogy tovább foglak-e tanítani, vagy reménytelen. Csak mert az elmúlt időben fejlődtél. Elég sokat. Csak ezt nem tudom, hogy bemagolás, vagy tanulás, így szövegértést hoztam.

-Jó. Tudom, hogy így vagy, úgy, de meg csinálom, mert megtanultam.-mondtam.

1 órám volt a dolgozat megírására, szerintem jól megcsináltam. Hétfőn fogom megtudni, hogy milyen lett.

Nem, nem haragszom Ádámra. Őrá nem, viszont Vanesszára igen. Na jó, először kezdjük az elején. Reggel felkeltem, elkészültem, a házunk előtt ott találtam Ádámot, elmentünk iskolába, rendben. Ott beszéltünk, míg el nem kezdődött a matek órám, neki meg a biosz órája. A következő szünetben viszont megtörtént...sajnos. Tényleg nem haragszok Ádámra, mert ő nem hibás. Vanessza odajött hozzám, és suttogott nekem:

-Megmutatom, hogy kell jól csinálni-nem értettem. Bár megfogtam volna az inge ujját, mert pár másodperc múlva kiderült. Nem kellett volna látnom, de ő így tervezte. Ott állt Vanessza Ádámmal szemben. Ádám mit sem sejtett.

-Már rég el akartam mondani...-mondta Ádámnak Vanessza.

-Mit? Ja, hogy javítanom kell bioszból? Tudom, majd segít nekem Virág. Tényleg, oda kell mennem hozzá.-mondta, de Vanessza visszatartotta.

-Ne menj! Én megmondom neked, amit akartam-mondta akaratosan.

-Akkor gyorsan, mert kb. ilyenkorra beszéltük meg Virággal.-mondta, én pedig örültem, hogy fontos vagyok neked.

-Jó, gyors leszek-mondta, és azonal megölelte, és nagyon erősen megcsókolta. Előtte Ádám elhajolt, de Vanessza Elkapta, és megcsókolta. Én műharaggal elmentem, amit Ádám meglátott, mert azt hitte, hogy igazi harag.

-Várj! Megmagyarázom!-mondta.

-Nem haragszok, mert láttam a jelenetet. Tudom, hogy elhajoltál előle, mégis megcsókolt. Nem a te hibád. De mondd azt neki, hogy szakítottunk, és hogy nem is kedvellek már. Ez a terv része.

-Jó! Köszi!-mondta megkönnyebbölve, és műbosszúval elment beszélni Vanesszával. Utána pedig velem beszélt Vanessza.

-Úgy hallottam, hogy én győztem. Mit is ígértél? Ja, 1 hónapig mindig megcsinálod a leckém.-mondta mohón.

-Igen, ezt ígértem.-mondtam, és haza vittem a tankönyveit. Persze, hogy nem csinálom meg a leckéjét. Ez volt a nap lényege.

Nem gondoltam, hogy ilyen megtörténhet velem. Pont velem. Na kezdjük az elején.

Reggel felkeltem, mert azt hallottam, hogy egy SMS-t kapok. Ádám az. Azt hittem, rosszul látok. Azt írta, hogy baj van. És hogy nagyon nagy baj. Ez nem tetszett, így vissza írtam.

-Mi a gond?-kérdeztem SMS-ben. Pár másodperc múlva jött a válasz. Nem hittem el. Azt hittem, hogy álmodok, így megcsíptem magam.

-Versenyre hívott téged az egyik olyan, aki eddig a legjobb barátnőm volt. Még mindig az, de versenyre hív.

-Milyen verseny?-írtam remegve.

-Hogy ki lesz az, akivel tovább megmarad a kapcsolatom.-írta.

-Ki az?-kérdeztem.

-Vanessza.

-Nem ismerem, de gondolom, gogy majd bemutatkozik, ha megmondja nekem.

-Gondoltam. Na, készülj, mert nem érünk be a suliba.

A sulihoz érve mindent elmesélt a versenyről. Nem látom értelmét, dehát... Ahogy ő gondolja. Neki sem lehet az IQ-ja több 5-nél.

Odajött hozzám egy lány, nagyon szép ruhában. A haja sötét barna, szépen fésült.

-Szia! Vanessza vagyok, a versenyről azt hiszem, hogy hallottál. Belevágsz? Egyébként hogy tudnál bizonyítani jobban, hogy szereted Ádámot, mint itt?

-Belevágok-mondtam.

