Mindenféle

Harmatos a kukorica levele,
az én tököm csapolt sörrel van tele
azt se tudom hol fogok ma aludni
nem megyek a gyárba többet melózni
Alsógatyám szögre van felakasztva,
gyere babám ugorjál a nyakamba

Úgy vár, úgy vár a gyár,
csak engem vár, a kibaszott gyár
de én nem megyek dolgozni,
sohase már.

kifeküdtem napozni a szőlőbe
ellopták az alsógatyám mellőlem
hazafelé végigmentem az utcán
fényes nappal világított a picsám
befúj a szél a lukon a seggembe
körbeállnak az emberek nevetve

Úgy vár, úgy vár a gyár
csak engem vár, a kurva anyját!
de én nem megyek dolgozni
sohase már.
jee!

kivettem a munkából a részemet
elittam a kocsmában a pénzemet
mivelhogy én ivás közben vicsorgok
a pofámból a sör habja kicsorgott
bőrről álmodozom este pohogva
befúrom a tökömet a homokba

úgy vár, úgy vár
csak engem vár
a kibaszott gyár
de én nem megyek dolgozni
sohase már

úgy vár, még mindig vár
a kurva anyját, a rohadt kis gyár!
de én nem megyek dolgozni
sohase már

vár, nagyon vár
a rohadt kis gyár csak engem vár
de én nem megyek dolgozni
sohase már

jőő gyár gyár gyár gyár gyár
rohadt kis gyár
de én nem megyek DOLGOZNI sohase már!

Két diáklány lakik egy lakásban. Egyik este az egyik csaj elmegy mert randija van. Eszébe jut, h a táskáját benn felejtette a szobában. Csendben belopózik, a villanyt se kapcsolja fel, mert a barátnője már alszik és nem akarja felébreszteni.

Minden remekül sikerül, másnap reggel megy haza, látja h ott a rendőrség. bemegy a szobába, és a barátnőjét holtan találja az ágyon, a falra pedig vérrel ez van fölírva: FOGADJUNK ÖRÜLSZ HOGY NEM KAPCSOLTÁL VILLANYT!

A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot.A történet egy sötét este kezdődik, hamar besötétedett, Molly a szobájában ült, és olvasott egy újságot. Az újságban egy cikket talált, egy pszichopatáról, aki a környéken járkál. Azt gondolta biztos valami mese, hogy megvegyék az újságot. Egészen estéig gondolta így. Mind a 9 kutyája veszettül ugatott. Kinézett telihold volt. Nyugtatni próbálta magát, hogy biztos csak azt ugatják. Aztán eszébe jutott, hogy elfelejtett vacsorát adni a kutyáknak, elindult kifelé. Kopogást hallott az ablakon. Mindenütt kopogott, de egy ablaknál erősebbet, mint a többinél. Kinézett. Esett az eső. Nagyon sötét volt, ezért Molly nem sokat látott kintre, csak a vízcseppeket látta az ablakon. Az átlátszó vízcseppek közé vörös cseppek is keveredtek. Molly nem értette miért lehet ez. De bátran ment tovább kifelé. Aztán eszébe ötlött, hogy azért ki vihetne egy esernyőt, hogy ne ázzon el.
Visszament és megkereste.

Visszaért az ablakhoz. Ismét kinézett rajta, de azt már szinte teljes egészében borították a vörös cseppek. Molly mostmár bizonytalanabbul indult tovább. Amikor kilépett az ajtón az egyik kutyája nyüszítve rohant felé. Molly nem értette miért csak egy jön, hol van a többi? A kutyája elindult Molly előtt. Molly nyugtalanná vált, mert a kutya bátortalanul lépkedett csak előre. Nem tudta vajon mi lelte a kutyát, és mi a többit? A kutya egész a kert végéig vezette ott megállt. Molly egy lyukat látott a kerítésen. Megijedt. Azt hitte, hogy a többi kutya kiszökhetett. De a kutya amelyik idáig vezette tovább indult. Molly utána ment. A kertben lévő egyik bokorhoz értek. Molly elborzadt a látványtól.
Mindenütt vér volt és két halott kutya a bokor mellett.

