*Beautiful*

Az igazgatónő köszöntő beszéde nem volt valami izgalmas. Elmondta, hogy mindenki próbáljon a a legjobban teljesítsen ebben az évben, meg, hogy tartsuk be a szabályokat. 

 

A beszéd végén Michael-hez fordultam. 

- Megölelhetlek? - néztem rá boci szemekkel és kitártam a karomat. A bátyám hirtelen hátra lépett. 

- Naaa menj a francba! Nem vagyok leprás. - nevettem el magam és bele bokszoltam a vállába. Michael mosolyogva megvonta a vállát, majd átkarolta a vállamat. 

- Örülsz? - vigyorgott rám és nyomott egy puszit az arcomra. Elnevettem magam. 

- Úristen! Michael Clifford megpuszilta a húgát! - tettem a szívemre a kezemet, mire a két fiú elröhögte magát. 

 

A srácok otthagytak engem, így úgy döntöttem felmegyek a szobámba. 

Ráérősen sétáltam az emeletre és közben azon a srácon gondolkoztam akinek leöntötten az ingjét. 

 

Mikor beléptem a jelenlegi szobámba azt hittem rosszul leszek. Az a srác ült az ágyán akinek neki mentem és a kávém a ruháján landolt. Ajtó nyitódásra felkapta a fejét és felvonta a szemöldökét. 

- Mit akarsz? Jöttél, hogy kimosd az ingemet amit leöntöttél? - kérdezte lekezelően. Nagyot nyeltem és megráztam a fejemet. Szó nélkül az ágyamhoz mentem és levágódtam rá. 

- Te mit csinálsz? Az Hailey helye.. - nézett rám értetlenül, mire felnéztem rá. 

- Én vagyok Hailey. - feleltem halkan és megvontam a vállam.

A fiú elképedve nézett rám. 

- Akkor te vagy Clifford húga?- kérdezte és eldőlt az ágyán. Ilyen népszerű lett Michael, már az első napon? 

- Gratulálok, hogy sikerült rájönnöd. - feleltem gúnyosan és nagy nehezen lerugdostam magamról a cipőmet. 

- A lényeg, hogy nőies vagy. -vágott vissza azonnal. Arra gondolt, ahogy levettem a cipőmet. Megforgattam a szememet és eldőltem az ágyamon. 

- Michael jó fej, kár, hogy a húga sajnos nem az. - oltott be vigyorogva, mire felültem és egyenesen ránéztem. 

- Hát, nálad mindenki jobb fej. Én legalább nem vagyok egy bunkó gyökér. - feleltem sértetten és nem nézve rá, hátra dőltem. Elővettem a telefonomat és megnéztem az értésitéseket. Facebookon bejelölt Calum, amit vissza igazoltam. Rá két percre rám is írt. 

 

Calum Hood: Na milyen a szobatársad? 

 

Megforgattam a szememet, és sóhajtottam. 

 

Hailey Clifford: Bunkó. :))

 

Calum Hood: Pedig Irwin, jófej. 

 

Felvont szemöldökkel meredtem a képernyőre, aztán sóhajtottam. Hát velem nem az. Sőt, egyenesen szerintem utál. 

 

Hailey Clifford: Hát engem úgy kezel mint egy kutyát. 

 

Ashton-ra néztem aki most éppen ledobta a pólóját és felállt az ágyáról. 

- Megyek fürdeni, Tankaranka. - vigyorgott rám gúnyosan és bement a kis helységbe. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyokat pislogva néztem a portásra és nagyot sóhajtottam. Egy fiúval egy szobában? Na ne szivassanak. 

- Valami tévedés lehet.. Nézze meg kérem mégegyszer.. - feleltem türelmetlenül. Nagyon remélem, hogy csak valami hiba van és elnézte. 

Újra átfutotta a papírokat, és megrázta a fejét. 

- Itt van, nyugodtan nézze meg. - tolta elém a névsort, és a szememmel átfutottam. Tényleg ott volt a fiú neve az én nevem mellett. 

- Re-rendben, köszönöm.. - dadogtam és lesütöttem a szememet. 

- Sajnálom, de nem tehetek róla.. - rázta meg a fejét és felém nyújtotta a kulcsot. Elvettem és motyogtam valami 'köszönöm' félét. 

 

Lassú léptekkel indultam fel az emeletre és kedvetlenül keresni kezdtem a szobámat. Megálltam az egyik szoba előtt, aminek az ajtójara egy papír volt rá ragasztva, hogy " Hailey Clifford és Ashton Fletcher Irwin. " 

- Ez az, lássa az egész világ.. - mormogtam az orrom alatt. A zárba helyeztem a kis kulcsot, s elfordítottam. Kinyilt az ajtó és beléptem rajta. Senki sem volt bent, így megkönnyebbültem. Hunyorogva körbe néztem. Kettő darab egyszemélyes ágy. Az egyik az ablak alatt a másik pedig a bal oldali fal mellett. Mindkettő heverő mellett egy kis éjjeli,és egy kisebb szekrény. A bal oldali fal mellett már észrevettem, hogy ott van egy bőrönd egy táksa, plusz egy kabát és kettő dobverő. Na ezt nem értettem. Minek dobverő? 