-Ááá! Hogy versenyre használod őt!-mondta.

-Nem. Te mondtad, hogy nem tudom máshogy bizonyítani. Vagy mégis.-mondtam- Ádám! Gyere! Velem szembe.-olyan elhatározásra jutottam, hogy ez jó bizonyítás. De hogy ilyen jó bizonyítás. Megnyaltam ajkaimat, és Ádám nyakába ugrottam, és hosszan megcsókoltam. Vanessza nem tudott utána szólni.

-Ez jól esett-mondta nevetve Ádám.

-Ettől függetlenül bent vagy a versenyben. Gondolom én.-mondta Vanessza.

-Igen. Ha ettől úgy gondolod, hogy bizonyíthatok.

-Megegyeztünk-mondta.

Órák után még megbeszéltük a részleteket, és utána haza mentem. Spanyolra készültem, mikor megláttam, hogy facebook-on rajta van a lezelezőtársam, akivel addig beszéltem, amíg el nem indultam spanyolra. Mivel Viki és Laura nem jöttek, ezért beugrottam megadni nekik a leckét. (megtudakoltam nekik, mert ők 10-esek, én meg 9-es vagyok). Most értem haza, készülök alváshoz.

Mivel nyaralni fogok, nem fogom 1-2 hétig vezetni a blogom. Köszönöm megértéseteket!

Ez nagyon jó nap volt. Ádám megint a kapunkban állt, és elkísért a suliig. A suli előtt köszöntem az egyik osztálytársamnak, Ritának, akivel jóban vagyok. Laura és Viki odajött hozzám, é beszélgettünk egy sort, aztán mentünk az óráinkra. Nekem az első Angol óra volt, amit nagyon szeretek, mert csomó mindent tudok. Ádáméknak már nem volt akkora szerencséjük, mert matek órájuk volt. Mondjuk én szeretem a matekot, viszont ők nem.

-Végre vége van a rémálomnak!-mondta Laura.

-Éljen! Megszabadultam a matekkönyvtől!-mondta Ádám.

-Alleluja! Vége van a matek órának!-mondta Viki.

-Miért olyan rossz a matek? Szerintem nagyon könnyű.-mondtam.

-Micsoda?!-kérdezték kórusban.

-Szerintem olyan könnyű, mint az 1x1-válaszoltam.-Nektek mi a következő órátok?

-Magyar nyelv és kommunikáció.-mondta Viki-Szerintem az a könnyű.

-Én nekem pedig ofő óra jön. És a kommunikáció a lehető legnehezebb-mondtam.

-Nekem a matek-mondta Laura.

-Látjátok? Ti szeretitek a kommunikációt, a matekot pedig nehéznek találjátok-mondtam-Velem ez fordítva van. Nekem az fura, ahogy ti gondoljátok.

Becsengettek, és mentem az osztályba. Az osztályfőnökünk kiosztott mindenkinek egy cédulát, amin e-mail címek vannak. 

-Az emberekkel akinek az e-mail címét megkaptátok, azzal kapcsolatba kell lépnetek. Mindenki azonos nemű párt kapott-jelentette ki az ofő-És van még valami. Angliában élnek, így angolul írjatok rájuk.

Mindenki csendben maradt, és eltette valahova a cetlit. Kivéve én. Én még ma délután rá fogok írni, ha már kötelező. Már gondolkoztam, mit fogok neki írni, amikor kicsengettek. Aletta odajött hozzám.

-Te kit kaptál?-kérdezte.

-Azt írják, az a neve, hogy Elisabetta. Neked?

-Deborah.

-Nem tudom kik ezek, de vegyük fel velük a kapcsolatot.-mondtam.

-Te megőrültél? Adatokat adnál magadról egy ismeretlennek? Én nem levelezek vele-jelentette ki.

-Jó, de ez kötelező feladat volt, lehet, hogy angol jegyet kapunk rá. Emlékszel arra az e-mail címre, amit midenki sajáténak kapott az osztályban. Azt az angol tanár osztotta ki, és mivel mindenkinek tudja a jelszavát, szerintem megnézi, hogy hogy levelezünk.

-Lehet. Mindegy, akkor felveszem vele a kapcsolatot.-adta meg magát.

Amint haza értem bekapcsoltam a gépem, és írtam neki. Pár perc múlva vissza írt. Jót leveleztünk, kedves lány. Akkor hagytuk abba, amikor elmentem spanyolra. Sokat tanultam már spanyolból, már nem vagyok az a bénácska. 

