"Emberi törvény:
Kibírni mindent s menni mindig tovább,
Még akkor is ha, ha nem élnek már benned,
Remények és Csodák "
Egy kocsiban ülök, egy katonai kocsiban ami oda visz , ahová a bűnösöket szokás szállítani. Mert én az vagyok, vagyis annak mondanak. De én magam tudom hogy nem vagyok az , mert egy olyan embert szúrtam le és juttattam be az egyik legelzártabb börtönbe aki miatt nem érzem magam bűnösnek. Sharanna Svenza Wolfain vagyok, aki még a nevét is utálja, aki a padlót vagy a lépcső fokokat hallgatta esténként és várta hogy apja melyik szobába megy be, hogy ki lesz a következő áldozat. Talán a sors kegyetlen fintora hogy én, a lány akit akkoriban annyian nem akartak világon tudni, élte túl a saját apjának kegyetlenségeit. Talán ez egy jel, hogy apám összes cinkosát keressem fel és öljem meg.
De most jelen pillanatban érzem ahogyan a fém bilincs tartja fogva kezeimet, ahogyan kíváncsi szemek vizslatják testem minden egyes porcikáját. Nem egy átlagos lány vagyok, oh de még mennyire hogy nem vagyok az. Fekete hajamban természetes fehér tincsek virítanak, felemás szemeim csillogás nélkül merednek előre. Bal szemem apám kékjét örökölte, míg a jobb anyám vörös szemét. Két alkarom tetoválások borítják, egészen az ujjbegyemig és a nyakamig, plussz az arcomon is található egy-kettő. Szokatlanul vékony testem inkább mondhatjuk edzettnek, mint gyengének.
Egy izmos férfi nagy erővel lökött bele az ismert hideg vasszékbe, előttem pedig egy terepminta ruhát viselő férfi ült. Viszont egy nő jött be, kávéval a kezében. Két cukorral tej nélkül, szingli nő, szereti a rá figyelnek. Kérdésed hogy mégis honnan tudom? Érezni a mozdulatain, ahogy a vér áramlik az ereiben, ahogyan a teste a mocsoktól bűzlik. A férfiak mocskától.
-Sharanna Svenza Wolfain. -olvasta fel az aktából a nevemet. Utáltam a nevemet, mert az ő vezetéknevét is viseltem.
-Igen, én vagyok.- hangom érces, nőiesen mély. Magyarul mondva nem volt egy pláza picsa hangom.
-Az aktáidat elolvasva, és a pszichológustól kapott felvételekről is megtudhattuk hogy roppant fejlettek a képességeid. Lassan már betegesen. Nehezen hiszem el, hogy egy tizennyolc éves lány képes csupán abból kiolvasni egy ember életét ha csak rá néz. Akkor mondjon valamit, Ms.Collins kisasszonyról. -egy alattomos vigyor jelent meg az arcán. A nőre emeltem a tekintetemet, majd végig mértem tüzetesen a nőt. Véve egy mély levegőt újra ránéztem a kigyúrt, kopasz pasasra.
-Van három gyereke, és egy mérnökként dolgozó férje, vagyis csak a volt férje mivel a férfi tudta nélkül megcsalta.
-Mi ez... ez nem igaz. Össze vissza beszél ez a lány. -nézett mindenféle irányba, ijedt arca tükrözte ha hazudott.
-Ha össze vissza néz, és ilyen ijedt, vörös arcot vág. Leesik mindenkinek hogy hazudik. -halvány mosoly jelent meg az arcomon.
-Honnan tudja hogy egy ember hazudik? Mi maga? Valami kém?-sipította a vörös hajú nő, aki nehezen fogadta el, hogy kiderült a titka.
-Amikor valaki hazudik, rendszerint a másik fél nem tartja a szemkontaktust a másik emberi egyeddel. Izzadni kezd, és elpirul. Ilyenkor hozzájárul néha, hogy valaki remeg is. Nem vagyok kém, de nem egyszer vettem észre a húgaimon ha hazudtak az anyámnak. -mindenki csak ámulattal nézet aki a kisterembe volt, olyan nagy csend volt hogy csak a túl izgult nő levegővételeit lehetett hallani. A parancsnok megköszörülve a torkát, újra kezeibe vette az aktáimat.
-A százötvenes szobába lesz elhelyezve, szobatársa Hyun Jun Wang. Ő lesz a hadnagya is, az ő felügyelete alá rendelem.- Egy kigyúrt pasas a székből kirángatva lökdösött el egészen addig a házig aminek ajtaja fölé a szám volt felírva. Esélyem sem lett volna körbe nézni hogy milyen a környezet mert azonnal lökött rajtam egyet a férfi így egy csupasz, ráadásul vizes mellkasnak ütköztem. Felnézve egy barna szempárba ami tüzetesen mérte végig alakomat, majd szemeimet kezdte el bámulni .
-Mától a magáé hadnagy. Vigyázzon vele, mert a végén fürdés közben is átlát majd a falon. -röhögve elsétált a kopasz. Végig mérve az előttem állót kicsi pír szökött az arcomra. Attól hogy nincsenek érzéseim, még mindig képes vagyok zavarba jönni egy szexi férfi testtől. Fekete hajába beletúrt így a kezén lévő izmok nevetve feszültek meg. Köhintve egyet hátrább léptem már amennyire tudtam.
-Te lennél Sharanna? -hangja mélyen és recésen csengett a fülembe mire kirázott a hideg.
-Igen. Én vagyok az. -úgy gondoltam muszáj körbe néznem, mert teljesen elveszi az eszemet az hogy itt áll előttem egy ismeretlen pasi, kidolgozott testével. A szobában két darab egy személyes ágy volt, azok között pedig egy kisebb komód, fent a falon egy hatalmas tv helyezkedett el, alatta pedig egy kis méretű asztal annak két oldalán két székkel. A szobából két felé nyílt egy kisebb szoba, valószínűleg a fürdő és a konyha lehetett. Eközben Hyun is visszatért de már felöltözve. Kezeimről levette az idegesítő fémet, majd annak helyét kezdtem el dörzsölni.
-Reggel hatkor kezdődnek az edzések, délben ebéd, és este hatkor pedig véget érnek a gyakorlatok. Az aktáidban benne van hogy utálod a kutyákat. -húzta fel a szemöldökét.
-Nem kellemes érzés , ha az apád arra parancsol téged hogy egyél meg egyet.- a mondatomat befejezve a kezembe nyomott egy trikót,terep mintás nadrágot és egy barna bakancsot.
-Vedd fel ezeket, majd az ebédlőbe gyere. A házzal szemben levő nagy épületben van. -majd kilépett a házból. A fürdőbe bementem majd ott levéve a ruháimat, amiket össze tűrve ledobtam a szennyesbe, és a tükörbe néztem. A vállamnál egy hatalmas három ágú heg ment végig a hátamon. Hajamat kifésülve egy nagyobb lófarokba felkötöttem onnantól pedig elkezdtem apró tincsekre befonni, kicsit hasonlít a dreadlocks fonathoz. A fehér trikót felvéve magamra,kezembe vettem a nadrágot is, majd a felső alját beletűrtem a nadrágomban. A bakancsot is szorosan megkötve, késznek nyilvánítottam magam. Mindkettő kezemre felhelyeztem a négy gyűrűmet. Egyiket a mutató ujjamra a másikat pedig a gyűrűsre. Kilépve a házból ezek után, célba vettem az ebédlőt. Ott viszont amikor beléptem az ajtón, felmentem egy kis lépcsőn majd balra elfordulva egy újabb ajtón léptem be. Ott viszont rengeteg éhes száj tömte magába a levest, és a húst. Mindenki rám nézett, mire elkezdtem menni a pult felé ahol a tálcámra rakhatok valami kaját. Az aranyosan mosolygó konyhás néninek le adva a rendelést merített nekem. Plussz mellé mogyorót is kértem. Megfordulva megcéloztam egy üres asztalt. De azt is furcsálltam hogy valaki sajnálkozó tekintettel nézett rám. Neki álltam enni,ámde nem sokra rá egy kisebb csapat jött be, összesen hatan. Három fiú és három lány. Mindegyik fiú a lányok nyakába csimpaszkodva röhögcséltek. Addig minden szép és jó volt amíg meg nem álltak az asztalnál.
