Kutyamagazin

A fog részei: a fog koronája, amely a fogmederb?l kiáll. A fognak a fogmederben helyez?d? része a fog gyökere; vannak egy- és többgyöker? fogak. A korona és a gyökér határán - f?leg tejmetsz?fogakon - a nyak különül el. A fog koronáján van a fog rágóalapja, a gyökéren pedig a gyökér hegye, s ezen, lyuk van, amely a gyökércsatornán át a fog belsejébe vezet. A fog koronáján ajaki, ill. pofa felé tekint? küls? felületet, a nyelv felé tekint? bels? felületet és végül az egymás felé néz?, érintkez? felületet különböztetünk meg. 
A fog gyökerét a fogmeder csonthártyája foglalja be, amely a fogat rögzíti. 
A fog háromféle állományból épül fel: 
1. a zománcállomány, amely a fog legkeményebb része, kékesfehéren fénylik és a fog koronáját borítja; 
2. a dentin állomány, amely a fog állományának legnagyobb részét adja, sárgásfehéren fénylik, a zománc alatt található. Belsejében üreg van, amely a fogbelet (pulpa) foglalja magába. 
3. A cementállomány, amely sárgásbarna szín? s a fog gyökerét vonja be. A fog három állománya közül csak ebben vannak vérerek. 
  
A fogak fejl?désüket tekintve három félék: 
1. tejfogak, amelyek bizonyos id? múlva kiváltódnak; 
2. maradó fogak, amelyeket nem el?z meg tejfog; 
3. pótlófogak, amelyek a tejfogak helyén n?nek. 
  
A fogak megjelenéséb?l, ill. váltódásukból fontos következtetést lehet levonni a kutya életkorára vonatkozóan. 
A fogak alakjuk és helyez?désük szerint lehetnek: metsz?fogak, szemfogak (eb- vagy agyarfogak) és zápfogak. Az egyes fogtípusoknak más és más feladatuk van, így a metsz?fogak a táplálék megragadására leharapására szolgálnak; a szemfogak szerepe a táplálék széttépése, ill. a kutya védekez?-támadó fegyvere; a zápfogak a táplálék felaprítására, széttépésére, darabolására szolgálnak, - ugyanis a kutya olyan értelemben, mint az ember, nem rág! 
A kutya metsz?fogai az áll közötti csont testében (felül) és az állkapocs elüls? részében (alul) helyez?dnek. Kissé görbült, egy-gyöker? fogak. 
A szemfognak nincs rágófelülete, csak hegye, koronája kúpalakú, gyökere különösen a fels? fogsorban igen hosszú. 
A kutya zápfogai éles tarajúak, oldalt összenyomottak, ékszer?ek; három hegyük van, a középs? a legmagasabb. A fogsorban az el?l helyez?d? zápfogakat tejfogak el?zik meg, ezeket el? zápfogaknak nevezzük, mögöttük a maradó- vagy tulajdonképpeni zápfogak találhatók. 
A kutya fogak nélkül születik ugyan, de tejfogai gyorsan kibújnak. Ezek kisebbek és fehérebbek, mint az állandó fogak. 
A fogak kihasadásából, váltódásából, növéséb?l és kopásából, egyszóval a fogazat mindenkori állapotából az állat korára lehet következtetni, ugyanis a kihasadás, a váltódás és a fog alaki változásai meghatározott id?ben mennek végbe. 
  
A kifejlett kutya fogképlete a következ?: 
 Maradó zápfog(molaris)     El?zápfog(prémolaris)     Szemfog(caninus)     Metsz?fog(incisivus)     Metsz?fog(incisivus)     Szemfog(caninus)     El?zápfog(prémolaris)     Maradó zápfog(molaris) 
fels? fogsor    2     4     1     3     3     1     4     2 
alsó fogsor    2     4     1     3     3     1     4     2 
A kutyának tehát összesen 42 foga van (a tejfogak száma 28). 
  
A kutya fogazata 
 
 
 
A kutya mozgása. 
A kutya súlypontja a lapocka mögött van. Mozgáskor a súlypont áthelyez?dik. A mozgást figyelve megállapíthatjuk, hogy az egyik oldal elüls? és hátulsó végtagjai váltakozva közelednek, míg a második oldal végtagjai távolodnak egymástól. A végtagok mozgása az alábbiakból tev?dik össze: 
1. az állat felemeli végtagját a földr?l, amikor is egyes izületek behajlanak, 
2. el?re viszi a behajlított végtagot, 
3. a földre helyezi a végtagot, megtámasztja és áthelyezi súlyát rá. 
Az elüls? végtag mozgásánál mindenek el?tt a lapocka emelkedik fel s alsó vége, ill. a vállízület el?re lendül. A feszít? izmok segítségével a végtag kiegyenesedik, és a földre ereszkedik. 
A hátulsó végtagon el?ször behajlik a csíp?ízület, miközben a comb kissé kifelé fordul. Ezt követ?en behajlanak a többi ízületek is, majd következik a kiegyenesedés és a földre támaszkodás. Az általános elv minden járási módnál ugyanaz, minden végtag két szakaszt hajt végre: a talajra lépést és az áthelyezést. A mozgás gyorsasága növekszik, ha a combcsont és a karcsont hosszú és a szögek élessége a csíp?ízületben, ill. a vállízületben nagy. Ekkor a végtag el?bbre kerülhet, az említett szögek kiegyenesítése nagyobb lesz, s ennek eredményeként a mozgás tért ölel?bb lesz. 
  
Állás. Az állat állása bonyolult izomfolyamat eredménye, amelyben a test sok izma vesz részt. Az állásnál a könnyen behajló végtagokat mozdulatlan támasszá kell átváltoztatni. A kutyák számára az állás elég nagy izommunkával jár. Ezért ezek az állatok, ha pihenésre van szükségük: lefekszenek. 
  
Fekvés. Az állat oldalra fekvése kevés izomer? kifejtéssel jár, ezért pihenéskor a kutya nagyrészt így fekszik. A hason fekvés jelent?s izommunkát igényel és fárasztja az állatot. 
  
Ülés. A kutya ülése izommunka kifejtéssel jár és meglehet?sen fárasztja az állatot. Ülésnél a kutya hátulsó végtagjai ugyanolyan helyzetben vannak, mint hason fekvésnél (az idomításnál szükséges az ültetve helyben maradás), vagy mint az oldalfekvésnél (elernyeszti farát). A hátulsó végtagok el?bb említett helyzete nagyobb izommunkával jár, mint az utóbbi. Az elüls? végtagok ülésnél támaszul szolgálnak a törzs elüls? része számára, akárcsak álláskor. 
  
A köztakaró. 
A köztakaró vagy b?r az állati test küls? burka, amely az állatot a külvilág behatásaival szemben megvédi. Ezen kívül természetesen más szerepe is van a b?rnek, így: részt vesz a h?szabályozásban, a gázcsere lebonyolításában, mint kiválasztó szerv is szerepel, s végül benne találhatók a tapintás szervének végkészülékei. 
A b?r 3 rétegb?l áll, ezek: a hámréteg, az irha és a b?r alatti köt?szövet. 
A hámréteg az, amely megvédi az alatta lév? rétegeket, ugyanis legfelül lév? sejtjei elszarusodnak; ha e sejtek teljesen kiszáradtak, akkor, mint korpa ellök?dnek. 
Az irha er?s köt?szövetb?l áll, amelyben erek és idegek vannak, de rugalmas elemeket és izomrostokat is foglal magában. Igen er?s és egyes testrészeken változó vastagságú, a háton, pl. vastagabb, mint a hason. 
A b?r alatti köt?szövet puhaságot és elmozdíthatóságot kölcsönöz a b?rnek, ezért ráncolható a b?r; e rétegben zsír rakódhat le, s ez, mint tudjuk rossz h?vezet?. 
A b?rben található faggyúmirigyek váladéka a sz?rök és a b?r felületének bezsírozására szolgál, az átnedvesedés ellen véd. A kutyának a b?rében nagyon kis számban izzadtságmirigyek is találhatók, ezért a kutya nagy h?ségben a nyelve felületén párologtat. 
A kutya b?rét sz?r fedi. A sz?rök módosult hámképletek. 

A b?r rétegei       A sz?rféleségek:   
     1. a fed?sz?rök, amelyek a test felületén mindenütt megtalálhatók, egyes helyeken sz?rfogókat, ill. tarajokat alkotnak; 2. a tapintósz?rök, az ajkak, az orr és a szem tájékán; 3. a pillasz?rök, a szemhéjak küls? peremén találhatók.   Módosult b?rképletek:a kutya karmai, talp- és ujjpárnái. A kutya végtagjainak megterhelésekor ez utóbbiakra ránehezedik s ezek a rázkódtatást hivatottak csökkenteni. 

Mells? végtag
1. lapocka2. enyhén S alakú felkarcsont3. a vállízület testfelszínén tapintható vállbúb4. könyökízület5. singcsont6. orsócsont7. ín csont8. csukló9. ötsugarú elüls? lábközép10. ujjak

Az elüls? szabad végtag a karcsonttal kezd?dik. Ez egy jól tagolt, er?s csöves csont, amelyen fels? és alsó végdarabot és testet lehet megkülönböztetni. Tagoltsága arra mutat, hogy rajta er?s izmok erednek, ill. tapadnak. A karcsontnak fontos szerepe van mind a mozgásban, mind az állásban, ill. a testsúly viselésében. A kutya karcsontja fajtáktól függ?en különböz? hosszú lehet és többé-kevésbé hajlott csont, amely a kistest? kutyafajtákon er?sebben görbült. 
Az alkar csontos vázát két csont, az orsócsont és a singcsont vagy másképpen könyökcsont adja. A kutyán e két csont hegyes szögben keresztezi egymást, s ily módon a könyökcsont fels? végdarabja kissé befelé került, alsó végdarabja pedig oldalt helyez?dik. A két csont nem egyformán fejlett, - az orsócsontnak az alsó végdarabja, a könyökcsontnak pedig a fels? végdarabja a fejlettebb, mégis az orsócsont - ez a mérsékelten hajlott csont - az er?sebb, a fejlettebb csont, s ez viseli a törzs súlyát els?sorban. A kutyánál egyébként ez a két csont, forgó ízületet alkot. 
Az elüls? végtagnak az alkar alatt következ? része az ember kezének felel meg, s ezt a részt “lábvég”-nek is nevezik. Ennek tulajdonképpen 3 része van: az elüls? lábt?, az elüls? lábközép, és az ujjak.

A kutya elüls? lábtövét két sorban elhelyezked? 7 csont alkotja. A fels? sorban 3, az alsó sorban pedig 4 csont található. Ezek apró négyszög? vagy lekerekített “rövid” csontok. Nem számítjuk a csontos vázhoz azt a három egészen apró “íncsontocskát”, amely a két csontsor csontjai között található. 
Az elüls? lábközép csontjai öt sugarat alkotnak; ezek a csontok mindkét végükön kissé kiszélesed?, hengeres, elég hosszú csontok. Közülük az els? lábközépcsont a legrövidebb és különvált a többit?l; a második és az ötödik lábközépcsont inkább három él?. 
A kutyán mind az öt ujj csontjai kifejl?dtek. Minden ujjon 3 ujjperccsont van kivéve az els? ujjat, amelyen csak kett? található, ugyanis a második ujjperccsont hiányzik. Az els? és a második ujjperccsont rövid hengeres csont. A harmadik ujjperc csontja az oldalt lapított, kampószer?en görbült karomcsont, amelyen a karomlécet találjuk a karomárokkal. 
A kutya els? ujjperccsontjaival 9 egyenít?csont is kapcsolatos és ezeken kívül még több, egészen apró íncsontocska is található. 
A kutya elüls? végtagján a kifejl?dött 5 ujj közül a harmadik és negyedik ujj a leghosszabb. Legrövidebb és szinte függelékszer? az els? ujj amely a talajjal nem is érintkezik. 
  
