Zene&Szerelem

   Tudni kell, hogy a házunk előtt van egy kis terasz, amin van egy viszonylag nagy tengerkék - és hófehér csíkos aranyos függőágy. Conor a teraszig kísért, ahol már ott várt a függőágyban szétrágott körmökkel Drake.

-Oliv, már mindenhol kerestelek! - fordult hozzám Drake

-Akkor most megtaláltál! - vágtam rá flegmán

-Menj be, kérlek, Conorral van egy befejezetlen ügyünk! - mondta Conor

-What?? - néztem rá furcsán, mire Conorhoz fordultam, ő pedig csak bólintott

   Bementem, de az ajtó mögött azért hallgatóztam:

-Azt mondtad, fedezel, és nem fogod hagyni, de hogy Oliv meglásson engem és Ninát, cserébe én nem szólok bele, hogy mi fog történni veletek!

-Tudom, de így adódott!

   Ekkor furcsa hangokat hallottam,  kimenten, és Conor csúnyán hejben lett hagyva. Felsegítettem (ugyanis a földön volt), és leültünk a függőágyra. 

-Mi történt? - néztem rá értetlenül

-Hát...Hosszú történet, a lényeg, hogy megharagudott rám, és miután kielégítette az ökleit, elfutott.

-Conor..-nem fojtattam tovább, merthogy ha ő nem akarja elmondani magától, hogy mi történt, akkor jó ötlet egyertalán az, hogyha elmondom, hogy az ajtó mögött voltam, és mindent hallottam?

-Igen, mit akartál mondani? - nézett rám

-Semmit! Menj haza, késő van, holnap újra suli!

-Rendben, hány órád lesz? Érted megyek!

-Conor, nem szükséges! Drake-kel jövök haza a limóval! - néztem mélyen a szemére

-Rendben, szia! - egy puszit adott az arcomra, elment, és én is lefeküdtem 

   Lemostam Draket a színpadról, majd kecsesen visszamentem Conorhoz. 

-Mehetünk? - néztem rá

-Persze! Hova menjünk?

-Mit szólnál, ha csak lemennénk a partra?!

-Benne vagyok!

   Gyorsan az egyik boltban vettünk fürdőruhát, és lementünk a partra. Bent úsztunk már a mályvízben:

-Hé, Olivia! Nem akarsz versenyezni?

-Amm...Ok, mi a táv?

-A következő bólya! De figyelmeztetlek, 7 évig úsztam! -kacsintott rám

-Ok! 

-Visszaszámlásás? - nézett rám 

-3

-2

-1

-Gyerünk!

   4 perc múlva Conor sikeresen nyert :P.

-Ok, ússzunk ki a partra. - nézett rám 

-Rendben! 

   Szép lassan visszaúsztunk a partra, de azért a vízben maradtunk (nekem a víz bokáig ért.). Ekkor megbotlottam, és elestem volna, de Conor megtartott. és felállított. Mélyen a szemébe néztem, majd elcsattant az első csókunk:

 Utána még rengeteget szórakoztunk a vízben, majd hazakísért.                  

  Reggel nehezen felkeltem. Felöltöztem, majd szomorúan kikúsztam az ajtón. Amikor mentem volna le a konyhába, Mechi az utamma állt:

-Te meg mit akarsz? -néztem rá lézeres szemekkel

-Tudom jól, hogy hajnalban kiszöktél!

-Ezt meg honnan tudod?

-Azzal te ne törődj! - vágta rám azonnal

-És akkor most mi lesz? Beköpsz?!

-Nem, ha alkut kötünk!

-???

-Bármit teszek bárkivel, ne nem fogsz csiripelni! Világos? Különben vissza foglak juttatni az árvák mellé!