-Hé csajszi. Azt hiszem asztalt tévesztettél. Ez a miénk. - mászott bele a szférámba a csávó.
-Nincs ráírva a neved. -a szemeibe nézve álltam ideges tekintetét.
-Melyik hadnagy alá tartozol?
-Hyun Jun Wang.-ejtettem ki a nevét. Erre viszont felröhögött a kis csapat.
-Hát cica, egy emelettel feljebb kellett volna menned. Itt Rian hadnagy alá rendeltjei vannak. Szóval húzz innen. -az asztalra csapott majd a tálcámat kiborította. Mivel rohadtul nem voltam olyan hangulatban, hogy balhézzak így lassan felálltam és indultam volna ki ha egy lány nem áll fel és szólít meg.
-Hát ennyivel feladod? Téged nem úgy ismertünk meg aki meghunyászkodik.- hátra nézve az ajtóból a barna hajú lánynak a szemeibe néztem.
-Ti se csináltok más. Én nem meghunyászkodok,hanem megkímélek. Elmondjam mi lett volna ha én itt balhézni kezdek? Először is a három csávónak a kezét eltörve, vágnám őket a földhöz. A legfőbb idióta nyakát pedig elharapnám. A lányoknak pedig csak a fejét nyomnám bele a kajás fém tartályokba. Tévhitbe ringatjátok magatokat ha azt hiszitek ismertek, mert felolvasták nektek az aktáimat. Inkább én vagyok az aki belétek lát. Anyám mindig arra nevelt, hogy először szóljak. Ha nem értenek belőle akkor jön elő a kéz, és kezdek bunyóba. -ezzel hátat fordítva mindenkinek lépdeltem le a lépcsőn de az ismert, és emlegetett hadnagyok végre letaláltak jönni. Nem akartam semmi mást csak lefürödni és aludni egyet. Így hát a házba vonulva le vettem a cipőmet majd a fürdőbe menve, engedtem bele forró vizet a kádba. Nem sokra rá beleültem az égető vízbe és hagytam áztatni a testem.
-Sharanna bejöhetek? -szólalt meg Hyun az ajtó mögül. Mivel a hatalmas habok kellő képpen takarták a testemet így egy "igen" választ adva hagytam hogy belépjen és leüljön a kád mellett helyezkedő kisszékre.
-Mért vágtad Jin fejéhez a tányérat?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem bántottam senkit se, hozzá se értem a csávóhoz. -emeltem rá tekintetem.
-Azt mondja hogy te voltál az aki bántotta. -felülve mélyen a szemébe nézve a pupillámat össze húzva majd kitágítva mutattam meg neki a teljes igazságot.
-Így már jobb? -dőltem vissza a habok közé.
-Ez mi volt?-pislogott jó párat.
- Megigéztelek, saját fejlesztett képesség. Erőt bocsátok a szemembe hogy átadjam a másik személynek amit az agyam diktál. -játszottam a habokkal. Ezek után csak kilépett a fürdőszobából miszerint hagy le fürödni. Mikor végeztem, egy egyszerű rövidnadrágot és egy fehér felsőt felvéve mentem ki hogy lefeküdjek. Hyun már javában az ágyat nyomta így, nem zavartatva őt feküdtem be és hagytam hogy az álmosság elrepítsen a mély rémálmokig.
Sharanna-t így képzelem a sztoriban, a szemeit viszont képzeljétek el úgy ahogyan le van írva. :3
Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett. Építő jellegű kritikát örömmel fogadok. ^^