DOGS 4ever
a kutyákról: fajták, gondozás, tanítás... és kézműves tippek, versenyek, képek, érdekességek.:)
Fajták: Skótjuhász
21 Ápr 2016
A skót juhászkutya megjelenése:
A színe vagy tricolor (fekete, vörös és fehér), vagy bicolor (vörös és fehér), vagy blue-merle (kékesszürke alapon fekete foltos). A hosszú szőrű skótjuhász kan marmagassága 56-61 cm, a szukáé pedig 51-56 cm. Súlya: a kanoknál 22-29, 5 kg, a szukáknál 18-25 kg. Megjelenése kifejezetten szemet gyönyörködtető. Füle különleges formájú: félig felálló, előrebicsakló hegyű. Az egészen felálló fül hibának számít, mert idegen kifejezést ad a skót juhászkutya fejének. De éppígy a nagyon behajló fül sem jellemző. A fül formájára való kitérés nem felesleges részletezés, mert a skót juhászkutya fülének a küllem mellett más jelentőse is van. Ezek a testrészek úgy fordulnak a gazda felé, mint a hangfelfogó készülékek. Segítségükkel a kutya sok kilométer távolságról meghallja a juhász füttyjelét, akár még a hangát is. Feje hosszú, elkeskenyedő. Az orrtükre fekete. Szeme közepes nagyságú, mandula alakú, sötét. Nyaka erős, izmos, enyhén ívelő. Mellkasa mély, ágyéka erős, ívbe hajló. Hátulsó végtagjai jó izomzatúak. A mellső végtagok egyenesek, erősek. Farka közepesen hosszú, nyugalmi állapotban lelóg. A hosszú szőre collie szőrzete sűrű, nem gyapjas, kemény tapintású. A kutya nyakán, a hátsó lábakon és a farkon a szőrzet dús zászlóként jelenik meg, az arcorri részen és a füleken viszont rövid.
A skót juhászkutya jelleme, tulajdonságai
Vidám alaptermészetű kutyafajta, amely tele van energiával. Kedveli a társaságot, érzékeny és odaadó. Erősen kötődik a gazdájához, és nem ugat sokat. A skót juhászkutya jelleme Eric Knight: Lassie hazatér című regényéből sokaknak vált szimpatikussá. (Ha filmben nézed, akkor ezt a Lassie hazatér verziót válaszd!) A collie intelligenciája egészen rendkívüli. Észreveszi és megérti a környezetében zajló eseményeket, ezért kiváló őrzőkutya. A gyerekeket különösen elszántan védelmezi.Szeret dolgozni, engedelmes, tanulékony. Nemcsak a hallása kiváló, hanem a látása is kifejezetten éles.
A skót juhászkutya társas viselkedése
Igazi társasági kutya, kifejezetten jól kijön más kutyákkal és a háziállatokkal. A gyerekekkel kedves és türelmes, és ahogy már említettük, igen erős benne a védelmezésükre való hajlam. Az ismerősöket és a szívesen látott vendégeket barátságosan fogadja. Ha viszont idegent vesz észre, akkor éberen figyel és meg is védi a család otthonát, főleg akkor, ha egyedül van.
A skót juhászkutya szőrzetápolási igénye
Mivel a hosszú szőrű skót juhászkutya igen dús szőrzettel rendelkezik, hetente legalább egyszer alaposan ki kell fésülni és át kell kefélni a szőrét. A különösen sűrű részeken egészen a bőrig érdemes kefélni, hogy a szőr ne gubancolódjon össze. A vedlési időszakban ezt naponta ajánlott elvégezni, egyébként a ház tele lesz elhullajtott kutyaszőrrel.
A skót juhászkutya tanítása
Szívesen és gyorsan tanul. Örömmel végzi el a feladatokat, amelyek elé gazdája állítja. A skót juhászkutya tanítása során a legjobb eredményeket a hanghordozás változtatásával lehet elérni. Fontos megjegyezni, hogy rendkívül érzékeny kutyafajta, és ha felemelt hangon beszélnek hozzá, az komoly lelki fájdalmat okoz neki. A kemény módszerekkel való nevelése tilos! Ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a fiatal kölyök alapos szocializációját, hogy a felnőtt skótjuhász kutya kiszámítható módon reagáljon minden helyzetre és ingerre.
A skót juhászkutya mozgásigénye
A skót juhászkutya nagy mozgásigényű, igényli a rendszeres, hosszú sétákat. Ha néha ezek kimaradnak, az még nem okoz gondot számára. Kedvenc időtöltései közé tartozik a labdázás, az apportírozás és a póráz nélküli szaladgálás-hancúrozás. A kutyafajta egyik nagy előnye az, hogy nem hajlamos elcsavarogni séta közben. Nem hagyja el territóriumát, és póráz nélkül sem távolodik messzire gazdájától. Meg lehet bízni benne. A skót juhászkutya sétáltatása kifejezetten megnyugtató időtöltés. A collie a lakásban nyugodtan viselkedik.
A skót juhászkutya alkalmazásai
A skót juhászkutya azoknak a családoknak ajánlható kimondottan, ahol barátokra vágyó gyermekek vannak, vagy ahol a felnőttek is sportos életmódot folytatnak. A collie több kutyás sportban is kiváló eredményekre képes. Szépsége mellett ugyanakkor kiváló munkakutya. Az utóbbi időben egyre kevesebb példány kiképzésével foglalkoznak, pedig mindenképpen több figyelmet érdemelne kiváló értelme, érzékszervei, munkaszeretete és dinamizmusa miatt. Rajongói szerint a skót juhászkutya tud a legjobban küzdeni, ha kell. Vitathatatlanul kellemes kísérő, páratlanul hűséges társ.
Tanítás: ül
19 Ápr 2016
Nem lesz szükséged másra, csak jutalomfalatra, és ha van klikkered, arra is. Ez az egyik legagyszerűbb parancsszó, ezért könnyű is megtanítani.
