"Minden kemény nő mögött áll egy büdös nagy pofon az élettől, ami padlóra küldte, ahonnan vérző orral, összetörve, de minden erejét összeszedve fel kellett állnia. Minden sikeres nő mögött áll megszámlálhatatlan kudarc, amiknek a fájdalmánál csak egy eltörölhetetlen gondolat lehetett erősebb. Egy gondolat, amit olyan sokszor összeszorított foggal kellett elismételnie annak a nonek, hogy ha senki nem is hisz benne, legalább ő maga ne felejtse el egy pillanatra sem... S ami így hangzik: "Meg tudom csinálni" És minden erős nő mögött áll egy megört, félős kislány, aki egyszer magára maradt azzal feladattal, amit rámért az élet. Egy kislány, aki hiába szeretett volna gyenge és kicsi maradni, hiába várt és vágyott oltalomra, kénytelen volt rájönni, hogy ezúttal csakis magára számíthat. És meg kellett mutatnia, hogy akármekkora terhet is kapott, elbírja!"
Megint itt ülök a kemény vas székben,előttem pedig a pszichológusom állítja be a kazettákat tartalmazó dobozt ami felveszi hogy mit beszélünk. Szemeim körül sötét árnyalatban vihognak a karikák, miszerint élvezik hogy nem aludtam semmit.
Megint zokogva ordítottam bele a párnámba hogy tompítsam a hangot, megint éreztem magamon a démon mocskos kezeit. De Hyun volt az aki magához ölelve csitítgatott és hagyta hogy megnyugodjak a karjai között. Valami van abban a férfiban, különleges. Nem tudok belelátni a fejébe, nem tudom kiismerni a mozdulataiból az érzelmeit. Egy bezárt könyv számomra.
-Nos, ahogy hallottam a hadnagyod szavaiból megint volt egy rémálmod. Elmeséled mi volt az? -mosolygott rám kedvesen a barna hajú nőszemély.
-Az apám jelent meg, de nem csak ő volt ott. Hanem az anyám, a húgaim és Hyun hadnagy. Nem tudom ő, hogy keveredik ebbe bele de kész rejtély. Azért zokogtam és ordítottam mert könyörögtem hogy ne bántsa őket. Újra átéltem, hogy ott ülök a húgaim és anyám élettelen testük mellett és csak bámulok ki a fejemből. De plussz egy fő is ott volt. -meredtem egyenesen magam elé egy pontot nézve .
-Valami furcsaságot észre vettél a hadnagy közelében?-pattintotta be a tollát és írni kezdett.
-Nem látok bele az életébe, sem a fejébe. Végig nézek rajta nagyon sokszor de semmi. Persze másokon meg működik. -morogtam.
-Ez végképp furcsa. Felírok neked altatókat azok hátha segítenek.-mosolygott rám aranyosan a nő.
-Amikor este a hadnagy mellett aludtam el, hirtelen a rémálmok eltűntek. Mi lehet olyan különleges egy emberben?-néztem rá kétségbeesve.
-Nem lehet hogy a farkas formád választotta ki? -kezdett el gondolkozni.
-Lehetséges, de akárhányszor bajba kerül kötelességem megvédeni. Mert fogalmam sincs miért akarja a farkas énem maga mellett tudni ezt az embert.-ezek után úgy véltem , hogy távozom a kihallgatásról. Ugyanis számomra ez volt. Tudni akarták mennyire vagyok labilis állapotban. De istenem, én nem ember vagyok. Az egyetlen életben maradt hibrid vagyok, akiben az anyja ereje van, és ugyan úgy az apjáé. Koromhoz képest én vagyok a legfejlettebb egyed a fajtámban. Sosem kezdenék neki öncsonkításnak, mert nem érnék vele el semmit.
Idegesen, zsebre tett kezekkel vonultam ki az épületből egyenesen le az edzés pályára. Ahova már rég meg kellett volna jelennem. Mindenki engem figyelt amikor megérkeztem a pálya szélére. Hyunon éreztem, hogy hozzám akar szólni de inkább nem tette. Miközben egymás mellett álltunk, hirtelen valaki felkiáltott. Egy lány volt az, aki zokogva fogta a lábát. Oda rohanva vettem észre, hogy egy elég csúnya kígyó marás van a bokája felett.