A kutya tovább indult. Most egy fánál álltak meg. Ott újabb kutyák, melyek vérükben fekszenek, s a sárba maguktól temetődnek be. De a kutya tovább akar menni. Látszik rajta, hogy még mindig fél. A ház fala mellett mennek el. A kutya nem akar megállni, de kénytelen, mert Molly megdermed, és a földre néz újabb kutyák. Fölöttük az ablak, melyet elborít a vér. Molly mostmár értette a vörös cseppeket. Hirtelen eltűnt mellőle egyetlen kutyája. Nagy nyüszítést hallott. Erre Molly a ház másik végéhez futott.
Ott feküdt a kutyája. Halottan. Most már Molly is félt. Tudta, hogy a tettes még a közelben van.
Megfordult, hogy visszamenjen a házba, de hirtelen a pszichopatával találta szembe magát. Ugyanazzal, akit nemrég az újságban látott. Hirtelen erős fájdalmat érzett. Valami hideg, és éles csúszott az oldalába, a földre zuhant, és örökre ott maradt...

A pszichopata ÉL... Még mindig...

Végre...végre eljött a minden gyermek által várva- várt ünnep, a Mikulás.
Zsibongott a tágas művelődési ház, mindenhol gyerekek szaladgáltak, izgatott szülők várták a Mikulást, aki éppen a színfalak mögött készülődött a nagy attrakcióra, a gyermekek megajándékozására.Végre...végre eljött a minden gyermek által várva- várt ünnep, a Mikulás.
Zsibongott a tágas művelődési ház, mindenhol gyerekek szaladgáltak, izgatott szülők várták a Mikulást, aki éppen a színfalak mögött készülődött a nagy attrakcióra, a gyermekek megajándékozására.
Töménytelen ajándék várt arra a megtiszteltetésre, hogy a mai nagyszabású városi Mikulás ünnepségen az Ady – művelődési ház mozi termében gazdára találjon.
Minden szülő, ki ma eljött ide, gondosan előkészített csomagokat adott át a Mikulásnak, aki majd nemsokára kiosztja a gyermekeknek, akik már nagyon izgultak, vajon milyen ezer kis meglepetés várja őket.
Tündéri pirospozsgás kicsi arcocskák ragyogtak mindenfelé, kék, piros, sárga színű reflektorok világították be a termet, cirádák, és díszes lampionok lógtak a mennyezet felől, mintha csak rá akarnának zuhanni az alattuk nyüzsgő emberi hangyabolyra.
Legalább 300 – an gyűltek ma össze felnőttek és gyermekek, a szülők abban a reményben, hogy örömet okoznak gyerekeiknek, a kicsik pedig izgatottan várták a meglepetéseket.
Aranyos dalok zengtek a hangszórókból, a Mikulást dicsőítették.

Mindeközben a színpad függönye mögött a Mikulás bőszen igazgatta dús fehér vattaszakállát, vérpiros kabátján, aranyszegély díszelgett, nagy fekete csizmái vakítóan fénylettek.
Óriási puttonyában számtalan csomag csörgött, öreges mozdulatokkal szedegette, válogatta őket.
Mindegyikre ragasztottak egy kis címkét, melyen egy név állt, a gyermek neve, akié az ajándék.
A nézőtéren székek sorakoztak, előre ültették a kicsiket, hátrébb a felnőttek várták, hogy végre előbukkanjon a függöny mögül a Mikulás.
Mikor már pattanásig feszült a légkör, minden szülő türelmetlen tekintettel kémlelt a színpad felé, vajon mikor jelenik már meg a Mikulás a függönyök mögül, halk csengettyűszó ütötte meg fülét a tömegnek.

Mindenki lecsendesedett, a csilingelés egyre erősebbé vált, majd néhány másodperc múlva kilépett a sötét függöny mögül egy nagytermetű pocakos piros ruhás alak.
Tűzpiros volt tetőtől talpig, ruhája szegélyét aranyos csíkok díszítették, szakálla tekintélyt parancsolóan bukott alá a termetes pocakra.
Hófödte süvegén nagy fehér bojt ült, arcát teljesen eltakarta fehér bajsza, szemei kéken villantak rá a tömegre, pillantása maga volt a tél.
Tökéletesen nézett ki ez a télapó, oly annyira, hogy ha a felnőttek nem tudták volna, hogy csupán beöltözött halandó van a jelmez mögött, még el is hitték volna, hogy valóban ő a hideg tél, bölcselkedő „krónikása”.
Makulátlan öltözete, jeges tekintete, ében feketén csillogó csizmája szinte elbűvölte a kicsiket és a nézősereget egyaránt.