A dolgod a következő: elsőnek szagoltasd meg a kutyáddal a jutalomfalatot, de ne add még neki oda. ezt követően emeld a kezed (amelyikben van a falat) a kutya feje fölé. Ekkor mondd neki, hogy ,,ül". A kutyus szinte biztos, hogy le fog ülni, hiszen meg szeretné szerezni az ételt. Ha sikerült a feladat, azannal nyomd meg aklikkert (ha van, de nem ez a legfontosabb) és rögtön a dd oda neki a jutalomfalatot!
Ha már jól megy megpróbáhatod csak parancsszóval. majd valami jellel is.
(Fontos: a tanulás után mindig adj neki vizet, mert nem tesz jót neki a száraz keksz folyadék nélkül!!!)
Fajták: Airedale Terrier
19 Ápr 2016
| Eredeti neve: | Airedale Terrier |
| Angol neve: | Airedale Terrier |
| Eredete: | Angliában, Yorkshire környékén, pontosabban az Airedale völgyében tenyésztették ki, mintegy száz esztendeje, a már kipusztult fekete terrier, továbbá az ír, a welsh és a foxterrier, valamint a vidravadász kutya (Otterhound) keresztezése révén. |
Megjelenése
Tulajdonságai
Leírás:
Erőteljes felépítésű, elegáns megjelenésű, harmonikus mozgású állat. Füle előrebicsaklik. Szeme kicsi, sötétbarna. Nyaka hosszú, izmos, háta egyenes, feszes, ágyéka rövid. Farkát kétharmadára kurtítják, egyenesen felfelé tartja. Végtagjai párhuzamosak, oszlopszerűek. Szőrzete közepesen hosszú, sűrű, kemény, a koponyáján és a fülén rövidebb, lesimuló. Trimmelik. Hátán, nyakának és farkának felső felületén a szőr fekete, teste többi részén világos cserbarna.
Tulajdonságai: Kiegyensúlyozott, jó vérmérsékletű, szófogadó, könnyen kiképezhető. Bátor és fogós.
Alkalmazása: Vidravadászatra tenyésztették ki valaha. Napjainkban sokoldalú munkakutya.
Marmagasság: kan 58–61 cm, szuka 56–59 cm
Testtömeg: 22-23 kg
Alomszám: 5-10 kölyök
Várható élettartam: 12-14 év
Fajták: Afgán agár
9 Ápr 2016
Általános leírása
Színe: fehér, vörös vagy sárgásbarna, továbbá szürke, fekete, szürkésbarna. Marmagassága: 62,5-73,5 cm. Súlya: 25-32 kg. Keleti típusú, különleges megjelenésű, erőteljes, mégis elegáns kutya. Termete magas, szinte lebeg. Szőrzete selymes, hosszú, a fejtetőn hajszerű. Büszke tartású feje keskeny, hosszú. Orrtükre fekete, de a világos színű példányoknál lehet hússzínű is. Szeme sötét, de lehet világosbarna is. Füle lelóg, hosszú. Mellső végtagjai párhuzamosak, egyenesek. Mellkasa mély, ágyéka egyenes és erős. Combjai jó izomzatúak; mancsa erős, hosszú, szőrös. Lábujjai jól fekszenek a talajon. Zászlós szőrű farka nem túl rövid.
Viselkedése, tulajdonságai
Legjellemzőbb két adottsága a gyorsaság és a bátorság. Értelmes, éber, megbízható. Nehezen barátkozik. Viselkedésében sajátos módon szinte nyoma sincs az alárendeltségnek. Szívesen tanul. Később, amikor már kicsit öregebb, az embernek az az érzése, hogy tulajdonképpen szót fogad, de csak azért mert szeretett gazdájának a kedvében akar járni. Ha kint van a szabadban úgy viselkedik, mint egy kőszikla, vagyis azért a pénzért az ember is a falhoz beszélne... Majdnem minden afgán agár éber. Ugat, ha idegen közeledik, de nem csaholós.
Története
A fajta kialakulásának történetéről úgyszólván semmilyen adat sincs. Clifford D. B. Hubbard Afgán kézikönyv című munkájában említ egy barlangrajzot (Afganisztán észak-keleti részéből), amelyen állítólag egy afgán agár szerű kutya van. Ez a rajz i.e. 2000-ből származik. Emil Hauck osztrák kynológus viszont azt írja az afgán agárról, hogy ő maga sehol sem talált említést ilyen rajzról vagy festményről. Mindenesetre Afganisztán zord, ősi tájain ma is él egy vad, megközelíthetetlen kutyafajta, a thasis: az eredeti afgán agár. Európában kitenyésztett, elkényeztetett rokonaival szemben ez az eb karavánokat őriz, farkasra vadászik, gazellát üldöz. Két típusa van: egy hegyi (Ghasni), amely az arab agárra hasonlít, valamint egy fennsíkon élő, magas lábú hajtókutya (BelMurray). Az afgán agár külseje amióta elhagyta hazáját, egyfelől a tudatos tenyésztés, másfelől egyéb tényezők hatására alaposan megváltozott. Az angolok pl.: elismerik, hogy a klimatikus viszonyok lényeges szerepet játszottak az afgán agár eredeti külsejének megváltozásában. Hubbard szerint az erősebb, dúsabb szőrzet, kialakulása főként az éghajlati viszonyok miatt van, míg Hauck azt állítja, hogy az afgán agár szőrzetének kialakulását az úgynevezett mozaiköröklődés okozza. Hauck nem hisz a klimatikus változásokban, sőt azt is elképzelhetjük, hogy a thasis keveredett egy lompos szőrű pásztorkutyafajtával. A rendelkezésre álló feljegyzések alapján ennyit lehet megfejteni az afgán agár származásából. A kutyák újkori és modern története már sokkal egyszerűbb: 1895-ben McKenzie őrnagy és Carry Barnard kapitány importált először afgán agarakat Angliába, majd hamarosan megkedvelték ezt a fajtát, s ma már sok helyen tenyésztik.
Használhatósága
Az afgán agár nagyszerű versenykutya. Az angol agárnál egy kicsit lassúbb, viszont kitartóbb. Személyőrzésre is alkalmas. Helyét könnyen megszokja, jó az alkalmazkodóképessége. Lakásban is tartható, de a szabadban van igazán elemében. Amennyire nyugodt a házon belül, olyan hallatlanul mozgékony, ha futni engedik.
