A drótsz?r? magyar vizsla fiatal fajta, hiszen alig félévszázada jelent meg a magyar nemzeti vadászkutya-fajták palettáján. Létrehozásának gondolata abból indult ki, hogy a kiváló képesség?, rövidsz?r? magyar vizsla a téli nagy hidegben, havas, vizes, nehéz terepeken megérdemelne egy véd?ruhát.
Egy "er?s s?r? drótsz?rt" a mindenes drótsz?r? német vizslához hasonlóan. Ez az elképzelés az 1930-as évek elején látott napvilágot, nagy vitát indított el a vizslás vadászok körében. A vita tulajdonképpen arról szólt, kell-e és ha igen, milyen legyen a leend? új fajtaváltozat. Meglep?en egyetértettek abban, hogy ha lesz, akkor annak magán kell viselnie, hordoznia a rövidsz?r? magyar vizsla jellegét. Nem akartak német vizslát, hanem magyart, és ennek az elhatározásnak igyekeztek következetesen meg is felelni. Régebben egyes szakírók a drótsz?r? magyar vizslát spontán mutációként tüntették fel - bár az lett volna - ma már pontosan tudjuk, hogy ezt a "mutációt" egy egyszín? barna német vizsla kan jóvoltából sikerült életre hívni. Ami egyszer?en azt jelenti, hogy a múlt misztikumát felváltotta egy szerencsés és sikeres fajtakeresztezés nyilvánosság elé tárása.
Ebben a munkában a hej?csabai Vasas Józsefnek és Gresznárik Lászlónak voltak elévülhetetlen érdemei. ?k mindketten tárgyilagosan kezelték az ügyet és jól látták a hibákat is. ugyanis egy fajtakeresztezés eredményes kimenetele olyan szint? állattenyésztési feladat, amely nem nélkülözheti a legmagasabb szakértelmet, az egységes gondolkodásmódot, a populáció és a tenyészt?i módszerek, elbírálási szempontok, és nyilvántartási, ellen?rzési lehet?ség nélkülözhetik a legmagasabb szakértelmet, az egységes gondolkodásmódot, a populáció és a tenyésztési módszerek elbírálási szempontok, nyilvántartások szakszer? kezelését. Ezek a lehet?ségek azonban csak korlátozott mértékben álltak az id?tájt rendelkezésre, nagyobb szerepet kapott szükségképpen az intuíció. Mindezek azonban semmit sem vonnak le a létrehozott értékekb?l. Tény, hogy a kívánatos típusnak igazán megfelel? drótosok is születtek, és kiváló vadászati képességekkel rendelkeztek. Ma is el?ttem van Matyóföldi Gabi Lidi törzsszuka feje és sz?rzete, amelyet bírálatra vezetett fel nálam Kökény Gábor, és tökéletesen egyetértettünk abban, hogy a megálmodott ideál áll el?ttünk.
Ma már csak történelem, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a német drótsz?r? "foglalkoztatása" el?tt is jelentek meg a rövidsz?r? állományban hosszabb sz?r? egyedek, pl. 1923-ban a Toponári Versenyen egy rövidsz?r?ekb?l született félig hosszúsz?r? kan, amely tehetségével hívta fel magára a figyelmet. De születtek más almokból is a rövidsz?rt?l eltér? sz?rzettel rendelkez? egyedek, többek között Kittenberger Kálmán híres Szikra nev? kanja utón is. Akkoriban azonban még nem m?ködött a mai értelemben vett nyilvántartás, és a rövidsz?rt?l eltér? egyedeket kiselejtezték. Az állattenyésztés számára örök rejtély marad, mi történt volna, ha ezek az egyedek megmaradnak, hová vezethettek volna a szálak, és hogyan alakult volna a rövidsz?r? magyar vizsla úgynevezett "sz?rös" változatának sorsa?
1942-ben Vasas József hej?csabai tenyészt? beadványt nyújtott be a drótsz?r? magyar vizsla tenyésztése ügyében. Eredményeir?l beszámolva biztatónak látta a német drótsz?r? és rövidsz?r? magyar vizsla keresztezéséb?l felmutatható egyedeket, amelyek közül jó néhányan meg?rizték a rövidsz?r?ek minden értékes tulajdonságát, belefértek a fajtajelleg és a típus kívánalmaiba, és sárgák, er?sebb csontozatúak, jól izmoltak és sz?rzetük átalakult durvább, hosszabb ellenállóbb kabáttá.