-Engedjetek ide!-löktem a tömeget arrébb majd a felsőmből letépve egy darabot, nem sokkal a seb felett kötöttem meg szorosan. A sebbe harapva szívtam ki belőle a mérget amit utána a betonra köptem ki. Körülbelül vagy kétszer ha megcsinálhattam, majd az agyaraimat kinövesztve a kezembe haraptam.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte egy fiú idegesen, végig nézve rajta, rájöttem hogy ő a lány barátja.
-Megitatom vele a vérem. -majd a sikító lány szájához nyomtam a kezemet erőszakosan amiből elkezdte inni a vérem. Néhány másodperc múlva elvettem onnan a kezemet.
-Mit segít rajta a véred? -morogta a fiú. Felállva elé léptem majd a szemeibe néztem.
-Ha egy picit is tanultál a hibridekről, akkor tudod hogy a vérük gyógyító hatású. -ezzel kiléptem a tömegből, majd a kis házikóba rohantam ahol nagyon alaposan kiöblítettem a számat.
-Jól vagy?-jött be a fürdőbe Hyun. Barna szemeivel aggódóan vizslatott, viszont én csak a mosdókagylón támaszkodva lihegtem.
-Fogalmam sincs arról miért vagyok ennyire hülye, hogy a saját életemet kockáztatom másokért. Hagyhattam volna meghalni, a francba. -idegesen beleütöttem a mosdóba. Hyun megfogta a kezemet, majd maga felé fordítva szemeimbe nézett.
-Innen is látszik, hogy rohadtul nem vagy érzéketlen. Amúgy hallottam amit mondtál a pszichológusnak. Nem kell ez miatt magadat okolnod, mivel nincsen semmi baj. -mosolyodott el, mire nem tudom mi lett velem de csiga lassan megöleltem őt. Ekkor viszont mindent egy darab kopogás zavart meg. Hyun elengedve engem óvatosan, elment hogy kinyissa az ajtót. Valakivel váltott pár szót majd vissza jött a fürdőbe.
-Látogatód van. Édesanyád legjobb barátnője, Dayana Prins akar látni téged. -mosolygott mert ő azt hitte nekem boldogság. Hát tévedett, így hát idegesen indultam neki a hatalmas főépület felé. Amikor a kihallgató teremhez értem, bent ült az a nő aki anyámat magára hagyta. Bilincs nélkül berontottam majd Dayanat hajánál fogva a falhoz nyomtam.
-Van képed még elém járulni? Nem sül le a bőr a képedről ahogy a szemembe nézve anyámat látod bennem?-ordítottam torokból.
-Nekem is ugyan úgy fáj, mint neked. Míg te az anyádat addig én a legjobb barátnőmet veszítettem el. Sajnálom amin végig mentetek.. -ekkor viszont a torkára fogtam.
-Még ha átéreznéd egy cseppet is azt amin végig ment az anyám vagy én. De ne hazudj a szemembe, ott hagytad. Magára hagytad mint valami undorító ribanc, vagy mint egy hamis barát akinek csak a bajban jó a kenyér adója, de ha azt mondja neki az ember hogy NEM akkor már is szar mindenki. Ezt a romlott fajtádnak. -a földre lökve leköptem. Tudta jól hogy igazam van, azt is tudta jól hogy anyámnak köszönheti a házasságát Stefan Bertoluccival. Könnyeit törölgetve állt fel elém a nő.
-Sajnálom..-mondta remegő szájjal mire az arcába mászva néztem szemeit.
-Menekülj, fuss és éld az életed, mert ha ez a vad kiszabadul az összes ellensége retteghet. -majd a füléhez hajolva belesuttogtam-Készülj fel lelkileg, te leszel a második akit a pokolba küldök. Nem érdekel hogy én is oda kerülök majd, örömmel viselni fogom. Tudni fogom, legalább mellettem rohadsz meg.
Elfordulva tőle, mentem az ajtó fele ahonnal utoljára vissza néztem rá. Félt, remegett aminek én csak örülni tudtam. Kilépve az ajtón egy kisebb tömeg nézett rám, mire szét vált két felé utat adva nekem.
•••
Körülbelül egy órán keresztül voltam kint a szabadban, csillapítani akartam az idegességemet és azt hogy újra feltörtek bennem az emlékek.
-Szia. -ült le mellém Hyun a fűre miközben a naplementét néztem.