Eredeti feladata: vadászkutya, őrkutya
Jelleme
Az afgán agár független, arisztokratikus, büszke és méltóságteljes állat. A lakásban viszonylag nyugodt, de a szabadban éber és mozgékony. Értelmes kutya, jól fejlett vadászösztönnel, amely arra készteti, hogy szinte automatikusan üldözőbe vegyen minden gyorsan mozgó tárgyat vagy állatot. Noha nagyon szeret gazdája kedvében járni, a készségesség vagy a szolgalelkűség távol áll tőle. Általában nagyon keveset ugat, de szükség esetén megállja a helyét, és nagy bátorságról tesz bizonyságot. Meglehetősen éber fajta. A kan néha domináns viselkedésű lehet, de ez nem minden állatra érvényes. Elsősorban a fajta rajongóinak való eb - azoknak, akik értékelni tudják független, s olykor kifürkészhetetlen természetét.
Társas viselkedése
Az afgán agár rendszerint tartózkodó az ismeretlenekkel szemben, és nem szereti, ha azok túl bizalmasan bánnak vele. Ez az agár maga választja meg, mikor akar összeismerkedni valakivel. A kan kissé domináns viselkedésű lehet más kanokkal szemben. A gyerekkel jól kijön, feltéve, hogy azok nem bosszantják. Valamivel jobban illik az olyan családba, ahol a gyerekek már nem túl kicsik, mivel a kisgyerekektől még nem várható el, hogy békén hagyják a kutyát. A lakásban élő macskákat elfogadja, de ha a szabadban kerül elé egy menekülő cirmos, rögtön felébred szunnyadó vadászösztöne.
Szőrzetápolási igénye
Ez nagyon fontos része az afgán agár tartásának. A hosszú szőrzet igen lágy, selymes, és hajlamos a gubancolódásra. Az, hogy időt kell az ápolásával tölteni, a szőrzet hosszától függ, és attól, hogy akarják-e a kutyát szépségversenyen indítani. Egy hosszú szőrű afgán agár szőrzetének ápolására alkalmanként legalább egy órát lehet számolni, és ezt hetente kétszer kell megtenni. Ha a kutya gyakran jár olyan helyeken, ahol bepiszkolódik - például parkban vagy az erdőben -, akkor a szőrzetápolás elkerülhetetlenül szinte mindennapos szertartássá válik. Ugyanez érvényes a kiállítási kutyákra is. A szálak töredezésének megakadályozásához a szőrt nagyon óvatosan, pászmánként kell fésülni.
Tanítása
Az afgán agár nem való kezdő kutyásoknak. Nem könnyű megnevelni, mivel meglehetősen független természetű. Nem lehet - és nem is szabad - tökéletes engedelmességet várni tőle. Semmi értelme azzal próbálkozni, hogy egy ilyen kutyát erőszakkal vagy kiabálással arra kényszerítsenek, hogy tisztelje a gazdáját. Ez a kutya sok mindenre megtanítható, ha a neveléshez határozott, de szelíd módon fognak hozzá.
Mozgásigénye
Az afgán agárnak kondíciója és jó kedve megőrzéséhez sok mozgásra van szüksége. Rendszeresen lehetőséget kell biztosítani neki arra, hogy levezesse energiáit. Jó ötlet lehet például rászoktatni arra, hogy kísérje gazdáját kocogni. A tulajdonosok többsége a szabadban soha nem engedi el a pórázról afgán agarát, mert mindig fennáll a veszélye annak, hogy a kutya megpillant valami érdekeset, és elrohan. A kutyát csakis biztonságos, bekerített területen szabad elengedni a pórázról.
Alkalmazásai
Ezt a kecses, előkelő külsejű kutyát ma már ritkán használják eredeti feladatára. Az agárversenyek remek lehetőséget kínálnak arra, hogy megmozgassák és egyben le is kössék az állatot.
Fajták: Abruzzói juhászkutya
9 Ápr 2016
 |
Az Abruzzói juhászkutya (Cane de Pastore Maremmano-Abruzzese, Maremman) egy olasz pásztorkutya. Nemes vonalú, erőteljes és izmos. Az olaszok egyik leghíresebb nyájőrző kutyája; közép-itáliai juhászkutyának, ill. maremmannak is nevezik. Állítólag az ősi molosszus kutyákkal és a tibeti masztiffal keveredve alakult ki. Rokona a magyar kuvasznak, valamint a pireneusi pásztorkutyának. |
Vannak olyan nézetek, hogy az Abruzzói juhászkutya származása esetleg összefügghet az 1700-as spanyolországi merinói juhimporttal; hiteles adatok igazolják ugyanis hogy az első spanyol juhok lábon hajtva érkeztek Olaszországba; joggal feltételezhető, hogy a hosszú út alatt a pireneusi kutyák védhették a nyájakat, és így kerültek át Itáliába, ahol tovább tenyésztették őket. Más kinológusok viszont arra esküsznek, hogy az Abruzzói juhászkutya ősi olasz, ill. római fajta. Ezeket az állításokat hiteles dokumentumok nem támasztják alá; tkp. csupán arra épülnek, hogy a Firenzei Santa Maria Novella-templom egyik freskóján (kb. 1350-ből) egy nagy, fehér kutya a pásztor oldalán még az angyalokkal szemben is védeni akarja a juhokat.
Egy harmadik elmélet szerint a maremman valamikor a nagy népvándorlások idején érkezhetett Itáliába, ugyanis a kutya nem szerepel a római ókorban meglévő és eléggé részletesen leírt kutyafajták között. Bármely elmélet igaz annyi bizonyos hogy a legszebb és legrégebbi olasz pásztorkutyák egyike. Nemcsak erős testi felépítése, a természeti viszonyokkal szembeni tűrőképessége és szívóssága, hanem természete miatt is ideális nyájőrző. Olaszország egyes vidékein még ma is terelgetnek olyan nagy juhnyájakat, amelyeket Abruzzói juhászkutyák kísérnek. A pásztorkodó életmód fokozatos eltűnésével házőrző, testőr, kísérő és társ lett belőlük.
