My Beauty ♥

Ördögi kacaj

Vad, marcangoló hadak köde vár reám,

El nem múló sötétségnek ősi alkonyán.

Röhögve nyúlnak felém vérvörös kezek

S dideregve látom: el nem engedhetnek.

Ó-dal rikolt az éjbe, morajlik a hegy,

Száz kő zúdul a mélybe, nem is, ezeregy.

Poros szél játszik letörten, kínok között,

És idegen nyelven elszánt ördög fröcsög.

Nyekeregve mozdul zajos, ósdi szekér,

S zakatolva suhan el megannyi ledér.

Csodálkozva merengek utánuk lesve,

Fekete lesz az ég, megérint az este.

Végzetem kiteljesedik égő lánggal,

Fonják azt megannyi félelmetes szállal.

Ott hullok a porba, mint satnya söpredék,
De nélkülem is forog még a nagy kerék.