*****2 percig gondolkodtam, majd egy kicsit félve bár, de kimondtam*****

-Áll az alku! - Mechi már el is tűnt

   Lementem reggelizni, majd rádöbbentem: Az őszi szünetnek ez az utolsó napja! Pf, még szerencse, hogy délen vagyunk, és még karácsonykor is Hawai van! Elhatároztam, hogy kitöltöm ezt a napot, tehát nem vacakoltam tovább, előkaptam a telefonomat! De mivel néha ilyen szerencsétlen vagyok, épp, mikor tárcsáztam volna Conort, lefagyott a mobilom! Arrrrg! 20 percig nyomogattam, mint egy őrült holdkóros, mire végre "újraéledt".

-Szia Conor, én vagyok az, Olivia!

-Szia, mi újság?

-Eljönnél velem csavarogni? - mondtam kissé izgatottan

-Persze...Hol találkozzunk?

-Amm...A mozi előtt?

-Rendben...Fél 10-kor megfelel?

-Ott találkozunk!

   9-kor elindultam, hogy időben odaérjek. Amikor végre célba értem, Conor már ott várt mosolyogva. "Mintha egy tündérmesébe élnék" gondoltam magamban. 

-Akkor mit fogunk nézni? - nézett rám mosolyogva

-Gondoltam, majd ketten eldöntjük! - nevettem el magam

-Rendben...Megy egy jó kis akció-vígjáték, mit szólsz hozzá?

-Benne vagyok! - kacsintottam rá

   Jegyet vettünk a 22 Jump Street-re, rengeteget nevettünk rajta, majd mikor vége lett, elmentünk egy Karaoke-s kajáldaféleségbe. Amikor odaértünk, az egyik szemem sírt, a másik nevetett! Elmagyarázom: Beléptünk a bárba, és Drake volt ott, Ninával (a polgármester lányával) az ölében, méghozzá Drake nyelve teljesen benne volt Nina torkában. Odamentem hozzájuk:

-Hello, Drake! - ekkor Drake felnézett, és azonnal levette magáról Ninát

-Olivia! Te meg mit keresel itt?

-Szerintem az most nem lényeges! - és visszamentem Conorhoz

   Vége lett a számnak, és új Karaoke-s műsor következett. Felment a színpadra egy öltönyös figura, ő volt a műsorvezető.

-Ok, vége lett a This Is How Me Do-nak, és srácok, csak annyit tudok mondani, hogy soha többé ne énekeljetek! És higgyétek el, ha valaki azt mondja, hogy jók vagytok, azoknak se énekeljetek többet, mert nyílvánvalóan csak szeretetből mondják azt, amit mondanak! - ekkor mindenki elröhögte magát, egyértelműen én is, természetesen csak azok nem, akik énekeltek :D - Na de most jönnek a következő fellépők!

   Ekkor két Reflektor - lámpa kezdett el mozogni, míg végül nálam és Draken akadt el.

-Na, akkor már meg is van a következő párosunk! - mondta a fura öltönyös

-Én biztos nem éneklek vele! - kiabáltam

-Pedig muszáj lesz! - és ekkor a "közönség" fellökött a színpadra, ugyanúgy, ahogy Draket is

-Jólvan srácok, mind tugyjuk, mindíg a hölgy választ számót! Szóval? - nézett rám kérdően a műsorvezető

-Ariana Grande, The Weeknd - Love Me Harder!

-Ouh, vakmerő választás! - mosolygott rám Drake

-Majd meglátjuk!

  -Én csak meg szerettem volna kérdezni tőled, hogy délután tudnánk - e találkozni Nana éttermében, mert valami fontosat kell mondanom?!

-Persze, rendben! 3-ra odamegyek! - majd vissza mentem a házba

   Csinosan felölteztem, majd 3-ra odamentem Nina éttermébe.

-Szia, ülj le, légyszíves! - szólt kedvesen Ryan

-Szia! Mi történt?

-Ömm...Nem is tudom, hol kezdjem...

-A legelején!

-Tudod, az apám tengerész, és egy nagyon jó álláslehetőséget kapott.... - vágott komoly képet

-De ez jó hír, nem? - néztem rá furcsán

-Attól függ, milyen szempontból nézzük.

