*Beautiful*

Nagyokat pislogva néztem a portásra és nagyot sóhajtottam. Egy fiúval egy szobában? Na ne szivassanak. 

- Valami tévedés lehet.. Nézze meg kérem mégegyszer.. - feleltem türelmetlenül. Nagyon remélem, hogy csak valami hiba van és elnézte. 

Újra átfutotta a papírokat, és megrázta a fejét. 

- Itt van, nyugodtan nézze meg. - tolta elém a névsort, és a szememmel átfutottam. Tényleg ott volt a fiú neve az én nevem mellett. 

- Re-rendben, köszönöm.. - dadogtam és lesütöttem a szememet. 

- Sajnálom, de nem tehetek róla.. - rázta meg a fejét és felém nyújtotta a kulcsot. Elvettem és motyogtam valami 'köszönöm' félét. 

 

Lassú léptekkel indultam fel az emeletre és kedvetlenül keresni kezdtem a szobámat. Megálltam az egyik szoba előtt, aminek az ajtójara egy papír volt rá ragasztva, hogy " Hailey Clifford és Ashton Fletcher Irwin. " 

- Ez az, lássa az egész világ.. - mormogtam az orrom alatt. A zárba helyeztem a kis kulcsot, s elfordítottam. Kinyilt az ajtó és beléptem rajta. Senki sem volt bent, így megkönnyebbültem. Hunyorogva körbe néztem. Kettő darab egyszemélyes ágy. Az egyik az ablak alatt a másik pedig a bal oldali fal mellett. Mindkettő heverő mellett egy kis éjjeli,és egy kisebb szekrény. A bal oldali fal mellett már észrevettem, hogy ott van egy bőrönd egy táksa, plusz egy kabát és kettő dobverő. Na ezt nem értettem. Minek dobverő? 

Mivel a fiú már ki tulajdonította magának a fal melletti helyet, ezek szerint az én helyem az ablak alatt lesz. Csodás. 

Leraktam a bőröndömet a 'saját' ágyamhoz majd ledobtam magam oda és kezembe temettem az arcom. 

 

Már egy tíz perce ülhettem ott amikor a telefonom pittyegő hangot adott ki. Feloldottam a képernyőt és láttam, hogy a bátyám neve villog. 

 

Michael: Hol vagy? Negyed óra múlva kezdődik a köszöntő, gyere már. 

 

Ilyen sokáig ücsörögtem volna az ágyon? Nem is vettem észre. Azonnal felpattantam és gyorsan vissza írtam neki. 

 

Hailey: Várj meg az udvaron, légyszi.

 

Kimentem a szobából magam után becsukva az ajtót. A folyosón lépkedtem amikor megláttam egy kávé automatát. Felcsillant a szemem. Imádom a kávét. Tizennégy éves koromban szoktam rá, és azóta rendszeresen fogyasztom. 

 

Egy kávéval a kezemben lépkedtem az épületben, közben alaposan szemügyre vettem a folyosót. A parketta egyszerű fehér lapokból áll. A falak citromsárgára vannak festve, azon pedig a parafa táblák vannak felakasztva,amire oklevelek és festmények voltak kitűzve. 

 

A kijárathoz érve még nézelődtem kicsit és nem nagyon figyeltem semmire. Lenyomtam a kilincset és ahogy kiléptem, hirtelen neki ütköztem egy erős mellkasnak. Felkaptam a fejemet és felnéztem az illetőre. Egy fiú idegesen nézett rám. Közben észrevettem,hogy kávém egyenesen a fehér ingjére ömlött.

- Jézusom, nagyon s... - kezdtem bele és a nagy barna foltra néztem. 

- Te normális vagy? - kiabált rám idegesen. - Hogy lehet valaki ennyire balfasz? A Jóisten áldaná meg azt az okos fejedet.. - sziszegte. Egyáltalán nem figyeltem, sőt észre sem vettem, hogy jön valaki be az ajtón. 

- Nem figyeltem, sajnálom.. - sütöttem le a szememet majd újra ránéztem. Alaposabban végig mértem. Tőlem jóval magasabb volt, olyan 185 centi. Barna haja kicsit hullámos volt, barnás szemével idegesen nézett rám. Azt hiszem simán megölt volna a puszta tekintetével. Fehér inget(amin most egy kávé folt díszelgett),fekete nyakkendőt és egy sötét farmert viselt. 

- Mit bámulsz már? Takarodj odébb. - sziszegte majd arrébb lökve engem kikerült. Oké, van benne erő az biztos. Bűntudatom volt, ami nagyon ritkán szokott lenni. De miért? Hisz elég bunkó volt velem. Néha nem értem magamat..

A kávéval a kezembe léptem ki az udvarra és azonnal szemet szúrt Michael színes haja. Kedvetlenül lépdeltem hozzá. De megláttam mellette egy másik fiút is akivel össze röhögtek. 

- Sziasztok.. - köszöntem motyogva mikor odaértem hozzájuk. Michael egy pillanatra rám nézett, majd vissza a újdonsült haverjához. Mikor észrevette, hogy nem mondok semmit és kicsit kedvetlen vagyok hozzám fordult. 

- Neked meg mi a bajod? - vonta fel a szemöldökét. 

- Semmi.. Tessék, igyál. - nyomtam a kezébe a kávés poharat, aminek már csak a negyede volt meg. A tesóm kérdőn nézett a pohárra.

- Oké. Mi van veled? Hagytál a kávéból. Nem szólsz be nekem. Mi a probléma? - kérdezte unottan és bele ivott a pohárba. 

Nagy levegőt vettem és karba tettem kezeimet. 

- Egy fiú lesz a szobatársam,mert valami probléma adódott, emiatt teljesen kiborultam, aztán most véletlen leöntöttem egy srácot kávéval aki azt hiszem gondolatban már rég meggyilkolt.. - feleltem motyogva. Mindkettő fiú összeráncolt szemöldökkel meredt rám. 

- Hú. - szólalt meg Michael mellett álló fiú. - Amúgy Calum vagyok. - biccentett és felém nyújtotta a kezét. 

- Hailey.. - morogtam és kezet ráztam vele. 

Hirtelen az udvaron meghallottam, hogy egy nő bele köhög a mikrofonba. Elkezdődött a köszöntő..