Bexi és egy új élet

Szeptember 13. Szombat

Reggel Kristóf hívott, hogy vegyünk fagyit és sétáljunk.Vagyis randi.

Mondtam neki, hogy vinném Lolát, ha nem baj.Azt mondta nem.

Mostanában elhanyagoltam szegény kutyust, ezért akartam magammal vinni.

11-re jött hozzánk, ahonnan mehettünk tovább.

-Azta két csajjal randizok. - mondta önelégült vigyorral, majd megcsókolt.

-Nem hiszem, hogy az esete vagy! - mondtam komolyan, majd mindketten elnevettük magunkat.

Az idő kellemes volt.Sütött a nap, de nem volt nagyon meleg, viszont hideg sem.

Elmentünk egy fagyizóhoz, mivel kutyát nem lehetett bevinni, ezért kint megvártam Kristófot.

-Milyet kérsz?

-Mmm - gondolkoztam - Buenosat.

-Oké. - mondta, megpuszilt és bement.

Ő sima csokisat vett.A tölcsérből adtam Lolának is.

Sétáltunk mindenfelé, röhögtünk és hülyéskedtünk, jól éreztem magam.

Egyszer csak Lola meglátott egy macskát és valahogy sikerült kirángatnia a kezemből a pórázt és utánafutott, mi meg utána.

Kicsi kutya, de nagyon gyors.Mivel Kristóf sportosabb alkat ő érte utol hamarabb, és tudta elkapni.

-Rossz kutya! - mondtam lihegve, mire Lola bociszemekkel nézett rám, mire felvettem. - De azért szeretlek.

Innentől kezdve a pórázt erősen fogtam és kicsit rátekertem a kezemre.

Este 4-kor értünk haza kapuban megcsókolt.Most nem igazán hiányzott Bence, sőt egész nap eszembe se jutott.Ez egy tökéletes nap volt Kristóffal.

 

Tudom rövid rész volt, a következő hosszabb lesz.

Szeptember 12. Péntek.

Mostanában nem sok minden történt, ezért nem írtam.Ma viszont... Na mindegy menjünk sorba.

Föcivel kezdtünk...volna csak az ofő nem ért rá, ezért azt mondta csendben foglaljuk el magunkat, amíg ő leült a tanári asztalhoz és valamit írt.

-Üvegezzünk! - kiáltotta Márk, mire elnevettük magunkat.

-Mondom csendben! - szólt rá az ofő.

Mindenki benne volt.Fura volt, hogy az egész osztály együtt foglalja el magát valamivel.

Először Márk pörgetett és Natasára mutatott az üveg.

-Merek. - mondta mosolyogva.

-Okééé - nézett körbe Márk - Vallj szerelmet Dénesnek.

Nixi végigmérte Natasát, cseppet sem kedvesen.

Natasa odament Déneshez és azt mondta:

-Dénes! - nézett rá szerelmesen - Halálosan szerelmes vagyok beléd.Már 9. óta, amióta csak megláttalak. - közben megfogta Dénes kezét.Mi sírtunk a röhögéstől, Dénes is.

Natasa pörgetett és Márkra mutatott az üveg.

-Felelek.

-Ne máár! - mondtuk egyszerre.

-Mos mér?

-Jó mindegy! - csitított Natasa. - Melyik lánnyal járnál legszívesebben az osztályból?

-Réka - vágta rá egyből.Túl gyorsan.A fiúk húúúztak, a lányok tapsoltak, Réka elpirult.

Márk pörgetett és rám mutatott az üveg.

-Merek.

-Csókold meg Bencét. - mondta mire kissé lesápadtam és félve Kristófa néztem, aki csak vigyorgott.

Bencére néztem, aki szintén vigyorgott.

-Oké....

Odamentem Bencéhez.Óra elején összetoltunk 4 asztalt és körbeültük, ezért mikor odamentem, Bence felállt.

A szemébe néztem.Boldogságot olvastam ki belőle.

Lassan odahajoltam hozzá - kissé lábujjhegyre kellett álnom - majd a számat az övére tapasztottam, miközben megkapaszkodtam a karjában, hogy lábujjhegyezve el ne essek.

Gyors csók volt, és nem kellett volna semmit sem éreznem, mert Kristóffal járok, akit szeretek... de éreztem.

Méghozzá azt, hogy szeretem.Mikor elhúzódtam a szeme csillogott és ő mosolygott.Ő is érzett valamit.

-Már régóta erre vártam. - mondta úgy, hogy csak én halljam.

Lesütöttem a szemem, majd zavartan visszaültem a hejemre, de nem mertem Kristófra nézni.

Most én pörgettem, az üveg Rékára mutatott.

-Felelek.

Kicsit lenyugodtam, ezért viszonylag normálisan tudtam válaszolni.

-Te járnál Márkkal?

Réka nem olyan fajta lány, aki elpirul, de most ez másodjára történt meg.