A hátulsó végtag csontjai. A hátulsó végtagot a gerincoszloppal pontosabban a keresztcsonttal a medenceöv köti össze, mely utóbbinak csontos vázát három csont: a csíp?-, a fan- és az ül?csont adja. A medenceöv a gerincoszloppal merev ízület útján szorosabban függ össze, mint az elüls? végtag a törzzsel. A szorosabb összeköttetés azért el?nyös, mert a hátulsó végtag a törzs alátámasztásán kívül a helyváltoztatásnál a szabad végtag fel?l kiinduló impulzust, lökést is továbbítja a törzshöz. A szabad végtag csontjai a medenceövhöz csatlakoznak. A medenceöv kétoldali 3-3 csontja egységes medencecsonttá n?tt össze, amely a keresztcsonttal együtt csontos gy?r?t alkot, ami e tájék szilárdságát nagy fokban emeli. A medenceöv három csontja az ízületi vápában találkozik egymással, s a kétoldali medencecsont a közép síkban, ál ízületben illeszkedik össze; az összeköttetés fiatal korban csupán porcos, kés?bb azonban csontossá válik. 
A csíp?csontnak két része van: szárnya és oszlopa. A szárny széles és a nyílirányú síkban helyez?dik, rajta a küls?- és bels? csíp?szöglet található. A kutyán a szárnyak el?refelé kissé összetérnek, úgyhogy a medence bejárata aránylag sz?k. 
A fancsont a medencecsont alsó részét adja, testét és a két ágat különböztetjük meg. 
Az ül?csont a medencecsont hátulsó részén található; lemezér?l és két ágáról szoktunk beszélni. Az ül?csont lemezének hátulsó-oldalsó részén van az ül?gumó, s a kétoldali ül?gumó között van az ívelt ül?vágány. 
A medenceüreg fenekén a dugott lyuk, amelyet a fan- és az ül?csont alkot. 
A medence csontjainak az alakja, helyez?dése és méretviszonyai a keresztcsonttal és az els? farok csigolyákkal együttesen meghatározzák a medenceüreg, a szül?út alakját és terjedelmét s ezzel a szülés menetét is befolyásolják. A kutyán a medenceüreg bejárata sz?kebb, mint a kijárata, a medenceüreg feneke pedig lapos, s így szülészeti néz?pontból a kutya medencéje elég el?nyösnek mondható. 
  
 a csontos medence     1. a csíp?csont szárnya2. a csíp?csont oszlopa3. farvonal4. medencei terület5. csíp?taraj6. nagyobb ül?csonti bevágás7. ül?tövis8. küls? csíp?szöglet9. bels? csíp?szöglet10. az egyenes combizom eredési helye11. a fancsontnak az ízületi vápához tér? ága12. a medencei összeköttetést alkotó ága 13. csíp?fancsonti kiemelkedés14. kisebb ül?csonti bevágás15. ül?csonti ív16. ül?gumó17. az ül?csontnak az ízületi vápához tér? ága18. a medencei összeköttetést alkotó ág19. ízületi vápa20. dugott vagy borított lyuk
  
A hím és a n?nem? kutya medencéje között bizonyos különbség is van, mert a n?stény medencéje általában tágasabb, terjedelmesebb, a medence üregének feneke laposabb. Az ül?gumók távolabb esnek egymástól, így a kijárat is tágasabb. A hímek medencéjén lév? dudorok, tarajok élesek, kiállóak, a n?stényeken ezek inkább lekerekítettek, simábbak. 
A hátulsó szabad végtag csontjai a combcsonttal kezd?dnek. A combcsont a csontváz legnagyobb csontja, s a test alátámasztásán kívül a test el?re vitelében is fontos szerepe van. A comb, amelynek ez a csont az alapját adja, nem különül el a törzst?l, abba részben be van épülve. A combcsont jól tagolt csont és rajta három f? rész, a fels?- és az alsó végdarab, ill. a test különböztethet? meg. Fajták szerint eltér? alkatú és hosszúságú lehet. Ívben görbült csont, amely nagyobb test? kutyákon hosszú és karcsú, kis test?eken rövid és tömzsi. A fels? végdarabján a félgömb alakú fejet és a jól kifejezett nyakat látjuk, oldalt pedig a farizmok tapadására szolgáló forgató (dudor) található. Alsó végdarabjának elüls? részén a térdkalácscsont siklik fel és alá. A comb alatt a szár található, amelynek csontos vázát két csont, a sípcsont és a szárkapocscsont adja. 
  
1. medenceöv 2. csíp?izület (gömbizület) 3. ül?gumó 4. combcsont 5. térdízület 6. sípcsont 7. szárkapocs 8. sarokcsont, a lábszárcsontokkal alkotja az ugróízületet. Rajta tapad az Achilles-ín 9. lábközép 10. ujjperccsontok
  
A kett? közül a sípcsont a fejlettebb, er?sebb csont, ez viseli a súlyt. Hosszú, “S”-alakban görbült csöves csont, amelyen három f? rész jól elkülöníthet?. Fels? harmadának elüls? részén az éles sípcsonti taraj vonul végig, s valamivel gyengébb taraj oldalt is található rajta. 
A szárkapocs a sípcsont mellett oldalt helyez?dik, gyengén fejlett, de ugyanolyan hosszú, mint a sípcsont. 
A láb a hátulsó végtagon az elüls? végtagéhoz hasonlóan épült fel, részei: a lábt?, a lábközép és az ujjak. 
A hátulsó lábt? vagy csánk, az elüls?höz hasonlóan sorokban elhelyezked? apró csontokból épül fel, de itt a csontok három sorban helyez?dnek el, s számuk: 7. 
A fels? csontsort alkotó két nagyobb és jellemz? alakú csontot név szerint is érdemes megjegyezni: csigacsont és sarokcsont. A középs? sorban csak egy, az alsó sorban pedig négy csont található. 
A hátulsó lábközép csontos váza szintén öt sugarú. A kutya lábközép csontjai ferdén el?re és lefelé irányulnak, er?sebbek és hosszabbak, mint az elüls? végtag hasonló csontjai. E csontok el?refelé boltozatosan helyez?dnek. Az els? lábközép csont csökevényes és rajta két ujjperc található. A harmadik és negyedik lábközép csont er?sebb és hosszabb, mint a többi. 
Az ujjperccsontok a kutyán az elüls? ujjakéhoz hasonlóak, de az els? ujj legtöbbször hiányzik (fajtajelleg!), bár egyes fajtákon az els? ujj kett?zött is lehet.

A fej csontjai. 
A fej csontjai együtt a koponyát alkotják, amely a koponyaüreget, valamint az orr- és a szájüreget foglalja be. 
A koponyaüregben helyez?d? agyvel?t körülvev? csontokat az agykoponya csontjainak, míg a lélegz?- és az emészt?cs? kezdeti részét magába foglaló csontokat az arckoponya csontjainak nevezzük. A fej ezeken kívül még bonyolult szerkezet? érzékszerveket is magába foglal. A fej csontjai varratok útján függenek össze egymással, kivéve az állkapcsot és a nyelvcsontot. A fej csontjai lapos csontok, amelyeknek két lemeze között nyálkahártyával bélelt, leveg?vel telt öblöket találunk, amelyek az orrüreg közvetítésével, a külvilággal közlekednek. Ezek az üregek részben a fej súlyát csökkentik, részben el?melegítik a leveg?t. A fejen található érzékszervek általában csontos tokba vannak foglalva, így a hallás és egyensúlyozás szerve a fültokban, a látás szerve a szemgödörben, a szaglásé pedig az orrüregben van. kutyán - az emberhez viszonyítva - az arckoponya jóval fejlettebb, mint az agykoponya; az arckoponya és az agykoponya aránya a kutyán 1:1, az emberen pedig 1:3. Néhány rövidfej? kutyafajtán azonban az agykoponya nagyobb, mint az arckoponya. A koponya két részének egymáshoz viszonyított helyzete is lényegesen eltér az emberét?l, ugyanis az emberen az agykoponya az arckoponya fölött, a kutyán viszont a mögött helyez?dik. 
Az agykoponya csontos vázát 4 páratlan csont, a nyakszirtcsont, az ékcsont, a rostacsont és a fal közötti csont, továbbá 3 páros csont, a fal-, a homlok- és a halántékcsont alkotja. A koponyaüreg alapját a nyakszirtcsont egy része és az ékcsont adja, hátulsó falát a nyakszirtcsont képezi, elüls? falát a rostacsont, tetejét a falcsont, a homlokcsont és a fal közötti csont, végül oldalfalát a halántékcsont adja. 
  
1. nyakszirtcsont2. öreglyuk3. a nyakszirtcsont bütyke4. bütyökárok5. a nyelv alatti ideg csatornája6. torkolati nyúlvány7. ékcsont8. ékcsont teste9. tojásdadlyuk10. a bels? fejartéria nyílása11. nagy szárnylyuk12. elüls? szárnylyuk13. szemgödri hasadék14. látólyuk15. a homlokcsont szemgödri része16. a homlokcsont járomnyúlványa17. sziklacsont18. csecsrésze19. a halántékcsont járomnyúlványa20. Glaser-féle rés21. garatgumó22. a bels? fejartéria csatornájának aboralis nyílása23. küls? hallójárat24. ízületi nyúlvány25. ízületi árok26. a halántékjárat kimeneti nyílása27. csecslyuk28. állcsont 29. nagy szájpadlási lyuk30.szájpadlási barázda 31. az állcsont szájpadlási nyúlványa 32. az állcsont röpnyúlványa      33. szájpadlási hasadék34. állközötti csont 35. járomcsont36. a járomcsont halántéki nyúlványa 37. a szájpadláscsont38. a szájpadláscsont függélyes része 39. a szájpadlási varrat40. röpcsont 41. ekecsont 
  
Az arckoponyának 2 páratlan csontja, a nyelvcsont és az ekecsont, valamint 9 páros csontja van, ez utóbbiak: az áll-, áll közötti-, orr-, könny-, járom-, szájpa

5. A húgyszervek az anyagcsere során keletkez? egyes bomlástermékeket, salakanyagokat, a felesleges vízmennyiséget és sókat távolítják el a szervezetb?l.



A húgyszervek szintén az anyagcserének a szervei. A hasüregben, a gerincoszlop két oldalánál helyez?d? vesék választják ki a vérb?l a vizeletet. A vesék barna vörös szín?, bab alakú szervek, körülöttük sok zsír található. A vesék által kiválasztott vizelet a vesékben helyez?d? vesemedencébe kerül, majd innen tovább a húgyvezet?kön keresztül jut tároló helyére, a húgyhólyagba. 
A húgyhólyag a medenceüreg elüls? részében helyez?d?, igen tágulékony falu, körte alakú szerv. Telt állapotában a hasüregbe is belóg. A vizelet „elcsorgását” záró berendezés gátolja, amely bizonyos mennyiség? vizelet összegy?lésekor reflexes úton, a vizelet ürítésekor nyílik csak meg. A vizelet a húgycsövön keresztül ürül ki. A húgycs? a n?nem? állatokban a hüvelyel?csarnokba, hímekben a hímvessz?ben helyez?dik, s annak csúcsánál nyílik. 
  
6. A nemi szervek a faj fenntartására szolgálnak. A hím- és a n?i nemi szervek ivarsejteket termelnek, s elvezet? szerveik végs? szakasza közös a húgyszervekével. A hím ivarsejteket termel? herék a herezacskóban helyez?dnek. A herezacskók a combok mögött lógó b?rzacskók, amelyeknek ürege a lágyékcsatornán keresztül a hasüreggel van összeköttetésben. (A herék tudniillik a hasüregben fejl?dnek és csak bizonyos korban „ereszkednek” le a herezacskóba). 
A herék tojásdad alakú szervek, a bennük termel?dött ondósejtek a mellékherén keresztül az ondóvezet?kön át jutnak a húgycs?be, illet?leg a hímvessz?be. Az ondó nemcsak a hím ivarsejtekb?l, az ondósejtekb?l áll, hanem a nagyobb tömeget kiadó ondófolyadékból, amelyet a járulékos nemi mirigyek termelnek. Kutyában csak egy járulékos nemi mirigy fejl?dött ki, a dülmirigy vagy prosztata, ez a viszonylag nagy (mogyorónyi), tömött tapintatú sárgás szín? mirigy, a húgycs? kezdeti részét teljesen körülfogja. A hímvessz?, a hím állatok közösül? szerve. Az ül?csont hátulsó széléhez van rögzítve a töve, a testének a végén a hosszú makk helyez?dik. A kutyák makkja különlegesen alakult; hátulsó részén van a makk hagymája, s ett?l pedig a fokozatosan elhegyesed? „hosszú” része nyúlik el?re. A kutyák hímvessz?jében csont van. A merevedést okozza, hogy a hímvessz?ben lév? ún. barlangos test üregei reflexes hatásra vérrel tel?dnek meg. A hímvessz? nyugalmi állapotban, a tasakban foglal helyet. 
  