Morajlás futott végig a termen, mindenki csodálta a Mikulást, aki igazán kitett azért, hogy minden igényét kielégítse a kíváncsi tömegnek.
-„Ez fantasztikus!...- jegyezte meg suttogva a polgármester a város jegyzőjének, miközben csodálták a Mikulást a terem alvégéből.
-„Te... – szólította ismét a jegyzőt – ki is öltözött be Mikulásnak?”
A jegyző bizonytalan arcot vágva válaszolt:-„Hát...úgy tudom a Kovács apuka, de olyan jól sikerült álcáznia magát, hogy még én sem ismerem fel.” – állapította meg a jegyző csodálkozva.
-„Az szent igaz!... – helyeselt a polgármester – ha ez a Kovács, akkor érti a dolgát, jövőre is ő lesz a Mikulás!” – lelkendezett a hivatalnok.
A színpadon már régen előkészítették a Mikulás díszes hintóját, ez is gyönyörű darab lévén, tökéletesen illet a beöltözött emberhez.
Most öreges léptekkel elindult a cifra jótevő a hintó felé, csörgette a botján kis csengettyűt.
Hatalmas barna selyemzsákot cipelt, látszott, hogy alig bírja feltenni a hintóra.
A gyerekek eközben ujjongva várták mi fog történni. Csodálkozó kerek szemekkel figyelték a Mikulás minden mozdulatát.
Kimérten, ráérősen foglalt helyet a télapó a nagy hintóban.
Elhelyezkedett, nagy hosszú fehér szakállát lassan végigsimította, majd érces, mély hangon kezdett beszélni a gyermekekhez.

-„Jó estét gyerekek!...- kezdte „télapósan” – íme eljöttem hozzátok, tudom, hogy nagyon vártatok, tudjátok van itt nálam valami aminek nagyon fogtok örülni...” – jelentette a kicsiknek villódzó szemekkel.
-„Sziaaaa...sziiaaa...” – hangzott minden gyermek szájából, úgy hangzott mint egy hangverseny.
Ekkorra már a színpadot erős reflektorokkal világították meg, így még vakítóbb lett a télapó pompázatos ruhája.
-„No...- kezdte megint a mindenki „kedvence” dörmögő hangon – ki, hogy viselkedett otthon? Hadd halljam!”
-„Jóóól...jóóóóól...” – kiáltották mostmár a gyermekek lelkendezve, sokan még tölcsért is csináltak a kezükből, úgy kiáltották.
Bólogatva helyeselt a Mikulás, meg – meg simította hófehér szakállát, majd ismét a magasba lendítette kezét.
-„Jó...jóóó...- mondta helyeslőn – akkor most akiket szólítok jöjjenek fel ide a színpadra körém!...

Lassan előszedegetett nagy barna zsákjából jó néhány csomagot,
Szépen kipakolta őket a hintó szemközti ülésére és hangosan olvasni kezdte a neveket.
-„Nagy Anna, Molnár Mónika, Tóth Dávid, Matusz Kornélia, - sorolta – Kovács Győző, stb...
Legalább húsz gyermeket felhívott már a színpadra, mikor intett, hogy ennyi egyenlőre elég lesz.
A kicsik – 6, 8 éves forma gyerekek, szépen félkörbe álltak a Mikulás körül, aki beszélni kezdett hozzájuk.
Ekkor váratlanul leszaladt a színpadról a kis Kovács Győző, a hatéves kisfiú egyenesen édesanyjához sietett a nagy teremben.
Mindezt a télapó észre sem vette, közben elfoglalta magát a többi gyerekkel.
A kisfiú csodálkozó arccal kérdezte anyjától:
-„Anya, nem apa a Mikulás?”
Az asszony úgy nézett fiára, mint aki kissé elbizonytalanodott, így reagált fia kérdésére:
-„Te is észrevetted kisfiam? – kérdezte – ez tényleg nem apa, pedig úgy tudtam, hogy ő öltözik be ma este.” – kémlelt az anya figyelmesen körbe a termen.
-„Akkor hol lehet apa?” – kérdezte a gyermek kicsit aggodalmasan.
Az asszony szeme körbe – körbe járt a termen, de férjét sehol sem látta.
-„Nem tudom kisfiam, gyere keressük meg apát.” – fogta meg kezét a gyermeknek.