Mivel a fiú már ki tulajdonította magának a fal melletti helyet, ezek szerint az én helyem az ablak alatt lesz. Csodás. 

Leraktam a bőröndömet a 'saját' ágyamhoz majd ledobtam magam oda és kezembe temettem az arcom. 

 

Már egy tíz perce ülhettem ott amikor a telefonom pittyegő hangot adott ki. Feloldottam a képernyőt és láttam, hogy a bátyám neve villog. 

 

Michael: Hol vagy? Negyed óra múlva kezdődik a köszöntő, gyere már. 

 

Ilyen sokáig ücsörögtem volna az ágyon? Nem is vettem észre. Azonnal felpattantam és gyorsan vissza írtam neki. 

 

Hailey: Várj meg az udvaron, légyszi.

 

Kimentem a szobából magam után becsukva az ajtót. A folyosón lépkedtem amikor megláttam egy kávé automatát. Felcsillant a szemem. Imádom a kávét. Tizennégy éves koromban szoktam rá, és azóta rendszeresen fogyasztom. 

 

Egy kávéval a kezemben lépkedtem az épületben, közben alaposan szemügyre vettem a folyosót. A parketta egyszerű fehér lapokból áll. A falak citromsárgára vannak festve, azon pedig a parafa táblák vannak felakasztva,amire oklevelek és festmények voltak kitűzve. 

 

A kijárathoz érve még nézelődtem kicsit és nem nagyon figyeltem semmire. Lenyomtam a kilincset és ahogy kiléptem, hirtelen neki ütköztem egy erős mellkasnak. Felkaptam a fejemet és felnéztem az illetőre. Egy fiú idegesen nézett rám. Közben észrevettem,hogy kávém egyenesen a fehér ingjére ömlött.

- Jézusom, nagyon s... - kezdtem bele és a nagy barna foltra néztem. 

- Te normális vagy? - kiabált rám idegesen. - Hogy lehet valaki ennyire balfasz? A Jóisten áldaná meg azt az okos fejedet.. - sziszegte. Egyáltalán nem figyeltem, sőt észre sem vettem, hogy jön valaki be az ajtón. 

- Nem figyeltem, sajnálom.. - sütöttem le a szememet majd újra ránéztem. Alaposabban végig mértem. Tőlem jóval magasabb volt, olyan 185 centi. Barna haja kicsit hullámos volt, barnás szemével idegesen nézett rám. Azt hiszem simán megölt volna a puszta tekintetével. Fehér inget(amin most egy kávé folt díszelgett),fekete nyakkendőt és egy sötét farmert viselt. 

- Mit bámulsz már? Takarodj odébb. - sziszegte majd arrébb lökve engem kikerült. Oké, van benne erő az biztos. Bűntudatom volt, ami nagyon ritkán szokott lenni. De miért? Hisz elég bunkó volt velem. Néha nem értem magamat..

A kávéval a kezembe léptem ki az udvarra és azonnal szemet szúrt Michael színes haja. Kedvetlenül lépdeltem hozzá. De megláttam mellette egy másik fiút is akivel össze röhögtek. 

- Sziasztok.. - köszöntem motyogva mikor odaértem hozzájuk. Michael egy pillanatra rám nézett, majd vissza a újdonsült haverjához. Mikor észrevette, hogy nem mondok semmit és kicsit kedvetlen vagyok hozzám fordult. 

- Neked meg mi a bajod? - vonta fel a szemöldökét. 

- Semmi.. Tessék, igyál. - nyomtam a kezébe a kávés poharat, aminek már csak a negyede volt meg. A tesóm kérdőn nézett a pohárra.

- Oké. Mi van veled? Hagytál a kávéból. Nem szólsz be nekem. Mi a probléma? - kérdezte unottan és bele ivott a pohárba. 

Nagy levegőt vettem és karba tettem kezeimet. 

- Egy fiú lesz a szobatársam,mert valami probléma adódott, emiatt teljesen kiborultam, aztán most véletlen leöntöttem egy srácot kávéval aki azt hiszem gondolatban már rég meggyilkolt.. - feleltem motyogva. Mindkettő fiú összeráncolt szemöldökkel meredt rám. 

- Hú. - szólalt meg Michael mellett álló fiú. - Amúgy Calum vagyok. - biccentett és felém nyújtotta a kezét. 

- Hailey.. - morogtam és kezet ráztam vele. 

Hirtelen az udvaron meghallottam, hogy egy nő bele köhög a mikrofonba. Elkezdődött a köszöntő..