 

Reggel indultam volna a suliba, de Ádám állt a kapuban.

-Elkísérhetlek?-kérdezte tőlem.

-Felőlem elkísérhetsz-válaszoltam, és megcsókolt, és megfogta a kezem.

Amikor már odaértünk Natasa odajött hozzám, és fenyegető arcot vágott. Mivel nem tettem semmit, egy dologra tudtam gondolni, hogy Ádám miatt haragszik. Ez így is volt.

-Nem megmondtam, hogy NE menj a közzelébe?-kérdezte.

-Neked is jó reggelt-mondtam.-Tudom, hogy megmondtad, de Ádám is világosan kifejtette, hogy nem hogy nem szerelmes beléd, de még csak kedvelni sem kedvel-vágtam vissza.

-Igen, de te elveszed tőlem az ismerkedési lehetőségeimet-mondta.

-Hagyd békén Virágot-mondta mögöttem egy hang. Hátra fordultam, és megláttam Ádámot.-Én is megmondtam, hogy nekem meg te nem vagy szimpi. Nekem VIRÁG kell, nem Natasa. Az két másik személy. Az egyik kedves, a másik beképzelt. Találgasd, melyik melyik.

-Én vagyok a kedves?-kérdezte reménykedve.

-Úgy tűnik, hogy a beképzelthez a hülye jelző is társul.-mondta.

-Virágot hülyének tartod?-kérdezte.

-Nem terveztem, hogy kifejtem, de oké. Te vagy a beképzelt hülye, Virág pedig a kedves.

-Most komolyan.-mondta Natasa.-Nézz már rá. Egy ilyennel akarsz járni?

-Igen. 1000x jobb mint te. Te hülye is vagy meg beképzelt is, meg...-már nem tudta befejezni, mert közéjük álltam.

-Elég legyen. Natasa, fogadd el, hogy velem jár, Ádám, te pedig ne sértegesd.-mondtam.

-Ne sértegessem? Akkor üssem?-kérdezte.-Mert nem fogja úgy megérteni, hogy én őt ki nem állhatom.

-Oké, sértegesd-mondtam, mert az még mindig jobb mit az ütés.

-Nekem pedig ne parancsolj, és velem akar járni, tudom-mondta.

-Na igen. Akkor mi ez?-kérdezte tőle Ádám, és magához rántott. A következő pillanatban pedig csókolóztunk. Nem pár pillanatos volt, nem is tudom, hogy meddig tartott, de tudom, hogy Natasa sírva elfutott, és azt mondta nekem, hogy pasi tolvaj. De nem figyeltem rá. Teljesen el voltam merülve. 

A szünetben jött 3 látogatóm. Laura, Viki egy csapatban, és Natasa egy külön csapatban. Meg sem várta, hogy beszéljek a lányokkal.

-Látod mire kényszeríted Ádámot??? Megcsókolt téged, pedig engem szeret! Ebből látszik, hogy egy fruska vagy-mondta.

-Nem fogok lemondani róla, mert ő velem jár, és nem veled. Úgyhogy békén hagyhatsz-mondtam, és elsétáltam Lauráékkal.

-Mi történt?-kérdezte Viki, mire mindent elmeséltem. Nem értem Natasát.

A spanyol után átjött Ádám. Azt hiszem a mamám kedveli őt. Amikor már le kellett volna feküdnöm, még mindig itt volt, és adott egy puszit.

 

Mivel Virágnak eddig barátai sem voltak, ezért elöntötte a pánik, amikor Ádám elhívta randira, és ezt csak tetézte, hogy bele kötött Natasa, akivel nincs jóban. Natasa állítása szerint Ádámnak ő kell, és csak össze volt zavarodva, és azért őt hívta el randira. Ezt Ádám meghallotta, és elcsitította. Virág élete így is kusza, de aztán rájön, hogy Zoé miért titkolózik, és igazából Ádám ikertesója, az igazi neve pedig Viktória. Virágnak döntenie kell. Vagy megbocsát Ádámnak, és elmegy a randira, vagy nem bocsát meg neki, és kihagyja. Mivel Ádámnak és Vikinek megbocsátott, így elmegy a randira, és az az előtti nap elmegy vásárolni a lányokkal, és megvan a tökéletes ruha. A téren találkozik Ádámmal, beszélgetnek egy darabig, és Virágnak az első csókja is meg lesz...