-Ezt hogy érted?

-Ez az állásajánlat Amerika másik oldalán van!

     Szörnyű, és már - már kínzó csönd volt. A szívemet mintha valaki összeroppantotta volna. Most először éreztem, hogy szerelmes vagyok! - na de pont most?? ekkor éreztem, hogy egy könny csordul le az arcomon.

-És apud elvállalta a munkát?

-Igen!

-És te nem maradhatsz itt?

-Az lenne minden álmom, de a szüleimmel kell menjek! - eddig szemben ültem Ryannel, de most már mellé ültem, és megfogtam Ryan kezét

-És mikor indultok?

-Hajnalban.

-Akkor használjuk ki az utolsó óráinkat! - néztem mélyen a szemébe, majd megcsókoltam

-Benne vagyok! - felálltunk, és elmentünk sétálni

***este 6 körül***

-Ryan! - néztem rá komolyan

-Igen? - fogtuk meg egymás kezét

-Szeretlek! - kezdtem el sírni, ekkor Ryan megölelt, majd megint megcsókolt

-Én is szeretlek! De most mennem kell, elő kell készülnöm!

-Vissza jössz még majd?? - néztem rá drámaian

-Ígérem! - mosolygott rárm, majd elment

   Ott álltam sírva, mint egy megtört hattyú. Végignéztem, amíg Ryan teljesen eltűnt, lekuporodtam a fűre, és tovább sírdogáltam. Közben el kezdett esni az eső. Kuporogva eltöltöttem másfél órát, majd megjelent Drake, meglátta, hogy ott ülök az esőben, beszállított az autójába, és hazavitt. Próbáltam eladudni, hogy valahogy próbáljam átvészelni az éjszakát, de nem sikerült. Felálltam, és szakadó esőben odafutottam Ryanék házához. Éppen indulásra készen voltak, tehát időben érkeztem. Beleugrottam Ryan ölébe, és utoljára, megadta nekem életem legszebb csókját! Ezután, mintha egy lassított videóba csöppentem volna. Végignéztem, ahogy az autó egyre jobban távolodik, majd keseregve hazamentem.

   Matt odament, és ő is püfölni kezdte Draket, amiért sírtam, amikor a fiúk boxzsáknak nézték Drake-ket.

-Fejezzétek be! - ordítottam oda nekik, de egy pillanatig sem hagyták abba - Hogyha nem fejezitek be, akkor visszamegyek az árvaházba! - erre mindenki leállt

-Ezt komolyan mondtad? - nézett rám Drake

-A lehető leg komolyabban!

   Még egy fél óráig beszélgettünk, aztán hajnali 2-t ütött az óra, és mindnyájan lefeküdtünk. Reggel korán felkeltünk, és indultunk is haza. Mikor visszaértünk, odajött hozzám Ryan:

-Mondd csak, Olivia, ne kísérjelek haza??

-Ok, rendben! - mosolyogtam, mire odajött Drake

-Nem szükséges, majd én elkísérem, úgyis egy helyre megyünk! Gyere Olivia, indulunk! - odanyújtotta a kezét, rááltam a bal lábamra, a jobb kezem Drake nyakába akasztottam, ő megfogta a csípőmet, és hazaszökeltem

   Egész úton ezen a kis Ryan kontra Drake jeleneten filóztam. Belegondoltam, hogy Drake úgy bánik velem, mintha a rabszolgája lennék, és hogy még mindíg jobb dolgom volt az árvaházban, mint itt. Amikor beértünk a lakásba, Drake felkapott, hogy felvigyen a lépcsőn. A szobámban lerakott az ágyamba, és mikor becsukta az ajtómat, zokogni kezdtem. 2 perc múlva Drake dühöndve berontott az ajtón, de mikor meglátott, lehajolt hozzám, megölelt, de én ellöktem magamtól. 