-Ööö...én...  - Márkra néztem, aki reménykedve nézett Rékára. - Igen.  - nyögte ki végül.Márk elvigyorodott.Tuti, hogy ennek lesz folytatása.

Játszottunk még utána.Nixinek szerelmet kellett vallania Márknak, Vivinek meg keleltt csókolnia Balázst.Betti rendesen végigmérte az elvileg barátnőjét.

Nekem szerelmet kellett vallanom Dénesnek, Balázsnak meg kellett kérnie a tanárnő kezét (!!), amin szintén sírtunk.Egyébként Dénes mondta neki, ki más hiszen legjobb barátok, akik szivatják egymást, de visszakapta, mert Balázs azt mondta neki, hogy nyalja rá a táblára a nevét (!!).A tanárnő ettől megijedt, hogy mi a baja és el akarta vinni az iskolapszichológushoz.Meg hasonló hülyeségek.Közben rájöttem, hogy Dénes és Balázs nem is olyan rosszak, sőt tökre jó fejek.

Erkölcstanon röhögtünk, mint mindig, amit egyébként Holt Edina, az egyben infótanár tanít.Bencének kedvesen be kellett mutatkoznia Márknak, de persze végigröhögték, ahogy mi is.

Fizikán dolgozatot írtunk, ami nagyjából ment.Matekon gyakoroltunk.Aztán jött a duplatesi.Első órán iskolakörök, második órán röpi.Elég jó vgyok tesiből, ezért ment minden.

Kristóf hazakísért.A kapuban megcsókolt, de nem volt olyan, mint máskor.Hiányoltam valamit, vagyis valakit... Bencét.Az övé sokkal mássabb volt, sokkal jobb....Mi ütött belém?

Szeptember 8. Hétfő

Egész vasárnap Kristófon kattogott az agyam és kérdéseket tettem fel:

Komolyan gondolja ezt az egészet?Csak kihasznál?Csak kell neki egy csaj?

Minden elmúlt, amikor vasárnap este is írt egy üzit:

Jó éjt, holnap találkozunk, már várom. :)

Elmosolyodtam és visszaírtam:

Neked is, én is. :)

Erre ezt írta vissza:

:D

Hétfő reggel gyomorgörccsel keltem, mert féltem, hogy mit fog szólni az osztály, elmondjuk-e és, hogy most akkor járunk-e?

Szokásosan elkészültem, ruhának szürke csőszárú farmert, fehér pólót és tornacsukát vettem fel.

A kérdéseimre választ kaptam, amikor kiléptem a kapun.Ugyanis Kristóf állt  kapu előtt.

-Hát te? - kérdeztem,

-Semmi - mondta, majd megcsókolt.Egyből elöntött a boldogság.

Elengedett, majd megfogta  a kezem és elindultunk.Útközben végignézett rajtam, majd elmosolyodott.

-Mi az? - kérdeztem zavartan.

-Semmi, csak csini vagy, mint mindig.

-Te meg cuki vagy, mint mindig.  - mondtam, mire gyors csókot kaptam.

-Kapsz egy fagyit - mondta.

-El fogunk késni.

-Csak egy fagyi. - mondta majd elindultunk.

Fagyival a kezünkbe indultunk el ő sima csokisat én meg buenosat kértem.

Mire odaértünk pont megettük.Amikor beléptünk a suliba pont becsengettek, felmentünk a terembe, de a matektanár még nem volt ott.

Kézenfogva léptünk a terembe, amikor ezt a többiek meglátták különbözőképpen reagáltak:

Natasa, Márk és Réka mosolyogtak.Dénes felvonta  a szemöldökét.Nixi, Betti és Balázs ránk néztek, majd elfordultak, őket nem érdekelte.

Bence... Bence pedig felvonta  a szemöldökét, majd elmosolyodott, látszott rajta, hogy nem igazi mosoly, csak nem akar feltűnést kelteni.Szomorúság csillogott a szemébe.Senki nem tudott szólni, mert Pilinszky tanár úr, aki egyben Natasa apja belépett a terembe és elkezdte az órát.

Egyszer csak az ofő lépett be a terembe:

-Gyerekek megjött az új osztálytárs, Szalontai Vivien, gyere csak- hívta be.

Amint bejött láttam rajta, hogy nem leszünk barátnők.Olyan csaj volt, mint Nixi és Betti.

Hosszú, lapockáig érő , dús és csillogó, fekete haj.Kék szem, a legújabb trendben mutatkozott, úgy, mint Nixiék.Sugárzott belőle az önbizalom.

-Halii - nyávogott.Hú de idegesíteni fog a csaj.A hangjától rosszul lettem.

Beült középen az utolsó padba, Dénes mögé, majd folytatódott az óra.

Szünetben Nixi és Betti egyből hozzácsapódtak és beszélgetni kezdtek, ők elvoltak egymással.

Következő óra nyelvtan volt, dolgozatot írtunk.