A kutya húgy- és ivarszervei 
kan     szuka 
 
  
A kutya méhe „Y” alakú, áll a viszonylag rövid méhtestb?l és a méh szarvaiból. Széles szalag által van a hasüregben felfüggesztve. A méh testét a hüvelyt?l a méhnyak választja el, amelynek sz?k nyakcsatornája zárt, csak ivarzáskor és elléskor nyílik meg. A hüvely a n?nem? állatok közösül? szerve, ennek alsó falán nyílik húgycs? is. A küls? nemi szerveket a péra képviseli, a két péraajak a pérarést zárja közre, amelynek alsó szögletében látható a kis, merevedésre képes csikló. 
A megtermékenyített petesejtek a petevezet?b?l a méhbe kerülnek, a fellazult, vérb? nyálkahártyába beágyazódnak s a magzatok fejl?dni kezdenek. A magzatok a két méhszarvban a méh testében fejl?dnek. A magzatok „szabad mozgásának” biztosítására, s a küls? behatások, h?mérséklet változások elleni védekezésre a magzatokat három magzatburok veszi körül. A legels? a magzating, üregében a valódi magzatvízzel; a középs? egy folyamatosan táguló hólyag, a húgytöml? (húgyhártya), amelynek folyadéka az ál magzatvíz, tulajdonképpen a magzat vizelete; a legküls? az irhahártya, ennek bolyhai a méh nyálkahártyájának gödröcskéibe illeszkednek (mint az ujjak a keszty?be). A magzat köldökzsinórjában húzódó vérerek itt, az irhahártya bolyhaiban végz?dnek, s a fejl?déshez szükséges anyagok a méh nyálkahártyájának s a bolyhoknak a sejtjein keresztül áramlanak át. A magzatnak a vérkeringése és az anya vérkeringése tehát nem kapcsolódik egymáshoz. 
A világra jött magzatok táplálására a tejmirigyek által termelt tej szolgál. A tejmirigyek a has alján, a középvonaltól két oldalt sorakoznak, számuk rendszerint 5 pár. A csecsbimbók hegyén 8-12 nyílás található. 
7. Az érrendszer a vér- és a nyirokkeringés szerveit tárgyalja. 
A vérérrendszer a vér továbbítására szolgál, mely a szervezet sejtjei számára a tápanyagokat odaszállítja, a képz?dött bomlástermékeket pedig a kiválasztó rendszerekhez viszi. A nyirokérrendszernek, a közbeiktatott nyirokcsomókkal együtt, a szervezet védekezéskészségének kialakításában jut els?rend? szerep, s a feladat teljesítésében a vérképz?szervek is tevékenyen részt vesznek. A vérkeringés központi szerve a szív. A szív kúp alakú izmos szerv, a mellkas üregében, a szívburokban található. Négy ürege van: a fels? vékony falú pitvarok, és az alsó vastag falú kamrák. A szervezetb?l az „elhasznált” széndioxid dús vért a vénák szállítják a szív jobb pitvarába. Innen kerül a kamra szívó hatására a jobb kamrába, majd a szív összehúzódásakor a tüd?artérián keresztül a tüd?be. Itt a vér felfrissül (a széndioxidot leadja, oxigént vesz fel), majd a tüd?vénákon keresztül a bal pitvarba áramlik. A vérnek ezt a körforgását: szívb?l - tüd?be - szívbe: nevezzük kis vérkörnek. A felfrissült vér a bal kamrába, majd a f?éren (aortán) keresztül, továbbá az artériák segítségével a szervezet minden részébe szétáramlik. Vissza a szívbe pedig a már említett vénák szállítják a vért. A vérnek utóbb leírt körforgását nagy vérkörnek nevezzük. A szív ritmikus m?ködése következtében a vér folyamatosan áramlik az erekben. 
A vér az erekben kering? folyadék. Két részb?l áll: a vérsavóból, amely szalmasárga szín? folyadék, és ebben a folyadékban úszó vérsejtekb?l. A vér sejtjei a vörösvérsejtek, lapos, korong alakú sejtek, a bennük lév? hemoglobin adja a színüket és a vér színét. Továbbá különböz? fehérvérsejtek, nyiroksejtek és a vér alvadásánál szerepet játszó vérlemezkék. Él? állatban normális körülmények között az áramló vér nem alszik meg a vérerekben. Ennek oka a sima vérérbélés, és a vérben lév? alvadást gátló anyagok. Halál után, vagy a levett vér megalvad. 
Az anyagcsere folyamán az állati szövetekben keletkezett anyagokat nem csak a vérerek szállítják el, hanem a nyirokerek is. A nyirokerekben a nyiroknak az áramlása csak egy irányban a szív felé történik! Különbség a vérkeringés és a nyirokkeringés között: - a szervezetb?l összeszed?d? nyirok tartalmazhat a szervezetre nézve káros anyagokat, s?t baktériumokat is, tehát miel?tt a vérkeringésbe jutna, meg kell tisztítani, sz?rni. Ezt a feladatot látják el a nyirokcsomók, mint a nyirokkeringésbe közbe iktatott sz?r?állomások. Fert?zés esetén els?sorban ezek a nyirokcsomók betegszenek meg. A nyirokcsomók nem csak az egyes testtájékokon találhatók meg (pl. hónalj, térdhajlat, stb.), hanem minden egyes zsiger kapujában is. A „tisztító” feladatot a nyirokcsomókban lév? nagy mennyiség? fehérvérsejt, nyiroksejt végzi el; részben úgy, hogy a baktériumokat bekebelezik, vagy úgy, hogy olyan anyagokat termelnek (antitoxinok), amelyek csökkentik a baktériumok életképességét. 
  
8. Az idegrendszer ingereket vesz fel, vezeti azokat és feldolgozza ?ket. Központi, környéki és autonóm idegrendszer képezik az egyes részeit. 
Az állati szervezet sokféle szervének bonyolult, de harmonikus m?ködését az idegrendszer szabályozza és irányítja. 
A központi idegrendszer áll az agyvel?b?l és a gerincvel?b?l. 
Az agyvel? a koponyacsontok által körülzárt üregben, a koponyaüregben foglal helyet. Mivel az agyvel? puha szerv, ezért annak a védelmér?l - a koponyacsontokon kívül - az agyburkok is gondoskodik. Három agyburok van. A legküls?, amely a csontokkal határos kemény agyvel?burok, a középs? finom pókhálóburok. A kett? közötti hézagot folyadék tölti ki. Közvetlenül az agyvel?re fekszik, és annak mélyedéseibe is beterjed a lágy agyvel?burok. E két utóbbi közötti hézagot az agygerincvel?i folyadék tölti ki. Az agyvel?t három részre szoktuk osztani: a nagyagyvel?re, a kisagyvel?re és a nyúltagyvel?re. 
A nagyagyvel? igen terjedelmes, jobb és bal féltekére oszlik, továbbá az alul helyezked? agytörzsre. Az ún. agyköpeny küls? felületén barázdák, s közöttük az agytekervények láthatók. Ezek az agyköpeny felületét nagymértékben megnövelik. Az agyvel?ben vannak az idegsejtek, ezek adják a különböz? élettevékenységek központjait, s innen indulnak ki az idegsejtek nyúlványaiból álló idegek. Minden élettevékenységnek külön központja van (látás, hallás, ízlelés, mozgás, stb.), amelyek egymással bonyolult kapcsolatban állnak. 
A kisagyvel? az el?bbi agyvel?rész mögött helyez?dik, gömbölyded alakú, felületén szintén barázdák és tekervények láthatók. 



A nyúltagyvel? a kisagyvel? alatt és mögött helyez?dik, hengeres alakú, nagyon fontos központok helyez?dnek benne, közvetlenül a gerincvel?ben folytatódik. 
A gerincvel? a gerinccsatornában helyez?dik. Szintén három burokkal van körülvéve. Míg az agyvel? szinte teljesen kitölti a koponyaüreget, addig a gerincvel? és a gerinccsatorna között, vagyis a kemény gerincvel?burok és a csatorna fala között zsírral kitöltött hézag van. Ennek igen fontos élettani jelent?sége van, pl. ily módon a gerincvel? nincs kitéve az összenyomatásnak vagy egyéb behatásoknak. 
Az idegek fehér, kötegszer? vezetékek, az egész szervezetet behálózzák. Az érz?idegek a külvilág ingereit szállítják a központokba, a mozgató idegek pedig a központ „utasításait” viszik a különböz? szervekhez. 
Az ismertetett, un. agy-gerincvel?i idegrendszeren kívül, amely általában az akarat befolyása alatt áll, megkülönböztetjük az ún. vegetatív vagy autonóm idegrendszert. Ennek jellegzetessége, hogy nem áll az akarat befolyása alatt, s olyan szervek m?ködését irányítja, mint pl. szív, vagy olyan életfolyamatok szabályozásában játszik fontos szerepet, mint bélm?ködés, nyálelválasztás, epeelválasztás, vérnyomás szabályozás, stb. 
9. Az érzékszervek küls? benyomásokat és bels? ingereket vesznek fel. A kutyának is 5 érzékszerve van: a szaglás, a látás, a hallás és egyensúlyozás készüléke, az ízlelés, valamint a tapintás szerve. 
  
Szaglás. A kutya számára a világ szagképek sokaságából áll. 
Az embert a kutya már messzir?l felismeri a szagáról, számtalan illatozó anyag egyvelegéb?l, mely minket, kétlábú él?lényeket, mint egy felh? vesz körül. 
Hatodik érzékével a kutya a múltba is bepillanthat, még annak az embernek a személyes nyomát is képes követni, aki, mondjuk egy nappal azel?tt járt az utcán, ahol persze mások is megfordultak közben. Emellett a nyomok korát és irányát is felismeri. Finom orrával „átlátja” a tárgyakat, melyek az emberi szem el?tt rejtve maradnak, így pl. bepillanthat, a járókel?k bevásárló kosarába, és pontosan megállapíthatja, mit rejt a szatyor mélye. 
A só az ember számára szagtalan. A kutya viszont tíz liter vízben feloldott cseppnyi sót is érzékel. Kiderült az is, hogy a kutya megérzi az áramot. Err?l úgy gy?z?dtek meg, hogy egy földbe fektetett és hosszú szakaszon lemez alá rejtett kábelen áramot bocsátottak át, s a kutya pontosan követte azt. Mihelyt

Az anatómia görög eredet? szó, amely részekre vágást, boncolást jelent. Ezzel a kifejezéssel jelöljük azt a tudományt, amely a szervezet egyes részeinek alakját, felépítését, a részek kölcsönös kapcsolatát és m?ködésbeli összefüggését tanulmányozza. Anatómiának azért nevezték el ezt a tudományágat, mert keletkezésének idején a test felépítésének tanulmányozása céljából hullákat daraboltak, boncoltak fel, hogy a test bels? üregeiben lév? szerveket is tanulmányozhassák és megismerjék. Tehát lényegében az anatómia szó csak az utat és a módot jelöli meg, amelynek révén a fent vázolt ismertekhez juthatunk.

Ha a kutya hulláját felboncoljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy szervezete, alakjuk, nagyságuk, bels? szerkezetük és m?ködésük szerint különböz? részekb?l áll. Ezeket a részeket szerveknek nevezzük. A szerv tehát a testnek olyan része, amelynek meghatározott alakja, nagysága bels? szerkezete és elkülönült m?ködése van (mint pl. a szívnek, a májnak, a tüd?nek, a gyomornak stb.).

A szervek összessége alkotja a szervezetet.

A szerveket szerkezetük és összefügg? m?ködésük alapján nagyobb egységekbe soroljuk. Ezeket az egységeket rendszereknek nevezzük. Rendszert alkot a szervezeten belül a hasonló szerkezet?, együtt fejl?d? és azonos feladatokat ellátó szervek csoportja. (pl. a húgyszervek rendszere, amelynek részei: a vesék, a húgyvezeték, a húgyhólyag és a húgycs?).Gyakran használjuk a készülék kifejezést, az eltér? szerkezet? és fejl?dés?, de azonos feladatot végz?, együttm?köd? szervek csoportja esetén. (pl. a lélegz? készülék, amelynek részei az orrüreg, a garat, a gége, a légcs?, a hörg?k és a tüd?).

A szervek különböz? szövetekb?l állnak.

Ötféle alapszövet ismeretes:

hámszövet, izomszövet, idegszövet, köt?szövet és a vér (amely tulajdonképpen folyékony köt?szövet). Minden szövetnek meghatározott m?ködése van. A szervek azonos feladat elvégzésére képes, többé-kevésbé egyfajta sejtek összességéb?l állnak, pl. az izomszövet olyan sejtekb?l áll, amelyek összehúzódó képességével rendelkeznek, s alkalmasak a szervezet részeinek, vagy az egész szervezetnek a térben való helyváltoztatására.

A szervezetet az alábbi rendszerek, ill. készülékek alkotják:

1. A csontvázrendszer, amely a szervezet szilárd vázát adja, meghatározza a test alakját, védi az egyes szerveket. A csontok a szalagokkal és a porcokkal együtt a helyzetváltoztatás szolgálatában állnak, mint a mozgás passzív szervei.

A kutya csontváza

A csontok összeköttetései.

A csontos váz csontjai (egy-két csont kivételével) valamennyien összefüggenek. Az összeköttetés lehet folytonos, azaz szakadatlan csontösszeköttetés, vagy megszakított csontösszeköttetés, mint pl. az izület.

A szakadatlan csontösszeköttetés kétféle lehet: mozdulatlan és mozgékony.

