20. rész A bosszúvágy
Én legbelül tudtam jól, hogy nekem egyertalán nem elég, ha csak legjobb barátok leszünk. Az izmos karjai közt éreztem csak biztonságot, és bár visszajött Ryan, mégis olyan, mintha még távolabbra került volna. Keserű szívvel leültem mellé a hátső padba, és közben azon gondolkodtam, - bár elég butaság, és biztos, hogy lehetetlen lett volna, - hogy mi lett volna, hogyha elmegyek vele. Akkor biztos vagyok benne, hogy együtt maradtunk volna, és ő nem keresett volna más barátnőt. Ekkor Docile tanárnő (aki a franciát tanítja) az én nevemet szólította. Hirtelen elszálltak a gondolataim, és felkaptam a fejem:
-Igen? - néztem rá úgy, mint egy most felkeltett oroszlán
-Aimez-vous regarder la télévision? (Szeretsz tévét nézni? [franciául])
-Bien sûr, je aime. (Termászetesen, szeretek.)
Visszamélyedtem a gondolatokba, amikbe már félig elvesztem. Közben egész közel ültem Ryanhez, és a szuszogását hallgattam. Néztem, ahogy amikor levegőt vesz, egy kicsit kinyomódik az egyik ere. A nagy bámészkodásomba csengettek, és Ryan hirtelen felpattant. Kinyújtotta a kezét, felsegített, és mentünk a büféhez tízóraizni. Út közben olyan infókat tudtam meg az ismeretlen ellenfelemről, amitől mosolyra perdültem:
-Na és, hogy hívják ezt a lányt? - vetettem fel a kérdést
-Jessica...
-Na és hogy ismerkedtetek meg? Mesélj róla egy kicsit! - faggattam, hiszen hozzám is eljutott a mondás; tartsd közel magadhoz a szeretteidet, az ellenségeidet mégközelebb! Na, én stratégiát váltottam, mégpedig: Először infókat gyűjtök róla, utána már egyenes az út az Én boldogságomhoz!!
-Amm...Tudod, amikor apumat áthelyezték, akkor először nagyon csalódott voltam, amiért itt kellett hagyjalak. Texasban vettünk egy kis telket. Egyik nap a kukoricásban sétálgattam, és ott termett........Ő!
-Értem....És ő most ott van?
-Nem, most ő is ide jár! - mosolyodott el - 2 - 3 napja jött ide, és a legjobb, hogy a mi osztályunkba! Csak ma valamiért nem jött.....De biztos már te is láttad!
Egyből tudtam, hogy ki az: A lány, aki a pasimmal smárolt! Illetve....A volt pasimmal! De ha Ryannel jár, akkor mégis miért mászott rá Conorra? Gondolkodtam magamban. De természetesen azonnal kitaláltam, hogy ezt hogy tudom ellenük fordítani! És ekkor akarva - akaratlanul elmosolyodtam.
-Miért mosolyogsz? - nevetett Ryan
-Semmi érdekes! Izé...Jessica tudja, hogy ide jársz mostantól?
-Még nem, az osztályban akartam meglepni, de mivel nem jött be, ezért majd este felhívom....
-Ne!!! - üvöltöttem, mint egy bitang, aztán még én is meglepődtem magamon, és tágra nyiltak a szemeim, mint ahogy mindenki másé is, aki ott volt a közelünkben
-Öhh - mosolyodott el - Pontosan miért is ne??
-Hát...Azért.... - ekkor beugrott, hogy mit is akartam mondani - Azért, mert autóval szokott jönni, holnap reggel eljössz értem autóval, elbújunk, és amikor megérkeznek...vagyis megérkezik (!) - javitottam ki magam gyorsan, hogy még ne sejtsen semmit - akkor majd megtudd őt lepni! - vagyis inkább ő fog meglepni téged, gondoltam, és megint elmosolyodtam
Utána visszaindultunk az osztályterem felé, és azon morfondíroztam, ezeknek milyen szépen tönkre tudom tenni a szerelmüket, és hogy taln elvetettem a súlykot, és hagynom kéne, hogy magától derüljenek ki a dolgok.....
