Varázslat

Clayton vámpírsebességgel leugrik rólam és felkapja zokniját. A felsőmet egyszerűen hozzám vágja. A feszültség most igazán magas lett köztünk. Valaki, aki most ölt meg egy idős nőt, rám vadászik. Csodálkozom, hogy csak egy 'embert' küldtek és nem egy csapatot, hogy elkaphassanak. Kezembe akad egy fekete hátizsák amibe gyorsan beledobálok pár értékes holmit: összes megmaradt vértasakomat, napszemüveget, nagy pulcsit...

- Nadora Szerelmére! Assylia gyere már!! - suttogja a lehető legingerültebben Kay miközben az ajtó előtt áll, ha bárki be akarna jutni. Még kapkodva felszedek pár holmit, majd odasietek Kay-hez. Mindez két másodpercet vett igénybe.
Eltorlaszolja az ajtót én pedig összezavarodok.

- Most hogy fogunk kijutni?! Nem küzdünk meg vele?! - akadok ki erre ő megmarkolja a karom és a szobámba húz.

- Őrültség lenne... A Klán küldte. Erős. Ezt te tudhatnád a legjobban.

- De mi ketten vagyunk...! - suttogom visszafojtva.

- Ablak! - nyögi, mire én elkapom a pólóját és visszarántom.

- Nem mehetsz ki! Hülye vagy?! Alig töltötted be a 100 évet!! A Nap meg fog ölni, ha kilépsz rá! -sipákolom rémülten, mire ő rám emeli a pázsit zöld szemét, tele aggodalommal. Ekkor egy halk- majd egy hangosabb reccsenés tölti be a házat. A fa-bejárati ajtó beszakadt és valaki most rúgja ki az elé húzott bútort.

Körbenézek és szemem megakad a nehéz függönyömön.. 

- Kay, állj hátrébb. - engedelmeskedik, de ekkor az idegen bejut a házba. Egy 30-as éveiben járható vámpír állt a szobám ajtajában. Vérvörös szeme rám villant, és halált ígérve megindult felém. Fogaim előcsúsznak és párduc módra fújtam ösztönből a férfira. Ha kell, bármi áron megvédem magam. Kay ebben a pillanatban felüvölt és hátulról a pasasra ugrik, majd a gerincébe rúgva mindketten elborulnak. Ez pompás alkalomnak tartom annak, hogy valóra váltsam tervem. Belekapaszkodok a függönybe és egy nagy rántással lerántom a leplet... a fény pedig utat tör magának..

S lőn világosság.