-Miért vagy itt?-félszemmel rápillantottam de újra a tájat kezdtem el nézni.
-Aggódtam, és lenne egy kérdésem feléd.-erre csak egy morgás volt a válaszom.
-Utána pedig szaladsz feljegyezni a hallottakat. -kezdtem el tépkedni a füvet.
-Nem, ilyenről szó sincs. Miért mentél neki annak a nőnek? Azt hittem örülni fogsz neki. -a szemében láttam hogy nem hazudik. Így hát belekezdtem a mesélésbe.
-Ő olyan ember aki hasonlít egy kígyóra, a sarkadba mar ha már nem adsz neki semmit. Anyámnak köszönhette azt hogy a sötét nagyúr fiának a felesége lehetett. Hatalmat kapott,szolgákat amire vágyott. Sokszor voltak válságos állapotban és anyám akkor is segített nekik. De amikor az volt, hogy nem ad nekik több pénzt akkor mérges lett. Könyörgöm volt neki három lánya, akiket fel kellett nevelnie. Utána minden felborult,kezdve azzal, hogy apám egyik napról a másikra teljesen bekattant. -miközben meséltem hátra dőltem a fűbe.
-Milyen volt az a nap amikor haza ért hozzátok majd pedig meghaltak a testvéreid es az anyukád?-feküdt le mellém.
-Mindig sötét volt a palotában, amikor ki csapódott a bejárati fa ajtó tudtuk hogy megérkezett. Az ágyam előtt állva fehér hálóingben hallgattam mindig a lépcső recsegését. Én voltam az aki számolta vissza a fokokat, miközben lomha lépéseket tett. Amikor félért mindig idegesen meredtünk az ajtóra várva, hogy melyik ajtó nyílik ki a három közül. Volt a szobámnál egy titkos négyzet alakú kis ajtó rész, akár hányszor anyámhoz nyitott be, én átmentem a húgaimhoz hogy megnyugtassam őket. Hiába volt anyám a világ legerősebb nője, minden féle értelemben. Sosem akart apámnak ártani, annyira szerette őt. Voltak olyan alkalmak amikor hála az égnek nem a sikítások visszhangoztak a palota falai között, hanem a kéjes nyögések. Olyankor tudtuk, aznap senki nem lesz bántva. Ez ment kéreken négy éven keresztül. Amikor tizenhat éves lettem, egyik reggel lementem de ott apám verte anyámat, a húgaim pedig kitört nyakkal feküdtek a földön. Anyám neki akart menni de apám sajnos időben kapcsolt így a kezével, a puszta öklével átszakította anyám mellkasát de mielőtt kitépte volna a szívét, csillogó szemeivel rám nézett és minden szeretetét egy mosolyba foglalta össze, majd egy halk nyögés és apám kitépte a szívét. Ezek után jöttem volna én de én harcolni kezdtem vele, egy idő után a földre teperve akart megfújtani de kést szúrtam az oldalába és hívtam a rendőrségét. -lehunytam a szemeimet de a makacs könnyeket nem tudtam megakadályozni. Hyun a földön feküdve szorosan magához ölelt.
-A hétvégén haza utazom a családomhoz. Tarts velem te is, azt hiszem jó hatással lennének rád a testvéreim. -mosolygott rám.
-Rendben nem is rossz ötlet. Amúgy van barátnőd?-könyököltem fel úgy hogy le lássak rá.
-Volt, de ő is tuti ott lesz. Amióta megcsalt próbál vissza szerezni, de nem fog menni neki. -kuncogott.
-Majd meglátjuk. -halvány mosoly jelent meg az arcomon.
Ezek után felkeltünk a hideg földről amit szerintem Hyun meg se érzett mivel én maga vagyok a szahara. Van vagy negyven fok nálam.
Vissza sétálva a házhoz, egyenes a fürdőbe mentem ahol lefürödve felvettem a pizsamámat. Mentem volna a saját ágyam felé ha Hyun nem ránt le maga mellé így hát a kezét ölelve aludtunk el a rohadt kicsi ágyon.
nem az én műfajom az ilyen sztori, de basszus, hát ez magával ragadott :D alig várom a folytatást
<3 hamarosan rakom ki a következő részt. Előre elárulom, hogy izgalmas lesz :3
örömmel hallom :D <