Varázslat

Clayton felém fordul.
- Figyelsz te rám egyáltalán? - bólintok, miközben csak most kezdek rá igazán figyelni. Elhessegetem az első találkozásunk emlékeit és azokat a kérdéseket, hogy mit rontottam el.. - Szóval, mit mondtam..? - erre már nem tudok válaszolni. Felhúzom a lábam a sötét színű kanapéra.
- Kay... tudod eddig is meg akartak ölni, most miért lenne rosszabb?
- Sylia! Mikor elhagytalak azt érted tettem és azon túl egyetlen percre sem tévesztettelek szem elől! Minden lépésedről tudtam, még a bankszámlaszámodat is tudom. Melletted voltam, ha te nem is láttál. Nekem is nehé..
- Elég! Fogd be a szád Kay! Nem akarom hallani! Elegem van! Fogd be vagy esküszöm, kirugdoslak a napra! - megint kezdek kitérni a sodromból. - Mégis mi a francért jöttél most elém?
- Hogy figyelmeztesselek. És hogy magammal vigyelek, eddig csak egy olyan listán szerepelt a neved ahonnan a vámpírok egy idő után maguktól lekerülnek... de most... valaki megpróbál rákenni egy súlyos szabálysértést.. egy olyan személy, aki eddig pár legfelsőbb bizalmát élvezte. Az a mocskos kis lidérc! Ha elém kerül és kitépem a torkát és kikötözöm a Napra, hadd.... 
- Hagyd abba Kay, megijesztesz.. - mondja a 300 éves vámpír. A férfi mögé sétálok és kezem a hátára fektetem. - Mégis milyen bűnről beszélsz? Nem szegtem semmit az utóbbi... Kilencven éve.
- Én tudom, hogy te ártatlan vagy. De attól félek, vannak, akik csak úgy viccből vannak ellened, mert ők nem ismernek. - felém fordul. - A tanács döntött, és elítéltek. Bármelyik pillanatban elvihetnek... 

- De mégis miről beszélsz? Milyen bűntény történt? - hátrálok a hideg falig, Clayton magába fordul és elnéz. Vesz egy nagy levegőt, majd gondterhelten kifújja.

- Azt terjesztik, hogy alapítottál egy másik klánt. És emberek előtt feded fel kiléted és csábítod őket a klánba, amivel támadást indítasz a Legfőbbek ellen. - se köpni se nyelni nem tudok. Lesokkol a hír, végül hisztérikus nevetésbe fulladok

- Várj.. mivan? Ezt nem hiszem el, hogy elhiszik! Egy klánt.., pont én? - tovább nevetek, már lassan könnyezve, reménytelen a helyzetem. Clayton fagyos arccal nézi paródiám. - Persze! Majd én leszek az, aki felfedi a kilétét az emberek előtt, majd támadást indít a Klán ellen, hogy elfoglaljam a trónt, mert egy pszichopata ribanc vagyok! Persze! Ez tök logikus...!! - megállok a bárpult előtt és még mindig nem tudom felfogni a hallottakat. Előveszek egy üvegpoharat és beletöltök tiszta vodkát. Hogy vádolhatnak meg ilyen szabályszegésekkel? Tulajdonképpen, aki kitalálta ezt, annak nagyon nagy baj lehet a fejével, mert a 3 Legfőbb Szabályt egy bűnténybe foglalta. Első: Sose fedezzük fel magunkat az emberek előtt. Második: Saját fajunk ellen sosem szegődünk. Harmadik: Új Klánok sose jöhetnek létre.

És a legszebb, hogy mindegyik büntetése... a halál. Biztos halálra  ítélve ezzel engem. 

- Syliám.... - Kay hangja nyugtató, szelíd és halk.. - Túl sok vért vesztesz.... - aggódva figyel engem, mire én lassan lenézek a kezembe. A Vodkás pohár szilánkokban pihen a kezemben. Szilánkjai átvágták a bőrömet, amiből ömleni kezdett a vér. Nagy kiterjedésű vörös, ragadós tócsa keletkezett a lábamnál, ami folyton bővült a folyamatos vérzéstől.