A mozdulatlan csontösszeköttetés változatai: a varrat (a koponya csontjai között), az állvarrat (az orrcsontok között), a beékel?dés (ilyen a fogak illeszkedése a fogmederbe) és végül a csontos összeköttetés (pl. a medencét alkotó csontok összenövése).

A mozgékony csontösszeköttetés változatai pedig a szalagos, a porcos, és az izmos összeköttetés. Szalagos összeköttetés található, pl. az orsócsont és a könyökcsont, vagy a sípcsont és a szárkapocs között. Porcos összeköttetés van, pl. a bordacsont és a bordaporc között és izmos összeköttetés található az elüls? végtag és a törzs csontos váza között.

A megszakított csontösszeköttetés magától értet?d?en egyben mozgékony is, ilyen összeköttetés az izület. Ez utóbbinak részei: az izületi porccal bevont csontvégek, az izületi porc, az izületi tok, az izületi üreg és a benne lév? izületi nedv; a csontvégeket szalagok fogják egybe.

Az izületek osztályozása.

Az egymással érintkez? csontok száma szerint megkülönböztetünk egyszer? izületet, amelyben csupán két csont találkozik egymással és összetett izületet, amelyet kett?nél több csont alkot.

Az izületi végek alakja szerint ismerünk golyóizületet, dióizületet, bütyökizületet, csuklóizületet, nyeregizületet és csavarízületet.

A mozgási tengelyek száma szerint megkülönböztetünk egy-, két- és többtengely? izületet. Az egytengely? izületben csak hajlítás és nyújtás lehetséges. A kéttengely? izületben már oldalmozgás is van, míg a többtengely? izület minden irányú mozgást lehet?vé tesz.

A kutya csontos vázának fontosabb izületei a következ?k: a vállizület, a könyökizület, az elüls? lábt? izülete, az ujjpercek izületei, továbbá a csíp?izület, a térdkalács és a térdhajlás izülete, a csánkizület. Említést érdemel még a nyakszirtcsont és az els? nyakcsigolya közötti izület, az els? és a második nyakcsigolya közötti izület, a bordák izületei és a csíp?-keresztcsonti izület.

2. Az izomrendszer, ahová a mozgás aktív szervei, az izmok és segít? szerveik tartoznak. Az izmok összehúzódásuk révén a csontokat helyzetükb?l kitérítik, s ezzel létrehozzák a mozgást.

Az izmokra az összehúzódási képesség, a rugalmasság és az ingerlékenység a jellemz?. A csontos váz egyes részeit kötik össze egymással, összehúzódva elmozdítják a csontokat, minek folytán létrejön egyes testrészek, vagy az egész test mozgása.

Az izmok izomsejtekb?l, nyalábokból, rostokból és köt?szövetb?l állnak. Harántcsíkos és sima izmokat különböztetünk meg, az el?bbiekhez tartoznak az ún. vázizmok, amelyek akaratlagosan m?ködnek, gyors és nagy er?kifejtésre képesek. Az utóbbiakhoz a bels? szervek falában lév? izmok tartoznak, amelyek az akarattól függetlenül húzódnak össze, lassú, de kitartó munkát tudnak végezni. Kivételes izomszövetb?l áll a szívizom, amely harántcsíkos izom ugyan, de az akarattól függetlenül m?ködik.

Az izmok különböz? alakúak lehetnek, így sokbahasadt (a gerincoszlop) lemezes vagy köpenyizmok (a háton és a váll tájékán), a gy?r? alakú izmok (a szájnyílás vagy a szemhéjak körizmai), kerekded vagy orsó alakú izmok (mindenütt a végtagokon). Az izmoknál eredési és tapadási véget és izom hasat különböztetünk meg. Sok izom, ínba folytatódva tapad meg.

M?ködésük szerint az izmok lehetnek: hajlítók, nyújtók, közelít?k, távolítók, forgatók, stb. Az izmok segít?készülékei: az inak, ínhüvelyek, pólyák és nyálkatüsz?k.

A kutya fontosabb izmai a következ?k: a deltaizom, a kar kétfej? izom, a háromfej? karizom, hajlítók és nyújtók sokasága az elüls? végtagon; a hátulsó végtagon nevezetesebbek: a farizmok, a kétfej? combizom, a félig inas- és félig hártyás izom, a comb négyfej? izom, a comb közelít?i és számos hajlító és nyújtó izom. A koponyán a nagytömeg? rágóizmok érdemelnek említést, valamint a halántékizom, a küls? rágóizom. A törzsön a széles hátizom, a hosszú gerincizom, a bordaközi izmok, az egyenes hasizom, a ferde hasizmok; végül a farok emel?i és levonói, oldalt fordítói.

Az izom összehúzódása alkalmával rövidebb és vastagabb lesz, de térfogatát nem változtatja meg. Az összehúzódás ingerhatásra következik be. Az izom ereje a benne lév? izomrostok számától függ; ha ezek száma több, akkor er?sebb az izom. Az izom m?ködése közben vegyi- és h? változások lépnek fel. Az izomtápanyagait (szénhidrátok) a vérb?l kapja. Az izom csak korlátozott m?ködésre képes, mert tejsav és foszforsav felhalmozódása közben: kifárad. Kifáradás után pihenés szükséges, aminek során az izomban felhalmozódott savi anyagok kiküszöböl?dnek és új energiát adó anyagokra tesz szert az izom.

1. A felületes szegyizom kulcscsonti része 2. Az izom alkari része, a fejnyakizom két része: a 3 és a 4 5. A szegyfejizom és részei: 6 és 7 8. Csuklyásizom 9. Deltaizom 10. Görgeteg borintó izom 11. Orsói kézt?nyújtó izom 12. A hüvelyk hosszú távolítója 13. A küls? rágóizom 14. A fels? ajak és az orrszárny emel?je

3. Az emészt?készülék, a táplálék felvételére, feldolgozására, felszívódására és a felhasználhatatlan anyagok kiküszöbölésére szolgál.

Az emészt?készülék az emészt?cs?b?l és különböz? mirigyekb?l áll, amelyek az emésztéshez szükséges váladékot termelik.

Az emészt?cs? a szájrésszel kezd?dik, és a végbélnyílásánál végz?dik. Tehát a két végén nyitott cs?, amelyen a felvett táplálék végighalad, miközben megemészt?dik, a megemésztett tápanyagrészek felszívódnak, s a felesleges, s?t a szervezetre nézve káros bomlástermékek a bélsár formájában eltávoznak. Az emészt?csövet az egyes szakaszoknak megfelel?en külön-külön tárgyaljuk.

A szájüreg bejárata a szájrés, melyet az ajkak határolnak. A kutya ajkai viszonylag kevésbé mozgékonyak, így a táplálék felvételénél nem játszanak különösebb szerepet. A szájrész viszont rendkívül nagy, a kutyaéletmódjának megfelel?: az "áldozat" megragadására, a táplálék széttépésére szolgál. A szájtornác a fogsoron kívül, az ajkak és a pofák között helyez?dik, rágás alkalmával ide is kerülnek táplálékrészek. A fogsoron belül van a tulajdonképpeni szájüreg, fels? falát a kemény szájpadlás képezi, hátrafelé irányuló, egymás mögött sorakozó szájpadláslépcs?kkel. A szájüreg fontos szervei a fogak és a nyelv. A nyelv mozgékony izmos szerve az állatnak. A nyelv gyökere a nyelvcsonthoz rögzít?dik. A nyelv hegye szabadon mozoghat, a nyelv testét alulról a szájfenékhez a nyelvfék kapcsolja. A nyelv hátának a "bársonyos" felszínét a nyelv szemölcsei adják. A szemölcsök közül egyesek különlegesen alakultak, s bennük az ízlelés szolgálatában álló ízlel?bimbókat láthatjuk.

A garatüreg a szájüreg mögött következik, attól a lágy szájpadlás választja el. A garatban találkoznak egymással a légutak és az emészt?cs?, tehát mintegy közös el?csarnoka a nyel?cs?nek &eac

Minden történetíró igyekszik kedvenc fajtájának távoli múltba nyúló családfát varázsolni, s az ?si származást megfelel? bizonyítékokkal alátámasztani. Így vannak ezzel a spinone italiano barátai is, de esetükben talán valóban ?si múltra visszatekintô fajtáról beszélhetünk, s ezzel most nem a farkasel?dökre céloztam.

Senofonte egyik i.e. 500 körüli m?vében említ durva sz?r? vadászkutyákat, melyeket Petronusnak hívtak. Az id?számításunk szerinti els? században a filozófus Grazio Falisco, majd kés?bb Marziale is jegyzeteiben Vertragus néven hasonló kutyákra utal, melyeket el?kel? gazdáik a vad megölésére használtak. Ezek után századokon át nem maradt ránk olyan m?, mely a spinone ?seire vonatkozna, a reneszánsz viszont már annál inkább b?velkedik vadászkutyákkal foglalkozó alkotásokban. Dante és Bocaccio is megemlékezik az arisztokrácia által igen kedvelt rövidsz?r? vadászkutyáról, a spinonéhoz hasonlító bracco italianóról. A spinone legkorábbi fest?i megjelenítése Andrea Mantegna tizenötödik századi, szabadtéri jeleneteket ábrázoló munkáin látható. Selincourt 1863-ban kijelenti, hogy a legjobb griffonok Itáliában találhatók, s "A tökéletes vadász" c. munkájában kifejezetten megemlíti a spinonét. Egyesek szerint a segugio-val és a griffon típusú pointerrel történt keresztezés alakította ki a spinonét, míg mások igazi ?si fajtának tekintik, mely görög keresked?kkel érkezett Itáliába. A XIX. század közepén számos spániel-szetter rokontenyésztés történt Európa-szerte, f?leg Franciaországban, Olaszországban és Németországban. Több ilyen fajta, például a Barbet, a Griffon de Bresse, a Griffon Korthal és a Griffon Boulet, hasonlít a spinonéra. A Boulet-nak, a Barbet-nek és a Bresse-nek ugyan hosszabb, puhább sz?re van, de sajátjuk a spinonéra oly' jellemz? barátságos arckifejezés.

De a lehetséges rokonok helyett lássuk a tényeket: Giuseppe Solaro 1939-ben megalkotott és az ENCI - az olaszországi kennel klub - által 1944-ben kijavított standard el?tt öt fajtaleírás is született a spinone italianóról. 1897-ben és 1923-ban a Societa Braccofilia, 1904-ben a kutyás szakíró Angelo Vecchio, 1928-ban maga az Olasz Kennel Klub, majd 1936-ban az akkori fajtaklubbal, a Societa Amici dello Spinone-val együttm?ködve a fajta hivatalos történetírói, Adriano Ceresoli, Manlio Matteucci és Paolo Brianzi próbálták minél tökéletesebben megfogalmazni, hogyan is fest az ideális spinone.

A fajta nevében olvasható spinone szó "nagyon szúrósat" jelent, mely egyaránt utalhat a sz?r min?ségére és arra a vadászterületre, melyen a spinone olyan lelkesen és eredményesen dolgozik. Ez a fajta ugyanis híres arról, hogy képes szembenézni a s?r?, tüskés, szederindás bozóttal is. Ezt a tulajdonságát mindig is nagy becsben tartották vadász gazdái.

Sajnos a második világháborút alig bírta átvészelni a fajta. Hogy mégse t?njön el nyomtalanul, néhány tenyészt? kénytelen volt más fajtákkal keresztezni a spinonét, például Korthal Griffonnal, drótsz?r? német vizslával, bracco italianóval és más kevésbé közeli rokon spániellel és szetterrel. Az 1950-es években azonban megalakult a "La Famiglia dello Spinone" klub, mint az ENCI hivatalos fajtaklubja, s az átgondolt tenyészt?i munka következtében ismét egyre jobb lett az állomány min?sége, a küllemet és a munkát tekintve egyaránt, s a spinonék sikeresen szerepeltek Európa nagy kiállításain is.

