*The unicorns*Mert jobb nevet nem találtam.

Sziasztok! :3 Mostanában ugye elkeztem írni egy történetet,na de most jön a baj.Már csak 1 hónap a suliból és a tanárok még az utolsó csepp éltetet is ki akarják belőlünk facsarni,így jön a dogák tömkelege. Sajnálom,hogy nem tudom most továbbírni a történetet,de ígérem,hogy júniusban aktivizálom magam. :D Megértésetek köszönöm!

FONTOS!:Az első rész elolvasása nélkül, ne folytasd. Tisztázni szeretnék néhány dolgot a történettel kapcsolatban. Akik olvasták az első részt, tudják, hogy van egy bizonyos fekete csuklyás,férfi karakter. Ez a karakter NEM főszereplő. Csupán egy mellékszereplő, aki segít továbbjutattni a történetet, ezért nem szerepelt eddig még a neve, és ezért nem adtam róla különösebb leírást. A másik dolog meg az, hogy a női karakterről sem sokat tudhattunk meg, csupán egy-két dologot és ez azárt van, mert nem csak a jelleme, de a külseje is változni fog. Valamint még egy dolog lenne. A történetet elég kis fejezetekre bontottam mégpedig azért, hogy ha van valami, amit észrevesztek vagy javítanátok itt-ott,tudjatok kommentet írni. Még elég kezdőcske vagyok és szívesen fogadom a kritikákat. :3 Azt hiszem ennyi spoiler elég is volt, tehát itt a második rész. Ismétlem: Ez még csak bevezető.

-Oh, ő… - és ekkor egy hatalmas robbanást lehetett hallani.

-Mi volt ez? - Ijedek halálra és körülnézek. A környéken semmit nem lehetett látni, csak egy hatalmas porfelhőt és a felcsapódott havat. Füst szag van. Amint a hó eloszlik, látom, a busz, amin fent kellene hogy legyek, felrobbant.

-Ez lehetetlen. – Sápadok el, ahogy az égő romot nézem. Ha nem sietek le, én is ott haltam volna meg. Azonnal visszakapom a fejem a csuklyás férfi felé, de már csak hűlt helyét látom. Kihasználta a robbanást és elmenekült, de még mindig alig hiszem el, hogy csak ennyin múlott az életem. Még mindig lesokkolva besétálok a suliba. A történtek után már csak az hiányzott, hogy beírjanak későnek.

-Mi történt, miért késtél?- kérdezi Mia.

-Hát, ez egy érdekes történet…-és azzal elmeséltem neki, hogy mi volt velem.

   Teltek múltak a napok, 4 napja egyedül élek. Aggódok a nagymamámért. Vajon elrabolták? Elment valahova nélkülem? Vagy rosszabb? Újra és újra csak ezeket a kérdéseket teszem föl magamnak, de nincs, aki válaszoljon rá. Újabban annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy lerontottam a jegyeim.

-Hát sose tűnik el a családomról ez az „átok”? – szomorodok el. Elkészítem a vacsorámat, leülök a kanapéra és a hírekhez kapcsolok.

-„Meggyilkoltak egy fiatal hölgyet a múlt éjjel,a helyi supermarketban. A rendőrök átadták a felvételt, amit a biztonsági kamera rögzített, azonban a gyilkos nem kivehető.”

-Szomorú, de ez már mindennapos. – beszélek a Tv-hez, mintha az bármit is tudna mondani. Várj, mii? Meglátom a Tv-ben videót, és elképedek. Az a férfi, aki nemrég a nagyival találkozott egy kést szegez a hölgyre. Beszél valamit és eltakarva a kamera elől a nőt, leszúrja. Legalább is úgy néz ki.

-„A holttestet nem találták meg, de nagy erőkkel keresik.” Mégis mi az, hogy nem találták meg? Tisztán látszik a videóból, hogy a férfi csak úgy elsétál, a nőnek ott kéne lennie. Tehát gyilkos…

-Lehet, hogy nagyit is bántotta. - pattanok fel a kanapéról. Felkapva a kabátomat, kirohanok az ajtón. Egy ideig csak rohanok a semmibe,majd lelassulok. Nem is tudom, mit keresek. Talán abban reménykedek, hogy a környéken van. Vajon visszajön értem? Egyáltalán célpont volt a nagyi? Dühösen belerúgok egy kupac hóba.

-Mit ártott neked az a kupac hó? – felnézek és az egyik osztálytársam áll előttem. Ő az osztály „menője” bármi is legyen az. Egy fejjel magasabb nálam, sötét szőke haja van és barna szemei. Nem is értem miért vannak oda érte.

