3. rész Logan és Son
Menő csajoknak tűntek, dögösek voltak, hosszú haj, rövid szoknya. Egyiknek szőke, másiknak barna haja volt. A szőke csaj sem volt ótvar, de a barna hajú lány kimondottan gyönyörű volt! A szőke rákönyökölt az asztalomra, és megpróbált ijeszteni:
-Ide figyelj! Logan az ÉN pasim, most van köztünk egy kis mosolyszünet, de nagyon erős a kapcsolatunk, és jobban jársz, ha békén hagyod őt, különben gyűlik meg a bajod! - mondta mérgesen, majd elrohant, erre közelebb jött hozzánk a barna hajú lány:
-Kérlek, ne haragudjatok Tarára, sok mindenen kellett végigmennie mostanába, Loganbe már óvoda óta szerelmes, és nehezen viseli, hogy minden lánnyal összeáll, kivéve vele. Higgyétek el, ő már 3. óta a legjobb barátnőm, és kívülről kemény lány, de igazából vajból van a szíve! Én egyébként Jenna vagyok! - mutatkozott be barátságosan
-Én Jenna vagyok.
-Bocsi, de most mennem kell, meg kell vigasztalnom Tarát.
Eltelt az első óra, és én mentem volna ki, de valaki megfogta a kezemet hátulról. Megfordultam, és egy jóképü srác állt előttem.
-Szia, Son vagyok, és te?
-Én...
-Várj, kitalálom! - szakitott félbe - Szépség!
-Majdnem! - mosolyogtam - Jeami vagyok!
-Remek, nagyon örülök, hogy megismertelek! :)
Hirtenel egy ököl csapódott be Son arcába. Logan ökle volt az. Sont a földre terítette, engem a derekamnál fogva felemelt, és bármennyire is ellenkeztem, ő kihúrcolt a teremből, és magukra zárta az ajtót, hogy ne halljak és ne lássak semmit. 10 perc múlva kinyílt az ajtó. Logan nyitotta ki. Én már teljes mértékben meg voltam rémülve, és gyorsan beszaladtam a terembe, de Son már nem volt ott. Jó alaposan átnéztem minden egyes szögletet, és minnél inkább kerestem, annál bizonyosabbá vált az, hogy Son nincs ebben a teremben. Ki akatram szaladni az osztályból, de Logan nem engedte. Ránk is rázárta az ajtót, és én kezdtem nagyon megrémülni. Az évek során sok furcsa sráccal találkoztam már, de olyannnal még nem, aki összever valakit, majd az a személy eltűnik, és ugyan arra a helyre rám is rázárja az ajtót.
-Logan, miért zártad be az ajtót? És hova tűnt Son?
-Mit érdekel az téged?
-Tudni akarom! És azt is tudni szeretném, hogy miért ütötted meg!? - néztem rá mérgesen
-Méggyönyörübb vagy, amikor dünöngsz!
-Komolyan mondtam! Vegyél engem is komolyan, mert hidd el, nem lesz olyan boldog a történet vége, ha nem mondod el most azonnal, hogy mi történt ebbe a terembe egy 10 perccel ezelött! - mondtam a lehető legkomolyabban
-Nincs órám! - mosolygott
-Logan!!!
-Ok, nyugi! Elmondok mindent, ha cserébe megscókolt 3 teljes percen keresztül!
-Hogy lehetsz ilyen szemét?
-Te meg hogy lehetsz ilyen gyönyörű?! Áll az alku, vagy sem?
-Áll! - mondtam ki nagy nehezen
Letelt a 3 perc, gyorsan ellöktem magamtól, és egyből feltettem:
-Na???
-Bocsi, de elfelejtettem nézni az időt, így nem tudjuk, hogy letelt e a 3 perc! - mosolygott