Küllem: Feltűnően szép, mutatós, hatalmas, izmos eb. Egész megjelenése tiszteletet parancsoló. Feje erőteljes, füle viszonylag kicsi, lelógó, ha figyel, kissé felfelé tartja. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna. Mellkasa mély, háta egyenes, feszes, fara enyhén lejtős. Végtagjai izmosak, mancsa kerekded. Farka lelóg. Szőrzete közepesen hosszú, dús, enyhén hullámos, a nyakán gallért alkot. Színe többnyire hófehér, de lehet elefánt- vagy csontszínű illetve halványsárga áryalatú is. Dús szőrzete hosszú, testhez simuló. A szőrszáak durva tapintásúak. A pofa, a fülek és a lábak elülső oldalának szőrszálai rövidek. A orr fekete, a szem pedig barna.
Jellem: Igen megbízható kutya. Barátságos és hűséges, józan és nem kíméli önmagát. Bátor, értelmes és kiegyensúlyozott. Ritkán ugat. Gyengéd, de nem önállótlan vagy tolakodó, és sok helyzetben meglepően önállóan viselkedik. Kiváló őrkutyává nevelhető, amely igen meggyőző módon védelmezi családját és otthonát a nemkívánatos egyénektől. Az abruzzói juhászkutya általában elég jól kijön más kutyákkal és háziállatokkal is. A gyermekekkel szemben általában türelmes, sok mindent elvisel tőlük. Az idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, hívatlan vendégeket nem enged be a család otthonába.
Tulajdonságai: Kiegyensúlyozott természetű, tartózkodó, méltóságteljes, nem csahol, ok nélkül nem támad. Játékos, barátságos, ugyanakkor félelmet nem ismerő, bátor, harcias eb. Önálló, értelmes, könnyen kezelhető. Ideális munkakutya, kísérő és társ.
Profil: nyájőrző.
Marmagasság: kan 65-73 cm, szuka 60-68 cm.
Testtömeg: 30-45 kg.
Táplálékigény: 2000-2200 g/nap.
Alomszám: 6-8 kiskutya.
Várható élettartam: 12-14 év.
Rokon fajták: Kuvasz, Komondor, Pireneusi hegyikutya, Szlovák csuvacs, Anatóliai pásztorkutya, Akbash dog
Fajták: Csau-csau
9 Ápr 2016
Története
Feltehetőleg tibeti származású, ősrégi kutyafajta. Amikor az angol tengerészek egy ilyen kutyát 1780-ban hazavittek magukkal megkezdődött az állat eredete feletti vita, találgatás. Mint egy száz év múlva 1877-ben jegyezték be a fajtát a Nemzetközi Kenneljegyzékbe, akkor is mint "kínai kutyát". Ma azonban már bizonyos, hogy a fajta legalább kétezer éves, amit leginkább a Han-dinasztia kutyából származó csau kutyát ábrázoló agyagszobrocskát bizonyítanak. Azóta az is kiderült, hogy Kínában is "idegen kutya" volt a csau-csau. Valószínűleg a hódító mongolok vitték magukkal harci kutyaként, hozzájuk valahonnan Szibéria északi részéről kerülhetett. A csau-csau ősének a tibeti dogot, és a szibériai szamojéd spiccet tartják. Éppen ezért rejtély, hogy miért hívják csau-csaunak. Egyesek szerint ez a szó kínaiul azt jelenti: ízletes, finom. Lehetséges, hogy a nagy éhínségek idején ennek a kutyának a húsát is megették, sőt: ízletesnek tartották. Vannak olyan kutatók, akik szerint egy másik, hasonló hangzású szó kínaiul, hogy a kutya mindent lát, mindent hall. Kínában a csau neve Ban-Co, az istenek kutyája, amelynek őseredete a mondák világába nyúlik vissza. A csau kétségtelenül elterjedt, "közkedvelt" kutya volt valamikor Kínában, mégpedig olyanformán, hogy medvék ellen vadászebként használták, ám néha ínyencfalatként tálalták, bundáját feldolgozták, karmait pedig eladták. Ugyanakkor másfelől császári palotákban és kolostorokban tartottak csau-csaut, ahol drága szőnyegen aludt, és külön személy szolgálta ki. Az első csau-csau kutyákat Európában a századfordulón mutatták be a londoni kutya kiállításon. A kutyák minden idegent ellenségnek tekintettek, és csupán távolról lehetett őket szemlélni. Az európai tenyésztés során a csau-csau persze sok vad tulajdonságát "kinőtte". Igazán népszerű főleg a Konrad Lorenz Ember és a Kutya című könyvének megjelenése után lett. A Nóbel-díjas tudós ugyanis rendkívül vonzó, érdekes, eredeti egyéni kutyaként írta le a csau-csaut. Döntő alaptulajdonságként a méltóságteljes magatartást, az egyenes természetet, a finom érzéket, a hűséget, és a tartózkodást jelölte meg, és a kutya nagyfokú hasonlatosságát a farkassal, ami elsősorban a falkahűségben nyilvánul meg.
Megjelenése
Színe: vörös, fekete, kék, sárgás, krémszínű, fehér. Foltos nem lehet. A fehér csau-csau nagyon ritka. Marmagassága: 46-55 cm. Súlya: 20-27 kg. Érdekes megjelenésű, közepes termetű, sajátos fejformájú és szőrzetű, büszke tartású kutya. Csontozata erős, feje széles, látszólag nehézkes állat, pedig mozgásban maga a könnyedség. Az egész kutyában van valami medvés. Koponyája lapos. Szeme kicsi, sötét, mandula formájú. Füle kicsi, vastag, kihegyesedő, felálló, spiccszerű. Arcorri része rövid, széles, erős; soha nem elhegyesedő. Orrtükre fekete. A fajta külön érdekessége, hogy a szájpadlás és az ajkak feketék. a nyelv kékeslila árnyalatú. Nyaka rövid, a szőrzet gallérszerűen veszi körül. A háta egyenes, izmos, erős. Hasa alig felhúzott. Elülső és hátulsó végtagjai párhuzamosak. Farka magasan tűzött, hátára kunkorodik. Szőrzete dús és egyenes, a végtagok hátsó oldalán rendszerint világosabb, és zászlót alkot. Mancsai zártak, kerekek, macskamancsszerűek.