Bár a magyar vadászok vonakodtak drótos kutyáikat bemutatni, végül is megindult a fajta a fejl?dés útján. A II. Világháború miatt hosszú szünet következett, de a lelkes támogatók segítségével 1966-ban az F.C.I. önálló fajtaként fogadta el a drótsz?r? magyar vizslát, mint a rövidsz?r? magyar vizsla fajtaváltozatát. Így növekedett nemzeti vadászkutyafajtáink létszáma négyre. Megindult a munka a fajta érdekében versenyek, rendezvények, drótsz?r? seregszemlék és a szomszédos jó baráti országok segítségével, amelyekhez tartozott Szlovákia, Csehszlovákia, Ausztria, valamennyien optimista jöv?t jósoltak, és a fajta igazi kibontakozásának voltak drukkere. A lendület megtört. Az okok elbírálására itt most nem vállalkozunk. Minden esetre számos oka volt. Valós helyzetet értékel? jöv?kép, amely visszatér? jelleggel jelenik meg különböz? anyagokban, itt is helyet kell, hogy kapjon. A fajtával kapcsolatos gondokat vizsgálva, mindenek el?tt típusban, a fej alakulásában, konstrukcióban, méretben, sz?rzetstruktúrában és sz?rzetszínben, csontozatban és tömegességben eltér? heterogén állomány képe t?nik szembe, nem beszélve a sok világos szem? és nem igazán a magyar vizsla fajtajellegét magánhordozó egyedr?l. Senki nem vitatja, hogy kimagasló munkaképesség? drótosaink is vannak, de sajnos a t?réshatáron túl találkozhatunk idegrendszeri problémákkal, ami egy vadászkutyánál dönt? fontosságú. Az okok forrása bizonyára a nem megfelel? szelekció, amely egy fajtakeresztezésre épített és menetközben irányíthatatlan, a legtöbb esetben egyéni kombinációkkal tarkított "tenyészt?i" tevékenységbe nyilvánult meg. Itt jelentkezett a hozzáért? állattenyészt?i felkészültség hiánya. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen fajtakialakító munkánál szinte elkerülhetetlen rokontenyésztési eljárások csak úgy, mint a majom kezében a borotva, esetenként többet árthattak, mint használtak. Sajnos egyáltalában nem használt a fajtának, különösen ebben a kialakítási id?szakban, hogy egyes tenyészt?k az alom legjobbját legtöbbször eladták, amelyért a külföldiek természetesen jó pénzt fizettek. Itt a tenyészt?k, akik az egyetlen szem jó kutyájukat is eladták és a megmaradtakkal folytatták a tenyésztést, nyilvánvaló, hogy az úgynevezett eredmény nem is maradt el. Ennek köszönhetjük, hogy sok igazság van azoknak az álláspontjában, akik úgy mondják, hogy ma külföldön a drótsz?r? magyar vizslából több reprezentáns egyed található, mint idehaza és ezek nagyon hiányoznak a hazai tenyésztésb?l. Sajnos ezeket a jól sikerült egyedeket még egyszer el?állítani a hazai tenyésztésben úgyszólván lehetetlen. Sokan nem gondoltak arra, hogy a tenyészetük jöv?jét adták el.
Van még egy téma, ami nagyon sokáig hátráltatta ennek a fajtának a sorsát, ez pedig az F.C.I. korábbi rendelkezése, amely csak tisztavér?, legalább három igazolt generációval rendelkez? kutyának a tenyésztését, kiállítási és egyéb szerepeltetését tette lehet?vé. És miután az F.C.I. tiltotta a sz?rváltozatok keresztezését, ezért sokáig értékes, a tenyésztés számára fontos egyedek is mellékvágányra kerültek. Ilyen értelemben ez a szabályozó rendszer semmiképpen nem segítette el? egy új kutyafajta tenyésztését. Ma már ez a helyzet természetesen megváltozott, de sajnos a régebbi hibák, a régebbi tévedések úgyszólván nem hozhatok helyre. Egyébként a drótsz?r? magyar vizslafajta minden nehézség ellenére él, létezik, és Magyarországon kívül számos kedvel?je van. Egyértelm?en a Felvidékhez köt?dik kialakulása és éppen ezért érthet?, hogy az országhatárok változásával Csehszlovákia, majd Szlovákia vállalt a fajta tenyésztésében jelent?s szerepet. Egyid?ben még vita is keletkezett abból, hogy kié ez a magyar drótsz?r? vizslafajta, de a józanész, és a fajta szeretete legy?zte ezeket a villongásokat. Más országok is rendelkeznek számottev? drótossal, mint pl. Franciaország, Kanada, Anglia, USA, Ausztria és természetesen a Cseh és Szlovák Köztársaság.
