24. rész Sokkhatás
A verseny után Ryan hazavitt, és Drake ott várt engem, - ki tudja mióta - a konyhapultra rá volt ülve, kezében egy nagy tál sütivel, és azt majszolgatta.
-Legközelebb, ha később akarsz hazajönni, akkor kérlek, értesíts előtte, mert nem fogok neked falazni többet! - vágta hozzám dühösen, ami hirtelen sokként ért, majd leugrott a konyhapultról, és odajött hozzám.
Egész közel hajolt az ajkaimhoz, és már kellemetlen közel volt, éreztem magamon a lehelletét, és az elmém csavaros rugója el romolhatott, mert valamiért én is közelebb hajoltam, de a mesebeli csók helyett kezembe nyomta a tálat. Próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, de ő inkább csak a cipője orrát csodálta. Nem mertem mozdulni, vártam, hogy lépjen valamit. Percekig vártam arra, hogy megmozduljon. Annyit kaptam, hogy arrébb lökött, és dühösen felment a szobájába. Még egy ideig mereven álltam, és azon gondolkodtam, hogy most megint mi baja lehet Drake-nek. Lassan megmozdultam, és elég erőt vettem ahhoz, hogy feltornésszam magam a lépcsőn. Tanultam még egy kicsit, utána lefeküdtem.
Hajnalban berontott Drake a szobámba, azzal, hogy tűz van. Odajött az ágyamhoz, felkapott, és kivitt a házból. A szülők és Mechi már kint voltak. Én az egyik szememet még dörzsöltem, a másikkal pedig az égő házat néztem.
-Mi történt? - kérdeztem morcosan
-Valaki, valószínüleg Catniss úgy hagyta a sütőt, és lassan felrobbant. A tűzoltók bent vannak, hátha megtudják menteni a házat! - válaszolta Mr. Mason dühösen - Ha nem, minden fillért leverek azon a szobalányon!
-Ha nem sikerül eloltani időben a tüzet, muszáj lesz egy másik házba költözni. - szólt bele Mrs. Halley
Én viszont természetesen egyáltalán nem akartam elmenni, főleg most, hogy minden jól alakul. A tűzoltók rengeteg ideig bent voltak, majd kb. 2 óra múlva végre kijöttek. Mr. Mason egyből faggatni kezdte őket, de sajnos csak rossz híreket kaptunk. Túl nagy volt a kár, szinte semmit nem lehetett megmenteni.
-Keressetek valami ruhát, hátha maradt valami, és menjetek iskolába, mi addig kitalálunk valamit! - szólt elszontyolodott hangon Mrs. Halley
Felmentem a szobámba, és találtam 1-2 göncöt. Gyorsan felaggattam magamra, és már mentem is Drake-kel az iskolába. Neki bezzeg a legjobb ruhadarabjai maradtak meg! Hamar felszaladtam a terembe, és próbáltam úgy lapulni, hogy ne vegyen észre senki. Nehéz volt úgy Ryan mellett ülni, hogy tudtam, lehet, hogy ma ülök utoljára mellette. Idegességemben végig a tollamat szedtem szét, és raktam össze, míg végül Ryan megragadta a csuklómat.
-Mi a baj? - szólt hozzám szelíd hangon
Nem tudtam válaszolni, csak egy könny szökött ki a szememből.
-Gyere el Nana kávézójába ma kettő körül! - néztem rá bágyadtan
Ryan ezután már nem bírta levenni rólam a szemeit. Biztos érezte, hogy valami baj van. Végülis abban a kávézóban mondta el ő is, hogy elköltözik! Ezért is sejthet valamit... Csengetés után bezárkóztam a takarítószertárba, és a régi barátnőmmel beszélgettem telefonon. Amikor kiakartam menni, az ajtó beragadt, és nem bírtam kimenni. Ordibáltam és dübörögtem az ajtón, de nem nyitotta ki senki. Elővettem a telefonom, hogy megcsörgessek valakit, de hirtelen elment a térerőm. Kétségbeesésembe lerogytam a földre, és erősen gondolkodni kezdtem.