Jelleme
A csau-csau nyugodt, magabiztos, méltóságteljes és igazán karakteres kutya.Csendes, zárkózott, nyugodt és látszólag közönyös. Noha képes órákon át szinte mozdulatlanul feküdni, pedig roppant kíváncsi kutya. Gazdájához és annak családjához hűséges, de marad benne függetlenség, teljesen soha nem hódol be.Egyesek szerint nem fogadja el az embert a gazdájának. Mindezek mellett habár ragaszkodik a gazdához, de a többi fajtával szemben a csau-csau nem igényli annyira a gyöngédséget, cirógatást - habár ez nagymértékben függ az egyedtől is. Éberen figyeli környezetét, az otthonát és a családját határozottan védelmezi.
Társas viselkedése
A csau-csau általában domináns a többi kutyával szemben. A gyerekekkel többnyire jól kijön, ha azok tisztelettudóan viselkednek vele. A macskákkal és egyéb háziállatokkal nem szokott gondja lenni, ha fiatal korában hozzájuk szoktatták. Nem hajlandó bárkivel összebarátkoznii, az idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, mert bizalmatlan természetű. Érdekes, hogy a többi kutya is bizalmatlan vele: megszaglásszák, majd "utálkozva" távoznak, vagy vadul rátámadnak. Különleges szagát mi nem érzékeljük, egyáltalán nincs "kutyaszaga" az emberi orr számára.
Szőrzetápolási igénye
A hosszú szőrű csau-csau rendszeres és alapos kefélést igényel, különösen a gubacolódásra hajlamos területeken. A kutyát már egészen fiatalon hozzá kell szoktatni ehhez a "szertartáshoz", hogy a kefélés később felnőtt korában ne váljon komoly erőpróbává. A rövid szőrű csau-csau ápolása jóval egyszerűbb, bár az időnkénti alapos átkefélés nála is nélkülözhetetlen, főként a vedlés alatt.
A csau-csau kutya tanítása
A csau-csau alapvetően akaratos és makacs, ezért nem szabad tőle csodákat várni az engedelmesség terén. A nevelése során fontos számára a következetesség, de azt is inkább csak egy nyugodt, határozott, természetes tekintéllyel rendelkező gazdától fogadja el. Elég sok minden megtanítható neki, de tudni kell, hogy a csau-csau kutya rosszul tűri a hosszú foglalkozásokat, ezért a puszta ismételgetés nem lesz célravezető.
Mozgásigénye
A csau-csau kutya igen nyugodt fajta. Habár szeret a szabadban lenni, ott mégis inkább csak kiszemel magának egy nyugodt helyet és onnan jelez - egyébként pedigkevés mozgással is beéri. Nem az a kutyafajta, amely állandóan pörög, nem fogja a gzadát kikészíteni az oda-vissza szaladgálással. A szőrzete miatt nyáron jobban kedveli az árnyékos helyeket, illetve a hosszabb sétákkal is vigyázni kell, nehogy túlterheljük a szervezetét.
Alkalmazásai
Az egész világon elterjedt, népszerű fajta. Jó őrző-védő tulajdonságai mellet erősen személyhez kötődő természetű. Kertben és lakásban egyaránt gond nélkül tartható. Hosszú szőrzete viszont gondos ápolást kíván. Említettük már, hogy az európai tenyésztés során sok vad tulajdonságát elvesztette, de az alaptermészetét - hűségét, bátorságát - megtartotta. Éppen ezért, aki ilyen kutyát tart csupán azért, hogy embertársai előtt "felvágjon" vele - az rosszul választ mert a csau-csau az emberen barátot keres, és gazdájával szemben "igényes".
Habár a csau-csau a vérmérséklete miatt nem igazán alkalmas kutyás sportokra, emellett azonban mégis nagyszerű társ lehet egy olyan ember számára, akik a csendet és a nyugalmat szereti.
Fajták: Labrador
7 Ápr 2016
Megjelenése
Teste: A Labrador retriever erős felépítésű kutya, vízszintes háttal és széles, erőteljes lágyékkal. Közepes hosszúságú farka a tövénél igen vastag; a rövid, sűrű szőrzet miatt hengeresnek tűnik. A farok alakja e fajta egyik jellegzetessége: néha „vidrafaroknak” is nevezik. Széles, mély mellkasa van, a bordák szépen íveltek. Vállai hosszúak és lejtősek. Lábai izmosak és egyenesek, határozottan kirajzolódó térddel, és erősen leeresztett csánkkal. A Labrador retriever mancsai kicsik és kerekek, a lábujjak erősen íveltek. Nyaka feszes és erős.
Feje: A koponya széles és határozott vonalú, nincs húsos pofarésze. Az arcorri rész közepes hosszúságú, nem csőrszerű. A stop határozott. A fülek sem túl nagyok, sem túl súlyosak nem lehetnek; meglehetősen hátul tűzöttek, és a fej közelében lógnak. A szemek közepes nagyságúak, értelmes tekintetűek. Erős, teljes, szabályos ollószerű harapása van.
Marmagassága: A kanok marmagassága 56-57 cm, a szukáké 54-56 cm.
Marmagasság minimum: 54
Marmagasság maximum: 66
Testtömege: A kanok súlya 35-40 kg, a szukáké 30-35 kg.
Szőrzete: A szőrzet rövid, tömött, sem hullámok, sem hosszú szálak nincsenek benne; tapintásra meglehetősen durva. Az aljszőrzet vízálló.
Színei: Ez a fajta három színben ismert: egyöntetű fekete, sárga, csokoládé vagy máj színű. A sárga szín a halvány krémszínűtől a rókavörösig változhat. Az orrtükör, az ajkak és a szemek pereme a fekete és a sárga kutyáknál fekete, a csokoládébarnáknál májszínű. Szemei barnák vagy mogyoróbarnák. A mellkason egy kis fehér folt megengedett.