A spinone szilárd felépítés?, robusztus, er?teljes, er?s csontozatú, jól izmolt vadászkutya. Felépítése kvadratikus, tehát a testhossz egyenl? a marmagassággal, annál 1-2 centiméterrel lehet hosszabb. A másik fontos arány, hogy a fej hossza a marmagasság 40 százalékát teszi ki. Ez is a fajta egyik különlegessége: ez az arány ugyanis nagyobb, mint általában a többi vizslánál vagy szetternél. Az sem minden fajtánál fordul el?, hogy a pofa és a koponya vonalai széttartanak, s nemcsak az ollós, hanem a harapófogószer? fogzáródás is szabályos! Sokan talán azt is furcsállják, hogy a spinone szeme sárga. Igen, a standard okkersárga íriszt ír elô, mely a sz?rszínt?l függ?en lehet kissé sötétebb vagy világosabb. Ha már a színnél tartunk, a sz?rzet lehet tiszta fehér, fehér narancs jegyekkel, fehér pettyezett naranccsal, fehér barna jegyekkel (brown roan). A barna kívánatos árnyalatát szerintem a kutyás világban egyedülállóan fogalmazza meg a fajtaleírás: "olyan, mint a kapucinus szerzetes csuhája". Szakért?k szerint ez valamelyest sötétebb, mint a kávé, és valamivel sápadtabb, mint az étcsokoládé. Legtöbbször gesztenyeszínként fordítják, viszont fontos tudni, hogy az olasz nyelvnek nincs annyi szava a színek leírására, mint az angolnak vagy a magyarnak, és ami az olasznak világosabb a "bruno-nál" vagyis a sötét barnánál, az mind "marrone", azaz gesztenyebarna. A nagyon sötét barna szín egyébként nem kívánatos a spinonénál, illetve nem megengedett a tricolor, a tan jegyek és fekete bármely formában vagy kombinációban. A spinone aljsz?rzet nélküli, kemény, inkább egyenes sz?re 4-6 cm a testen, rövidebb a pofán, a fejen, a füleken, a lábak els? felén és a mancsokon. Hosszú, kemény sz?r díszíti a szemöldököt és az ajkakat, szempillát, bajuszt és szakállt képezve.

De igazán a spinone hátvonala az, ami egy hozzá nem ért? bírót zavarba hozhat: e fajta ugyanis els? pillantásra nyerges hátúnak látszik, s?t még egy törés is éktelenkedik valahol a mar után. Hogy is van ez? A mar nem túl domború, írja a standard, a fels? vonal két részb?l tev?dik össze: az els? majdnem egyenes, a martól lejt a 11. csigolyáig, míg a másik némileg domború, a szilárd és ívelt ágyéki részhez csatlakozik. A far széles, hosszú, jól izmolt és ferde, a vízszintes alatt egy 30-35 fokos szöget alkot. A fels? vonal törése egyedülálló a spinonál, hajlékonyságot tesz lehet?vé a hát számára, mikor a spinone durva hegyvidéki tájon üget. Az izom támasztéka nélkül a hát gyenge és a lejtés túlhangsúlyozott lehet. Talán csak a hegyi és a mocsári pónikhoz (Fells, New Forest, Exmoor, Dartmoor, Shetland stb.) lehetne hasonlítani a spinonét, melyeknek izmos, rövid hátuk van, széles, igen gömböly? farral, ami segíti ôket a különleges élettérben - mocsár, s?r? hangás, erd? - való mozgásban. Az egyenes retriever hát vagy a lejt? szetter hát igencsak nemkívánatos az üget? spinonenál. A fajta egyik sajátossága, hogy hosszantartó, gyors ügetésre képes.

A kanok magassága 60-70 cm, súlyuk 32-37 kg, míg a szukák 58-65 cm magasak és 28-30 kg nehezek. A spinone italiano természett?l fogva társaságkedvelô, barátságos, tanulékony, türelmes. Kiváló vadász minden terepen, fáradhatatlan, bozótosban vagy jéghideg vízben is szívesen dolgozik, s kiváló az apportkészsége is. Hazánkba tavaly érkezett a fajta els? képviselôje, Olaszországból; kíváncsian várjuk mekkora népszer?ségre tesz szert, s lesz-e még több spinone italiano Magyarországon.

Vadászképességei sok évezred alatt igen mélyen rögzültek. Évezredek változatlan vadászati módjai rendkívül, önálló, nagy mozgásigény? típust alakítottak ki, amely képes volt utolérni, és megfogni a menekül? vadat. Sokféle vadra használták, nyúlra, rókára, antilopra, szarvasra, farkasra. Szaglása nem fejl?dött ki, arra nem is volt szüksége, hiszen orrát a nagy sebesség miatt úgysem használhatta. Egyébként is inkább akadályozta volna munkájában. Látása viszont annál inkább, ezért szemre dolgozik, és gyorsasága helyettesítette az akkor még nem létez? l?fegyvereket. Ezeket a sebes kutyákat a vadászok lóháton követték.

A ma él? agárfajták az angol, orosz, afgán, perzsa, arab, magyar közös ?st?l származnak, ez pedig az egyiptomi agár. A magyarság Ázsiából Európába vándorlása során minden valószín?séggel keleti agarakkal, illetve agár típusú kutyákkal ?zte a vadászatot. A magyarok agarászatának nyomai a Kazár birodalomig nyúlnak vissza. Kárpát-medence növényföldrajzi viszonyai a honfoglalás idejében nem kedveztek az agarászatnak, csak az alföld erdeinek fokozatos csökkenésével kezdett feléledni az agárral való vadászati mód. els? írásos emlékeink is Szent István idejéb?l valók. Az Árpád-korban a sólymok, kopók, agarak rangja emelkedett az Anjouk alatt ez folytatódott. Mátyás király is szenvedélyesen szerette az agarakkal való vadászatot. Jan?s Pannonius és Balassi Bálint m?veib?l ismerhettünk meg olyan utalásokat, amelyek agarakról, ill. a velük folytatott vadászatokról szólnak, felidézve a nemes passzió hangsúlyos értékét. A török hódoltság idején számos keleti jellegi agár került Magyarországra, így az arab agár, a szlouki, genetikai átüt? erejét sivatagi sárga színét vadászkutyáink meg?rizték.

Agarászat a törökök elvonulása után is megmaradt, népszer? vadászattá vált. Nagyon népszer? volt a nemesség körében, ugyanakkor nemesi kiváltságot is jelentett. Az agarászat lassan sport-jelleget öltött és sajátos nyelvezetével a feudális Európa kedvenc szórakozásává vált.

Idézzük fel ezeket a magyar kifejezéseket, amelyekkel annak idején olyan találóan fogalmazták meg az agarak munkájának eges fázisait. Így pl. az agarakat füzérre és nyeregre szoktatják úgy, hogy a ló mellett szíjra f?zve nyugodtan, biztosan járjanak. A corka páros agárereszt? szíj. Az agarat vadászatra nem idomítják, hanem hajszolják. A hajsza megkezdése el?tt a nyulat bemutatják az agaraknak. Ha egy napon több hajsza van, az agár elfárad, kifullad, kiállott. Fiatal agarak esetében, ha a hajszolás után elfáradva abba hagyják az üldözést, és a ló mögé vonulnak, azt mondják elzüllöttek. Az agarak szemre hajtanak. Ha a nyúl kipattan, kigördül a vackából, az agarak utána iramodnak, felveszik, majd beérik. Az els? agár vág rajta, s miután ilyenkor a nyúl oldalt ugrik, az agár túlfút rajta, elhajtódik. Ha a nyúl irányváltoztatásával közelebb kerül a másik agárhoz, reá hajlott, ez az agár átveszi a nyulat a másik átadja. Ha az agarak utolérik, elébe kerülnek, forgatják. Ha az agár a nyúl várható fordulásának irányába mozdul, akkor kertel. Ha a nyúl felbukik és az agár átszalad rajta, a nyulat átszárnyalja. véd?agár az, aki nem engedi, hogy az elkapott nyúlhoz a többi hozzányúljon. Gy?z?s agár az, amely a hajsza elején lassabban hajt, majd futását fokozatosan gyorsítja. A sebes agár ennek ellenkez?je. Zsinórban hajt két agár, ha egymás mellett iramodnak, kolbászt csinál, ha egymás mögött futnak. Orrán viszi a nyulat, ha hamar fordítás nélkül kapja el. Nyeregbe szorul az agár, ha elfáradva a ló mögé húzódik.

Magyarországon az agarászat aranykora a XVIII. és XIX. század volt. Erre lehet?séget nyújtott a fantasztikus vadb?ség. Ez az id?szak a XX. század elejéig tartott. Egyre nagyobb mértékben kezdték keresztezni a magyar agarat az angollal olyannyira, hogy a XX. század végére megcsappant rendkívüli módon a fajtatiszta magyar agár. Átalakuláson ment keresztül, de azért meg?rizte magyar ?seinek kiváló bels? tulajdonságait, ellenálló képességét. Igaz, hogy egy kicsit gyengébb és fáradékonyabb, s?t sérülékenyebb lett, viszont fordulékonysága, gyorsasága növekedett, így a versenypályán növekedtek esélyei.

A magyar agár minden esetre jellegzetesen terepagár volt az angol versenyagárhoz képest. Az anglomániának, ill. versenyszellemnek volt egyenes következménye, hogy az agár vesztett eredeti típusából és nagyon nehéz feladat elé állította a kés?bbiekben azokat, akik a fajta megmentését t?zték ki célul.

A II. Világháború a magyar állatállományt is megtizedelte. Egészen 1963-ig a fajtát sokáig elt?ntnek kezelték, ameddig a közeli Károlyi Uradalomból származó Nagyecseden felbukkant néhány eredeti példány, velük indult meg újra a tenyésztés. 1966-ban az F.C.I. önálló fajtaként fogadta el a magyar agarat. Azóta számos nemzetközi sikert ért el a fajta, Európa több országában kedvelik és tenyésztik. Minden okunk meg van arra, hogy a fajta népszer?sége és további növekedése folytatódjon.

Küllemét tekintve a magyar agár egy er?teljes testalkatú, izmos, jellegzetesen vágtázó felépítés?. Frontja, arányai és szögellései és instabilitása mind a gyorsaságra és állóképességre predesztinálják. Mérete 65-75 cm. Az angol agártól els?sorban er?sebb csontozata és kissé szélesebb feje és az angolénál nagyobb, kissé vastagabb füle különbözteti meg. A koponya er?s, széles, az arcorri rész er?teljes, de nem durva és nem elhegyesed?. Fogazata er?s, szabályos, állkapcsa hatalmas, orrtükre feketén pigmentált. Szemei sötét szín?ek, tekintete élénk, értelmes. Törzse lapos és mély, hasa felhúzott, farka hosszú, csánkig ér. b?re finom, sz?rzete rövid, testhez simuló, télen aljsz?rzet is borítja. Egykori jellegzetes színe a borsó sárga cirmos változattal. Ma már majdnem minden agárszín megengedett, de nem kívánatos a kék, az orda, a barna és a fekete-cser. Mint ?shonos nemzeti kutyafajtánk, mindenképpen különleges figyelmet és támogatást érdemel.

Származása: 
Magyarország

Felhasználása:
Vadász-, és falkaeb, mely szemre vadászik. Figyelemreméltó a szaglása. 
Pályaversenyzésre és coursingra kiválóan alkalmas, különösen hosszabb távon vált 
be. Nagyon jó kísér?, és h?séges jelz?kutya.

FCI besorolása:
X. fajtacsoport Agarak
3. szekció Rövidsz?r? agarak
munkavizsga nélkül.

Rövid történeti áttekintés:
A magyar agár ?si vadászkutyafajta. Eredete a honfoglalás korához vezethet? 
vissza, ezt ásatások során felszínre került koponyacsontok is igazolják. 
Gyorsaságának növeléséhez a XIX. században különféle agárfajtákkal is 
keresztezték.

Általános megjelenés:
Megjelenése er?t sugárzó, er?s csontozatú, jól izmolt; elegáns.

Fontos méretarányok:
- A testhossz kissé nagyobb a marmagasságnál
- Az orrhát hossza kb. a fejhossz felének felel meg

Viselkedés és jellem:
Fáradhatatlan, kitartó, gyors. Edzett, és ellenálló, versenypályán kiváló 
versenyz?. (Nem igény, hogy bármely távon gyorsabb legyen, mint az angol agár!) 
Kissé tartózkodó természet?, értelmes, intelligens, h?séges. Éber, személy- és 
ház?rz? ösztöne fejlett, de ez nem vezethet oda, hogy agresszív, vagy harapós 
legyen.

TESTFELÉPÍTÉS
1. Fej
Felülr?l és oldalról nézve meglehet?sen széles alapú ékalak.
Agykoponya:
Koponya: Mérsékelten er?s, széles. A homlok viszonylag széles.
Stop: Kifejezett.
Arckoponya:
Orrtükör: Viszonylag nagy; jól pigmentált, tág orrlyukakkal.
Fang: er?teljes, megnyúlt, de nem túlzottan elhegyesed?. 
Ajkak: Jól záródóak, feszesek, jól pigmentáltak.
Állkapocs/Fogak: Hatalmas, er?teljes állkapcsok, jól fejlett, er?s, szabályos és 
a fogképletnek megfelel? teljes ollós harapás.
Pofa: er?teljes, izmos.
Szemek: Középnagyok, sötét szín?ek, nem dülledtek és nem mélyen ül?ek. Élénk, és 
értelmes kifejezés. 
Fülek: Igen nagyok, kimondottan vastag szövet?ek. Középmagasan t?zöttek és jól 
hordott rózsafül formájában simulnak a nyakszirtre. Amikor a kutyafigyel, fülét 
felállítja. Inkább a nehéz, mint a könny? fül kívánatos, az állófül hiba.

