5. fejezet Döntsd már el, mit akarsz!
-Ismeritek egymást? - nézett rám anyám kikerekedett szemekkel
-Igen anya, osztálytársak vagyunk! - néztem rá egy bizonyos "húzz már el"! tekintettel
-Na jó, akkor én most magatorka hagylak titeket! - mosolgott ránk az anyám, majd bement a házba, én meg az ajtó elé álltam.
Furcsán néztem Loganra, majd leültem a hintaágyunkra, ő pedig, mint egy pincsikutya, követett. Még néztem egy darabig, és közben azon gondolkodtam, hogy mit keres itt. Kis idő múltán megtörtem a kínos csöndet:
-Mondd csak, Logan, mit keresel még itt? - néztem rá
-Hát, csak nem szeretném, ha haragban lennénk. - nézett rám kínosan
-Nem vagyok az a haragtartó típus.
-Akkor jó, már megnyugodtam!
-De miért nem mondtad, hogy van egy tesód?
-Tudod, nem tudom, észre vetted e, de... - és itt elhallgatott
-De?? Folytasd!
-De a testvérem nem éppen a szívem csücske!
-Ok, mindegy, most mennem kell, pá! - búcsúztam el tőle, és bementem
Felmentem a szobámba, és megnéztem egy jó kis akciófilmet. A film után lementem, ettem egy kis fagyit (pedig ezt álltalában csak szerelmi bánatba szoktam csinálni, most még én sem tudom, hogy miért csinálok ilyen dolgokat). Ezek után rengeteget gondoltam Loganre, és azt hiszem, hogy tetszik! :) ezután lefeküdtem. 
Reggel felkeltem, elkészültem, és készen álltam a sulira (bár nem nagy kedvem volt hozzá). Még mindíg egész reggel Loganen járt az agyam. Kimentem, és egy ismerős arcot láttam:
