Amint bejut a fény a szobába, és sikeresen leszakítom a függönyt, ráhajítom Claytonra. A kikövetkezhetetlen lépésemre nem számított, a hirtelen jött világos napsugár váratlanul érte. Fájdalmas kiáltás közepette eltakarta szemeit és a falnak esett. Én nyakon kaptam Claytont és kivezettem a lépcsőházba.
- Ez meg mi volt?! - rivallt rám, mire én tovább toszogattam lefele. Mikor elindult lefele én visszasiettem a férfihoz a szobába.. de már nem volt ott. Pánik fogott el ami egy újabb adrenalin löket kísért. Ekkor oldalról valami fájdalmasan az oldalbordáim közé ékelődött. Arra eszméltem fel, hogy nem tudok elhajolni a felém dörrenő hapsi kezétől. Az állam alá kaptam egy igen erős, férfias kézből áradó ütést, ami teljesen hátrarepített a falig. Fejemet bevertem a falba, miközben lecsúsztam róla. Felnézve láttam, hogy a vámpír fél fején és kezén égési sérülések vannak. Ebből azt szűrtem le, hogy nem rég változott át, és mivel még nagyon új, ezért bántja a Napfény. És valószínű, hogy senki nem küldene egy újoncot egy 300 éves vámpírra, csak az aki felbérelte, vagy megigézte.
A termetes férfi dörögve lépkedett felém, mire én felpattantam. A gyors mozdulattól szédülni kezdtem és ezt kihasználta az másik és elkapta kék hajamat, majd egy nagy rántással a földre tepert. Minden levegő kiáramlott a tüdőmből. Már készült volna, lecsapni rám, de én végre összeszedtem magam és elsőnek arrébb gurultam. Mikor tisztes távolságba kerültem tőle, felálltam és egyenesen ránéztem. Ő pedig vissza. Szeme, amit csak most kezdtem figyelni, észrevehetően befeketedett. Nem csak az írisze vált egyé a szembogarával, hanem az egész fehérje állomány eltűnt. Biztos meg van igézve, és azt csak az oldhatja fel, aki rátette a varázslatot.
Hirtelen, egy üvöltéssel egyhuzamban, megindul futva felém, mire én is egy kiáltást hallatva megindulok felé, majd felugorva a levegőbe zuhanva kezdődik meg a végjátszma.
Szuper :3
Nagyon jó :D <