2. Nyak: 
Közepesen hosszú, de mégis elegáns, száraz, izmos, lebernyeg nélküli.

3. Törzs
Mar: Jól fejlett, izmos, hosszú. 
Hát: Széles, egyenes, feszes, jól izmolt. 
Ágyék: Nagyon széles, egyenes, er?sen izmolt.
Far: Széles, enyhén csapott, er?s izomzattal. 
Mellkas: A mellkas mély, er?sen dongás, elegend? helyet biztosít a hatalmas 
tüd?nek és szívnek. Jól ívelt, hátranyúló bordák. 
Alsó vonal: Mérsékelten felhúzott.

4. Farok
er?s, vastag, csak mérsékelten elvékonyodó, középmagasan t?zött, csánkig ér?, 
enyhén ívelt. alul drótosan sz?rözött. nyugalmi helyzetben lefelé lógatja, 
akcióban a hátvonal magasságáig emeli.

5. Végtagok 
Elüls? rész:
Általános: Az elüls? végtagok er?sek, inasak. Mind elölr?l, mind oldalról nézve 
egyenesek és párhuzamosak. 
Lapocka, váll: Mérsékelten d?lt, mozgékony, izmos, hosszú.
Felkar: Hosszú, kissé d?lt, izmos.
Könyök: rugalmasan simul a mellkashoz, mozgékony, sem kifelé, sem befelé nem 
mozd?l. 
Alkar: Hosszú, egyenes, er?s csontozatú, szárazon izmolt.-
Elüls? lábt?izület: Széles és er?s.
Elüls? lábközép: Rövid, és függ?leges.
Elüls? mancsok: Viszonylag nagyok, hoszúkásak, ún. nyúlmancsok. er?teljes 
talppárnák, röviden tartott karmok. 
Hátulsó rész:
Általános: Jól, de nem túlzottan szögelltek, er?s csontozatúak, jól izmoltak. 
Hátulról nézve párhuzamosak.
Comb:.Hatalmasan izmolt, inkább hosszúkás izmokkal. 
Térd: Közepesen szögelt, er?s, sem befelé, sem kifelé nem fordul. 
Lábszár: Hosszú, szárazon izmolt. 
Csánk: er?teljes, mélyen elhelyezked?.
Hátulsó lábt?: párhuzamos állású.
Hátulsó mancsok: Viszonylag nagyok, kissé hosszúkásak, er?s talppárnákkal és 
karmokkal.

6. Mozgás
Terel?, rugalmas ügetés, elölr?l és hátulról nézve párhuzamos vonalon mozgó 
végtagok.

7. b?r
Viszonylag vastag, de a testre mindenhol jól simuló, sem ráncot, sem lebernyeget 
nem képez.

8. sz?rzet
Rövid, s?r?, durva, simán a testhez simuló. Télen tekintélyes mennyiség? és 
vastagságú aljsz?rzetet növeszt. 
Szín: Minden ismert agárszín, és színkombináció, a kizáró hibáknál felsorolt 
színek kivételével.

9. Méret
Marmagasság:
Kanok: 65-70 cm
szukák: 62-67 cm
Nem a centiméterekben mért magasság, hanem az arányosság a legfontosabb.

10. Hibák
Az el?bb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintend?, amely 
értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
11. Kizáró hibák
- Nem típusos fejforma
- el?reharapás, hátraharapás, keresztharapás
- Egy, vagy több fog hiánya (metsz?fogak, szemfogak közül 2-4., el??rl?, illetve 
1-2 ?rl?. kett?nél több P1 hiánya. (M3-mat nem veszik figyelembe)
- Entropium, ectropium
- Kék, fehér, barna, farkas szürke, valamint fekete-cserszín, háromszín?ség.
- Agresszivitás
Utólagos megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezked?, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.

Vizslánk világszerte elismert vadászkutya, jelent?s mennyiségben tenyésztik például Franciaországban és az Egyesült Államokban is. Népszer?ségét egyaránt köszönheti elegáns küllemének, kedves jellemének és csodálatos vadásztehetségének. Családi kedvencként és eredményes munkakutyaként egyaránt jelesre vizsgázik, s?t a modern kutyás sportokban is kiválóan megállja a helyét, nagyon jó agiliy-versenyz?.

A magyar vizsla mindenes vadászkutya, ?sei ázsiai eredet? kopófajták lehettek, melyek valószín?leg a vándorló magyar törzsekkel érkeztek a Kárpát-medencébe. A XVI. század elejér?l származó levéltári adatok szerint már a török hódoltság el?tt elterjedt volt a magyar nemesek körében egy vizsla típusú, apróvadra használt vadászkutya, mely kés?bb, a török uralom alatt nyilván keveredett az idegen négylábúakkal. A vadászat természetesen a magyar nemesek egyik kedvenc szenvedélye volt.

A XIV-XV. századtól csökkent az erd?k nagysága az alföldön, a nagyvad visszahúzódott a hegyekbe, a mez?kön elszaporodott az apróvad, a fácán. Egyre népszer?bbé vált ennek a veszélytelen apróvadnak a vadászata, melyben a fürjészvizsla volt az ember legnagyobb segítsége.

Ezeknek a "sárgáknak" a rendszeres, kennelszer? tenyésztését a f?nemesi Zay család kezdte el 1700 elején Zayugrócon, Trencsénben. A vizsla tenyésztése igazán a XVIII. századtól lendült fel, amikor a l?fegyverek elterjedésével megn?tt az él? és l?tt apróvad felkutatására alkalmas kutyák szerepe. 1920-ban megalakult a Magyar Vizslatenyészt?k Egyesülete, 1924-ben pedig az Országos Vizsla klub. 1935-ben a Nemzetközi Kinológiai Szövetség is elismerte nemzeti fajtánkat, és világszerte kezdték megismerni és megszeretni a magyar vizslát. Sajnos a második világháború súlyosan megtizedelte az állományt, gyakorlatilag újra kellett kezdeni a tenyésztést a még fellelhet? egyedekkel.

Érdekességként álljon itt az Amerikai Kennel klub hivatalos kiadványában szerepl? magyar vizsla fajtatörténet fordítása: "A vizsla vagy magyar pointer eredete a századok homályába vész, de azt helyesen feltételezhetjük, hogy ?sei azon magyar hordák vadászai és társai voltak, melyek Közép-Európát népesítették be több mint ezer éve és települtek le ott, ahol ma Magyarország van. K?be vésett X. századi primitív ábrázolásokon magyar vadász látható sólyommal és a vizslára hasonlító kutyával. Egy XIV. századi régi magyar kódex a solymászatról is tartalmaz egy fejezetet; az illusztráción egy meglehet?sen jól azonosítható vizsla látható. A fajta kétségtelenül a régi f?urak és f?vezérek kedvencévé vált, akik szándékosan vagy véletlenül, de meg?rizték tisztaságát az évek során át."

A vizsla folyamatos fennmaradásának oka, ezekben a régi id?kben is, az a tény, hogy veleszületett vadásztehetségét táplálta és fejlesztette az a környezet, melyben feln?tt, név szerint a magyar alföld. Az ország ezen részén szinte kizárólag mez?gazdasággal és pásztorkodással foglalkoztak; itt b?ségesen n?tt a gabona, a term?szezon hosszú volt, a nyarak forróak. (...) Búza és kukorica, rozs és árpa vonzotta a foglyot és más szárnyas vadat, miközben a magyar nyúl is virult és nagyra n?tt. Ilyen növényzet között elkerülhetetlen volt, hogy az éghajlati viszonyokhoz és az elérhet? vadhoz alkalmazkodó vadászkutya alakuljon ki.

Amire a vadásznak szüksége volt, és amivel végül is rendelkezett, az egy gyors kutya volt, mely kell?képpen óvatos, hogy ne riassza fel a zsákmányt a szinte teljesen nyílt terepen, közel dolgozik gazdájához, kiváló az orra, és els?rend? általános vadásztehetséggel rendelkezik; röviden olyan kutya, mely két specialista, a pointer és a retriever szolgálatát egyesíti.

A nagy háborúk er?sen meggátolták a fajta különben normális fejl?dését. Az els? világháború végére szinte kihalt a vizsla, csak néhányan a fajta legszilárdabb barátai közül ?rizték meg kis számban. A két háború közötti évek nehezek voltak, de akik szerették a fajtát, meggátolták kihalását.

1945-ben az orosz megszállás el?l menekül? magyarok magukkal vitték kutyáikat Ausztriába, Olaszországba és Németországba. Hasonló módon van néhány a Cseh Köztársaságban, Törökországban és Oroszország déli részein.

Az Egyesült Államokba az 1950-es években kezd?dött az importálás, és az AKC 1960-ban vette fel regiszterébe a fajtát. A vizslák er?s, kitartó vadászként és nemes, barátságos társként egyaránt eredményesnek bizonyultak."A drótsz?r? magyar vizslát az ?si rövidsz?r? magyar vizslából tenyésztették ki körülbelül hatvan éve. Az 1930-as években, els?sorban vadászok között merült fel az az elképzelés, hogy a rövidsz?r? magyar vizsla kiváló tulajdonságait "téli kiadásban" is megjelentessék, azaz a nagy hideget jobban t?r? vadászkutyát hozzanak létre."

A cél az volt, hogy az új kutya ?rizze meg a magyar vizsla küllemét és bels? tulajdonságait egyaránt, maradjon meg ?si színe is, de sz?rzete legyen kemény, "drótos". Az ötlet természetesen nagy vitát kavart vizslás körökben, hogy kell-e egyáltalán, és ha igen, milyen legyen az új magyar fajta.

Abban végül szinte mindenki egyetértett, hogy hordoznia kell a rövidsz?r? magyar vizsla jellegét. Az új sz?rváltozatot drótsz?r? német vizsla felhasználásával érték el, ami kissé er?sebb csontozatot is eredményezett. Ebben a munkában a hej?csabai Vasas József és Gresznárik László járt az élen. Vasas József 1942-ben nyújtott be ez beadványt a drótsz?r? magyar vizsla tenyésztése ügyében, bizakodóan számolt be a drótsz?r? német és a rövidsz?r? magyar vizsla keresztezéséb?l származó egyedekr?l, melyek közül sok meg?rizte a rövidsz?r?ek minden kívánatos tulajdonságát, kiegészülve egy id?járásálló "kabáttal".

Érdekes, hogy Kubinszky Ern? és Szél György "A kutya" cím?, 1956-ban megjelent könyvében még ez olvasható a drótsz?r? változatról: "Próbálkoztak a sz?rzet, illetve a b?r ellenállóbbá tételére a német szálkássz?r? vizsla keresztezésével, azonban a kísérlet ez ideig nem vezetett eredményre, mert az utód nagymértékben vesztett magyar vizsla jellegéb?l."

Bár a magyar vadászok kezdetben vonakodtak drótos kutyáikat bemutatni, azért lassan megindult az új magyar fajta fejl?dése. A második világháború okozta törés után, a drótsz?r? magyar vizsla lelkes híveinek köszönhet?en az FCI 1966-ban hivatalosan is elismerte a "drótos".

Egy "er?s s?r? drótsz?rt" a mindenes drótsz?r? német vizslához hasonlóan. Ez az elképzelés az 1930-as évek elején látott napvilágot, nagy vitát indított el a vizslás vadászok körében. A vita tulajdonképpen arról szólt, kell-e és ha igen, milyen legyen a leend? új fajtaváltozat. Meglep?en egyetértettek abban, hogy ha lesz, akkor annak magán kell viselnie, hordoznia a rövidsz?r? magyar vizsla jellegét. Nem akartak német vizslát, hanem magyart, és ennek az elhatározásnak igyekeztek következetesen meg is felelni. Régebben egyes szakírók a drótsz?r? magyar vizslát spontán mutációként tüntették fel - bár az lett volna - ma már pontosan tudjuk, hogy ezt a "mutációt" egy egyszín? barna német vizsla kan jóvoltából sikerült életre hívni. Ami egyszer?en azt jelenti, hogy a múlt misztikumát felváltotta egy szerencsés és sikeres fajtakeresztezés nyilvánosság elé tárása.

Ebben a munkában a hej?csabai Vasas Józsefnek és Gresznárik Lászlónak voltak elévülhetetlen érdemei. ?k mindketten tárgyilagosan kezelték az ügyet és jól látták a hibákat is. ugyanis egy fajtakeresztezés eredményes kimenetele olyan szint? állattenyésztési feladat, amely nem nélkülözheti a legmagasabb szakértelmet, az egységes gondolkodásmódot, a populáció és a tenyészt?i módszerek, elbírálási szempontok, és nyilvántartási, ellen?rzési lehet?ség nélkülözhetik a legmagasabb szakértelmet, az egységes gondolkodásmódot, a populáció és a tenyésztési módszerek elbírálási szempontok, nyilvántartások szakszer? kezelését. Ezek a lehet?ségek azonban csak korlátozott mértékben álltak az id?tájt rendelkezésre, nagyobb szerepet kapott szükségképpen az intuíció. Mindezek azonban semmit sem vonnak le a létrehozott értékekb?l. Tény, hogy a kívánatos típusnak igazán megfelel? drótosok is születtek, és kiváló vadászati képességekkel rendelkeztek. Ma is el?ttem van Matyóföldi Gabi Lidi törzsszuka feje és sz?rzete, amelyet bírálatra vezetett fel nálam Kökény Gábor, és tökéletesen egyetértettünk abban, hogy a megálmodott ideál áll el?ttünk.

Ma már csak történelem, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a német drótsz?r? "foglalkoztatása" el?tt is jelentek meg a rövidsz?r? állományban hosszabb sz?r? egyedek, pl. 1923-ban a Toponári Versenyen egy rövidsz?r?ekb?l született félig hosszúsz?r? kan, amely tehetségével hívta fel magára a figyelmet. De születtek más almokból is a rövidsz?rt?l eltér? sz?rzettel rendelkez? egyedek, többek között Kittenberger Kálmán híres Szikra nev? kanja utón is. Akkoriban azonban még nem m?ködött a mai értelemben vett nyilvántartás, és a rövidsz?rt?l eltér? egyedeket kiselejtezték. Az állattenyésztés számára örök rejtély marad, mi történt volna, ha ezek az egyedek megmaradnak, hová vezethettek volna a szálak, és hogyan alakult volna a rövidsz?r? magyar vizsla úgynevezett "sz?rös" változatának sorsa?

1942-ben Vasas József hej?csabai tenyészt? beadványt nyújtott be a drótsz?r? magyar vizsla tenyésztése ügyében. Eredményeir?l beszámolva biztatónak látta a német drótsz?r? és rövidsz?r? magyar vizsla keresztezéséb?l felmutatható egyedeket, amelyek közül jó néhányan meg?rizték a rövidsz?r?ek minden értékes tulajdonságát, belefértek a fajtajelleg és a típus kívánalmaiba, és sárgák, er?sebb csontozatúak, jól izmoltak és sz?rzetük átalakult durvább, hosszabb ellenállóbb kabáttá.

Bár a magyar vadászok vonakodtak drótos kutyáikat bemutatni, végül is megindult a fajta a fejl?dés útján. A II. Világháború miatt hosszú szünet következett, de a lelkes támogatók segítségével 1966-ban az F.C.I. önálló fajtaként fogadta el a drótsz?r? magyar vizslát, mint a rövidsz?r? magyar vizsla fajtaváltozatát. Így növekedett nemzeti vadászkutyafajtáink létszáma négyre. Megindult a munka a fajta érdekében versenyek, rendezvények, drótsz?r? seregszemlék és a szomszédos jó baráti országok segítségével, amelyekhez tartozott Szlovákia, Csehszlovákia, Ausztria, valamennyien optimista jöv?t jósoltak, és a fajta igazi kibontakozásának voltak drukkere. A lendület megtört. Az okok elbírálására itt most nem vállalkozunk. Minden esetre számos oka volt. Valós helyzetet értékel? jöv?kép, amely visszatér? jelleggel jelenik meg különböz? anyagokban, itt is helyet kell, hogy kapjon. A fajtával kapcsolatos gondokat vizsgálva, mindenek el?tt típusban, a fej alakulásában, konstrukcióban, méretben, sz?rzetstruktúrában és sz?rzetszínben, csontozatban és tömegességben eltér? heterogén állomány képe t?nik szembe, nem beszélve a sok világos szem? és nem igazán a magyar vizsla fajtajellegét magánhordozó egyedr?l. Senki nem vitatja, hogy kimagasló munkaképesség? drótosaink is vannak, de sajnos a t?réshatáron túl találkozhatunk idegrendszeri problémákkal, ami egy vadászkutyánál dönt? fontosságú. Az okok forrása bizonyára a nem megfelel? szelekció, amely egy fajtakeresztezésre épített és menetközben irányíthatatlan, a legtöbb esetben egyéni kombinációkkal tarkított "tenyészt?i" tevékenységbe nyilvánult meg. Itt jelentkezett a hozzáért? állattenyészt?i felkészültség hiánya. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen fajtakialakító munkánál szinte elkerülhetetlen rokontenyésztési eljárások csak úgy, mint a majom kezében a borotva, esetenként többet árthattak, mint használtak. Sajnos egyáltalában nem használt a fajtának, különösen ebben a kialakítási id?szakban, hogy egyes tenyészt?k az alom legjobbját legtöbbször eladták, amelyért a külföldiek természetesen jó pénzt fizettek. Itt a tenyészt?k, akik az egyetlen szem jó kutyájukat is eladták és a megmaradtakkal folytatták a tenyésztést, nyilvánvaló, hogy az úgynevezett eredmény nem is maradt el. Ennek köszönhetjük, hogy sok igazság van azoknak az álláspontjában, akik úgy mondják, hogy ma külföldön a drótsz?r? magyar vizslából több reprezentáns egyed található, mint idehaza és ezek nagyon hiányoznak a hazai tenyésztésb?l. Sajnos ezeket a jól sikerült egyedeket még egyszer el?állítani a hazai tenyésztésben úgyszólván lehetetlen. Sokan nem gondoltak arra, hogy a tenyészetük jöv?jét adták el.

Van még egy téma, ami nagyon sokáig hátráltatta ennek a fajtának a sorsát, ez pedig az F.C.I. korábbi rendelkezése, amely csak tisztavér?, legalább három igazolt generációval rendelkez? kutyának a tenyésztését, kiállítási és egyéb szerepeltetését tette lehet?vé. És miután az F.C.I. tiltotta a sz?rváltozatok keresztezését, ezért sokáig értékes, a tenyésztés számára fontos egyedek is mellékvágányra kerültek. Ilyen értelemben ez a szabályozó rendszer semmiképpen nem segítette el? egy új kutyafajta tenyésztését. Ma már ez a helyzet természetesen megváltozott, de sajnos a régebbi hibák, a régebbi tévedések úgyszólván nem hozhatok helyre. Egyébként a drótsz?r? magyar vizslafajta minden nehézség ellenére él, létezik, és Magyarországon kívül számos kedvel?je van. Egyértelm?en a Felvidékhez köt?dik kialakulása és éppen ezért érthet?, hogy az országhatárok változásával Csehszlovákia, majd Szlovákia vállalt a fajta tenyésztésében jelent?s szerepet. Egyid?ben még vita is keletkezett abból, hogy kié ez a magyar drótsz?r? vizslafajta, de a józanész, és a fajta szeretete legy?zte ezeket a villongásokat. Más országok is rendelkeznek számottev? drótossal, mint pl. Franciaország, Kanada, Anglia, USA, Ausztria és természetesen a Cseh és Szlovák Köztársaság.

A regionális elképzelések olyannyira élnek, hogy az Egyesült Államokban még egy uplander, vagyis felvidéki szövetségnek a létrehozásán is fáradoztak. Ezért a fajtáért az elhivatott, egy ilyen nemzeti ügyért lelkesedni tudó sporttenyészt?k úgyszólván mindent megtettek. Ez azonban nem elég és feltétlenül szükség volna arra, hogy a magyar vadászok, akik ilyen drótsz?r? magyar vizslákkal vadásznak, ?k is hasonlóképpen gondolkozzanak, támogassák ennek a fajtának az ügyét és vegyenek részt a fajta tenyésztési és nemesítési feladatainak ellátásában.

Egyébként a drótsz?r? magyar vizsláról szóló írások zöme egyetért abban, hogy nincs minden rendben a fajta körül. Ki-ki vérmérséklete, stílusa és érintettsége - szakember, vadász, laikus, tenyészt?, bíró, vagy egyszer?en csak szimpatizáns - függvényében szólt a fajta helyzetér?l több kevesebb sikerrel. Magam hosszú évek óta kongatom a vészharangot, de a fajtát "kezel?k" és nem "gondozók" - itt most szervezeti klub jogosítványokra gondolok - nem sokat tudtak tenni a helyzet javítására.

Jószerével egyetlen írást olvashattunk amelyik a megelégedés hangján méltatta a drótsz?r? magyar vizsla helyzetét, azonban ez az írás a szakma mértékadó m?vel?i szemében nem volt autentikusnak tekinthet?.

Ma, amikor az egész világon nemzetközi szervezetek foglalkoznak a géntartalékok védelmével és átmentésével, amikor programok készülnek a házi állatfajták legfontosabb tulajdonságainak számítógépes nyilvántartására, értékes állományok fenntartására, azok pénzügyi támogatásának kimunkálására, igencsak kényelmetlen helyzetbe kerülnénk, ha arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy vajon történt-e valami érdemleges az elmúlt 15 évben ennek a fajtának érdekében? Azt hiszem, nem volna átüt? sikere annak a válasznak, hogy a többiekében sem sok.

A drótsz?r? magyar vizsla nemzeti vadászkutyafajtánk. Fajtaváltozatból önálló fajtává emelkedett, védelem alá helyezését indokolja, hogy más fajtáktól világosan megkülönböztethet? állományról van szó. Ezt a fajta története a küllemi és élettani tulajdonságok, DNS és vércsoport eltérések, és esetlegesen valamilyen egyedülálló tulajdonság alapján (vadászati alkalmasság, nehéz terepen való munka, téli hidegben produkált vízi elhozások, kiemelked? konstitúció, stb.) lehet megállapítani.

A körülmények úgy alakultak, hogy nyilvántartott létszáma a veszélyeztetettségi szint alá csökkent. A FAO kategória szerint ugyanis száznál kevesebb n?ivarú állat kritikus helyzetet jelent, 100 és 1000 közötti n?ivarú egyednél még veszélyeztetnek kell tekinteni a populációt, így különleges tenyészt?i módszerekkel lehet és kell fenntartani az állományt, például: biológiai értékekre irányuló szelekció, immun genetikai értékekre támaszkodó párosítások, stb.

A napi munkát, nyilvántartásokat, törzskönyvezést, származási igazolások és egyéb igazolások kiadását, a szaktanácsadást, a tenyészt?kkel való kapcsolattartást Tenyészt? Egyesületeknek kell végezni. Magyarországon ez a rendszer társadalmi alapon m?ködik. Franciaországban pl.: állami központi vezetéssel, és van már példa regionális összefogásra is. A cél az, hogy felkészült szakemberek az állattenyésztés és a vadászati alkalmazhatóság kit?n? ismer?i, tapasztalt, elismert tenyészt?k, és a fajtával a gyakorlati vadászatban eredményesen dolgozó vadászemberek véleményalkotása élvezzen prioritást a fajta értékrendjének kialakításában és nem pedig egy "kézi vezérlés?" testület irányításra.

Ahhoz, hogy a drótsz?r? magyar vizsla géntartalékainak meg?rzésér?l beszélhessünk, és az in situ (helyben) módszerek közül a tenyészt?k együttes munkájáról tenyészt? egyesület keretében beszélhessünk a veszélyeztetett populáció min?sítésein felül még szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a drótsz?r? magyar vizsla állomány nem eléggé homogén, és els?sorban a munkatulajdonságokra felépített alkati és a magyar vizsla típusához legközelebb álló formájának alakításában még sok tenni való van hátra. Ezekr?l korábban részletesen már beszéltünk. Érdekes és figyelemreméltó megállapításokat összegezett P.Á., találóan mutatott rá a kiállítás centrikusságra, a vadászok érdektelenségére, a papír nélk&uu

Angliában alakult ki a törzskönyvezés rendszere, amely máig a tenyésztés megtervezésének alapját és egyben a származás igazolását jelenti. „Ha Önnek nem fontos a törzskönyv, az még nem jelent semmi rosszat. Attól Ön még szeretheti a kutyát ugyanúgy, mintha törzskönyves lenne, nem igaz?” – olvasható az egyik kutyával foglalkozó internetes portálon. A folytatás azonban nem arra ösztönöz minket, hogy lemondjuk err?l a papírról, hanem épphogy felhívja a figyelmet a törzskönyv fontosságára. Hiszen nem mindegy, hogy egy barátságos, gyerekszeret?nek hit kutya mikor válik kiszámíthatatlanná és harapóssá. Ezek – és még sok egyéb betegség - a genetikai hibákhoz vezetnek vissza, amelyek a szül?k származásának nyomon követésével kisz?rhet?ek, ellen?rizhet?ek.

