Zene&Szerelem

  Reggel megszólalt az ébresztőm. Összeráncoltam a homlokom,  ökölbe szorítottam a kezem, és elkezdtem ütögetni a vekkert. Kómásan kivánszorogtam a köntösömben a konyhába, de már a szobámból üvöltöttem a szobalánynak, hogy "KÁVÉT!!". Amikor leértem, a szobalány helyett Drake öntötte ki nekem a kis kávés csészémbe a barna löttyöt, aminek az ízénél ítélve minden volt, csak nem kávé. Amint belekortyoltam, hirtelen elfintorodtam, és visszaköptem a csészépe.

-Nem finom? - nézett rám szomorúan Drake

-De, csak nekem túl erős! - találtam ki valamit, és visszalöktem a pulton a fiúnak a csészét, aki kiöntötte a lefójóba.

   Kivettem a hüttőből a szobalányom áltam, még tegnap lefőzött, de legalább iható kávémat, megmelegítettem, és azt szürcsölgettem.

-Ma nem veled megyek suliba! - néztem Drake szemébe

-Hogyhogy? - nézett rám értetlenül

-Ryan-nel megyek.....! - szürcsöltem be az utolsó csepp kávémat, és misszamentem a szomámba.

   Amikor elkészültem, küldtem egy sms-t, és hamarosan már meg is érkezett a piros sportkocsi. Tudtam, hogy most jött el az én időm, és lebuktathatom Conort, és Jessicát. Amikor már közeledtünk a gimnázium parkolójához, megkértem Ryant, hogy lassabban menjünk be.

-Ryan, tudom, hogy Jessica hol parkol, gyere, menjünk oda!

   Elbújtam a szokásos helyemen. Csupán 5 percig vártunk, amikor megláttam, hogy Conor leparkol. Megvártam, míg a szájuk összeér, és jeleztem Ryan-nek, hogy mehetünk. Amikor szegény meglátta, hogy mit csinál a bajátnője az egyik legjobb barátjával, tombolt. Jessicát elmondta mindennek, aztán Conort csak felpofozta, és felrohant a terembe. Én csak elmosolyodtam, ölbe tettem a kezem, és felvontam a szemöldököm.

-Ez a te műved, igaz? - szállt ki Conor az autóból, és becsapta maga után au ajtót

-Hhh! -vettem nagy levegőt gúnyolódás képpen - Nem szabadott volna?!

-Egy kígyó vagy! - bökte meg a jobb vállam

-Pff.... Csak magadnak köszönheted! - és egy kaján mosollyal felszaladtam a terembe Ryan után.

   Mikor viszont odaértem az osztály ajta elé, és lenyomtam volna a kilincset, egy mély és dühös hang gazdája a vállamat megragadva megfordított maga elé, és a falhoz nyomott.

-Engedj el! - néztem rá szikrát szóró szemekkel, de nem nagyom hatotta meg

   Elkezdte cirógatni az egyik hajszálamat, majd erőből kitépte.

-Áu! - mordultam fel, de ő csak elmosolyodott - Ezt miért kellett?

-Csak! - vonta fel a jobb szemöldökét

-De egyertalán ki vagy te? - néztem rá értetlenül

-Nézz meg jól, és erőltesd meg az agyad! Még mindig nem ismersz fel?

   Értetlenül néztem a fiúra, majd ahogy egyre jobban végigmértem a fiút, hirtelen bevillant egy régi, nem túl kedves kép.

-James? - néztem rá furcsán