Sola

A padló recsegés. Ez ad vész jelzőt, hogy apa megjött. Ez ad jelet arra , hogy az ágyunk előtt fehér hálóingben várakozzunk apánkra. 

3...2..1.. és már is a lépcső tetején van. Vajon melyik szobát fogja választani? Melyiket? Ki lesz a mai áldozat? Melyikünk torkából szakadnak fel a hidegrázó sikolyok? Érzem ahogyan izzad a tenyerem, látom ahogyan az ajtóm előtt megáll egy árny alak. Ma biztos anyunak kell megnyugtatnia a kicsiket! Apám az ajtót benyitva, kék szemeivel végig mérte a testemet. Idáig éreztem az alkohol szagát, és ahogyan egyre jobban közeledett még jobban nyomta az orromat. 

-Ma megkíméllek egy kicsit, de velem kell jönnöd. -újra megindult az ajtó felé, de én nem követtem. Mit akarhat tőlem? Miért akar kivinni a szobából? 

A gondolataimból egy éles fájdalom szakított ki, így torkomból egy sikoly  tört elő. Átkozott farkasfű miatt kezem égett, ezek után szó nélkül mentem utánna. Könnyeim a padlóra csöppenve hagytak nyomot utánam. Egészen a hátsókertig mentünk ahol egy megveszett kutya ugatott láncra verve. 

-Ez a dög, arra lett kiképezve hogy elharapja a nyamvatt húgaid torkát. -suttogta a fülembe- Öld meg, ezzel együtt a hugaidat is megkíméled. Falatozz belőle, vagy a húgaid húsa, vére fog tapadni ennek a kutyának a fogaihoz.

Tudtam, hogyha nem ölöm meg, nem eszem a kutyából akkor bántani fogja őket. De nem a kutya, hanem az apám. Ígyhát a kutya felé közeledve, az egyre jobban morgott és vicsorgott. A lánc elszakadva utjára engedte a fenevadat, ezzel együtt én is elengedtem a bennem élőt. Karmaim nőttek, agyairaim bújtak elő, majd egy morgás közepett alakom felvette  a teljes farkas alakot. Morogva elkaptam a kutya torkát amit ketté harapva azonnal megöltem. Azt hiszem lesz egy kiadós hányásom ezután, így elkezdtem felfalni az egész kutyát. 

Annak végeztével, pedig csupa véresen vissza változva ültem lent a földön és csak zokogtam. Egy ostor csapódott a hátamnak így egy újjabb keserves sikoly hagyta el ajkaimat. Majd egyre több, egyre hangosabb és vérfagyaztó sikolyok. Fél szemmel felnéztem a szüleimék szoba ablakára ahol anyám sírva nézett engem, de újra lecsapott az ostor. A földön, csupa vérben feküdve apám megfordított majd jött az amitől minden estém rémálmokkal telt. Újra és újra megerőszakolt miközben testemet véres csíkok fedték be. Láttam a szemében azt hogy mennyire élvezi ha nekünk árt. Hörgős, mély nevetéseit vissza lehetett hallani az erdőben, és a csattanásokat. Ernyedt testtel, teljesen elfáradva feküdtem egy tetem mellett, szaggatott ruhában. Hát kérdezem én, milyen élet is ez? Miért kell szenvednem? 

Sharanna farkas alakja átváltozva, de képzeljétek bele azt hogy a pofája és a mancsai (ami ezen nem látszik de mindegy) fehérek. 

Lesznek ilyen részek, ahol egy kettő emléket írok le.