-Ezt miért csináltad? - értetlenkedett Drake

-Hallottam, hogyan beszéltél tegnap este Conorral és Ryannel, és megijedtem tőled!

-De én téged soha nem bántanálak, és nem is erőszakoskodnék!

-Akkor az a csók mi volt?!

-Nem bírtam az érzelmeimmel!

-Tűnj el innen! - Drake dühöngve kiment

   Később már nem fájt a lábam, biztos nem tört el, csak megzúzúdott. Felvettem a fürdőruhámat, és lementem a partra. Amikor leértem, Conorral futottam össze, természetesen most is a nyakába lógott a kamerája. 

-Szia Olivia, egy pályázatra küldök be tengerparti  képet, van kedved a modellem lenni?

-Pont én?

-Igen, ki más? - mosolygott rám

-Amm.....Rendben! - Conor elkezdett fényképezgetni, amikor megejlentRyan és Drake

-Conor, te meg mit művelsz? - üvöltött Drake

-Olivia, most azonnol gyere ide! - dörömbölt Ryan, mire én inkábbodamegyek, hogy nehogy ebből is gond legyen, és amikor odaértem, Ryan átölelt a jobb kezével

-Olivia, többé nem találkozhatsz Conorral! - mondta Drake

-Nem tilthatsz meg nekem semmit! - dübörögtem

-Gyakorlatilag a bátyád vagyok, úgyhogy de, megtilthatom!

-Menj el innen!

-Majd hogyha velem tartasz!
-Arra várhatsz! - majd lázadásképpen visszamentem Conor mellé 

