xml version = "1.0"encoding = "UTF-8" ?>
Császtok köcsögök!
Mielőtt még elkezdenétek,hogy "mit képzelsz te itt egy gyerekoldalon káromkodni" beszólásokat írni és gondolni, erre az lenne a válaszom,hogy szólás szabadság van gyerekek.
És azt mondanám,hogy azért szoktam káromkodni,mert egyesek felidegesítenek. Mondhatok pár példát,de nem teszem. Mert van bennem illem tudat és nem teszem,habár szivesen tenném. Látom,hogy jönnek a kommentek,hogy vigyázzak a számra. De nem fogok. Tudjátok meg miért... Mert elegem van azokból az emberekből akik csúfolnak és beszólnak nekem, visszavágni szépen pedig nem igazán lehet. Amikor néhány napra eltűnök az utálók azt hiszik,hogy elmentem vágni az ereimet. Inkább tessenek meggyőzödni róla,hogy biztosan az eremet vágom-e. Mert nem sokszor van rá időm,hogy az életemen filozofájak. Most nyári szünet van még basszátok meg... Jön majd a szeptember ott meg tanulni kell még a sírban is.
Na, erről akart szólni ez a kis blog. Ha nem tetszik akkor tűnj a francba innen.
2. Nem kell folyton káromkodni, csakmert felidegesítenek bizonyos emberek! Szépen is lehet beszélni! Én sem rinyálok állandóan amikor valaki rendesen kiidegel! Neked is ezt kéne tenned: Nem rinyálni!
3. Jó rendben. Mind oké, hogyha csúfolnal/ beszólnak akkor ideges vagy. De könyörgöm, ezt nem itt kellene kiadnod magadból!
4. Ki hinné azt, már úgy őszintén? Már nem azért de szerinted valakit is érdekel, hogy hová tűntél, ezek után?!
5. Nem b***om
Nem azt mondom, hogy ne add ki magadból az érzéseidet, csak azt, hogy ne itt. Ott a Facebook. Az jobb hely erre.
Meg amúgy is ne állj neki itt káromkodni, mert ha bezzeg más beszélne így neked, úgy besértődnél, mint a köhöm...nem mondom ki micsoda...