Kutyamagazin

Megtalálásukra az utolsó remény, hogy minden lehet?séget kiaknázva kib?vítsük azokat a lehet?ségeket, melyeknek segítségével információt kaphatunk hollétükr?l. Az efféle helyzetekben a technika minden vívmányát felhasználja az ember. Van azonban egy csodálatos érzékszerv, amit még a mai napig sem tudott helyettesíteni. A kutyaorr, amely ?sid?k óta az ember szolgálatában áll.

Napjainkban egyre több az olyan katasztrófahelyet, ahol a ment?alakulatok pótolhatatlan része kell, hogy legyen a jól képzett keres?kutyákkal rendelkez? kutató csoport. Mind a Rend?rség, mind a Katasztrófavédelem keresi, és együttm?köd? partnerként kezeli az erre a célra létesült karitatív szervezeteket. Kovács Lajos rend?r ezredes a Szervezett B?nözés Elleni Igazgatóság osztályvezet?je szerint a rend?rségi statisztikák azt mutatják, hogy évente mintegy 10-15 olyan elt?nési ügy van hazánkban, ahol a körülmények mérlegelése után ilyen képzettséggel rendelkez? kutyás alakulatok bevetése válik szükségessé. Ezen kívül néhány esetben riasztanak a T?zoltóságok épületomlás, gázrobbanás esetleg vonatbaleset kapcsán. A világ különböz? pontjain bekövetkezett földrengésekhez történ? kiutazást pedig az Országos Katasztrófavédelmi F?igazgatóság koordinálhatja, ha a károsult ország kéri.

Vannak, akik a bevetések számát sokkal többre becsülik, ezért egyre másra alakulnak a minden szakmaiságot mell?z?, magukat ment?kutyásnak nevez? szervezetek, amelyek kinológiai ismeretek hiányában azt hiszik, hogy a kutya minimális képzés után már alkalmas személyek felkutatására. A modern ment?kutyakiképzésnek azonban nem elég a sokak által favorizált spontán jelzésekre hagyatkozni, vagyis hogy a kutyaaz orrán keresztül érzékelt információra reagálva, viselkedésének változásaival közléseket ad a kutyavezet? felé. Bizonyos esetekben természetesen van létjogosultsága az ilyen információ átadásnak is, de két nagyon nagy veszélyével is számolnunk kell. Az egyik, hogy ezeket az apró, nem mindig egyértelm? jeleket a kutyavezet?, ha nem elég tapasztalt, nem minden esetben képes felismerni, a másik pedig - és ez a nagyobb veszély -, hogy a spontán jelzések csupán akkor m?ködnek, ha a kutya számára az élmény új, vagy legalábbis viszonylag új. Ahogyan mi sem nevetünk a viccen, amikor már századszor mesélik - bármilyen nagy élményt is nyújtott eleinte. A kutya is egyre gyengébb reakciókat mutat azok iránt a dolgok iránt, amikkel gyakran találkozik. Érthet? tehát, hogy a spontán jelzés egy id? után egyre felismerhetetlenebbé válik, míg a végén teljesen megsz?nik.

Mi tehát a megoldás? Ahogyan a kábítószer-keres? kutyák esetében, a ment?kutyáknál is a meger?sítés, a kondícionálás az, ami egyre tökéletesebb jelzést, egyre megbízhatóbb keresést eredményez. Korunk kifinomult kiképzési módszerei lehet?séget biztosítanak a keres?kutyákat képz?k számára kutyáikat úgy felkészíteni, hogy az minden helyzetben biztonsággal alkalmazható legyen. Nem szabad tehát sajnálnunk az id?t és energiát ezek elsajátítására, hogy kutyáinkat eredményesen képezhessük. Aki azonban azt hiszi, hogy a kiképzés a kutya ennyi vagy annyi id?s korában befejez?dik, az is téved, hiszen mint minden fejlett állat tanulása, az övé is a kondícionálás sikerén múlik. Az éles helyzetek éppen ezért nem fejlesztik, sokkal inkább visszafejlesztik a kutyában az érzékelésekre adott reakciókat, hiszen legyen az tanult vagy spontán viselkedés, ha sorozatosan nem nyer meger?sítést, akkor lassan elt?nik.

A Nemzetközi Ment?kutyás Szervezet (IRO), és a nemzetközi ment?kutyás szakma által elismert hazai szervezetek éppen ezért szorgalmazzák a személykeres? kutyák évente történ? vizsgáztatását, a ment?kutyás versenyeket, világbajnokságot.

Az elmúlt években is számos lehet?ség adódott a ment?kutyák vizsgáztatására, nemzetközi szint? versenyszer? megmérettetésére. Hazánkban azonban jelenleg sajnos csak három olyan szervezet létezik, amely rendelkezik vizsgás kutyákkal. Pedig azt gondolom, hogy a jöv? mindenképpen azoké, akik vállalják a szakmai megmérettetést és nem a bulvársajtóban tündökölve építgetik image-üket. Bízom benne, hogy a szakma véleményét figyelembevéve a törvényalkotók is belátják, hogy a ment?kutyák nem egyszer élet-halál fölött döntenek, ezért megengedhetetlen alulképzettségük és ellen?rizetlenségük.