-És te mit keresel itt ilyen későn, Máté? – kérdezem.

-Esti séta. Te?

-Nem tudom…- mondom a cipőm orrát bámulva. Sosem voltam jó viszonyban az osztályommal és így elég nehéz szót érteni velük. Csak csöndben állunk egymással szemben, bár elmehetnék mellette, de nem akarok bunkó lenni.

-Akkor… – töri meg a csendet – Jó éjt! – azzal elsiet mellettem. Hála Istennek! Tovább sétálgatok, de kezd lefagyni az orrom, na meg a lábujjaim. Megfordulok és sétálnék vissza, mikor egy hangot hallok. Ez egy pisztoly dördülése volt? A hang irányába sietek és eltaláltam, egy fegyvert szegeznék és nem másra, mint a csuklyás pasira. A fegyvert fogó rendőr ijedten hátrál, de nekiütközik a falnak a csuklyás meg egyre csak közelebb és közelebb sétál hozzá. Megszólaljak? Ne? Mit tegyek? Ez egy gyilkos. Nekem nincs fegyverem. De…nem nézhetem végig más halálát.

-Ne bántsd! – kiáltom, de azonnal megbánom, mert ahogy felkeltem a figyelmüket, a csuklyás irányt változtatva felém jön.

-Rossz döntést hoztál. – szólal meg, ahogy elém ér. Megfogja erősen a karomat és … pisztolylövés. Meg-Megmenekültem? A rendőr lelőtte? Ebben a pillanatban a csuklya lekerül a fiúról. Két vörös szemében azonban meglepettség tükröződik. Miért néz így rám? És miért izzadok ilyen hidegben? Az izzadság végigfolyik a hasamon, átáztatja a pólómat… Mióta fáj, ha izzadok??........... Folytatás később! :)

FONTOS!!:A következő pár sor a nemrég írt kis történetem kezdete. Nem lövöm le a poént,így nem mondom el miről szól. Azt is szeretném tisztázni, hogy nem fogok képet kitenni a szereplőkről, mert úgy gondolom sokkal izgalmasabb, ha a saját fantáziádra utalva alakítod ki őket. Ha esetleg valaki mégis hiányolja a képeket, teszek ki róla. Ismétlem, ez még csak a kezdet, majd javulni fog. :D Hosszabb leírást sem adtam, de ígérem ez nem marad el, a későbbiekben pontosabb képet alkothatsz a szereplőkről.

Le, a Pokolba!

     - Úristen, de hideg van!- húzom fel a kesztyűm kilépve a suliból. Utálom a hideget. Úgy érzem, a bőröm alá kúszik és belülről fagyaszt meg. Ráadásul még havazik is. Nem csoda, hisz hamarosan itt a december. A várva várt hónap sok-sok ember számára. Kivéve nekem,Juhász Fanninak. A szünet nem rossz, de csöppet sem érdekel a Karácsony.  Amióta szüleim váratlan balesetben meghaltak, egyik ünnep se tud meghatni. Nagymamámmal élek kettesben egy kis házban. Szerettem volna egy háziállatot, de nagyi megtiltotta. Chh,17 éves vagyok és még mindig szót fogadok, mint egy aranyos, kis unoka.

    Belépek a házba és megcsap a meleg levegő. Ledobom a táskám az előszobába, majd beköszönök a nappaliba a nagyimnak. Felsietek a lépcsőn és gyorsan bezárkózok a szobámba. Sosem szoktunk túl sokat beszélgetni, lelkizni és ez néha nagyon hiányzik. Ha már a lelkizésnél tartunk, a pasik terén se vagyok a toppon. Az osztályomban elég kevés a normális srác, idősebbeket meg még nem kerestem. Nem mondanám, hogy túl népszerű vagyok a lány körében sem, de Mia és Lia, az ikrek nagyon jó barátaim.

   -Unatkozom - sóhajtom, majd a könyvespolc felé nézek-, olvasnom kéne valamit. - felállok és átnézegetem a könyveim. Egyik se nyeri meg a tetszésem, már annyiszor olvastam ezeket, hogy kívülről tudom, miről szólnak. Lehet, elmegyek a közeli könyvesboltba. Nem, túl hideg van, inkább lemegyek nagyihoz nézni a szappanoperákat. Lebattyogok a lépcsőn, be a nappaliba és levágódok nagyi mellé.

-Ma melyik sorozatod nézed? –kérdeztem.

