Japán nemzeti kutyáihoz hasonlóan a magyar fajták is megérdemelnék, hogy hivatalos nemzeti kinccsé nyilvánítsák ?ket.
Vizslánk világszerte elismert vadászkutya, jelent?s mennyiségben tenyésztik például Franciaországban és az Egyesült Államokban is. Népszer?ségét egyaránt köszönheti elegáns küllemének, kedves jellemének és csodálatos vadásztehetségének. Családi kedvencként és eredményes munkakutyaként egyaránt jelesre vizsgázik, s?t a modern kutyás sportokban is kiválóan megállja a helyét, nagyon jó agiliy-versenyz?.
A magyar vizsla mindenes vadászkutya, ?sei ázsiai eredet? kopófajták lehettek, melyek valószín?leg a vándorló magyar törzsekkel érkeztek a Kárpát-medencébe. A XVI. század elejér?l származó levéltári adatok szerint már a török hódoltság el?tt elterjedt volt a magyar nemesek körében egy vizsla típusú, apróvadra használt vadászkutya, mely kés?bb, a török uralom alatt nyilván keveredett az idegen négylábúakkal. A vadászat természetesen a magyar nemesek egyik kedvenc szenvedélye volt.
A XIV-XV. századtól csökkent az erd?k nagysága az alföldön, a nagyvad visszahúzódott a hegyekbe, a mez?kön elszaporodott az apróvad, a fácán. Egyre népszer?bbé vált ennek a veszélytelen apróvadnak a vadászata, melyben a fürjészvizsla volt az ember legnagyobb segítsége.
Ezeknek a "sárgáknak" a rendszeres, kennelszer? tenyésztését a f?nemesi Zay család kezdte el 1700 elején Zayugrócon, Trencsénben. A vizsla tenyésztése igazán a XVIII. századtól lendült fel, amikor a l?fegyverek elterjedésével megn?tt az él? és l?tt apróvad felkutatására alkalmas kutyák szerepe. 1920-ban megalakult a Magyar Vizslatenyészt?k Egyesülete, 1924-ben pedig az Országos Vizsla klub. 1935-ben a Nemzetközi Kinológiai Szövetség is elismerte nemzeti fajtánkat, és világszerte kezdték megismerni és megszeretni a magyar vizslát. Sajnos a második világháború súlyosan megtizedelte az állományt, gyakorlatilag újra kellett kezdeni a tenyésztést a még fellelhet? egyedekkel.
Érdekességként álljon itt az Amerikai Kennel klub hivatalos kiadványában szerepl? magyar vizsla fajtatörténet fordítása: "A vizsla vagy magyar pointer eredete a századok homályába vész, de azt helyesen feltételezhetjük, hogy ?sei azon magyar hordák vadászai és társai voltak, melyek Közép-Európát népesítették be több mint ezer éve és települtek le ott, ahol ma Magyarország van. K?be vésett X. századi primitív ábrázolásokon magyar vadász látható sólyommal és a vizslára hasonlító kutyával. Egy XIV. századi régi magyar kódex a solymászatról is tartalmaz egy fejezetet; az illusztráción egy meglehet?sen jól azonosítható vizsla látható. A fajta kétségtelenül a régi f?urak és f?vezérek kedvencévé vált, akik szándékosan vagy véletlenül, de meg?rizték tisztaságát az évek során át."
A vizsla folyamatos fennmaradásának oka, ezekben a régi id?kben is, az a tény, hogy veleszületett vadásztehetségét táplálta és fejlesztette az a környezet, melyben feln?tt, név szerint a magyar alföld. Az ország ezen részén szinte kizárólag mez?gazdasággal és pásztorkodással foglalkoztak; itt b?ségesen n?tt a gabona, a term?szezon hosszú volt, a nyarak forróak. (...) Búza és kukorica, rozs és árpa vonzotta a foglyot és más szárnyas vadat, miközben a magyar nyúl is virult és nagyra n?tt. Ilyen növényzet között elkerülhetetlen volt, hogy az éghajlati viszonyokhoz és az elérhet? vadhoz alkalmazkodó vadászkutya alakuljon ki.
Amire a vadásznak szüksége volt, és amivel végül is rendelkezett, az egy gyors kutya volt, mely kell?képpen óvatos, hogy ne riassza fel a zsákmányt a szinte teljesen nyílt terepen, közel dolgozik gazdájához, kiváló az orra, és els?rend? általános vadásztehetséggel rendelkezik; röviden olyan kutya, mely két specialista, a pointer és a retriever szolgálatát egyesíti.
A nagy háborúk er?sen meggátolták a fajta különben normális fejl?dését. Az els? világháború végére szinte kihalt a vizsla, csak néhányan a fajta legszilárdabb barátai közül ?rizték meg kis számban. A két háború közötti évek nehezek voltak, de akik szerették a fajtát, meggátolták kihalását.
1945-ben az orosz megszállás el?l menekül? magyarok magukkal vitték kutyáikat Ausztriába, Olaszországba és Németországba. Hasonló módon van néhány a Cseh Köztársaságban, Törökországban és Oroszország déli részein.
Az Egyesült Államokba az 1950-es években kezd?dött az importálás, és az AKC 1960-ban vette fel regiszterébe a fajtát. A vizslák er?s, kitartó vadászként és nemes, barátságos társként egyaránt eredményesnek bizonyultak."A drótsz?r? magyar vizslát az ?si rövidsz?r? magyar vizslából tenyésztették ki körülbelül hatvan éve. Az 1930-as években, els?sorban vadászok között merült fel az az elképzelés, hogy a rövidsz?r? magyar vizsla kiváló tulajdonságait "téli kiadásban" is megjelentessék, azaz a nagy hideget jobban t?r? vadászkutyát hozzanak létre."
A cél az volt, hogy az új kutya ?rizze meg a magyar vizsla küllemét és bels? tulajdonságait egyaránt, maradjon meg ?si színe is, de sz?rzete legyen kemény, "drótos". Az ötlet természetesen nagy vitát kavart vizslás körökben, hogy kell-e egyáltalán, és ha igen, milyen legyen az új magyar fajta.
Abban végül szinte mindenki egyetértett, hogy hordoznia kell a rövidsz?r? magyar vizsla jellegét. Az új sz?rváltozatot drótsz?r? német vizsla felhasználásával érték el, ami kissé er?sebb csontozatot is eredményezett. Ebben a munkában a hej?csabai Vasas József és Gresznárik László járt az élen. Vasas József 1942-ben nyújtott be ez beadványt a drótsz?r? magyar vizsla tenyésztése ügyében, bizakodóan számolt be a drótsz?r? német és a rövidsz?r? magyar vizsla keresztezéséb?l származó egyedekr?l, melyek közül sok meg?rizte a rövidsz?r?ek minden kívánatos tulajdonságát, kiegészülve egy id?járásálló "kabáttal".
Érdekes, hogy Kubinszky Ern? és Szél György "A kutya" cím?, 1956-ban megjelent könyvében még ez olvasható a drótsz?r? változatról: "Próbálkoztak a sz?rzet, illetve a b?r ellenállóbbá tételére a német szálkássz?r? vizsla keresztezésével, azonban a kísérlet ez ideig nem vezetett eredményre, mert az utód nagymértékben vesztett magyar vizsla jellegéb?l."
Bár a magyar vadászok kezdetben vonakodtak drótos kutyáikat bemutatni, azért lassan megindult az új magyar fajta fejl?dése. A második világháború okozta törés után, a drótsz?r? magyar vizsla lelkes híveinek köszönhet?en az FCI 1966-ban hivatalosan is elismerte a "drótos".