4. fejezet A jéghegy csúcsa(i)
-Undoritó vagy! - mondtan mérgesen
-Na gyere, indítom az órát!
Ismét letelt 3 perc, és szívből reméltem, hogy most már vége a rémálomnak, de kiderült, hogy ez csak hab volt a tortán, és az igazi rémálom csak most fog kezdődni. Hamar ellöktem őt, és ránéztem egy "akkor most mi lesz?" pillantással, de csak azt láttam, hogy önteltten mosolyog. Gondolkodtam, hogy most mi legyen, de úgy éreztem, hogy most már tényleg megkergülni, és nagyra nyitottam a számat:
-Na ide figyelj, Logan! - szóltam hozzá úgy, ahogy most visszagondolva elég nevetségesül hangzik - Hová tűnt Son? Megtettem, amit kértél, most viszont tedd meg azt, amit én kérek, és áruld el, hogy hol van!
-Fogalmam sincs!
-Mi? - kérdeztem vissza idegesen - Hogyhogy nem tudod?
-Úgy, ahogy hallottad! Kimentem, hogy kinyissam az ajtót, és mire megfordultam, a gyerek már nem volt ott.
-Te mekkora szemét vagy! - szörnyen ideges voltam - Mindegy! Most hazamegyek, és mire hazaérek, szívből remélem, hogy ennek a rémálomnak vége lesz! És derítsd ki, hogy hol van Son!
-Elvigyelek kocsival? - nézett rám értetlenül
-Tudod mit?! Igen, vigyél! - fejeztem ki magam magabiztosan és érthetően
Hazavitt, és gyorsan felszaladtam a szobámba. Megírtam a házit, utána gépeztem. Kinyílt a szobám ajtaja. Son volt az. Felálltam, és a nyakába ugrottam. Nagyon megörültem, de nem tudtam, hogy hogy került oda.
-Hát te meg?
-Hosszú sztori! A lényeg, hogy itt vagyok!
-Nekem van időm! Legalább azt meséld el, hogy hogy szöktél el, és, hogy honnan tudod, hogy itt lakok! - néztem rá gyanakvóan
-Amíg Logan az ajtó felé indult, addig én kiszöktem az ablakon. Azt pedig onnan tudom, hogy itt laksz, hogy Morának elmondtad, hogy Logan szomszédja vagy, és én ezt hallottam.. Logan bedig a bátyám, így tudom, hogy hol lakik.
-A bátyád? - néztem rá kikerekedett szemekkel - Akkor téged hogyhogy nem láttalak itt?
-Nem szeretek kijárkálni az udvarra.
-Mindegy, most menned kell, a szüleim hamarosan megérkeznek. Menny!
Szerencsére hamar elhúzta a csíkot. 10 perc múlva már meg is jöttek a szüleim. Lehívtak azzal, hogy beszélni akarnak velem. Szívből reméltem, hogy azonnal el kell költöznünk, mert a bázis másik zónába akar minket költöztetni. De sajnos nem egészen erről volt szó.
-Kicsim, egy örömhírt kell veled közölnünk. - fordult felém apa boldogan
-Miről lenne szó? - fordultam én is felé gyanakvóan
-Az a helyzet, hogy megállapodtunk! Nem fogunk elköltözni többet, itt fogunk maradni! Hát nem csodálatos?!
-De, fantasztikus! - és hirtelen belegondoltam, hogy a szüleim pont ezen a helyen akarnak megállapodni
Ekkor valaki csengetett. Anyum kiment, hogy megnézze, ki az.
-Jeami! Egy jóképü fiatalember van itt és téged keres?
-Biztos? - kiálltottam vissza
-Igen! Gyere már! - és most már anyám ordított
Nagy lustán felálltam, és kiforcsongáltam az ajtóig, majd megpillantottam az anyámtól elmondott "jóképü fiatalembert", és hirtelen felsikoltottam a nevét:
-Ááááááááá, Logan!