-A spanyolt. Ez a legizgalmasabb. – mosolyog szemüvege alatt. Nos, a „legizgalmasabb” nálam inkább a „csak azért nézem, hogy lekössem magam” kategória. Egy ideig nézem, de aztán kopognak. Felállok a kényelmesen bemelegített helyemről. Ajánlom, hogy ne a postás legyen. Kinyitom az ajtót és megpillantok egy magas férfit. Hát ez biztos nem a postás. Egy fejjel magasabb nálam, fekete bakancsot, fekete farmert és egy fekete csuklyát visel, arcát eltakarva előlem.

-Őhm, mit parancsol? – kérdezem. Végigmér és válaszol.

-Él veled egy nő, akit Gabriellának hívnak?

-Igen, a nagymamám. Idehívjam?

-Légy szíves!

Visszasétálok nagyihoz és elmondom neki, hogy keresik, de a reakciója kissé meglep.

-Mond azt, hogy nem vagyok itthon. –válaszolja és tovább nézi a Tv-t.

-De nagyi, most mondtam, hogy szólok neked. Nem hinné el, hogy nem vagy itthon.

-De nem ám. – Szólal meg a mély hang mögülem és átfut a gerincemen a borzongás. Kikerül engem és lenéz a nagymamámra. Mintha mondana valamit, de sajnos nem hallom, azonban nagyi halálra vált arcából ítélve, nem egy örömhír lehet.

-Unokám, hoznál az úrnak, egy kávét? – kér kedvesen, és én már megyek is a konyhába. Megcsinálom a kávét.

-Egy cukorral vagy kettővel? – kiabálom, de nem jön válasz. Fogom a cukrot és visszamegyek, de nem találok ott senkit.

-Hahó, nagyi! - keresgélem – Idegen ember!

Nem jön válasz. Kinézek az ablakon, de a lábnyomokat elfedte a hó, mintha ott se lettek volna. Ezek meg hova lettek?

   Egész éjjel várok, éberen figyelem az ajtót, hátha nagyi besétál, megsimogatja a fejem és az ágyba zavar, de semmi. Mit akarhatott az a férfi? Miért vitte el őt? Legalább szólhattak volna hova mennek. Tömérdek kérdésemet hátrahagyva aludni megyek. Korán reggel kelek az óra idegesítő csörgőjére. Elkészül és lesietek a konyhába, hogy elmeséljem nagyinak a borzasztó álmom, de legnagyobb meglepetésemre sehol se találom. Nem álom volt? Miért nem jött még haza? Mi folyik itt? Hívom a nagyi mobilját, de itthon hagyta, sőt, mindene itthon van, még a cipője is. A cipője nélkül hova mehetett. Valami itt nincs rendben.

-Jaj! - kiáltok - El fogok késni!- azzal rohanásba kezdek. Sikeresen elérem a buszom, de ekkor tágra nyílt szemekkel tapadok az ablakhoz.

-Álljon meg! – kiáltok a sofőrnek, aki megrezzenve a fékbe tapos. Leszaladok a buszról és csúszkálva a járdán odarohanok a férfihez, akit tegnap láttam.

-Hé, maga! – kiáltok rá. Lassan megfordul, látszólag szemügyre vesz.

-Áhh, te vagy az a lány tegnapról. – mondja unott hangom, ami kissé a szívembe döf.

-Hova tűnt a nagymamám? – nézek rá dühösen.

-Oh, ő………………….Folytatás később! :D

Nos,én is elkezdek egy jó kis történetet.Az alapötlet megvan,amit egy kedves hozzászoló adott és néhány dologgal ki is fogom egészíteni.Nem tervezem hosszúra a részeket,hogy ne unja halálra az,aki olvassa. :D Hamarosan (talán hétvégére) kint is lesz az első rész.Nem tudom milyen tempóban fogom írni,de próbálom a legütősebb sztory-t összehozni.

Elég sokan írnak történeteket és gondolkodtam rajta,hogy belekezdjek-e egy ilyen kis blogba.Aztán elvetettem az ötletet.Végűl a blogot elkezdtem,de még történetet nemigen írtam.Nos,ennek több oka is van.Még én magam is bizonytalan vagyok az íráskészségemben,na meg,ahooz,hogy elkezdjek egy jó sztorit...először azt kéne kitalálni miről szóljon.Hát,igen.Ez itt a bökkenő.Sajnos,nem kérhetek meg rá valaki mást,hogy találjon ki egy alapszotrit,mert akkor az nem az enyém lenne,így gondolkodok még egy kicsit,hogy belekezdjek-e.Addig is,várom az ötleteket,ha van valami téma/kérdés/kérés.Nyugodtan írj a felhasználómra vagy kommentelj. :D 