Elindultak a tágas mozi teremben az asszony és a gyermek megkeresni apát.
Közben a színpadon szereplő Mikulás egészen elbűvölte a kicsiket, nagyokat hahotáztak a télapóval, hangosan kiáltoztak, szinte versengtek a jelmezes kegyeiért.
Észrevétlenül kerülgették az embereket, kik nyújtózkodó nyakkal lesték a színpadot, sokszor mosolyogva tapsoltak.
Egy perc elteltével belebotlottak a polgármesterbe meg a jegyzőbe, akik szélesen vigyorogva bámulták a Mikulást, arcukra jóízű elégedettség ült ki.
-„Jó estét Haraszti úr – szólította meg az asszony a hivatalnokot – elnézést, hogy zavarom, de úgy tudtam ma este a férjem öltözik be Mikulásnak.”
A polgármester meglepődve nézett az asszonyra: - „Miért, az ott nem a férje?” – mutatott színpad felé.
Kovácsné erre határozottan rázta a fejét: - Nem bizony, az ott nem ő.”
A tisztviselő kelletlenül vicsorított egyet az asszonyra, majd megjegyezte:
-„Bocsánat, úgy tűnik, lemaradtam valamiről, akkor fogalmam sincs, ki lehet az az ember a színpadon.”
-„Mindenesetre mesterien csinálja, amit csinál, nem ez a véleménye?” – nézett kérdőn az asszonyra.
-„Örülök, hogy tetszik önnek polgármesterúr, - válaszolt azonnal Kovácsné – mostmár csak az a kérdés hol lehet a férjem, mert neki kellene ott lennie.” – villantotta rá szemeit a férfire.
-„Bocsánat asszonyom, de amint látja, most nem szakíthatom félbe az ünnepséget – mutatott a mozgalmas színpad felé – talán elfelejtette a férje, hogy most neki kellene ott lennie.” – jegyezte meg a hivatalnok félig ízetlenül viccelődve.
-„Uram – kezdte az asszony határozottan – lehet, hogy a férjem kissé szórakozott ember, de nem hülye.” – nézett rezzenéstelen arccal a férfi szemébe.
-„Természetesen hölgyem – mentegetőzött hirtelen a férfi – remélem mihamarabb kiderül hogy mi történt.” – zárta le a beszélgetést a tisztviselő.

Az asszony megfogta a kis Győző kezét, és elindultak a színpad felé.
Lassan haladtak, mindenhol emberek álltak, alig tudták át „verekedni” magukat a tömegen.
Közben a színpadon javában zajlott a Mikulás „attrakciója”, ekkor éppen sorba állított vagy 15 gyermeket, és beszélni kezdett hozzájuk.
-„Nos, gyerekek, most egy különleges ajándékot kaptok a Mikulástól” – állt fel a hintóból és a gyermekek közé lépett.
-„Mindenki hunyja le a szemét – folytatta – és tátsa nagyra a száját.”
A gyerekek vakon követték a télapó utasítását, és várták miféle csodával ajándékozza meg őket.

Közben Kovácsné, kisfiával elérték a színpad hátsó bejáratát és az asszony kíváncsian indult el a sötét függönyök felé. Beléptek a színpad mögé, őket nem lehetett látni, néhány méterre szerepeltek a kicsik a télapóval a függönyök előtt. Maga sem tudta mit keres ott az asszony, de valamilyen megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve keresgélni kezdett. Kisfia végig vele volt, szorosan fogta az édesanyja kezét. Elhúzott egy, majd egy másik függönyt is, nem láttak semmi gyanúsat. Azután elindultak a másik oldal felé. Elhúzott még egy függönyt és a látványtól mi szemeik elé tárult lábuk földbegyökerezett.
Férje fültől – fülig átvágott torokkal hevert a függönyök között, vörös vére megfestette a környező díszleteket. Egy utolsót vicsorító halálfej ábrázattal bámult a családjára, akik a döbbenettől meg sem tudtak mozdulni. Kezei, lábai görcsösen kifacsarodva, tekergőztek, az élet leghaloványabb lehelete sem pislákolt már a szerencsétlen férfiben.
Eközben a gyerekek kint a színpadon behunyt szemekkel és tátott szájjal álltak, várták a csodát a Mikulástól. Kovácsné néhány másodperces „kihagyás” után hirtelen előre ugrott a színpad felé, és torkaszakadtából üvölteni kezdett:
-„Gyilkos!!!...Ez egy gyilkos!!!...

