2015. január 8, 20:59:37

R. I. P.

R. I. P. Azúr
2012. 12. 25. (?) - 2014. 01. 02.

Amikor meghalunk, nem az marad utánunk, amit a síremlékművünkre vésnek, hanem az, amit mások életébe szőttünk.

R. I. P.
Prométheusz
2014. 01. 09. (?) - 2014. 01. 13.

Meghalunk - ez a világ rendje. De érdemes harcolni az életért.

R. I. P.
Herceg
2014. 01. 14. (?) - 2014. 07. 09.

A halál mint olyan, hirtelen dolog. A pillanat műve. És nem ismer kegyelmet.

R. I. P. Anonymus
2014. 07. 12.(?) - 2015. 01. 03.

R. I. P
Gombóc
2014. 01. 07. - 2014. 10. 15.

Meghal. És ha Ő nem lesz, én se leszek.
Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen...


Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod veszteség volt és pusztulás, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána. A halál miatti elkeseredés elpusztította magát a szeretetem tárgyát, ám a halál ténye nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam. Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.


A blogot írja

Ismeretlen (2987817)

Egyéb bejegyzések:
R. I. P.
2015. január 8, 20:59:37