2018. január 12, 20:41:13

A rózsa nyakéke

A rózsa nyakéke

 

Télvíz idején kihajtott egy vérvörös rózsa,

A hóban, fagyban, élt, mint akinek semmi gondja.

Egy kopár erdő mélyén lelt rá egy kis leányka

S megsajnálta. Gondolta, egyedül olyan árva.

 

Óvatosan, hogy a tüske meg ne szúrja kezét,

Nyúlt felé, de nem szakította le, nem volt merész.

Helyette egy piros masnit kötött a szárára

S utána boldogan adta mindenki tudtára.

 

2018. 01. 12.

2018. január 12, 16:45:31

Soha

Soha

 

Soha; mit nem lehet.

Soha; mi nem enged.

Bágyadt, bús alkonyon,

Ülök a balkonon.

Érzem, hallom, látom,

Már nincs kire várnom.

Nevetések zaja,

Az öröm víg hangja

Suhan át sebesen

S nézek keservesen,

Amint látom őket.

Felnéznek rám fagyott

Arccal. S mind otthagyott.

Ó sohasem, érzem,

Sohasem. A létem

Erre vágyik; mit lát

S hogy ledőljön a gát,

De soha, ó soha

Nem leszek ostoba.

Nem leszek martalék,

Melyet kutya tép szét.

S várok, csak várok én,

Míg be nem dől az ég.

Fáradt lelkem: elég!

Érzem, hogy itt a vég.

2017. december 16, 18:50:22

Ördögi kacaj

Vad, marcangoló hadak köde vár reám,

El nem múló sötétségnek ősi alkonyán.

Röhögve nyúlnak felém vérvörös kezek

S dideregve látom: el nem engedhetnek.

 

Ó-dal rikolt az éjbe, morajlik a hegy,

Száz kő zúdul a mélybe, nem is, ezeregy.

Poros szél játszik letörten, kínok között,

És idegen nyelven elszánt ördög fröcsög.

 

Nyekeregve mozdul zajos, ósdi szekér,

S zakatolva suhan el megannyi ledér.

Csodálkozva merengek utánuk lesve,

Fekete lesz az ég, megérint az este.

 

Végzetem kiteljesedik égő lánggal,

Fonják azt megannyi félelmetes szállal.

Ott hullok a porba, mint satnya söpredék,
De nélkülem is forog még a nagy kerék.

Hirdessen ön is itt!

Hirdetés