-Tudtad? - kérdezte óra végén, szünetben Bence, de sütött róla, hogy nem ez érdekli.

-Persze, te?

-Ja - mondta, majd éppen megszólalt volna, amikor Kristóf elment mellettünk, amikor mellém ért puszit nyomott a fejemre, rámmosolygott majd továbbment.

Erre elmosolyodtam, Bence is erőltetett magára egy vigyort, de látszott rajta, hogy nem tetszett neki.

A nap további részében nem történt semmi különös, Vivi végig Nixiékkel volt, utolsó óra után Kristóf is velünk tartott (Vagyis velem és Bencével), vagyis hazakísért.

A kapunkban Bence morgott egy Cső-t, majd hazament.

-Mi baja? - kérdezte Kristóf.

-Nem tudom - válaszoltam.Nem hiszem, hogy a szülei még mindig.

Kristóf nyomott egy csókot a számra, majd hazament.

Este is kaptam tőle üzenetet:

Jó éjszakát! :)

Visszaírtam, majd boldogan elaludtam.

Szeptember 3. Szerda

Reggel finom illatra keltem, lementem a konyhába:

-Jó reggelt! - köszöntem anyának.

-Szia, kicsim.

-Finom illat - szagoltam újra a levegőbe - Mi ez?

-Pizzát sütök. - mondta ki a csodálatos szavakat.

-Hmmm, na megyek készülődni  - mondtam majd elindultam fel.

A hajamat kivasaltam, kis smink, fekete, félvállas póló, rövidnadrág, tornacsuka, reggeli, fogmosás, elköszönés anyától, majd indulás.

Vagyis ami szokott lenni.

-Szia - köszönt kristóf, amikor beléptem a terembe - akkor oké a szombat?

-Igen - mosoloygtam rá.

-Oké - mosolygott vissza.

Semmi különös nem történt ma, minden tanárnak be kellett mutatkoznom, akivel még nem találkoztam.

Mint mindig Bence most is hazakísért, de most is csak morgott, egész nap rossz kedve volt, nem tudom mi lehet vele.

 

----------------------------------

 

Szeptember 4. Csütörtök

Ma sem történt semmi izgalmas, ezért nem írok semmit.

Annyit, hogy Bencének ma is baja volt, de holnap meg fogom említeni.

 

---------------------------------

 

Szeptember 5. Péntek

Reggel a rutinomat követve elkészültem, ruhának pedig egy lila ujjatlan pólót és a fekete rövidnadrágomat vettem fel, mert hétágra sütött a nap.

Meglepetésemre, amikor kimentem a kapun Bence várt ott.Általában később ér be mint én, ezért reggel nem együtt szoktunk bemenni.

-Szia - köszöntem  - hát te?

-Én mi? - kérdezett vissza.

-Hogyhogy ilyen korán itt vagy és megvártál?

-El akartam szabadulni otthonról, idegesítettek a szüleim. - mondta kedvetlenül.

-Mi történt? - kérdeztem aggódva.

-Mostanában állandóan, minden hülyeségen veszekednek.

-Ó, sajnálom - ilyenkor mit kell mondani?

Szóval ez volt a baja eddig.

-Mindegy, szombaton megy hozzátok Kristóf ugye? - kérdezte

-Igen, miért?

-Csak kérdeztem. - mondta.

Beértünk a suliba.

-Szia. - köszönt Kristóf.

-Szia.

Ezek után nem sok minden történt, úgyhogy többet nem írok.

 

------------------------------------

 

Szeptember 6. Szombat

Reggel 9-re állítottam az ébresztőmet, hogy ne aludjak 11- kor is.

Kisminkeltem magam, a hajamamban most meghagytam a hullámokat és úgy öltöztem fel, mint egy igazi gördeszkás csaj:

Ujjatlan póló, szakadt farmer, rövidszárú tornacsuka, hátulról a derekam köré kötöttem egy kockás inget.

Lehet, hogy túlzás, de komolyan gondolom a gördeszkázást és szeretném, ha látszódna.

Amíg meg nem jött Kristóf, addig a házunk előtt játszottam....nyúztam Lolát.

-Szia - köszönt Krsitóf, mire megfordultam, ő meg végignézett rajtam és elvigyorodott - hú, te aztán beleélted magad.

-Szia  -köszöntem zavartan - hát igen.

Ő egy sima deszkás cipőbe, farmerbe és pólóba volt.

-Kezdhetjük? - kérdezte.

-Persze - mosolyogtam.

Hozta a saját gördeszkáját:

Ez meg az enyém:

 

Nem vett fel semmi védőszerelést, gondolom neki nem kell, én viszont mindent felvettem, mert ugye nem szeretnék meghalni.

Az elején végig fogta a derekamat, amitől az elején zavarba jöttem, de utána megszoktam.

-Most elengedlek - mondta kb. egy óra múlva.

-Biztos? - kérdeztem.

-Ügyes vagy, menni fog - és tényleg ment, mármint semmi trükk, de menni tudtam vele.

