*Beautiful*

- Hailey! Hol a francban vagy már? Igyekezz, ezt nem hiszem el! El fogunk késni! - ordított fel Michael, a bátyám idegesen. - Már egy órája készülődsz, mi tart olyan sokáig? - dühüngött. Sóhajtva megforgattam a szememet és végig néztem magamon. Fekete rakott szoknya, alatta egy fehér harisnya. Egy fehér blúz és egy fekete sportcipő. Ha azt hiszik, hogy magassarkú cipőt fogok felhúzni, nagyon tévednek. A hajam kivasalva omlott a vállamra. 

Vállamra dobtam az táskámat a kezembe pedig a böröndömet húzva léptem ki a szobámból. 

- Itt vagyok! - feleltem vidáman a lépcső tetejéről. Michael morgott valamit az orra alatt, és nézte ahogy szerencsétlenkedek a böröndömmel. Igazi testvér, nem hogy megmozdítaná azt a mamlasz seggét. 

Mikor leértem a lépcsőről Michael felvont szemöldökkel mért végig, majd unottan felsóhajtott. 

- Esküszöm nem is te lennél,ha nem sportcipőt húztál volna.. - rázta meg a fejét és rám hagyta mint valami hülyére. 

- Mert te aztán jobban nézel ki.. - feleltem gúnyosan. Fekete farmert viselt, fehér inggel és fekete nyakkendővel. - Mikor lesz végre normális hajszíned? - vontam fel a szemöldököm és színes hajára néztem. Michael felháborodva nézett rám, majd az órájára nézett. 

- Egy! Igen is normális a hajszínem, kettő pedig, mindjárt elkésünk szóval gyere. - mondta és elindult az ajtó felé, én pedig követtem. A kocsinánál berakta a böröndöket hátulra, a csomagtartóba, közben én beszálltam az anyósülésre. Bekötöttem magam, közben ő elindította az autót, és kiállt az udvarból. Egész úton csendben ültem. Egyrészt mert ideges és izgatott voltam. 

- Michael. - szóltam miközben az ujjaimat tördeltem. - Mivan ha utálni fognak? - kérdeztem motyogva és beletúrtam a hajamba. 

- Nem fognak, de azért ne szólj be senkinek az első napon. Hajlamos vagy rá. - röhögte el magát. Halványan elmosolyodtam és bólintottam. 

Hamar odaértünk az új iskolánkhoz. Michael leállította a motort, és szinte egyszerre szálltunk ki az autóból. A kocsi végébe sétáltunk, közben a tesóm kiemelte a bőröndömet és a kezembe nyomta. 

- Kösz. - raktam le a földre és megvártam őt is, majd együtt indultunk be az épületbe. A kapunál egy nagy levegőt vettem. - Oh, a pici Hailey beszart? - vigyorgott rám Michael, aki viccesnek találta a helyzetet. Legszívesebben helyben lecsaptam volna, de persze minden erőm azonnal elszállt, mikor minden tekintet ránk szegeződött.

Csendben lépkedtem Michael mellett, aki teljesen nyugodt volt. Megálltunk az udvar közepénél és ott felém fordult. 

- El kell intézned a dolgaidat a titkárságon, majd jövök utánad. - felelte lazán, mire kikerekedett szemmel néztem rá. 

- Te, most le akarsz engem rázni?- akadtam ki mire bólintott. 

- Ja. Na menjél. - mondta majd elkezdett tolni a hátamnál fogva. Idegesen megfordultam. 

- Michael Clifford! Most azonnal befejezed mert olyan pofont kapsz, hogy megszédülsz! - rivaltam rá idegesen és fenyegetően megráztam a mutató ujjamat. Michael felvont szemöldökkel nézett rám majd kitört belőle a röhögés.

- Hailey. Fel se érsz. - vihogott közben lenézett rám. - Na menj. Majd lesz valami év eleji köszöntő, itt találkozunk az udvaron. - felelte idegesítő mosollyal az arcán. 

- Argh, de utállak. - morogtam és magam után húzva a bőröndöt elindultam be a hatalmas épületbe. Elindultam a portás felé, ahol majd átvehetem a szobához tartozó kulcsomat. Mikor odaértem sóhajtottam. 

- Joreggelt. A kulcsomért jöttem.. - feleltem halkan mire a portás bácsi bólintott. 

- Hogy hívnak? - kérdezte és nézegetni kezdte a névsort. 

- Hailey Clifford. - feleltem és karba tettem a kezem. Az ember a névsort látva elhúzta a száját.

- Egy kis probléma adódott. - felelte halkan mire összeszorítottam ajkamat. 

- Mégis milyen probléma? - kérdeztem mérgesen. 

- Nyugalom. Csak arról van szó, hogy jelentkezett plusz négy fő a kollégiumba és így felcserélődött minden. - felelte zavartan. Na ne. Még csak ez hiányzott. 

- Kedves Hailey, önnek Ashton Fletcher Irwin lesz a szobatársa.