Zene&Szerelem

-Okos kslány! - kacsintott rám

   Eszembe jutott egy még árvaházi emlék. Tőle kaptam az első csókom, vele volt az első igazi kapcsolatom, és ő törte össze legelőször a szívem.

-Hiányoztál! - túrt bele a hajamba

-Te viszon nem nekem! - bújtam ki a karjaiból, és bementem az osztályba.

   Sajnos nem sikerült leráznom. Megragadta a kezem, és a fülembe dúdolta a régi közös számunkat. Meredten néztem a levegőbe, tudtam, hogy Ryan most is lát engem. A szívem összeszorúlt, és hirtelen új érzések törtek fel bennem.

-Engedj el, kérlek! - néztem rá fájdalmasan, és mire feleszméltem volna, az ajkai összeértek az enyémmel

   Minden zavaros lett körülöttem, hirtlen azt sem tudtam, mi történik. Csók közben elmosolyodtam, elhajoltam tőle, és megöleltem. Odajött hozzánk Ryan kere szemekkel.

-Nem is mesélted, hogy összejöttél valakivel! - nézett rám

-Mert nem is... - haraptam az alsó ajkamba

-Nem úgy tűnt! - ült le a helyére

    Nagyot sóhajtottam, majd leültem Ryan mellé. Egész órán próbáltam megmagyarázni neki a történteket, de ő csak némán, földbe gyökerezett lábakkal bámulta Jasont, én pedig szörnyen éreztem magam. Amikor csengettek, Ryan már menekült volna a teremből, de gyorsan utánaszóltam;

-Ryan, várj! - szaladtam oda hozzá

-Mi az? - mosolygott rám

-Miért csinálod ezt? - tettem ölbe a kezem

   A fiú válasz nélkül kilépett a teremből, és a kijárat felé vette az irányt.

-Nem akarsz magaddal vinni? - mosolyogtam rá

-Pff...Úgy sem érdekelne téged egy illegális motorverseny!

   Ekkor csodálkoztam el igazán. "Ryan ennyire megváltozott volna?" - gondolkodtam magamban, de valahogy nem taszított, hanem inkább csak jobban vonzott.

-De, érdekel, de csak ha ülhetek mögötted a motoron! - mosolyogtam rá, és hamarosan már a versenyen találtam magam