   Én csak néztem, majd inkább továbbálltam. Azon gondolkodtam, hogy hogy történhet ez velem? Mármint, Drake lánybarátjai mind olyan gyönyörűek! Pl: ott van Nina, esedezik Drake után, de ő észre sem veszi! Ott van Conor is, miért pont én tetszek neki? Ez az egész olyan, mint egy szappanopra! Leültem a többiek közé, mire Conor egyből átült hozzám. Amikor ezt Ryan meglátta, mintha féltékeny lett volna, és ő is odaült mellém. Hamarosan már Matt és Jason is átült. Természetesen ezt Drake egyből észrevette, de nem csatlakozott a négyes  fogathot:
-Ryan, Conor, ráérnétek egy percre?
-Most nem igazán alkalmas! - válaszolt Conor
-De, szerintem tökéletes az időzítés!
   A két fiú felállt, és távolabb mentek, oda, ahol már senki nem hallotta - és látta őket.
-Mégis mit képzeltek magatokról?! Tudjátok, hogy Olivia nagyon tetszik nekem! - vetette oda Drake
-Ó, ő az a lány, akiről vagy egy hónapja beszélsz? - kérdezte bunkón Conor
-Igen, ő az, te lángész!
-Ő nem a te tulajdonod, tehát ő kell eldöntse, hogy akar - e egyertalán valamit tőled, vagy sem!
-Jól mondod, ő nem a tulajdonom, de majd az lesz!
-Azt majd meglátjuk! - szólt bele Ryan
-Te csak maradj csöndben, Ryan! Azt hiszed, nem tudom, hogy azt mondtad Oliviának, hogy jobban jár, ha hátrál tőlem és Conortól? Mégis mit akarsz, hogy belökjük őt a karjaidba? - dühöngött Drake
       Ekkor találtam meg őket, de elrejtőztem egy fa mögé, hogy egy kicsit hallgatózzak.
-Egyébként is, Olivia még csak 15, mi meg már 17 évesek vagyunk! - mondta Conor
       "Nem is tudtam, hogy mint a hárman 17 évesek!" - gondoltam magamban
-Engem nem érdekel, hogy Olivia hány éves, akkor is az enyém lesz! - fejezi ki magát Drake
     "Azt majd meglátjuk!" -gondoltam
-Ide figyeljetek! Hogyha bármivel is bepróbálkoztok Oliviánál, akkor már egyertalán nem fogtok tudni senkit se szeretni, világos? - zsarolta meg a fiúkat Drake, amitől még én is megijedtem, és félelmemben el akartam szaladni, de megbotlottam egy ágban, és úgy estem el, hogy eltörött a jobb lábam
   Annyira fájt, hogy hirtelen felkiáltottam, mire a fiúk egyből felismerték a hangomat, és fél perc múlva már meg is találtak. Conor és Ryan leguggoltak mellém, Drake állva maradt.
-Olivia, minden rendben? - kérdezte Drake
-Úgy tűnik? - néztem rá mérgesen
-Ti maradjatok vele, én addig elszaladok Mattért, ő jár elsősegély órákra, hátha tud segíteni! - 5 perc múlva már nem csak a két fiú, de mindenki más, még Nina is odajött hozzánk
-Figyelj Olivia, el kell vinnünk innen, hogy letudj ülni, mert hogyha nyújtva van a lábad, azzal is erőlteted! - szólt Matt - valaki vegye őlbe, hogy odavigyük a fához!
   Odajött Ryan, hogy felvegyen, de Conor ellökte, így ő kapott fel. Az út felénél Drake elénk jött:
-Na jó, kösz, hogy idáig elhoztad, de most már add őt ide, én viszem tovább!
-Tessék? - nézett rá Conor mérgesen
-Drake, állj félre! - mondtam neki
-Nem, amíg nem vihetlek én tovább!
-Drake, állj félre, mert minél tovább húzzuk az időt, annál jobban fog fájni Olivnak a lába! - szólt közbe Ryan
-Hallottad, Conor! Minél előbb átadod Olivot, annál jobb! - és kinyújtotta a kezeit
-Ő nem egy tárgy! - mondta Matt
   Drake erre elkezdett zongorázni az újjaival, mintha azt akarná mondani, hogy várom a csomagot.
-Rendben, tessék, le ne ejtsd! - elengedtem Conor nyakát, és amikor átkerültem Drake-hez, hirtelen méglyobban elkezdett fájni a lábam, és ezt úgy fejeztem ki, hogy ráncosra csuktam a szemem, és felnyögtem
-Nyugi, semmi baj, most már biztonságos karokban vagy! - mosolygott el Drake, miközben belekapaszkodtam  a nyakába
   Odaértünk a fához, és mielőtt még lerakott volna a fára, megtörtént az, amitől féltem, mintha így akarta volna bebizonyítani a többi srácnak, hogy mostmár az övé vagyok. Kihasználta, hogy épp átkaroltam a nyakát, és MEGCSÓKOLT!
-Héj! - kiáltott Conor és Ryan, majd mindketten versenyt futottak, hogy minnél hamarabb kicsinálját Drake-ket.
   Matt megragadta a csípőmet, leültetett a fára, míg a többi fiú elkezdte verni Drake-ket.
-Hagyjátok abba! - ordítottam nekik, de csak még jobban ütötték Drake-ket
   Egyedül Matt nem ütötte Drake-ket, ezt meglátva egyből odafordultam hozzá
-Matt, kérlek, csinálj valamit! - erre a vállamra tette a kezét
-Nyugi! - erre egy könny csorrdogált le az arcomon
-Kérlek! - suttogtam oda neki
-Rendben, megpróbálom, de nem ígérek semmit!

   Később kiderült, hogy a többiek nem úgy tervezték, hogy ma mennek haza! Csak valahogy Drake elfelejtette mondani, hogy hozzak hálózsákot, ezért ő valószínűleg úgy képzelte el, hogy ketten osztozunk majd a hálózsákján! De azért én ebbe nem akartam belemenni, úgyhogy Conor (a fényképező srác) adott egy takarót, én ráültem a fára, és úgy aludtam. Kb. hajnali 2-ig voltunk fent, és ez a pár óra számomra a legjobb napjává vált:

***Visszajátszás***

Kb. este 9 körül)

Odajött hozzám Nina.