A törzskönyv a kutya születési anyakönyvi kivonata és személyi igazolványa is egyben. Ahogy az embereknél, úgy a kutyáknál is fontos, hogy legyen egy megfelel? nyilvántartás. A törzskönyvnek tartalmaznia kell a kutya minden fontos adatát. A születési idejét, hol és kinél született, milyen számon regisztrálták és az egyedi azonosítójának (chip vagy tetoválás) számát is. Tartalmaznia kell a kutya szüleinek valamint azok ?seinek adatait legalább 4 generációra visszamen?leg. Vannak rendszerek ahol több és vannak ahol kevesebb a feltüntetett ?sök száma. Egy kezd? kutyatartónak ezek az adatok nem sokat mondanak, de az esetleges tenyésztéshez elengedhetetlen információk.

A törzskönyvet amely valójában egy nagy könyv a nyilvántartást vezet? szervezet ?rzi és ennek lapjai az adott egyed születési anyakönyvi kivonata. A tenyészt? ennek másolatát kapja meg, ennek a dokumentumnak a hivatalos neve Származási bizonyítvány. Ezt csak az a kutya kaphatja meg, akinek a szülei is rendelkeznek ilyennel. Jelenlegi ára MEOE-nél 5500 forint. Az iratot a kutya tenyészt?je válthatja ki, erre 180 nap áll a tenyészt? rendelkezésére. A 180. nap után már DNS vizsgálat is kötelez? a törzskönyv kiváltásához, aminek költségei a tenyészt?t terheli. Az alom 14 napos korában beadva a törzskönyvigénylést a 30 napos határid?vel számolva, 8 hetes kiskutyák mellé meg kell kapni a törzskönyvet. Ha egy alomból egy kölyköt már letörzskönyveztek, arra nincs lehet?ség, hogy kés?bb a többit is letörzskönyvezzék. Csak egyszerre lehet beadni az egy alomban született kölykök törzskönyv iránti kérelmét. Minden tenyészt? csak abban az országban válthat ki, ahol él. A nemzetközileg elfogadott törzskönyv, az FCI törzskönyv, melyet Magyarországon csak a magyar tag, a Magyar Ebtenyészt?k Országos Egyesülete (MEOE) állíthat ki. (Napjaink legnagyobb problémája, hogy ez államilag nem elismert – lásd 12. oldal – a szerk.)

A törzskönyvet elvesztés esetén csak a tenyészt? tudja újra megkérni, ezért nagyon kell rá vigyázni. Legjobb csinálni róla egy fénymásolatot és az eredeti jó helyen lesz a fiókban, f?leg azért mert csak két esetben lehet szükség az eredeti példányra. Ha tenyészszemlére szeretné vinni a kutyát, vagy ha esetleg valamilyen vita merülne fel a kutya tulajdonjogát illet?en.

Aki kiskutyát vásárol, és már kinézte a számára megfelel? kedvencet, fizetés el?tt nem árt, ha érdekl?dik. Kérdezzen rá az adott fajtaklubnál, akihez a fajta tartozik, hogy ismerik-e az adott tenyészt?t, kennelt. Persze még ez sem garancia semmire. A legjobb kennelben is születnek gyenge vagy hibás esetleg beteg kölykök. Ebben az esetben is ki lehet váltani a törzskönyvet és felel?s tenyészt?ként rá kell vezetni, hogy a tenyésztésb?l zárják ki. Egy másik lehet?ség, hogy a kutyához korlátozott törzskönyvet kap, esetleg csak törzskönyv másolatot. Ez olyan esetekben fordul el?, ha a tenyészt? valamilyen okból nem szeretné a kutyát tenyésztésbe vonni és ezt a törzskönyv korlátozásával kívánja érvényesíteni. Ez azt a célt szolgálja, hogy kell? megalapozottság nélkül ne hozzanak le almot a kutyától.

Létezik még az úgynevezett felülbélyegzett törzskönyv is. Ilyet kap az a kutya, aki a MEOE tenyésztési szabályzatát nem betartva, hoz létre egy almot vagy a szül?pár egyik vagy akár mindkét tagja nem felelt meg a tenyészszemle elbíráláson. A tenyészszemlén orvosi vizsgálatok szükségesek, melyek fajtánként változnak és minden esetben be kell mutatni a szemlén. Amennyiben megfelelt a kutya, akkor rábélyegzik a törzskönyv hátuljára, hogy tenyészthet?. Ha nem, akkor az kerül rá, hogy tenyésztésb?l kizárt. Ráadásul van egy kikötés, hogy 18 hónap alatt nem pároztathatóak a kutyák. Ha a párosítás mégis el?bb történik, akkor nem felel meg a szabályzatnak, de erre is létezik kiskapu. Ilyen esetekben a törzskönyv kiváltásának díja drágább. A felülbélyegzett törzskönyv majdnem a duplája (9000 Ft/kölyök) a normálnak. Aki ilyen kutyát vesz, elviszi kiállításra, majd fedezteti, akkor az ? kölykei már nem lesznek felülbélyegzettek. (Ez önmagában is abszurd, törzskönyv egy nem megfelel? egyednek.) Az már megint más kérdés, hogy aki arra nem veszi a fáradtságot, hogy a minimum követelményeknek eleget tegyen, milyen tenyészt?i kategóriába tartozik.

A MEOE a törzskönyvezésnél 30 napos átfutási id?vel dolgozik. Amennyiben a tenyészt? hiányosan adta be az alombejelent?t a MEOE vagy az adott fajtaklub külön értesíti ?ket a hiányosságok pótlásáról. Az FCI kiállításokra is csak a törzskönyvel rendelkez? egyedek nevezhet?ek. Ha az elején az emberek nyilvántartásához hasonlítottuk a kutyák törzskönyvezését, akkor látjuk, hogy talán még fontosabb iratról is van szó, mint a személyi igazolvány. Bár mi is ezzel biztosítjuk a jogainkat, de nem nyújt olyan biztonságot, mint a kutyák esetében.

A törzskönyv kiváltásának lépései

A kölykök szüleinek FCI törzskönyvvel kell rendelkezniük.

A tenyészt?nek kennel névvel kell rendelkeznie. Ezt a Magyar Ebtenyészt?k Országos Egyesületénél kell kiváltani. Ennek ára jelenleg 11100-Ft tagoknak, nem tagoknak 22200-Ft. A kennel nevet nemzetközileg levédi a MEOE. A tagság díja 6000-Ft/év.

A fedez? kan tulajdonosának fedeztetési jegyet (a MEOE által nyomdai úton el?állított, díja 2000 Ft tagoknak, nem tagoknak 4000 Ft) kell adnia, mellyel a fedezés megtörténtét igazolja. Külföldi fedez? kan esetén szerz?dést kell kötni, vagy nyilatkozatot kell írnia a kan tulajdonosának.
Alombejelent? lapot (díja MEOE tagoknak 2000 Ft, nem tagoknak 4000 Ft) kell kitöltenie a tenyészt?nek és le kell adni a fedeztetési jeggyel, a szül?k törzskönyvének másolatával, a kiállítási és egészségügyi sz?rési eredmények, illetve a tagság igazolásával a MEOE-nak.

Az ember egyik leg?sibb létfenntartó tevékenysége az állattartás, a kecske- és juhnyájak illetve marhacsordák bibliai id?k óta a gazdagság jelképei. A háziállatok tömeges tartása kutyák nélkül elképzelhetetlen lett volna, így a brit szigeteken is nagyon hosszú múltra nyúlik vissza a pásztor- és juhászkutyák története. A különböz? kelta klánoknak már megvolt a maga jellegzetes pásztorkutya-típusa, melyek kialakulási helyükr?l kapták nevüket. A collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. A XV-XVI. században számtalan háború dúlt Angliában, és a seregek táplálására egyre nagyobb birka- és kecskenyájakra volt szükség, ezzel párhuzamosan er?södött a gyapjúipar is, így egyre több és nagyobb nyájakat lehetett látni. A tulajdonosok érdeke azt kívánta, hogy a jószágok minél jobb kondícióban legyenek, hogy kielégíthessék a piac igényeit. Olyan kutyára volt szükség, mely nem tesz kárt az állatokban, jól irányítható, gyors és fordulékony, ráadásul a zord skót id?járást is elviseli. A juhászok a munkakészség alapján szelektálták kutyáikat.

A border collie szül?földjén, az angol-skót határvidéken még napjainkban is népszer? munkakutya. Hivatalosan igen fiatal fajtáról van szó. Míg csupán munkára tenyésztettek és szelektáltak a fajtát, nem volt szükség hivatalos fajtaleírásra. Az id?k azonban megváltoztak, a fajta intelligenciája és ösztönös munkája nemcsak a pásztorokat ny?gözte le, így a borderek iránti kereslet egyre nagyobb lett, és a farmerek minden maradék kölyköt el tudtak adni a "civileknek". A második világháború után kezd?dött a munkaversenyek (obedience) népszer?sége, ahol persze a border colliek vitték el a pálmát. Azonban ezek a rendezvények a Kennel Club égisze alatt zajlottak, így valamilyen módon regisztrálni kellett a kutyákat. 1960-ban, hosszas tárgyalások után a Kennel Club úgy határozott, hogy csak azokat a kutyákat regisztrálja border collieként, melyek már szerepelnek az ISDS törzskönyvében, de ezeket az egyedeket is csupán az ún. obedience nyilvántartásba veszi fel. Az ISDS regisztrációs szám nélküli kutyákat csak "working collie" vagy "working sheepdog"-ként veszi fel nyilvántartásába. Nagyon sokan ellenezték ezt a döntést, de Whittaker kapitány, az ISDS elnöke, a vezet?séggel egyetértésben elfogadta ezt a határozatot, hogy meg?rizze a társaság Kennel Clubbal fennálló jó viszonyát. Ez persze kés?bb számtalan problémát okozott.

Harry Glover, nemzetközi bíró elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást és megszünteti ezt a felemás helyzetet. Irányításával megalakult a Border Collie Club of Great Britain-t, mert a Kennel Club csak akkor ismerhet el egy új fajtát hivatalosan, ha azt egy specialista klub kérvényezi, beadványához egy fajtastandardet is mellékelve. Sokan úgy gondolták, mindez az ISDS feladata lenne, ?k azonban kutyáikat "Working sheepdog"néven törzskönyvezték. 1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Southern Border Collie Club, és ekkor a Kennel Club mindhárom társaság képvisel?jét összehívta, hogy közös nevez?re jussanak a fajtaleírást és egyéb fontos kérdéseket illet?en. Így végül rendez?dött a helyzet, megszületett a régi-új fajta fajta, border collie néven. A három klub ülése után, 1980 októberében elfogadták a hivatalos fajtaleírást és 1982-ban, a Cruft's kiállításon kiadták az els? CC címeket is a fajtának.

Ami az ISDS-t illeti, a Border Country juhászai 1906-ban hozták létre a Nemzetközi juhászkutyaTársaságot (International Sheepdog Society), mely napjainkban is m?ködik. Céljuk a border collie rendkívüli képességeinek meg?rzése és fejlesztése. Az ISDS 1955-t?l vezeti saját törzskönyvét, a pásztorok kutyáitsokáig "dolgozó pásztorkutyaként" (working sheepdog) regisztrálták, csupán a sz?rzet min?ségében tettek különbséget, mely rövid, hosszú vagy szakállas (bearded) volt. Mr. Reid, a társaság els? titkára adta 1976-ban a border collie nevet a fajtának, hiszen a legjobb kutyák az angol-skót határvidékr?l származtak, és mivel Reid maga is skót volt, természetesen a collie nevet és nem a sheepdog elnevezést használta. Az ISDS-t azzal a szándékkal alapították, hogy fokozzák a juhász és hivatása iránti érdekl?dést és megbecsülést, illetve megkönnyítsék a jószág kezelését a juhászkutya-állomány min?ségének javítása által. A Társaság f? célja ma is ugyanez, hiszen egy jó munkakutya nélkül a juhász munkája lehetetlen lenne, dombos és sík vidéken egyaránt. Az ISDS törzskönyve a dolgozó juhászkutyák pedigréit illet?en az els?dleges információforrás az egész világon. Felbecsülhetetlen segítség azoknak a tenyészt?knek, akik folytatni akarják a kiválóságra törekvést a dolgozó juhászkutyák tenyésztésében. Az ISDS csak tagjai kutyáitregisztrálja, illetve jegyzi be a törzskönyvbe mint "working sheepdog"; a Társaság ugyanis fajtakérdésekkel nem foglalkozik. náluk csak a kutya munkája, nem pedig külleme számít. Ha egy ISDS-kutyát gazdája kiállításon akar indítani, a Kennel Clubnál is regisztráltatnia kell kedvencét, ami border collie néven történik.

A border collie világszerte a legnépszer?bb és legeredményesebb fajta az agility-versenyeken. A legtöbb európai országban, maxi kategóriában ez a fajta uralja a mez?nyt. Magyarországon ez a "rendszerváltás" még nem történt meg, de már érkeztek az országba - kimondottan ebb?l a célból - külföldi, munkavonalú border collie-k, akiket egy-két éven belül már viszont láthatunk a versenyeken is.