-Sikerült egyedüüül - mondtam tök boldogan, miközben a nyakába borulva megöleltem.

Hirtelen jött, nem godnoltam volna, hogy ezt fogom csinálni, de őt nem zavarta csak visszaölelt.

Zavartan elengedtem, mire elmosolyodott.

-Most megtanítalak néhány alap trükkre.Nagyon könnyű.

-Neked.  -vágtam rá.

-Menni fog. - mndta és megint igaza volt.

A véremben van a gördeszkázás, mert könnyen megtanultam az alapokat.

-Én most már megyek - mondta este 8-kor, jól elszaladt az idő.

-Okés, köszönök mindent. - mondtam, majd megöleltem.

Kissé elhúzódott, majd egyszer csak megcsókolt.....

Meglepődtem, de egy pillanat múlva már visszacsókoltam, elöntött a boldogság és a forróság, jól esett, hogy  a karjába zár, biztonságot éreztem.

A karjaimat a nyakába fontam, mire átkarolta a derekam és kissé felemelt.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de egy idő után elhúzódott.Kissé fáztam és rosszérzés fogott el, amiért elengedett.

A szemében boldog csillogást vettem észre, és ő maga is mosolygott, ahogy én is.

-Mennem kell -mondta kissé szomorúan.

-Muszáj? - kérdeztem vissza szomorúan, mire elvigyorodott.

-Igen, hétfőn találkozunk - mondta, megölelt és elment.

Kavarodás volt a fejemben.Mindig is éreztem, hogy tetszem neki és ő is tetszett nekem...ahogy Bence is.

Kristóf mindig is kedves volt velem és mindig foglalkozott velem.Amikor erre gondoltam jöttem rá, hogy szeretem,de nagyon.

Mosolyogva mentem be a házba, anya már lefeküdt, csak azt nem tudom, hogy miért.

Felmentem Facebookra, de az osztályból csak Márk, Dénes és Réka volt fent, ami fura szombat este...mindegy.

Korán akartam lefeküdni, ezért 9-kor lefeküdtem.Már majdnem elaludtam, amikor jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett, Kristóf volt az:

Jó éjt!  ;)

Visszaírtam:

Neked is. :)

Boldogan aludtam el.

Helló, ez nem egy rész, csak mivel rosszul írta ki az ülésrendet, ezért ide is leírom, csak vezetéknév nélkül.

 

Ablak felőli padsor:           Középső padsor:           Ajtó felőli padsor:

Márk - Réka                       Bexi - Kristóf                Natasa - Dénes

Nixi  - Betti                       Laura- Bence                 Vivi - Balázs

Szeptember 2. Kedd

Az ébresztőmet 7:00-ra szoktam állítani.Fel is keltem a csörgésére, de gondoltam még pihenek.Amikor felkeltem 7:50 volt!!

Kipattantam az ágyból, gyorsan elkészültem a szokásosan, ruhának szakadt csőfarmert és barna pólót vettem fel.

Anyát megkértem, hogy kocsival vigyen el a suliba.8:20-ra értünk oda.Beszaladtam a terembe.

-Elnézést. - mondtam az ofőnek, vagyis a földrajztanárnak, majd a helyemre szaladtam.

-Szia, Bexi. - köszönt. - Mivel új vagy és ez még az első földrajz óra, nem írlak be hiányzónak. - mosolygott.

-Köszönöm.

Föcin átismételtük a tavaji anyagot.Szünetben Bence megbökte a vállam, mire megfordultam:

-Szia. - mosolygott.

-Hali. - mosolyogtam rá vissza.

-Te ilyen késős típus vagy?

-Nem - mondtam, majd elmeséltem, hogy mi volt reggel.

-Értem. - mosolygott még mindig.

Beszélgettünk még apróbb dolgokról, majd átmentünk a nyelvi előadóba, ahol az angolt és a németet tanuljuk.

A nyelvi előadó szintén a második emeleten volt, a 115-ös teremben.

3 padsor volt, kétszemélyes padokkal, így foglalunk helyet:

Ablak felőli padsor:      Középső felőli padsor:        Ajtó felőli padsor:

Natasa - Réka               Kristóf - üres                      Nixi  -Betti

Laura - Én                     Bence  - Márk                     Balázs - Dénes

Üres  - üres                   Üres - üres                          Üres - üres

 

Bejött az angol- és német tanár,  Mr Loncs Dániel, aki amúgy magyar, de Mr. Loncs-nak kell szólítani.

-Sziasztok, gyerekek.Hiányzott a 10.a. - mosolygott, de ezt természetesen mind németül mondta.Tanultam németet, angolból viszont csak egy évet tanultam.

Végignézett az osztályon, majd megállapodott rajtam:

-Biztos te vagy az új diák, Kiss Rebeka.

-Igen, én - válaszoltam.

-Üdvözöllek az osztályban.

-Ömm....Köszönöm.