Alomszáma: 7-8 kölyök
Várható élettartama: 12-15 év
Vérmérséklete
Jelleme: Kiegyensúlyozott, nagyon életrevaló, kitűnő orrú, puha szájú, vízimádó kutya, jó alkalmazkodó képességű, rendkívül odaadó kísérő. Társaságkedvelő fajta; az agresszivitás és a félénkség egyaránt idegen tőle. Igen értelmes állat, nagyon szeret a gazdájának és a gazdájával dolgozni; többnyire engedelmes és készséges. Játékosságukat idős korukig megőrzik. Szaglása kiváló. Társaságkedvelő természete miatt jól érzi magát a családi környezetben, nem szereti a rideg tartást.
Társas viselkedése: Általában jól kijön a többi kutyával; megfelelő szocializáció esetén pedig a macskákkal és egyéb háziállatokkal is. A gyerekekkel rendszerint türelmes és jóindulatú. Szereti az embereket, minden látogatót lelkesen üdvözöl.
Általános gondozási tudnivalók
Szőrzetápolási igénye: A Labrador retriever szőrzete viszonylag könnyen ápolható. Hetente nagyjából egyszer kell kikefélni egy fémsörtéjű kefével; a vedlési időszakban ennél valamivel gyakrabban. A szőrzet jellegéből adódóan a piszok és a sár gyorsan megszárad rajta, és könnyen lekefélhető. A karmait röviden kell tartani. Hajlamos az elhízásra, ezért ügyelni kell rá, hogy ne etessék túl, és elég sokat mozogjon.
Tanítása: Viszonylag könnyen nevelhető. Intelligens, figyelmes, készséges kutya, minden vágya, hogy gazdájának örömet szerezzen.
Mozgásigénye: A Labrador retriever eléggé sok mozgást igényel, ezért sportos családban érzi magát a legjobban. Elméletileg bármilyen testmozgás megfelelő a számára. Ez a kutya imádja a vizet és az apportírozást; s bármikor kapható egy kis labdázásra vagy egy hosszú, póráz nélküli sétára a természetben. Nagyon jó az alkalmazkodókészsége, és akár a városban is tartható, ha gondoskodnak mozgásigénye kielégítéséről. Az időjárásnak nagyszerűen ellenálló szőrzete miatt gyakorlatilag nem érdekli az idő milyensége.
Alkalmazásai: Noha elsősorban vadászkutya, a labrador retriever leginkább családi kutyaként népszerű. A kutyás sportok csaknem minden ágában nagyszerű eredményeket érhet el, és különféle feladatokra is könnyen betanítható. Az egyik leggyakoribb vakvezető kutya, de igen népszerű a kábítószer-keresői, lavinamentői és általános Labrador mentői szerepkörben is. Gyakorlatilag bármilyen kutyás sporttal érdemes lehet megpróbálkozni. Őrző-védő munkára nem alkalmas, mivel híres a „puhaszájúságáról” és az emberszeretetétéről, valamint az agresszívítás is hiányzik belőle. Különösen jó teljesítményt nyújthat az engedelmességi próbákban és a labdázásban (flyball). Egy ilyen sokoldalú kutyát nagy kár lenne egyszerű házi kedvencként tartani. Ha a gazdája is részt vesz a fent felsorolt tevékenységek valamelyikében, meg fogja látni, mennyi örömet szereznek azok a kutyának.
Képek
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Fajták: Shetland juhászkutya
7 Ápr 2016
A shetlandi juhászkutya vagy ahogy szeretettel sheltie-nek is nevezik, régen kifejezetten munkakutyakéntvolt tartva, általában juhok és más állatok terelésében segédkezett. Manapság a sheltie közkedvelt házikedvenc. A potenciális gazdiknak azonban érdemes alaposan utánaolvasni a sheltie-nek, mielőtt hazavinnék, mert nem elég, hogy képesek gondoskodni a kutyáról, arról is meg kell győződniük, hogy ez a fajta megfelel-e az egész családnak.
 |
| A sheltie ragaszkodó, szelíd természetű kutya |
Története
A sheltie a Shetland-szigetekről származik, Skóciából. Bár gyakran úgy említik, mint mini-collie-t, a sheltie valójában nem a collie-k szelektív tenyésztésének az eredménye. Tulajdonképpen úgy a collie, mint a sheltie egyaránt a border collie leszármazottai.
Megjelenése és gondozása
Méretét tekintve a shetlandi juhászkutya 30-40 cm magasra nő meg. Magasságától függően súlya 6,5-12 kg között változhat. A szukák súlya általában 7,8 kilogramm, a kanoké 8,8 kilogramm. Mégis, a többi fajtához hasonlóan a sheltiek között is vannak a fajta standardjától eltérő, sokkal nagyobb, vagy kisebb egyedek.
Amint azt már említettük, a sheltie megjelenése hasonlít a colliiera, csak annál sokkal kisebb termetű. Hosszú szőre több színben is előfordul, az aranytól a mahagóniig, lehet szürkésfekete vagy fekete. Ezek közül minden szín tartalmazhat különböző mennyiségben fehér vagy barna, esetleg mindkét színben foltokat.
A sheltie remekül elvan a gyerekekkel :)
A sheltie szőre kettős szerkezetű. A fedőszőr durva szerkezetű, egyenes, hosszú szőrökből áll, az aljszőrzet finom, rövid és tömött. Gyönyörű szőre ezért rendszeres ápolást igényel. Sokan azt hiszik, a hosszú szőr nehezen kezelhető, pedig a mindennapos gyors fésülés, vagy kefélés elegendő a szőrzet rendben tartásához. A rendszeres kefélés, vagy fésülés nélkül a kutya szőre összekuszálódhat.