-Szia Olivia! Gyere velem egy kicsit külön, kérdeznem kell pár dolgot!

   Én csak bólogattam. Nina előreindult, én egyszer még hátranéztem, majd követtem a polgármester lányát. Hamarosan egy kis hídhoz értünk, alatta becsordogált a tenger víze. Ez választotta ketté a szigetet. A híd jobb oldala nagyon érdekes volt, mert a vízből nőtt ki egy hatalmas fa, aminek nagyon érdekes volt a termése. A fa egyik vastagabb ágára rá volt csomózva egy nagyon hosszú kötél, ami majdnem benne volt a vízben. 

-Látod azt a kötelet?

-Igen!

-Fogdd meg!

-Minek?

-Csak csináldd, ígérem, nem fogod megbánni!

   Megfogtam a kötelet.

-Jó! Most ugorj rá a kötélre, és maradj rajta addig, amíg meg nem áll a folyó közepén.

   Vagy 10 percig himbálóztam a kötélen, amikor végre megállt.

-Jó! Most mássz fel arra a fára, amire ki van kötve a kötél! Ha felmásztál, küldd vissza a kötelet.

   Hamarosan már mindketten ott ültünk a fa tetején, és beszélgettünk. Lassancskán már nem is törődtem vele, hogy hogy átvert engem az árvaházban. 

-Mondd csak, Drake a pasid? - nézett rám kérdően Nina

-Nem, miért?

-Hála az égnek! Csak azért, mert nem olyan régen majdnem összjöttünk, de aztán Drake egy új iskolába ment, ahol meglátott egy olyan lányt, aki gitározik, énekel, csinos, szerény, csendes, és a szülei meghaltak, úgyhogy árvaházba került, - amikor Nina erről a lányról beszél, egyből tudtam, hogy rólam van szó - és egyszer Drake megtalálta a lánynak a gitárját, ami egy fánál volt elrejtve, amikor a lány odaért, akkor lett szerelmes belé igazán! - ekkor már köpni nyelni nem tudtam

-De te honnan tudod mindezt? - néztem gyanakvóan

-Drake mesélte. - Drake SZERELMES belém, juhhééééé

-Wow! 

-Igen! De ha egyszer megtudom, hogy ki az a lány, aki az utamban áll, annak nem lesz jó vége!

-Ahha...Ümm...Nem kéne már vissza mennünk?

-De, rendben!

Esta 10 körűl)

   Odajött hozzám Ryan.

-Szia! Figyelj, én tudom, hogy Te vagy az a lány, akibe Drake bele van esve!

-Ezt meg honnan tudod?

-Nézd, ugyan abba a suliba jársz, mint amelyikbe ő, a személyleírás tökéletesen passzol rád, ráadásul nem vagy olyan csúnya! De adok egy tippet! Drake-kel legjobb haverok vagyunk, és tudom, hogy Ninának nagyon tetszik, ezért az lenne tőled a legjobb lépés, ha hátrálnál!

-Igen, jó tipp!

-De figyelmeztetlek! Ahogy láttam, Conor is szemet szúrt rád, tehát, hogyha nem szeretnéd, hogy Drake és Conor, a két nagy barát összeugorjon miattad, akkor ne nagyon közeledj felé!

-Tehát, ha jól értem, amíg Drake nem jön össze valakivel, addig én egy fiúval sem szabad szóba álljak?

-Naggyából!

   -Moldi sziget??? - néztem furcsállóan Drake-re

-Igen! Az a hely varázslatos! Rengeteg sztori kötődik ahhoz a szigethez, rengeteg ott a rejtély...Nem tagadom, kissé ijesztő az a hely, dehát ettől olyan vonzó a velünk kb. egykorúak számára!

-Akkor többen is szoktak ott lenni?

.Azt azért nem mondtam! - mosolygott rám Drake - Csak annyi, hogy vonzó! Természetesen van néhány bátrabb illető, aki kimegy a szigetre, de azok, amilyen nagyképüek, egy normális mondatot nem lehet válltani velük! Döntsd el, hogy akarsz-e jönni, mert a haverokkal 1 óra múlva indulunk, és innen a part kb. 20 perc! Tehát, elkísérsz?