- Hailey! Hol a francban vagy már? Igyekezz, ezt nem hiszem el! El fogunk késni! - ordított fel Michael, a bátyám idegesen. - Már egy órája készülődsz, mi tart olyan sokáig? - dühüngött. Sóhajtva megforgattam a szememet és végig néztem magamon. Fekete rakott szoknya, alatta egy fehér harisnya. Egy fehér blúz és egy fekete sportcipő. Ha azt hiszik, hogy magassarkú cipőt fogok felhúzni, nagyon tévednek. A hajam kivasalva omlott a vállamra. 

Vállamra dobtam az táskámat a kezembe pedig a böröndömet húzva léptem ki a szobámból. 

- Itt vagyok! - feleltem vidáman a lépcső tetejéről. Michael morgott valamit az orra alatt, és nézte ahogy szerencsétlenkedek a böröndömmel. Igazi testvér, nem hogy megmozdítaná azt a mamlasz seggét. 

Mikor leértem a lépcsőről Michael felvont szemöldökkel mért végig, majd unottan felsóhajtott. 

- Esküszöm nem is te lennél,ha nem sportcipőt húztál volna.. - rázta meg a fejét és rám hagyta mint valami hülyére. 

- Mert te aztán jobban nézel ki.. - feleltem gúnyosan. Fekete farmert viselt, fehér inggel és fekete nyakkendővel. - Mikor lesz végre normális hajszíned? - vontam fel a szemöldököm és színes hajára néztem. Michael felháborodva nézett rám, majd az órájára nézett. 

- Egy! Igen is normális a hajszínem, kettő pedig, mindjárt elkésünk szóval gyere. - mondta és elindult az ajtó felé, én pedig követtem. A kocsinánál berakta a böröndöket hátulra, a csomagtartóba, közben én beszálltam az anyósülésre. Bekötöttem magam, közben ő elindította az autót, és kiállt az udvarból. Egész úton csendben ültem. Egyrészt mert ideges és izgatott voltam. 

- Michael. - szóltam miközben az ujjaimat tördeltem. - Mivan ha utálni fognak? - kérdeztem motyogva és beletúrtam a hajamba. 

- Nem fognak, de azért ne szólj be senkinek az első napon. Hajlamos vagy rá. - röhögte el magát. Halványan elmosolyodtam és bólintottam. 

 

Hamar odaértünk az új iskolánkhoz. Michael leállította a motort, és szinte egyszerre szálltunk ki az autóból. A kocsi végébe sétáltunk, közben a tesóm kiemelte a bőröndömet és a kezembe nyomta. 

- Kösz. - raktam le a földre és megvártam őt is, majd együtt indultunk be az épületbe. A kapunál egy nagy levegőt vettem. - Oh, a pici Hailey beszart? - vigyorgott rám Michael, aki viccesnek találta a helyzetet. Legszívesebben helyben lecsaptam volna, de persze minden erőm azonnal elszállt, mikor minden tekintet ránk szegeződött.

Csendben lépkedtem Michael mellett, aki teljesen nyugodt volt. Megálltunk az udvar közepénél és ott felém fordult. 

- El kell intézned a dolgaidat a titkárságon, majd jövök utánad. - felelte lazán, mire kikerekedett szemmel néztem rá. 

- Te, most le akarsz engem rázni?- akadtam ki mire bólintott. 

- Ja. Na menjél. - mondta majd elkezdett tolni a hátamnál fogva. Idegesen megfordultam. 

- Michael Clifford! Most azonnal befejezed mert olyan pofont kapsz, hogy megszédülsz! - rivaltam rá idegesen és fenyegetően megráztam a mutató ujjamat. Michael felvont szemöldökkel nézett rám majd kitört belőle a röhögés.

- Hailey. Fel se érsz. - vihogott közben lenézett rám. - Na menj. Majd lesz valami év eleji köszöntő, itt találkozunk az udvaron. - felelte idegesítő mosollyal az arcán. 

- Argh, de utállak. - morogtam és magam után húzva a bőröndöt elindultam be a hatalmas épületbe. Elindultam a portás felé, ahol majd átvehetem a szobához tartozó kulcsomat. Mikor odaértem sóhajtottam. 

- Joreggelt. A kulcsomért jöttem.. - feleltem halkan mire a portás bácsi bólintott. 

- Hogy hívnak? - kérdezte és nézegetni kezdte a névsort. 

- Hailey Clifford. - feleltem és karba tettem a kezem. Az ember a névsort látva elhúzta a száját.

- Egy kis probléma adódott. - felelte halkan mire összeszorítottam ajkamat. 

- Mégis milyen probléma? - kérdeztem mérgesen. 

- Nyugalom. Csak arról van szó, hogy jelentkezett plusz négy fő a kollégiumba és így felcserélődött minden. - felelte zavartan. Na ne. Még csak ez hiányzott. 

- Kedves Hailey, önnek Ashton Fletcher Irwin lesz a szobatársa.