Kutyamagazin

Nem akarunk illúziórombolók lenni, de nagyrészt talán éppen ennek a szemléletmódnak tulajdonítható, hogy a különböz? fajták populációinak jelent?s hányadára túlzásnak t?nnek ma már a legendákba ill? jellemzések. Szeretett kutyáink között egyre több az anatómiai és/vagy idegrendszeri tulajdonságaiban egyaránt groteszk, bizarr megjelenés?, abnormális viselkedés? egyed, ráadásul olyanok, amelyeket a használati kutyák vonatkozásában szükséges komplexitás fontosságát nem ismer? kvázi szakemberek er?teljesen favorizálnak, feláldozva ?ket a mindenkori divat oltárán, veszélybe sodorva ezáltal szinte valamennyi kutyafajtát.

Éppen ezért úgy gondoltuk, megpróbáljuk a teljesség igénye nélkül bemutatni a valóban kiváló tulajdonságok mellett az "árnyoldalt" is, vagyis azokat a - genetikai alapokon nyugvó anatómiai és idegrendszeri - rendellenességeket, amelyekért az ember meggondolatlan "tenyészt?i" tevékenységével felel?s. Úgy véljük, bármely fajta valódi értékei csak akkor menthet?ek, illetve fejleszthet?ek, ha nem dugjuk a fejünket a homokba, s rávilágítunk a valóságra.

Válogatásunkban az 1-es fajtacsoporthoz tartozó német juhászkutya, beauceron és a belga juhászok ma már nem eredeti feladatkörüket látják el. Sokkal inkább ?rz?-véd?, illetve szolgálati kutyaként alkalmazzák ?ket, s csak elvétve végzik azt a feladatot, amire eredetileg kitenyésztették. A legkiválóbb terel?fajták közé tartoznak, ám tudjuk, hogy amennyiben egy szelekciós hatás megsz?nik, az adott populáció érintett tulajdonságai tompulnak, míg más sajátságai esetleg egyre kifejezettebbek lehetnek. Lehetséges olyan követelményrendszert felállítani, amely megközelíti a terel?munkára is alkalmas ösztönös adottságokkal rendelkez? egyedek kiválogatását, de olyat, amely abszolút mértékben helyettesíti annak követelményeit, nem találtak még ki. És vajon ki engedheti meg magának azt, hogy kisebb birkanyájat tartson azért, hogy tenyészkutyáit ?si munkájuk végzése közben figyelhesse? Ezért szinte teljes bizonyossággal kijelenthet?, hogy valamennyi juhászkutyafajtának más alkalmazási területet kell találni, amennyiben azt szeretnénk, hogy használati kutyaként jöv?jük lehessen.

A német juhászkutya vonatkozásában sikerrel jártak a tenyészt?k, hiszen a fajta "atyja" Max v. Stephanitz kapitány határtalan szervez?készsége és kapcsolatai révén szinte minden olyan helyen, ahol szükség volt kutyák munkájára, a német juhászkutyát ajánlotta, s ahol kipróbálták, ott örökös munkája lett. Így legendás tulajdonságai, ha némileg módosulva is, de fennmaradhattak, s?t generációról generációra fejl?dhettek, csiszolódhattak. Ennek ellenére az ? esetében is megtörtént az, amit?l mindig is tartottunk: A fajta immáron kettévált úgynevezett "munka és küllem" állományra, s ez a folyamat minden igyekezetünk ellenére egyre markánsabban folytatódik. Bár én küllempopulációról nem szívesen beszélek, hiszen ez a fajta egyértelm?en használati fajta, a nem teljesítményorientáltan tenyésztett részét következésképpen nem külön állományrésznek tekintem, hanem a populáció tenyésztésre alkalmatlan - tehát selejtezend? - részének. Akkor is, ha a folyton változó divat hívei az egekig favorizálják ?ket... Az els?sorban küllemi szempontok szerint szaporított állományrészek tulajdonosai mélységes felháborodásuknak adnak hangot, valahányszor ehhez hasonló kijelentéseket tesznek a teljesítményorientáltan szelektáló tenyészt?k. Pedig ha reálisan gondolkodunk, beláthatjuk, a fajtának csak egyetlen standardja van, és az a világ els? számú használati fajtáját írja le, nem pedig holmi változó divatnak megfelel? plüssfigurát! Ha kizárólag a standard szellemében folyt volna a szelekció és a tenyésztés, az állomány említett szempontok szerinti tagolódása meg sem történhetett volna. S amennyiben visszatérünk a standard által jelzett útra, ez a tagolódás egészen bizonyosan rövid id? alatt a múlté lesz. Egy rossz álom, amit el kell felejteni...