-Amm...rendben! 

-Akkor lent várlak majd az előtérben! El ne késs, különben itt kell, hogy hagyjalak!

   Felvettem egy szép fürdőruhát, rá egy rövidnadrágot és egy pántos pólót. 5 perc múlva már indulhattam is Drake-kel.

Odaértünk a partra, és hamarosan már ott volt Drake barátiköre. Amitől legjobban meglepődtem, hogy ott volt még a polgármester lánya is, akit úgy hívnak, hogy Nina. Ezt onnan tudtam, mert egyszer eljött a gyerekotthonba, mert az annya azt akarta, hogy a lánya lássa a világot egy kicsit más szemmel. Jól elbeszélgettünk, és mikor indult haza, megígérte, hogy megfog még látogatni. Nahát igen, azóta nem is láttam, vagyis addig a napig. Amint megláttam Ninát, végig attól féltem, hogy felismer. És sajnos meg is történt:

-Te vagy az az árva csaj, ugye!? - mutatott rám újjal, mindenki, de legfőkébb Drake előtt megalázva

-Igen, szia Nina, örülök, hogy 3 év elteltével újra látnom kell! - mondtam neki mérgesen, közbe láttam, hogy mindenki meredten bámul kettőnket. 

   Egyébként Nina egy gyönyörű lány! Vékony, magas, hosszú barna hajú! Van egy hatalmas, és egy kicsi kutyája, és ahogy máskor, most is magával hozta.

-Te is Drake barátja vagy? - nézett rám, miközben nagyon feltűnően elkezdett méricskélni a szemével

-És ha igen? Neked az nem tök mindegy? - ekkor egy NAGYON jóképü srác jött oda, hogy feloldja a hangulatot

-Figyeljetek! Szerintem mindannyian mutatkozzunk be Drake jóvoltából az új barátunknak! Én Ryan (ejtsd:Rájen)  vagyok!

-Én Christine (ejtsd: Krisztin)

-Én Nur (ejtsd: Nűr)

-Én Conor (ejtsd: Konor) - ő is egy jóképű srác, nyakában pedig egy drága kamera lógott, biztos imád fényképezni!

-Én Jason (Dzsézön) - szintén jó pasi

-Én Nora

-Én Liam (ejtsd: Liem) -JÓKÉPŰ!!!!

-Én Silvy (ejtsd: Szilvi)

-Úgy tűnik, én vagyok az utolsó! Az én nevem Matthu (ejtsd: Mettyú), de hívj csak Matt(ejtsd:Mett)-nek! - és rám kacsintott ez a jóképű MR. izom.

-Sziasztok, én Olivia vagyok, de szólítsatok Oliv-nak! - mosolyogtam rájuk

   Beszálltunk a csónakba, és kb. 40 perc múlva oda is értünk a szigetre. Mindenki nagyon jól elvolt! Nina leginkább a kutyáival törődött

 Ryan továbbra is nagyon rendes volt, felült egy fára, és úgy beszélgettünk. Mindenesetre azért észrevettem, hogy Drake nem nagyon örül, hogy ilyen jól kijöttem Ryan-nel.

 Conorral is nagyon jól kijöttem, vagy 1000 képet készített rólam, nagyon kedves volt! Ez volt az a nap, amikor úgy éreztem, hogy az életem egy új fordulóponthoz ért! :)

   Ekkor valami édeskés szagot éreztem...Megfogtam a párnámat, hogy ne húzza a fejbőrömet, felálltam, és csalódottan döbbentem rá, hogy kb a fele ruhám meg lett kenve nutellával - és mézzel. Majdnem ott sírtam el magam! "Mechi, ezért még számolunk!!!" gondoltam magamban.