-Így természetesen nem ülhettek, névsor szerint ül mindenki, mint tavaj - fordult megint az osztály felé.

Ilyen lett az ülésrend:

Ablak felőli padsor:                                Középső padsor:                              Ajtó felőli padsor:

Boros Márk - Fodor Réka                         Én - Kapusi Kristóf                          Pilinszky Natasa - Sólyom Dénes

Gazdag Nikolett - Gyártó Bettina             Lentai Laura - Molnár Bence            Szalontai Vivien(itt fog ülni) - Soros Balázs

Üres - üres                                              Üres - üres                                     Üres - üres

 

Kristóf mellé kerültem, aminek örülök, meg annak is, hogy Laura és Bence mögénk került.

Beszélgethettünk, de csak németül.Kristóffal együtt megfordultunk és Bencéékkel beszélgettünk, németül.

Ezután jött a dupla fizika , Csontos Nórával, aki egyben a biológiát és a kémiát tanítsa.

Fiatal, 35 körüli nő.

A fizika már a termünkben volt.

Neki is bemutatkoztam.Filmet néztünk a kistévén, ami a termünkben van.

Ezután jött a biosz, szintén Csontossal, befejeztük a filmet.

Utolsó óra nyelvtan volt, Dorogi Pál tanár úrral.

Neki is be kellett mutatkozni, de ő nagyon szigorú.Nagyon!

Már most elkezdtük venni az anyagot, amivel nincs baj, mert a nyelvtant szeretem.

Utolsó óra után elmentünk egy közeli parkba.Rajtam kívül jött Natasa, Bence, Kristóf és Márk.

Réka és Laura nem értek rá.

Kristóf és Márk már gyerekkoruk óta deszkáznak, Bence egy éve kezdte + focizik.

-Én is szeretnék megtanulni. - mondtam. - Már tavaj elkezdtem tanulgatni, mivel, hogy karácsonyra gördeszkát kértem.De nem nagyon megy.

-Segíthetek, ha szeretnéd. - mondta Kristóf.

-Jó lenne. - néztem rá hálásan.

-Oké, akkor hétvégén átmegyek. - mosolygott.

-Okés. - mosolyogtam vissza.

Ezután Bence elkísért hazáig, közben nem beszélgettünk, aminek nem örültem, mert mérgesnek tűnt.

Mikor a házunkig értünk morgott egy sziát,majd elment.Nem tudom mi baja van.

Anyáék nem voltak otthon, de találtam egy levelet:

Vacsorázni mentünk, este jövünk, puszi.

Felmentem a szobámba, leültem a gépem elé, majd felnéztem Facebookra.

Az osztályba már midnenki bejelölt, meg néhányan a b-sek közül is.

Kristóf írt üzit, hoy szombaton jön 11:00-ra.Visszaírtam, hogy oké, majd kikapcsoltam a gépet.

Estig olvastam, majd lefeküdtem, nem vártam meg míg anyáék hazajönnek.

Szeptember 1.

Reggel amikor felkeltem belém költözött az ideg, ugyanis ma van az első napom a suliban.

Remélem Bencével tényleg osztálytársak leszünk, legalább egy embert ismerhetnék.

Felvettem a fehér blúzomat és a fekete szoknyámat.Fekete loboncomat kivasaltam, szokásosan kifestettem a szemem, felvettem a fekete magassarkúmat (nem túl magas a sarka, kb. 5 cm), fogat mostam, elköszöntem anyáéktól, felvettem a kis oldaltáskámat majd indultam is.A suliba olyan 20 perc alatt értem oda.

Hatalmas épület a Szent Dénes Gimnázium.Amikor odaértem mindenfelé diákokat láttam.Magabiztosabbakat, félénkebbeket stb.

Volt aki a suli előtt várt/beszélgetett, volt aki befelé ment és olyan is aki kifelé jött. (?!)

Bementem a suliba és megkerestem a tantermünket, azaz a 104-es termet.

A második emeleten találtam rá, azt ajtó nyitva volt, bent pedig csak néhány diák volt.

Bementem, egyből megpillantottam Bencét.Megörültem, hogy osztálytársak lettünk.

Mikor észrevett elmosolyodott és odajött.Fehér ing, fekete farmer.

-Szia! - köszönt - Ezek szerint osztálytársak leszünk.

-Igen, úgy látszik. - mosolyogtam rá vissza.

Ekkor odajött egy másik fiú.

-Helló! - köszönt. - Új vagy?

Kb. akkora magas, mint Bence, kicsit kisebb.Szőke haj, zöld szem.Elég helyes, izmos.

-Szia, igen.Rebeka vagyok, de csak Bexi. - mosolyogtam rá.

-Márk.Csak Márk. - mondta, mire elnevettem magam.

Bence szemében mintha féltékenység csillant volna meg.

-Üdv az osztályban. - mondta Márk.

-Köszi. - erre mit lehet mondani?