A belga juhászok esetében az állomány különböz? változatokra való szétválása már régen megtörtént: malinois, tervueren, groenendael, lakenois. Ezek közül a malinois az, amely a fajta értékes tulajdonságaiból a legtöbbet ?rzött meg. A többinél a helyzet már nem ilyen egyértelm?, bár közöttük is találhatók olyan egyedek, amelyekkel a fajta egykori kiváló képességeit újra állományszint?vé lehetne tenni. Nem túlzás azt állítani, hogy a malinois kivételével a másik három változat szelekciója jóval inkább küllemi jegyei alapján történik. Ösztönös adottságaik, idegrendszerük vonatkozásában a különbség önmagáért beszél...

A staffordshirei terrier még azok közé tartozik, amelyek el?deiknek igen jó ösztönös adottságait ?rzik génjeikben. Bár nekik sem tesz jót az, hogy sokan még ma is harcikutyának tekintik ?ket, és az sem, hogy egyre inkább csak a kiállítások támasztanak eléjük küllemi követelményeket. Értékes tulajdonságai vajon meddig maradhatnak így fenn? Vagy talán tenyészt?ik megelégszenek azzal, hogy az egykor legendásan híres munkakutyaa jöv?ben csupán kiállítási sztárként emlékeztessen régmúlt id?k szebb napjaira?

A schnauzerek esetében láthatjuk, milyen furfangos lehet a tenyészt?i fantázia. Három különböz? méretben hozta létre ugyanazt a megjelenést, attól függ?en milyen célra szánta a különböz? csoportokhoz tartozó egyedeket: ?rz?-véd? (óriás), kísér? (közép) vagy patkányfogó (törpe). Ma úgy t?nik, nem tombol körülöttük a divat, anyaországi tenyésztésük kiegyensúlyozottnak t?nik, s ez rányomja bélyegét a világ állományára. Tekintettel azonban arra, hogy az óriás változatnál mérik fel szisztematikusan a tenyészállomány idegrendszerét, természetes, hogy a három schnauzer közül ez ?rzi leginkább a schnauzerekre jellemz? ösztönös adottságokat.

Klasszikus ?rz?-véd? fajták a rottweiler, dobermann, boxer, német dog, bullmastiff, bordeauxi dog, angol mastiff. Mindannyiuk helyzete kritikusnak t?nik, legalábbis Magyarországon. Sok közöttük a nehezen kezelhet? egyed, némelyik fajta esetében az er?sen kolerikus idegtípusba való irányultság miatt, némelyiknél pedig ennek éppen az ellenkez?je, a túlságosan flegmatikus idegtípusba való tartozás miatt. És akkor még az anatómiai tulajdonságokról nem is esett szó, amilyenek olykor az abszurditás határait súroló vagy át is lép? alkat, generációkon át ellen?rizetlen csíp?ízületek, a legkülönböz?bb örökletes bántalmak, a szemek gyulladásossága a szemhéjak rendellenessége miatt, gyakori rejtettheréj?ség, korai rosszindulatú daganatképz?dés, korai öregedés, stb. Génjeikben még ott lappang a híres ?sök hatalmas ereje, kiegyensúlyozottsága, rendíthetetlensége. Ám e kiváló tulajdonságok napjainkban egyre ritkábban manifesztálódnak. Talán kezdenek kikopni a génkészletb?l? Talán a CACIB és Champion címek gy?jtögetése helyett nem lenne itt az ideje határozott és hatékony lépéseket tenni e nagyszer? tulajdonságok újbóli állományszint?vé tételéért?

Igen nagy veszélyt jelent az egyes fajtákra nézve az a besz?kült genetikai bázis, amelyre a tenyészt?k támaszkodni kénytelenek. Ennek szinte természetes következménye bizonyos - a fajtára korábban jellemz? - tulajdonságok elt?nése az adott populációból. Hogyan nyerhetünk vissza már elt?nt tulajdonságokat (géneket)? Nincs más módja, mint a vérfrissítés, idegen fajtával történ? keresztezés útján. Más állatfajoknál ez járható út, a kutyánál viszont - ki tudja miért? - eretnekségnek számít. Nem árt tehát vigyázni a meglév? génbázisra, mert vészes besz?külése esetén a kutyázást nemzetközi szinten irányító "kinológusok" talán inkább veszni hagynának fajtákat, minthogy noha tudományosan igazolt, megfelel? kontroll alkalmazásával bevált, de általuk eretnekségnek min?sített módszer alkalmazását engedélyezzék...