A meglepődött Mikulás, ekkor villámgyorsan előhúzott mellényzsebéből egy 9 – milliméteres automata fegyvert, és pánikszerűen, módszeresen mészárolni kezdte a körülötte álló gyerekeket. Az első pillanatban tövig nyomta egy kislány szájába a pisztolycsövet és meghúzta a ravaszt. Tompa puffanás hallatszott, minden irányba fröcskölni kezdett az agyvelő, véres verítéket permetezve maga után. A kislány összecsuklott, mint egy rongybaba, ezután ismétlő lövésekkel célzottan kezdett tüzelni a gyerekek fejére, semmit sem bízva a véletlenre. A meglepődött gyermekek nem tudták mi történik, ekkor még meg sem próbáltak elmenekülni.

A szülők fel sem fogták az első pillanatokban mi zajlik, a színpadon, egyszerűen meg sem fordult a fejükben, hogy éppen gyermekeik kegyetlen kivégzését nézik páholyból.
Azután, mikor már legalább négy gyermeket láttak elterülni a színpad elejében, csak akkor hasított beléjük a felismerés. Ezalatt a télapó mit sem zavartatta magát, biztos mozdulatokkal tárat cserélt, és rezzenéstelen arccal tüzelni kezdett a hozzá legközelebb eső élő gyerekekre.
Ekkor tört ki az első velőtrázó sikoly a teremben, a szülők torkuk szakadtából ordítani kezdtek.
Néhány rövid másodperc alatt elszabadult a pokol, a hatalmas moziban, egymást taposva menekültek az emberek.
A férfiak egy része vérbeforgó szemekkel megindult a színpad felé, legázolva mindent, mi útjukat állta.
-„A *** anyádat!!!...- ordították többen – megdöglessz!!!...

Megbolydult az emberi „hangyaboly”, a Mikulás gyilkolt, az emberek menekültek, de legalább húsz férfi rohant a színpad felé, hogy megsemmisítsék az ámokfutót.
Akadtak olyanok is, akik sokkos állapotban karácsonyi dalokat kezdtek énekelni ülőhelyükön. Szemük balgán tekintett a semmibe, miközben dicshimnuszt zengtek a télapóról, és a szeretetről. Hangosan énekeltek pontosan úgy, ahogy a gyerekek szoktak.
Ekkor már a színpad jó része vérben fürdött, émelyítő vérszag terjengett mindenütt, a gyilkos körül kezdett szűkülni az embergyűrű, akik elindultak felé.
Puffogások sora hallatszott, elterült néhány felnőtt is, azután legalább nyolcan vetették rá magukat a Mikulásra.
Vadul ütni, rúgni kezdték, őrült tekintettel, őrjöngve taposták, már elejtette a gyilkos fegyvert.
Valaki szétrúgta a hintót, és annak jókora darabjáv

Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.
A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait.
A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal.
Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam.
Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak. A srácot Balázsnak, a lányt Enikőnek hívták, egy osztályba jártam velük. Mindig számíthattam rájuk, ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is. Sosem tudtam volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy hibát: szerelmesek lettek egymásba.

Andit már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmese voltam belé első perctől fogva. Balázst az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban nem tudtam nekik megbocsátani.
Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül.
Balázs félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt, leporolta a nadrágját és elindult a tisztás széle felé, az erdőbe.
Eljött az én időm!
Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam.
A tisztás szélén a homályban, ahol Encsii nem vehetett észre, végigosontam Balázs után, és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol ő.
Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a legszélső fáktól. Mikor ráleltem, éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam sokáig az időt.
- Ne haragudj pajtás. – suttogtam, és két kézzel meglendítve a baltát pontosan a gerince mellett hasítottam ketté a hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt.

Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt megfordultam volna, leköptem.
Ezután elindultam a következő áldozatom felé.
Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsii, mikor meglát? Ahogy magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal elfojtottam.
Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy idő előtt meghallja lépteimet. Mikor elértem a fát, félhangosan megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen.
Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg.
- Jó estét kedvesem! – köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai.
- Szia! Te hogy kerülsz ide?!
- Mondhatni, erre vitt az utam. Te?
- Balázzsal vagyok itt… tudod, járunk.
- Tudom. Ő most hol van?
- Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz.
- Nem hinném.
- Hogy érted ezt?
- Nem fog már visszajönni.
- Miket beszélsz?

Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér.
- Úristen! Te…
Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt.
- Szeretlek! – mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét…

A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után!
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik!
Péntek 13......éjfél......
A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után!
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik!
Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablakja elött,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta!először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakján a vércseppeket felsikitott az álmából!szörnyű rémálom volt....alig tudott vissza aludni,de amikor már majdnem sikerült,hallotta apja vérbefagyasztó ordibálását s,az apja levágott feje berepült az ablakon(ami csukott volt)!!ekkor ismét felébredt az álmából,és elkezdett sírni!!elmondott egy imát és megpróbálta magát nyugtatni,hogy biztosan csak az aznap esti horror film hatása,s ezzel ismét álomba szernderült!ekkor megint szörnyű sikitás ami most a huga száját hagyta el s látta ahogy megöli egy véresszájú élő-halott kb. 50éves férfi,és a szemei tüzbe3n forogtak mintha csak azt akarná mondani a következő te leszel Elizabeth!!
A lány ismét sikitva ébredt fel! megint sírt-sírt és megesküdött,hogy soha többé nem fog horror filmet nézni!
Aztán hallott v.mi éles zajt,és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál ,de ott meg is állt az ablak eött!
Sikitva szaladt ki a szobájából,szölni a többieknek......
Apja ott feküdt a nappaliban,fej nélkül elvérezve,az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés,ütés és karmolás nyomok! s fálrenézve ekkor megpillantotta a hugár is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón!
A lány azt hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratott olvasta: TE VAGY A KÖVETKEZŐ!!
Miután már akkármennyire csipkedte magát és pofozgatta,hogy ébredjen már fel,egy hörgő hangot hallott maga mögött! Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azota mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és....

A lányok hétfőn ismét találkoztak a suliba. Nem nagyon érdekelték őket az órák, csak el akartak menni Stefanihoz, de mivel már csak 5 perc volt becsengetésig, úgy döntöttek, hogy majd órák után.. Úgyis csak 5 órájuk van ma. Nem nagyon tudtak odafigyelni semmire.. Csak ültek a padban, és várták a csengőt..

  Végre le telt az 5. óra is. Ahogy meghallották az utolsó csengőt, a lányok rögtön a raktárba siettek. Stefani még mindig ott hevert a sarokban. De mikor a lányok egy kicsit közelebb mentek látták, hogy a holttest megmozdul. Majd visszanőnek rá az erek, a hús és a bőr. Nagyon ijesztő látvány volt, Jessék mégse futottak, még csak meg se rebbentek. Enyhe szél kezdett fújni a raktárba. Stefani közeledett a lányokhoz, majd egyenként belenézett a szemükbe. Ash, Jess és Annie megfogták egymás kezét, majd mindhárman látták azt a napot, mikor Stefani meghalt.. Pontosan úgy, ahogy valóban történt..

Fizika óra volt. Egy új kistanár tanított és Stefani a barátnőjével elrontották az órát. A kistanáron látszott, hogy nagyon mérges Stefanira. Roxie, a barátnője óra után rögtön elment. Stefani az ebédlőbe indult, de már sose ért oda. Útközben találkozott a kistanárral, aki a sötét folyosóra hurcolta. Stefani ekkor ezt kiabálta: Mrs. Godweey hagyjon!

A tanár elkezdte fojtogatni a lányt. És a holttestét abba a sötét raktárba hurcolta, ahol most a lányok állnak. És itt vége volt. Stefani teste ekkor hamuvá lett. A három lány nagy nyugodtságot érzett, majd kimentek a raktárból. A rejtély végre megoldódott.