-Na jó, elég. - mondta Bence. - Gyere bemutatlak a többieknek.

-Rendben.

Megálltunk 3 lány előtt.

-Lányok, ő itt Bexi.Vagyis Rebeka.

-Szia - köszönt egy vékony, vörös hajú, barna szemű lány. - Natasa vagyok.

-Cső - mondta egy karcsú, szőke hajú, kék szemű (a jobb szemében egy barna folt volt) csaj. - Réka.

-Hy, I'm Laura. - köszönt egy karcsú, barna, göndör hajú, barna szemű lány.

-Sziasztok.Te miért beszélsz angolul? - kérdeztem Laurától

-Szeretne jobb angolos lenni, ezért angol-magyarul beszél- mondta Natasa.

-Angol-magyarul? - kérdeztem furcsán nézve.

-Igen, vagyis amelyik szót tudja angolul, azt angolul mondja.Ha nem tud egy szót angolul, akkor azt magyarul mondja.Mondj egy példát Laura.

-Okey.I love golyóálló mellény. - mondta mire elnevettük magunkat.

-I don't love golyóálló mellény. - mondtam mire mégjobban nevettünk.

-Na, őket már ismered, most jöhetnek a többiek. - mondta Bence.

-Oké.

-Hozzájuk nem megyünk oda - mutatott két lányra.Éppen kiröhögték az egyik osztálytársunkat.

Az egyiknek derékig érő, hosszú haja van kék szemmel és tökéletes testtel párosítva.

A másiknak szintén derékig érő, fekete haja van, fekete szemmel és szintén tökéletes testtel párosítva.

Fekete miniszoknyát és rendesen kivágott blúzt viseltek.

-Ő Betti, - mutaott a szőkére - ő pedig Nixi - mutatott a feketére.

-Nixi?Mármint Nikolett?

-Igen.Most jöhetnek a fiúk.

-Oké.

Egy padon ülő fiúhoz vezetett.

-Ő itt Kristóf, Kristóf ő Bexi, vagyis Rebeka.

-Szia - köszönt.Magas, barna hajú, zöld szemű, izmos srác. - Új vagy itt?

-Hali!Igen.

-Üdv a pokolban - mutatta be a sulit kedvesen.

-Ö....köszi?

Erre felnevetett.

-Na jó Kristófot már ismered, mehetünk tovább. - mondta Bence.

-Hozzájuk se megyünk oda - mutatott két srácra, akik éppen odamentek Bettihez és Nixihez.

Az egyikőjük, magas barna hajú, tökre kigyúrt, kék szemű srác.

A másik szőke hajú, barna szemű, kb. akkora, mint a másik és nincs annyira kigyúrva.

-Ő Dénes - mutatott a barna hajúra, aki Nixit ölelgette. - ő pedig Balázs - bökött a szőkére, aki Bettit ölelgette.

-Ennyien vagyunk?- kérdeztem.

-Igen. - mondta Bence.

Minden osztálynak ki kellett mennie az udvarra és megvárni, hogy az igazgató és a helyettes dumáljon.

Nagyon unalmas volt.

Ezután bementünk a terembe az osztályfőnökkel, Matlag Krisztinával, aki egyben a rajz és a földrajz tanár is.

Rajz és FöldRajz.Ez kicsit fura.

Egyébként meg 3 padsor van az osztályba, egyszemélyes padokkal.

-Sziasztok, örülök, hogy megint láthatlak titek.Amint észrevehettétek jött egy új osztálytársatok.Mutatkozz be kérlek. - mondta miközben a tanári asztal elé mutatott.

Odamentem:

-Helló. - kezdtem - Kiss Rebeka vagyok, de mindenki Bexinek hív. - végignéztem az osztályon:Natasa, Kristóf, Márk, Laura és Bence mosolyogva figyelt.

Réka csak bámult.Dénes, Nixi, Betti és Balázs pedig unottan nézett.

Visszamentem e helyemre.

-Felrajzolom az ülésrendet, így nem ülhettek! - mondta, pedig semmi nem rossz volt az ülésrenddel.A középső padsorban ültem, a második helyen, előttem Natasa, jobbról Bence, balról Laura, mögöttem pedig Kristóf.

Ilyen lett az új ülésrend:

Ablak felőli padsor:    Középső padsor:    Ajtó felőli adsor:

Natasa                                Betti                         Nixi

Én                                       Márk                        Laura

Bence                                  Dénes                       Réka

Kristóf                                -                               Balázs

 

Nekem tetszett, hisz körülöttem a barátaim ültek.Az meg főleg tetszett, hogy Bence mögém került.

-Nem Bexi az egyetlen új diák az osztályban.Jön egy másik lány is, csak most megbetegedett, jövő héten fog megjönni. - közölte az ofő.

-Gondolom mögém fog ülni. - mondta Dénes.

-Igen. - felelte a tanárnő.

-Mi a neve? - kérdezte Kristóf.

-Szalontai Vivien.

