19. rész Hullócsillag
Hazaértünk, bár az út egy örökkévalóságnak tűnt. Betopogtam a szobámba, és nekiugrottam a naplómnak, amibe azóta nem írtam, hogy elment Ryan. Az utolsó, együtt töltött napunkat olvastam oda-vissza. Olvasás közben valahogy, a szívemben egy nagy ürességet éreztem. Nem tudom, miért, de nagyon idegeskedtem, és szétrágcsáltam a a tollam végét. Elkezdett esni az eső. Beleugrottam háttal az ágynak, és néztem, ahogy egyre több vízcsepp győlik az ablak jobb sarkába. Közben rajtam és Ryanen gondolkodtam, és, hogy vajon mi lett volna, ha itt maradt volna. Ekkor hirtelen elállt az eső. Kimentem a teraszra, rákönyököltem a fehér kerítésre, és néztem, ahogy az ég egyre tisztább lesz. Lassan már teljesen kitisztult az égbolt, és rengeteg csillag furakodott a sötétkék lepelbe. Ekkor egy hullócsillagra lettem figyelmes. Gyorsan behunytam a szemem, és hangosan kimondtam kívánságom: "Bárcsak Ryan visszajönne, és itt maradna velem!"
Ekkor csengettek. Izgatottan futottam le, bár valahol legbelül tudtam, hogy úgysem Ryan lesz. Odaértem az ajtóhoz, szépen belőttem a hajamat, majd, hangosan dobogó szívvel kinyitottam az ajtót. Amint kinyitottam, egyből leült a mosoly. Conor volt az. Unott grimaszra váltottam, majd, meg sem engedve, hogy szóhoz jusson, rácsaptam az ajtót. Elegem volt már ebből a napból, felmentel, lezuhanyoztam, és lefeküdtem.
Nem igazán tudtam aludni, többször is felébredtem. Reggel 6-kor már nem kinlódtam tovább, feltornásztam magam, majd, -mintha gyászolnék valakit - tiszta feketébe öltöztem, egy fekete bőrdzsekivel koronázva. Oldalba fontam hajamat, majd Drake-kel elindultunk a suliba. Nem hittem a szemesznek, amikor megláttam Conort megint azzal az új lánnyal. Tudtam, hogy már úgysem lesz köztünk semmi, de azért kezdett egyre jobban érdekelni, hogy ki lehet ez az új lány. Mentem a bejárat felé, és közben megálltam Conor autója mellet, de a nagy nyalakodásának okáért kiindulóan észre sem vett. Kopogtam az autó ajtaján, mire felém nézett, gyengéden levette a lány kezeit az arcomról, és szomorúan nézett rám. Magabiztosan tovább mentem, nem is figyelve rá, hogy Conor milyen szavakkal sértegeti az új kollekciómat. Bementem az osztályterembe, és azt hittem, a szavam áll el. Ott volt Ryan. Odafutottam hozzá, és úgy mahamhoz öleltem, mint még soha. Visszaölelt, vastag szemöldökeit összeráncolta.
-Te hogyhogy itt? - mosolyogtam rá
-Az apámat hazaküldték. - mosolygott rám vissza
-És, akkor most ott folytatjuk, ahol abbahagytuk? - szegeztem le a kérdést
-Ömm...Nézd, valamit el kell neked mondanom! - nézett rám komolyra fordult arccal
-Valami rossz hír? - néztem rá értetlenül
-Az az igazság, hogy én bár tovább léptem. Van egy barátnőm. - húzta ki magát
Nem bírtam megszólalni, teljesen lefagytam. Úgy éreztem, a szívemet kitépték a helyéről, és egy késsel szúrkálják.
-Dehár én rád vártam! - mondtam könnyes szemekkel
-Tudom, és sajnálom, de én már túl vagyok ezen.
-Értem. - mondtam sóhajtva, és törölni kezdtem a szemem
-Viszont szeretnék a legjobb barátod lenni! - és mégegyszer, jó szorosan magához ölelt