Nos,a blogom is elérkezett egy olyan ponthoz,hogy változás kell.Szeretném,hogy az olvasóim választ kapjanak kérdéseikre,vagy éppen boldogan olvassák azt a bejegyzést,ami érdekli őket.Tehát,most jön a lényeg.Szeretném,ha ti adnátok ötleteket,ti kérdeznétek,amiket később megválaszolok(kifejtek),ti írnátok le nekem,mi érdekelni titeket.Most nem arról van szó,hogy ne tudnék kitalálni valamit,de a blog azért készült,hogy olvassák,nem azért,hogy csak legépeljek egy szöveget,ami senkit sem érdekel. :) Na meg azt is el akarom érni,hogy kicsit résztvegyetek benne. Akár a "Moeru Shinju" felhasználóra is írhattok egy levelet,akár a komment szekcióba,biztosítalak,hogy a kérdésed/kérésed nem marad megválaszolatlanul. :3 

Ui.:Ha esetleg tanácsot szeretnél adni,amivel jobbá tehetem a blogom,azt is örömmel várom.

Valahogy érzem,hogy nem én vagyok az egyetlen,aki már nagyon várta ezt a kis tavaszi szünetet.Csak hogy a gyerekeknek ne legyen jó,mindössze 1 hetet adtak,így nagyon be kell osztani a teendőket.Nem tudom ki,hogy van,de az én drága tanáraim milliónyi házidolgozatot+leckét adtak,így a szünetem nagyjából csak tanulással és ezeknek a megírásával fog telni.ÉLJEN A SZÜNET!Na,de hogy ne szomorítsam el a népet itt a Húsvét!Hozzánk elég sok vendég fog jönni és már most kimerült vagyok emiatt.Sajnos,nekem 2 unokatesóm van csak,ráadásul a velem egyidős az fiú,tehát nem igen vagyunk egy hullámhosszon.Már egy régebbi bejegyzésben is megírtam,de mindenkinek Boldog Húsvét és jó szünetet kívánok! :D Ti hogy fogjátok eltölteni??

Éreztétek már úgy magatokat,hogy alig bírtok ÉLNI?Zombi módban mozogsz egész nap, és ha kérdeznek valamit csak bámulsz rájuk?Egyszerűen csak úgy érzed,legszívesebben a földre kuporodnál és aludnál?MÉG A NEVED IS ELFELEJTETTED? Jó hírem van számodra!Itt a megoldás!Híres specialistáink kifejlesztették ezt a vadi új spray-t.Hooogy?Még nem hallottál róla??Hát most megmutatjuk hogyan is működik.Csak annyi a teendőd,hogy 4-kor felkelsz,kiveszed a fagyasztóból a szuper spray-nket és mire 7-kor kellned kell csak annyit teszel,hogy 9 cm(nem 10cm,9) távolságban magadra permetezed és GARANTÁLT a felébredés.A Spray nem tartalmaz bőrre káros vegyszereket és 95%-ban víz!Azt kérdi mi a másik 5%?Sajnos nem áll módunkban válaszolni,de tesztalanyaink nem panaszkodnak.Látogassunk is el József-hez,aki bár jelenleg kórházban van,de 1000%,hogy nem a spray-től!....Most kaptuk a hírt,hogy még sem látogathatunk el hozzá,mert súlyos arcüreggyulladást kapott.Mily' szerencsétlen baleset.Na de várjon!Ha most rendel egy adagot a "Fresh" spray-ből,adunk mellé még egy "Fresh" sprayt+egy hátvakarót.Ne habozzon,hívjon most a 0620eznemegyvalósszám89 számon. :D (Ui.:A Spray kezdetben fagyott állapotú,súlya kissé nehéz)

Nos,régen nem írtam.Itt a suli,tanulás és a szabadidőm is egyre fogyatkozik,tehát nem tudtam írni,de most itt vagyok egy kis időt szakítva a blogra. :D Gondolom nem én vagyok az egyetlen,aki kívánja már a nyári szünetet,de sajnos az még odébb van.Kezdetnek a jövőheti tavaszi szünet is megfelel.Ugyebár jövőhéten vasárnap és hétfőn lesz húsvét.Kiskoromba mindig úgy ünnepeltük,hogy a szüleim eldugták az ajándékot(csak hogy fenttartsák a látszatot,hogy a húsvétiyuszi hozta) és én meg megkerestem.Régi szép idők. :3 Na,a lényeg,hogy mindenkinek előre is kívánok sok csokit és boldog húsvétot. :)