Dec 18

-Hülye köcsög! ; -Mocskos Buzi! ; -Menj vissza anyádba!-üvöltötték a kölykök és egy-egy követ kaptak a kezükbe, amit dühtől fűtve, minden erejüket beleadva az előttük heverő fiúnak vágtak. A fiú, hogy védekezzen magzatpózba húzta magát és a sártól csatakos hajába markolt hogy védje az arcát és a fejét az ütődésektől. Halkan hüppögött, arcára nedves csíkokat szántottak meleg, sós könnyei amik olyan gyorsan gördültek le az arcán, ahogy a kicsi fiú szíve vert a félelemtől. Nem érdekelte senkit fájdalma! Nem szánták meg! Nem szóltak rá a fiúkra hogy hagyják abba! Tudták mi volt ő. Hogy a társadalom utolsó rongyaként született egy beteg családba. Ilyen söpredékek pedig nem kellenek a társadalomba. A tanárok nem messze cigiztek de nem tettek semmit. Talán oda se figyeltek igazán, hogy mi történik körülöttük. A fiú átkozta a világot, átkozta a bántóit, átkozta magát. Átkozta az anyját aki világra hozta.

Az egyik fiú odalépett hozzá és az arca elé guggolt-Hé te, Buzi!-Köpött oldalra és felrántotta-Olyan rohadt meleg vagy mint a kazán. Komolyan azt hitted, csak úgy elengedünk? Faszkalap!-mondta és vissza ejtette a fiút aki ismét össze húzta magát.

-Undorító módon letapiztál a menzán és végig engem stíröltél. Ez megbocsáthatatlan te kretén!-üvöltött egy másik fiú aki felvett egy vastag botot és az előtte heverő felé sétált.

***
STEFAN

-Hé, Stefan! Beteg vagy?-hajolt egy lány a mellette ülő szőkés barna hajú fiú arcába. A srác a transzból meglepetten pislogott és kérdőn felvonta az egyik szemöldökét.

-Nagyon elmerengtél, mi van?

-Semmi, semmi bajom!-mondta és összepréselte szépen ívelt húsos ajkait, hogy azok egy csíkká szűküljenek. Szája szélén előcsillant egyik hegyes metszőfoga mivel bevett rossz szokása volt az ajkába harapni ha valami lelki kilengése volt. Ettől viszont folyton sebes volt a szája és kismilliószor érezte az ajkából előbuggyanó vasas vér ízét. Szinte a legtöbb ételről már leszokott ami csípte a száját kezdve a paradicsomtól a sóig.

-Tuti megbukok matekból!-folytatta a lány szemébe nézve és a tenyerébe eresztette a homlokát.

A lány Stefan vállára tette a kezét és bátorító mosolyt erőltetett magára. Tudta min megy keresztül , hisz éveken át ő is mindig rossz volt matekból.-Figyelj ha kicsit is bír olyat ír össze neked amit a kisujjadból kirázol.Ne már, hogy a félév utolsó napján az egeret itatod. Ugyan Stefan most lettünk 6 hónaposak.

A fiú a kék szemekbe nézett és elmosolyodott-Igen igazad van! Bár nincs olyan amit kisujjból kirázok de majd igyekezni fogok!-mondta megfogta a lány állát és maga felé fordította majd megcsókolta.

A lány finoman felsóhajtott a csókra majd ránézett és elhúzódott-Csak eret ne vágj nekem ha megbuksz!

Stefan felhorkant és kissé nyögött egyet-Tudod, hogy csak egyszer csináltam. Többet nem fordul elő.-húzta a vastag karkötőt az említett hegre-Ugyan már Alice!

Alice összevonta a szemöldökét-Elég hülye ötleteidet valósítod meg, mondtam már?-húzta el a száját a lány-Csak gondolj arra mit érez az aki szeret.

-Akkor te is egy téves ötlet vagy? Téged is elterveztelek, hogy felszedlek!

Alice figyelte-Nem. Az kivételesen jó volt.-mondta és a fiúhoz bújt.

Stefan megölelte-Tudod, hogy szeretlek. Te vagy az életem.-mondta a barna göndör , loknis fürtöket piszkálgatva.

Így voltak még pár percig mikor a csengő szó törte meg az idillt.

Stefan felnézett-Franc essen belé. Heló matek dolgozat, Heló bukás!-mondta keserűen majd elkapta Alice kezét és elindult be.

Alice ránézett-Nagy kalappal.

Stefan ránézett-Nem hiszek az ilyen mondásokban.-a terem előtt még váltottak egy puszit majd mind a ketten bementek a saját termükbe.

Stefan leült a helyére és hamar amit tudott a képletekből és az egyenletekből megjegyzett magának. Még épp memorizált mikor belépett a tanár.

Mindenki felállt kivéve Stefan.

-Khm.-köszörülte a torkát valaki-Fiam kérem álljon fel!-mondta egy reszelős, mély, ordas hang.

Stefan hamar talpra ugrott és felnézett. Az előtte álló ismeretlen férfi, átható pillantásokat küldött felé és féloldalasan elmosolyodott. Érezte, hogy a szíve kihagy egy ütemet és félre ver egy pillanatra.

-Bukdácsolunk? Nem most kellene tanulni, édes gyerekem, nem tanította meg a drága szülő?

Stefan beszívta a száját, hogy ne valami arcátlanságot köpjön vissza majd a férfi szemébe nézett olyan megvetően ahogy csak tudott , de az állta a tekintetét. Sőt szórakozott rajta.

-Nem, uram. Nem tanította meg senki!

A teremben mindenki őket figyelte és váltogatták a tekintetüket.

Stefan leült mikor a tanár bólintott és intett hogy le lehet ülni, majd kiosztotta a féléves nagy értékelő dolgozatot azoknak akik bukásra álltak. Mikor Stefanhoz ért ránézett-Ha ez egyes lesz nincs sok esély rá , hogy év végén átmenj.

Stefan elvette a papírt-Tisztában vagyok vele.-nézett a férfi szemébe.