Következő órán megbeszéltük az órarendet:

Hétfő:         Kedd:          Szerda:          Csütörtök:         Péntek:

Matek          Földrajz      Irodalom       Töri                   Földrajz

Nyelvtan      Német          Matek            Biológia             Erkölcstan

Ofő             Fizika           Német           Informatika       Fizika

Rajz            Fizika           Töri              Matek                 Matek

Angol          Biológia         Angol            Irodalom            Tesi

Angol          Nyelvtan        Tesi                                        Tesi

 

Á csak kicsit fogok belehalni.

Ez volt az utolsó óra, úgyhogy mehettünk haza, Bencével együtt indultunk el.

-Milyen itt?- kérdezte.

-Jó, nagyon tetszik, a legtöbben jófejek, Vivire meg kíáncsi vagyok.

-Ja, én is.

Ezután már nem nagyon beszélgettünk, a kapunál elköszönt és ment tovább.

Otthon anyéáknak elmeséltem a napomat, - örültek, hogy máris barátokra tettem szert - majd Fanninak is meséltem videóchaten.

Felnéztem a Facebookra és ezt áttam:

 

Pilinszky Natasa ismerősnek jelölt.

Molnár Bence ismerősnek jelölt.

Kapusi Kristóf ismerősnek jelölt.

Boros Márk ismerősnek jelölt.

Lentai Laura ismerősnek jelölt.

Fodor Réka ismerősnek jelölt.

Soros Balázs ismerősnek jelölt. (!!)

 

Mindenkit visszajelöltem, kijelentkeztem Facebookról, bepakoltam holnapra, majd estig olvastam.

Augusztus 26.-a van.A retteget nap.Vagyis amikor elköltöztünk a biztonságos és szeretett Pestről.

Reggel nem szívesen keltem fel.De fel kellett...sajnos.

09:00-ig aludtam, akkor jött be anya a szobámba:

-Kelj fel kicsim ideje indulni.

-Még 5 perc. - mondtam a híres mondatot, mire anya lehúzta rólam a takarót. - Hééé!

-Most! - mondta határozottan, majd kiment a szobámból.

Kikeltem az ágyból, amikor szétnéztam a szobámban és megláttam a dobozokat, a két bőröndöt és az üres szekrényeket, elszomorodtam.

-Ez is eljött. - mondtam magamnak.

Felvettem a farmerrövidnadrágomat egy fekete, félvállas felsővel, kék szememet kifestettem (szemceruza és szempillaspirál), hosszú fekete, göndör hajamat kivasaltam, majd lementem a konyhába, ahol anyát találtam.

-Apa? - kérdeztem.

-A kocsiba pakolja a dobozokat és a bőröndöket.

-Lehozom az enyémeket - mondtam majd elindultam a szobámba.

Lecipeltem mindent közel az ajtóhoz, ahonnan apa kihordta őket.

12:00 körül indultunk el, majd egy bazinagy ház elé parkolta le apa a fekete BMW-t:

-Ide költözünk? - kérdeztem elkerekedett szemmel.

-Igen, kicsim.Tetszik? - kérdezte anya mosolyogva.

-Imádom. - bambultam a házra.

Kiszálltunk, amint apa kinyitotta az ajtót beszaladtam a házba.Annyira szép volt minden.

-Ez csodálatos. - mondtam.

Két emeletes a ház.Az alsó szinten van a konyha, amiből rá lehet látni az étkezőre és a nappalira.

Van még ott két vendégszoba, egy fürdőszoba, egy raktárféleség és a szüleim szobája.

Az emeleten van az én szobám és egy fürdőszoba.Nem túl nagy az emelet.

Az én szobám:

Felmentem a szobámba és....és ott feküdt az ágyamon egy kutya.Sosem lehetett kutyánk, mert bérházban éltünk.

Mindig szerettem volna kutyát.Itt a szépség:

Felkaptam az ölembe és megöleltem.Amikor megfordultam anyáékal találtam magam szembe, akik mosolyogtak.

-Ő az enyém? - kérdeztem boldogan.

-Igen kicsim. - mondta anya mosolyogva. - Mi lesz a neve?

-Ömmm....Lola

-De szép név - mosolygott anya.

-Levihetem sétálni? - kérdeztem.

-Persze - válaszolták egyszerre.

Egy utcával arrébbig vittem Lolát.Amikor elhaladtunk az egyik ház mellett Lola odaszaladt...odarángatott az egyik kapuhoz.

-Lola gyere! - szóltam rá.

-Szia! - köszönt egy hang előttem.Felnéztem mire egy fiúval találtam szembe magam.

Sötét hajú, kék szemű, kb 180 cm (én 165 cm vagyok), vékony, kissé izmos, helyes srác.

-Hali. - köszöntem vissza.

Odajött a kerítéshez, leguggolt, majd a kerítésen keresztül simogatta Lolát, aki örült neki.

-Új vagy itt? - kérdezte amikor felegyensedett.