Tekintettel arra, hogy magam németjuhászos vagyok, így természetesen leginkább ezt a fajtát ismerem, a többiek vonatkozásában felvázolt problémákról a velük foglalkozó szakemberekt?l kértem információt. Gondolatébreszt?nek szántuk ezt az írást, hogy a különböz? fajták tenyészt?i ne csak az agyonreklámozott jó tulajdonságok b?völetében tenyésszenek, hiszen aki festett egekbe néz, s csak a szépet látja, ott is, ahol egyre kevesebb van abból, az legyen bár úgynevezett "mestertenyészt?", a mai kaotikus kinológiai viszonyok között nem lehet képes a választott fajta nemesítésére. Csak a realitásokat maximálisan figyelembe véve tarthatjuk meg, illetve állíthatjuk vissza vagy fejleszthetjük egy-egy fajta valós értékeit.

Amerikai staffordsire

Az amerikai staffordshire terrier az 1800-as években kezdett kialakulni a korabeli bulldog-terrier keresztezésekb?l. Bár a fajta ?seit gyakrabban említik harcikutyaként, mint a farmerek sokoldalú munkakutyájaként, tény, hogy óriási szerepük volt a korabeli telepesek sikeres "honfoglalásában". Általános munkakutyaként használták ?ket a mez?gazdaságban, de vadászként is megállták a helyüket, és persze gazdájukat és annak tulajdonát is megvédelmezték. A számos korabeli elnevezés után az AKC 1936-ban a staffordshire terrier elnevezés mellett döntött. Egyes tulajdonosok azonban nem az AKC-nél jegyeztették be kutyáikat, hanem az United Kennel Clubnál, ahol viszont az american pit bullterrier megjelölést használják mind a mai napig. Ett?l kezdve tehát kettévált az addig egységes fajta staffordshire terrierre és pit bullterrierre. A staffordshire terrier kiállítási kutyává vált, míg a pit bullterriert továbbra is harckészsége alapján szelektálták.

Beauceron

A beauceron vagy más néven beauce-i juhászkutya régi francia fajta. Sz?kebb hazájában, Gascogne-ban ?sid?k óta juhtenyésztéssel és sajtkészítéssel foglalkoznak. A nyájakat a nagytest?, bátor juhászkutyák ?rizték, melyekkel egyébként el?szeretettel vadásztak is, a francia telepesek Amerikába is magukkal vitték harcias kutyáikat. Kanadában ma is használják nagyvadakra, farkasra, pumára, s?t medvére is a beauceront. Kettesével vagy négyesével a hatalmas termet? grizzly-re is ráengedik a vadászok. Keménységét, intelligenciáját és igénytelenségét a francia hadsereg és a rend?rség is felfedezte, még az idegenlégióban is alkalmazták a fajtát. Hazájában napjainkban is nagyon népszer? fajta - kedvenc, ház?rz? vagy munkakutya -, az ország bármely részén, turistaként is találkozhatunk egy-egy képvisel?jével. Franciaországon kívül viszont nem tartozik a népszer? fajták közé.

Belga juhász

A kutyás sportok egyik legkiemelked?bb és legsokoldalúbb sztárja a belga juhászkutya. Akár ?rz?-véd? versenyen, akár az agility-pályán kell helytállni, ? mindig ott van az élen. De helyesebb többes számot használni, hiszen a belga juhászkutyának négy típusa van, gyakorlatilag négy fajtáról van szó: a fekete groenendaelr?l, a vörösesbarna tervuerenr?l, a göndörsz?r? lakenois-ról és a kvartett legrövidebb sz?r? tagjáról, a malinois-ról. A belga juhászkutya összes mai típusának története megközelít?leg az 1880-as és 1890-es években kezd?dött, mikor a legel?k bekerítésével, a vasút megjelenésével és a farkasok kipusztulásával már egyre kevésbé volt szükség juhokat ?rz? kutyákra. Az ez id? tájt igen népszer?vé váló kutyabemutatók és versenyek nagy szerepet játszottak a fajta fennmaradásában. A belga juhászkutyák nagyon könnyen kezelhet?, igen tanulékony munkakutyák. Jó ház?rz?k, a hideg id?járást is jól bírják, de kenneltartásra nem alkalmasak.

Bordeaux-i dog

A bordeaux-i dog Franciaország legrégibb kutyái közé tartozik, és valószín?leg az Alano-kutyák az ?sei, különösen az a disznós kutya, melyr?l a XIV. században Gaston Phébus, Foix grófja azt írta vadászatról szóló könyv&eacute