A jövendőbeli gazdiknak azt is figyelembe kell venniük, hogy a sheltie erősen vedlik, főként ősszel és tavasszal. A vedlési időszakban főleg az aljszőrzet hullik erősen. Mégis, bundájuk könnyedén ellenáll a sár és piszok lerakódásának, és rendkívül gyorsan szárad.
 |
| Ősszel és tavasszal vedlik |
Temperamentuma
A sheltie köztudottan szerető, lelkes és megfelelni akaró kutya. Ragaszkodó, szelíd természete, intelligenciája és gondolkodásmódja kiváló társsá teszi. Idegenekkel tartózkodó, családjával és gazdájával nagyon hűséges, odaadó és érzékeny.
Házőrzőként is nagyszerű ez a kutya, nagyon okos, több listán is a világ hatodik legokosabb kutyafajtájaként emlegetik.
Megfelelő képzés és szocializálás nélkül a sheltie hajlamos lehet arra, hogy kialakuljon benne a kiskutya-szindróma, ami gyakori viselkedési probléma kistermetű kutyáknál. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kutya azt hiszi, ő az úr a háznál.
 |
| Rengeteg mozgásra van szüksége |
A gazdinak a képzésen és a szocializáláson kívül azt is szem előtt kell tartania, hogy a sheltie-nek rengeteg mozgásra van szüksége. Ezért a napi séták kötelezőek!
A shetlandi juhászkutya: lehetséges egészségügyi problémái
A sheltie hajlamos az elhízásra, ezért nem kell túltáplálni. Továbbá szenvedhetnek örökletes betegségekben is, például térdkalács problémái is lehetnek. Egyes vérvonalak hajlamosak pajzsmirigy-elégtelenségre, amely szintén oka lehet az elhízásnak.
Akár a collie-k, a sheltie-k is szenvedhetnek rendellenességekben, vagy szembetegségekben, mint a collie szem-anomália (sheltie szem-anomália).
Fajták: Berni pásztorkutya
7 Ápr 2016
 |
Nem kell különösen kifinomult esztétikai érzékkel rendelkezni ahhoz, hogy belássuk, miért a berni tett szert széles népszerűségre az amúgy igen mutatós és színeikben, rajzolatukban azonos svájci pásztorkutyák közül. |
Robusztus megjelenése, fekete-fehér-cser színű, dús bundája éppúgy a siker záloga volt, mint megbízható, nyugodt jelleme.
A fajta megbecsüléséről sokat elárul, hogy hazájában a bernit tartó házak homlokzatán vagy kapuja felett mindig megtalálni a fajtát ábrázoló szobrocskát, mely büszkén hirdeti, hogy ebben az otthonban berni pásztorkutya lakik.
Istállóból a nappaliba
Bár a berni pásztorkutya tenyésztése közel 100 éve kezdődött, lelkes hívei a római légiókat jelölik meg a fajta importőreiként. Nem mintha a derék hódítóknak szégyenkezniük kellene emiatt, hisz annyi kutyafajta ősének elterjesztését tulajdonították nekik, hogy egyel több, vagy kevesebb már igazán nem számít Közelebb járunk azonban az igazsághoz, ha a berni kialakulását fürkésző tekintetünket nem a régmúltba, hanem pusztán a középkorba meresztjük. Ekkortájt ugyanis földművelők telepedtek meg Bern, burgdos körzetében, illetve a schwarzenbergi, valamint ementáli elő-Alpok lejtőin. Az e területeken kialakuló és később fellendülő parasztgazdaságok mindennapi munkájához igénytelen és sokoldalú munkakutyára volt szükség, melynek feladata nem csupán a porta és a jószág felügyeletéből merült ki. Ha a szükség úgy hozta, szekéren haladó gazdáját kellett kísérnie, sőt igen gyakran a tejeskannák szállítására szolgáló kordét kellett vontatnia.
A dolgos parasztembernek leginkább egyetlen dolog számított, ha kutyáról volt szó: lássa el a feladatát. Nem kényeztették, ajnározták kutyáikat, és bár a hasznosan dolgozó kutyákat megbecsülték, a nap végeztével nem a házban, hanem a gazdasági állatokkal együtt, az istállóban szállásolták el őket.
Bár az 1830-as években fellendülő fajtatiszta kutyatenyésztés némileg háttérbe szorította a "parasztkutyákat", munkájuk nélkülözhetetlensége miatt végképp kiszorítani nem lehetett őket. Az 1900-as évek elejétől már kiállításokon is szerepeltek, meglehetősen gyér sikerrel bár, de arra mégis jó alkalom volt ez, hogy olyan emberek is felfigyeljenek rájuk, mint Fritz Probst, akit teljesen lenyűgözött a rusztikus kutyák munkája, és később a fajta felkarolójává vált, valamint Albert Heim professzor, aki újfundlandik tenyésztésével foglalkozott, mégis szívén viselte a bernik sorsát.
A fajtát 1904-ben jegyezték be a Svájci kutyatörzskönyvbe, Dürrbächler (dürrbachi) néven, majd 1908-ban - Heim professzor javaslatára - a berni pásztorkutyanevet kapta. Ahogy népszerűsége emelkedni kezdett, lakhelye is megváltozott: székhelyét a vidéki majorságokból a városokba helyezte, és többé nem trágyaszagú istállókban, hanem a tiszta nappaliban éjszakázott. Ez a fajta megbecsülés még ma is jellemző. Svájcban nem ritka, hogy 3-4 bernit is tartanak együtt, sőt esténként a kerti kutyákat is a házban szállásolják el. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy kint igen szigorú szabályok vonatkoznak a kutyatartásra, és este a szomszédok nyugalmát nem zavarhatja kutyaugatás. Akárhogyan is, a berni nem lehetne oly népszerű, ha nem lett volna képes rugalmasan alkalmazkodni a városi élethez, és nem tudott volna sikeresen idomulni a megváltozott körülményekhez.
