Kutyamagazin

Nehéz vagy könny? ment?kutyát képezni? Melyik a legjobb ment?kutya? Mennyi id? kell egy ilyen kutyaképzéséhez? Stb.

El?ször is azok számára, akik véleményt szeretnének alkotni ajánlom, hogy készítsenek fel és vizsgáztassanak le egy kutyát, és ezt persze nem egyszer, hanem kétszer-háromszor (hisz vizsgáinkat évente kell megújítani), és nem Magyarországon, hanem külföldön, ahol minden helyzet és minden bíró idegen. Érdekes, hogy e munkát min?sít?, bíráló "szakért?k" között ilyet nem találhatunk.

Olyat azonban annál inkább, akit néhány hét/hónap tréning után már mint "ment?kutyást" köszönthetünk. Hogy miért teszem idéz?jelbe? Mert egy ment?kutyás nem kívülr?l, hanem belülr?l válik azzá ami, na és persze rengeteg gyakorlással. Attól, hogy valaki egyenruhába bújik és vöröskeresztes hámot tesz kutyájára, attól nem válik ment?kutyássá.

Mi is kell hozzá? Rengeteg munka, felel?sség tudat és alázat. Alázat az emberek és a kiképzés iránt. A ment?kutyák képzését egy kívülálló nyugodtan nevezheti unalmasnak, és egyhangúnak, hisz szituációs gyakorlatok végtelen sorából áll. A fegyelmez? és ügyességi feladatok képzése és stabilizálása viszonylag rövid id? alatt (kb. 1 év) megtörténik. Mármint a minimum. Ahogy a keresési minimum követelmények is elsajátíthatók ennyi id? alatt. Hangsúlyozom, a minimum. Mert hogy aki lelkiismeretes, rendelkezik szakmai hozzáértéssel az nem elégszik meg a vizsga által követelt minimum tudással. Még sok más gyakorlatot is el kell sajátítania a kutyának és vezet?jének ahhoz, hogy a munkaérettséget elérjék.

A fegyelmez? gyakorlatokat b?víthetjük a futásközbeni pózos gyakorlatokkal, a kézjellel/sípjellel való munkával, a nagy távolságról való irányíthatósággal, a nagy mennyiség? és kutyát is tartalmazó csoportban való munkával, de hát ezt még sokáig fokozhatnám, de én inkább az olvasó fantáziájára bízom a feladatok továbbfejlesztését.

A romkutató munkát is tovább lehet fejleszteni, igényes és egyre nehezebb búvóhelyekkel, zavaró kutyákkal, emberekkel, zajokkal, mindkétféle munka megköveteléssel (irányított és önálló), stb. Egyszer egy eredményes vadászkutyakiképz?nek meséltem arról, hogy milyen munkát várunk el egy romkutató kutyától, mire ? csodálkozva mondta: "De hát ez két kutya munkája! Egy vizsláé és egy retrieveré. Azaz, az egyik messze és önállóan dolgozik, a másik közel és irányítást igényelve."

Mi tehát két kutyát bújtatunk egy b?rbe, egyrészt teljesen önálló döntéseket, "ötleteket" várunk kutyánktól, másrészt pontosan irányítható mozgást, keres?munkát. Rengeteg id?, míg a kétféle munka összeérik, s komoly technikai tudást követel. Ez talán az IPO munka kett?sségéhez hasonlít: jó nyomkövet? (kiegyensúlyozott, precíz, pontos) és jó ?rz?-véd? (temperamentumos, bátor, önálló, mégis kezelhet?) kutyaritkán jön össze, sokat kell keresni egy ilyen kutyát. A magas szinten dolgozó, terhelhet?, önálló de mégis irányítható ment?kutya megtalálása és kiválasztása sem egyszer? dolog, de ha professzionális munkát szeretnénk végezni, magasra kell tenni a mércét, megfelel? ebet kell találni a munkához. És még ez sem elég, kitartó következetes munkával kell fölkészíteni a kutyákat. Aki vállalja a kihívást, és valóban meg szeretné ismerni munkánkat azt szívesen látjuk.

Ki a világ legjobb ment?kutyája? Gyakran kérdezik t?lünk a Tv-ben, utcán vagy munka közben. A válasz egyszer?: jó és rossz ment?kutyavan. Eredményes és eredménytelen, csak ebben mérhet? egy ment?kutyamunkája. Mennyire megbízható, mennyire befolyásolhatatlan a küls? körülmények által (zaj, szagok, fények, emberek, stb.), mennyire biztos a jelzésmódja.

A ment?kutyák munkájának legkézzelfoghatóbb mércéje egy ment?kutyaverseny vagy vizsga. Hallom is már a kérdést: - nem egy éles bevetés?. Hát nem. Az éles bevetések minden alkalommal rontanak a kutyákon (sokáig kell keresni, legtöbbször eredmény nélkül), és legtöbbször nem lehet ellen?rizni eredményességét. Ennek oka, hogy nagyon sokszor dolgozunk olyan eseteknél, amikor nem kerül el? az elt?nt személy. Azt már ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ott volt, csak nem találtuk meg, vagy nem volt ott vagy nem mentünk el addig ahol volt, stb... Tehát ilyenkor nélkülözzük a kontrollt.

A megrendezett gyakorlások, versenyek során tudjuk, hogy hány ember t?nt el, és ennek függvényében folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a kutya keresésének eredményességét, a keresési stílust, a munkaintenzitást, a jelzéseket. Mindezt annak a függvényében figyelheti meg a bíró, hogy pontosan tisztában van azzal, hova is van elrejtve a személy. Tehát ? észreveszi, és értékeléskor a kutyavezet?vel is tudatja, hogy a kutyamennyire dolgozott "kéz alatt", elment-e a személy mellett vagy rögtön megtalálta és jelezte, stb... Tehát a versenyeken/vizsgákon való részvétel állandó kontrollt ad, és szinten tartásra kényszerít. Szép dolog a gyakorlás is, de a kutya tanulékony jószág. Azok, akik állandóan egy azon romon tréningeznek gondoljanak bele, olyan feladat elé állítják a kutyájuk, mint otthon a komódban a zokni keresés.

Van három fiók, vajon melyikbe raktam? Mert a kutyák pillanatok alatt megtanulják, hogy hol vannak búvóhelyek, s innent?l a keresési gyakorlat jelz?gyakorlattá egyszer?södik. Jól tudjuk, a keres?kutyamunkájának az egyik legfontosabb része a keresés. De hiába keres jól egy kutya, ha nem tökéletes a jelzése, ha nem ugat kitartóan, esetleg ott hagyja a személyt.

S ha valaki szerint még mindig nem fontos a vizsga, akkor az csak egy kérdést tegyen föl magának: ? vajon befeküdne egy olyan sebész kése alá, aki nem végzett egyetemet és nincs diplomája, csak elmondták neki, hogy hogyan kell m?teni, esetleg látott is néhány m?tétet. Ugye nem?!