-Igen, az előbb költöztünk ide.

-Hova fogsz suliba járni?

-A Szent Dénes gimibe, te hova jársz?

-Ugyan oda- mondta mosolyogva - Elsős leszel?

-Nem, másodikos.

-Akkor talán osztálytársak leszünk - mosolyogtt tovább.

-Jó lenne - mondtam - majd a fehér karórámra néztem. - Nekem most haza kéne mennem.

-Oké, amúgy Bence vagyok.

-Rebeka, de csak Bexi.

-Örültem Bexi - mondta mosolyogva.

-Én is Bence - mosolyogtam vissza, majd elindultam haza.

Amikor hazaértem felmentem a szobámba Lolával, majd kipakoltam a dobozokat, aztán bepakoltam a szekrényekbe.

Mikor végeztem videochateltem Fannival, elmeséltem neki a házat, Lolát és Bencét.

Örült, hogy már is megismerkedtem valakivel.

Este nyolckor lefeküdtem aludni, mielőtt elaludtam arra gondoltam, hogy talán Pest nem is olyan szörnyű.

-Kislányom költözünk.- jelentette be anya boldogan.

-Tessék?- néztem rá döbbenten.Teljesen felháborodtam.

De kezdjük az elejétől.Kiss Rebeka a nevem.Mindenki Bexinek hív.Jobb, mint a Rebi...

Reggel amikor felkeltem gyorsan felöltöztem (rövidnadrág, póló).Otthonra nem sminkelem ki magam, minek?

Lementem a konyhába, ahol anya és apa nagyba mosolyogtak egymásra.Gondoltam szerelmesek....bárcsak erről lett volna szó.

-Jó reggelt! - mondtam rájuk mosolyogva.

-Szia, kicsim - mondta anya boldogan.

-Mi ez a boldogság? - kérdeztem.

-Kislányom költözünk! - erre egyből lefagyott a mosolyom.

-Tessék?

-Tudom, hogy hirtelen jött és már elkezdtél egy gimit, de apád új munkahelyet kapott Budapesten.

-Pestre költözünk? - döbbentem le.

-Igen, tündérem, hát nem örülsz? - kérdezte apa.

-Én.... - nem tudtam mit mondani, majd nagy nehezen kinyögtem: - Pesten mindenki bunkó, nincs kedvem hozzájuk.

-Ez marhaság- legyintett anya - még ma el kell kezdeni pakolni.

-Még ma? - kérdeztem döbbenten...megint.

-Igen, kicsim, még ma indulunk.

-Micsoda?! - azt akarják, hogy elájuljak?Felgyülemlett bennem a düh, én pedig nem tartottam vissza:

-A franc fog Pestre költözni! - kiabáltam - Itt kezdtem el a sulit, majdnem fél év kellett mire rendesen be tudtam illeszkedni, erre elköltözünk Pestre?Ezt hogy gondoltátok?És mi az, hogy még ma indulunk?Hamarabb nem lehetett volna szólni?Hogy legalább tudjak egy utolsó napot tölteni a barátaimmal?

-Kicsim.... - kezdte anya, de közbe vágtam.

-Ne kicsimezz, elegem van, hogy ezt csináljátok!Általánosba már csak 2 év kellett volna, hogy leballagjak, erre elkölöztünk Pécsre.Most meg egy évet tölthettem gimibe, erre felköltözünk Pestre.Ezt komolyan gondoljátok?

-Holnap is indulhatunk.. - mondta apa.

-Leszarom!

-Hogy beszélsz? - mondta anya elkerekedett szemmel.

Felszaladtam a szobámba, de nem kezdtem el sírni.Felmentem skype-ra és videochat-en elmeséltem mindent Fanninak, a legjobb barátnőmnek.

Ő viszont sírt, amitől én is elkezdtem.

Megbeszéltük, hogy ma találkozunk a kedvenc fagyizónkban.

Mikor lehiggadtam, mondtam anyáéknak, hogy inkább holnap induljunk, mire azt mondták, hogy rendben.

12:00-re beszéltük meg Fannival, hogy találkozunk.Mire odaértem ott volt....az egész osztály.Majdnem elsírtam magam.

Elvoltunk, ettünk fagyit, elmentünk egy közeli parkba, ahol hülyültünk.

A végén mindenkit egyesével megöleltem, Fannit hagytam utoljára.

-Hiányozni fogtok. - mondtam.Elköszöntünk és mindenki elindult haza.

Este 6-ra értem haza.Benyitottam az ajtón, nekidőltem az ajtónak, majd azt mondtam: -Jövök Pest és megöllek.

Jó ez durva volt, de erőt kellett vennem magamon.

Felmentem a szobámba, ahol dobozok és két bőrönd várt.Fájó szívvel elpakoltam minden cuccomat, majd 20:00-kor lefeküdtem aludni.

 

Tudom, rövid rész volt, de a következő részek hosszabbak lesznek.