  ****Pár óra múlva, miután mindenki felébradt****

   Felöltöztem az egyik épen maradt ruhámba, de úgy, hogy még mindíg rá volt ragasztva a fejemre a párna. Lementem, közben rászorítottam a fejemre a párnát, és megkerestem az új mostohámat. Közben megpillantottam, hogy Mechi az egyik takarítót lelőkte a lépcsőn, (aki egyébként velem egykorú lehetett) kigúnyolta, majd tovább állt. Odafutotam hozzá:

-Szia, jól vagy? - odagyújtottam a kezem, majd felsegítettem

-Igen, köszi, minden rendben! Te vagy a lány, akit Mr. és Mrs. SentServin örökbe fogadott?

-Én lennék de nem kezdődik jól az itteni életem, este Mechi odaragasztotta a fejemet a párnámhoz, mint most is látod! És csomó ruhámat összekente nutellával és mézzel!

-Jaj, te szegény! Gyere velem, majd én segítek leszedni a párnát a fejedről! - rám mosolygott, megfogta a kezem, és magával húzótt - Egyébként a nevem Candys (ejtsd: Kendisz)

-Én Olivia vagyok!

   Candys a fürdőbe vezetett, ahol egy kenőccsel 10 perc alatt leszedte a párnát a fejemről. 

 Lementem a konyhába, ahol fincsi reggeli várt. Megreggeliztem, utána elmentem a plázába vásárolni, mert elmundtamaz új anyámnak, hogy Mechi mit csinált, és kaptam egy csomó pénzt, hogy kipótoljam a szekrényemet! :) Elhívtam magammal Candys-t, hogy segítsen nekem a vásárlásban. Vettem vagy 3-szor annyi ruhát, amennyi eddig volt, a maradék pénzt pedig megtarthattam zsebpénznek. Utána felmentem a szobámba, és kimentem a teraszra, ahol a kilátás a tenregpartra nézett. Amikor kimentem, Drake ott ült, az egyik kempingszéken. 

-Hát te mit keresel itt? - néztem rá csodálkozva

-Akarok tőled kérdezni valamit!

-Mégpedig?

-Eljössz velem és a csónakommal Moldi szigetre?

   Még egy kicsit fent maradtunk a tetőtéren. Ahogy láttam, elég gazdag helyre csöppentem! Már csak az egy árulkodó jel volt, hogy a tetőtér alatt volt egy óriási, gitár alakú medence!!

:)Később nem sokkal feljött az új "mostohaanyáőm", és mondta, hogy menjünk le, és beszélgessünk a rokonokkal. Lementünk, erre egy tinédzser lány (kb. 13 éves) köszöntött.

-Szia! :) :)

-Szia, te meg ki vagy? - néztem rá furcsán

-Én vagyok az új hugod, a nevem Mercedes , de hívj csak Mechi-nek! (ejtsd:Méjszi)

-Remek, van egy új húgom! - mosolyogtam rá - Az én nevem Olivia Holt, hívj Olivnak! :)

-Én most megyek, később beszélhetünk! :)

  Mechi elment. Ekkor megkérdeztem Drake-et, hogy van-e gitár. Ekkor megfogta a csuklómat, és felvezetett a lépcsőn. Egy terembe értünk, ahol rengeteg hangszer volt, köztük gitár is!! 

 Drake odament a dobokhoz, én pedig a gitárhoz, és eljátszottuk az egyik kottát! ^^ Hamar eltelt az idő, mi mentünk, és lefeküdtünk. Egyébként saját szobát kaptam, és úgy nézett ki, mint egy hercegnőé! Az éjszaka közepén felriadtam, mert megakartam fordulni, de a hajam valahogy nem engedte. Pár másodperc alatt rá is döbbentem, mi a gond: valaki a hajamat odaragasztotta a párnámhoz! :P "Végül is, ha jobban belegondolok: az a Mechi eléggé mézes-mázosnak tűnt! Mostmár 100%, hogy ő volt!" gondoltam magamban.