A regionális elképzelések olyannyira élnek, hogy az Egyesült Államokban még egy uplander, vagyis felvidéki szövetségnek a létrehozásán is fáradoztak. Ezért a fajtáért az elhivatott, egy ilyen nemzeti ügyért lelkesedni tudó sporttenyészt?k úgyszólván mindent megtettek. Ez azonban nem elég és feltétlenül szükség volna arra, hogy a magyar vadászok, akik ilyen drótsz?r? magyar vizslákkal vadásznak, ?k is hasonlóképpen gondolkozzanak, támogassák ennek a fajtának az ügyét és vegyenek részt a fajta tenyésztési és nemesítési feladatainak ellátásában.
Egyébként a drótsz?r? magyar vizsláról szóló írások zöme egyetért abban, hogy nincs minden rendben a fajta körül. Ki-ki vérmérséklete, stílusa és érintettsége - szakember, vadász, laikus, tenyészt?, bíró, vagy egyszer?en csak szimpatizáns - függvényében szólt a fajta helyzetér?l több kevesebb sikerrel. Magam hosszú évek óta kongatom a vészharangot, de a fajtát "kezel?k" és nem "gondozók" - itt most szervezeti klub jogosítványokra gondolok - nem sokat tudtak tenni a helyzet javítására.
Jószerével egyetlen írást olvashattunk amelyik a megelégedés hangján méltatta a drótsz?r? magyar vizsla helyzetét, azonban ez az írás a szakma mértékadó m?vel?i szemében nem volt autentikusnak tekinthet?.
Ma, amikor az egész világon nemzetközi szervezetek foglalkoznak a géntartalékok védelmével és átmentésével, amikor programok készülnek a házi állatfajták legfontosabb tulajdonságainak számítógépes nyilvántartására, értékes állományok fenntartására, azok pénzügyi támogatásának kimunkálására, igencsak kényelmetlen helyzetbe kerülnénk, ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy vajon történt-e valami érdemleges az elmúlt 15 évben ennek a fajtának érdekében? Azt hiszem, nem volna átüt? sikere annak a válasznak, hogy a többiekében sem sok.
A drótsz?r? magyar vizsla nemzeti vadászkutyafajtánk. Fajtaváltozatból önálló fajtává emelkedett, védelem alá helyezését indokolja, hogy más fajtáktól világosan megkülönböztethet? állományról van szó. Ezt a fajta története a küllemi és élettani tulajdonságok, DNS és vércsoport eltérések, és esetlegesen valamilyen egyedülálló tulajdonság alapján (vadászati alkalmasság, nehéz terepen való munka, téli hidegben produkált vízi elhozások, kiemelked? konstitúció, stb.) lehet megállapítani.
A körülmények úgy alakultak, hogy nyilvántartott létszáma a veszélyeztetettségi szint alá csökkent. A FAO kategória szerint ugyanis száznál kevesebb n?ivarú állat kritikus helyzetet jelent, 100 és 1000 közötti n?ivarú egyednél még veszélyeztetnek kell tekinteni a populációt, így különleges tenyészt?i módszerekkel lehet és kell fenntartani az állományt, például: biológiai értékekre irányuló szelekció, immun genetikai értékekre támaszkodó párosítások, stb.
A napi munkát, nyilvántartásokat, törzskönyvezést, származási igazolások és egyéb igazolások kiadását, a szaktanácsadást, a tenyészt?kkel való kapcsolattartást Tenyészt? Egyesületeknek kell végezni. Magyarországon ez a rendszer társadalmi alapon m?ködik. Franciaországban pl.: állami központi vezetéssel, és van már példa regionális összefogásra is. A cél az, hogy felkészült szakemberek az állattenyésztés és a vadászati alkalmazhatóság kit?n? ismer?i, tapasztalt, elismert tenyészt?k, és a fajtával a gyakorlati vadászatban eredményesen dolgozó vadászemberek véleményalkotása élvezzen prioritást a fajta értékrendjének kialakításában és nem pedig egy "kézi vezérlés?" testület irányításra.
Ahhoz, hogy a drótsz?r? magyar vizsla géntartalékainak meg?rzésér?l beszélhessünk, és az in situ (helyben) módszerek közül a tenyészt?k együttes munkájáról tenyészt? egyesület keretében beszélhessünk a veszélyeztetett populáció min?sítésein felül még szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a drótsz?r? magyar vizsla állomány nem eléggé homogén, és els?sorban a munkatulajdonságokra felépített alkati és a magyar vizsla típusához legközelebb álló formájának alakításában még sok tenni való van hátra. Ezekr?l korábban részletesen már beszéltünk. Érdekes és figyelemreméltó megállapításokat összegezett P.Á., találóan mutatott rá a kiállítás centrikusságra, a vadászok érdektelenségére, a papír nélk&uu