Ahány ház, annyi szokás
A berni pásztorkutya alkalmazkodása az urbanizált környezethez kiváló lehetőséget kínál arra, hogy kicsit foglalkozhassunk egy igen izgalmas kérdéssel, nevezetesen az egyes kutyafajták és az őket kitenyésztő emberek, jobban mondva az őket körülvevő kultúrkörnyezet jellemformáló hatásával. A berni eredeti feladatköréből világosan látszik ami egyébként nevében is benne van , hogy a fajta pásztorkutya. Eredeti funkciója szerint kíséri és szemmel tartja a jószágot, és megvédi azt a különböző betolakodók támadásától, akárcsak gazdája házát és értékeit. Mivel a berni őseit mindig is nagyra tartották, joggal feltételezhetjük, hogy nem hiányozhattak belőle az őrző-védő tulajdonságok, hiszen enélkül bajosan láthatta volna el feladatát. Ennek ellenére a berni pásztor jelleme jelentősen eltér az azonos munkakörű kuvaszétól, komondorétól, kaukázusi, vagy közép-ázsiai juhászétól. Míg ez utóbbiak kifejezetten bizalmatlanok, elutasítóak, sőt esetenként agresszívak az idegenekkel, addig a berni jelzi ugyan a portára érkezőt, de alapvetően bizalommal fordul felé. A szilaj vadság kifejezetten hiba ennél a fajtánál.
Ennek magyarázatául több lehetőség is kínálkozik. Svájc történelme és gazdasága nem hangos a különféle csatározások, leigázások és elnyomatások, csődök és válságok kínjaitól. Sokkal inkább a jólét és kulturáltság szimbóluma, melynek zavartalanságát szinte alig befolyásolta valami az évszázadok során. Egy olyan országban, ahol az emberek nem azért nem dobják el a papír zsebkendőt, mert félnek a büntetéstől, hanem azért, mert a kulturált emberi viselkedés mindennapjaik része, vélhetően nem volt szükség olyan vad és kérlelhetetlen pásztorkutyákra, mint keletebbre, hiszen valószínűleg kevésbé a rablók és útonállók, sokkal inkább a medvék és farkasok jelentettek reális veszélyt. Hasonlóképpen, ahogyan a gyimesi kalibakutyák esetében.
Ezenkívül fontos megemlíteni, hogy a berni pásztorkutya sosem rideg tartásban, hanem mindig a gazdája mellett tevékenykedett, tehát szükség is volt rá, hogy kialakuljon benne az a fajta szociális érzék, amely nélkül alkalmatlan lett volna erre. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy ne hajkurássza a csirkét, macskát stb., hanem tudjon viselkedni idegenek között is. Ahogy visszaszorultak és idővel eltűntek az alpesi lejtőkről a vadállatok, úgy vált a kutya munkanélkülivé, de mivel mindig az ember közelében szorgoskodott, viszonylag zökkenőmentesen vette fel új szerepkörét, a családi kutya funkcióját.
A lelki pásztor
A berni mind a mai napig őrzi sok jellemző pásztorkutya-tulajdonságát. Ezek egyike az a szoros kötődés, mellyel családjához, falkájához ragaszkodik. Ha valaki, akkor ő abszolút nem egyemberes kutya: szeret mindig gazdái közelében lenni, ahol közben szemmel tarthatja területét. A vele egy fedél alatt élő kutyákkal, macskákkal és egyéb állatokkal békésen megfér, sőt kifejezetten igényli a társaságot. Egy berni pásztorkutyát napokra magára hagyva elzárni legalább akkora bűn, mint egy zenebohócot gyászindulók eljátszására kényszeríteni. Mivel kifejezetten lelkizős típus, akkor a legboldogabb, ha köré gyulnek, ő pedig meleg kályhaként onthatja szeretetét családjára. A gyermekekkel jó érzékkel képes meghitt viszonyt kialakítani, és bár kifejlett korában súlya meghaladhatja a fél mázsát, a csöppségekkel mindig hímes tojásként bánik.
Bár legjobban gazdái körében érzi jól magát, képes egy lelkes faroklendítéssel a családi örökség részét képező ólomkristály pohárkészletet átadni az örökkévalóságnak, ezért tartása kis lakásban nem javasolt. A berni pásztornak térre és legfőképpen tágas kertre van szüksége, ahol mind fizikailag, mind mentálisan kiélheti szükségleteit. Annak ellenére, hogy ősi házőrző hivatását már régóta nem gyakorolja, igenis jó jelzőkutya. Területének határait éberen őrzi, de inkább jelzi, mintsem támadja az idegent. Ebből a szempontból nem a legmegfelelőbb választás annak, aki "próbálj csak bejönni, leszedem a fejedet!" típusú, elrettentő házőrzőre vágyik. Nem mintha gyáva lenne, sőt: a berni kiegyensúlyozott, nyugodt, magabiztos kutya, de hiányzik belőle az idegenekkel szembeni túlzott rámenősség és agresszivitás. Ez nem feltétlenül baj: ő nem erre való, és éppen ezért tartják elsősorban megbízható családi kutyának. Sem én, sem megkérdezett ismerőseim nem hallottak még arról, hogy normális körülmények között tartott berni pásztorkutya bármikor, bárkit is megharapott volna.
Jellemében a berni mérsékelten visszafogott habitusú kutya, bár erről csak kifejlett korát elérve tesz tanúbizonyságot. Fiatal- és kamaszkorát egy elsős gimnazista önfeledtségével éli, és ez időtájt bizony sokszor bizonytalanítja el gazdáit választásuk helyességét illetően. Ahogyan kinő a bohém korszakból, fokozatosan megkomolyodik. Mindezek ellenére a berni még nevelési érzékkel kevésbé megáldott vagy kezdő tulajdonosoknak sem szokta feladni a leckét. Ha fiatalon megismertetik az alapvető engedelmességi szabályokkal, felnőttként szinte észrevétlenül sajátít el mindent, ami a normális együttéléshez szükségeltetik. Pásztorkutya mivolta a mindennapokban is felszínre tör. A séták alatt igyekszik gazdái közelében maradni, nem csatangol távolra, nem szökős típus. A lényeg, hogy családtagként kezeljük, és velünk együtt részt vehessen minden közös programban.
A svájci diplomata
A kölyökként szocializált berni idegen kutyák társaságában sem okoz kellemetlen meglepetéseket. Ezt saját tapasztalatomból is alá tudom támasztani. Van szerencsém személyesen ismerni a címlapon is szereplő Castort. Sokszor találkozunk vele kutyáimmal, Puli szukámat szabályosan elbűvölte a hatalmas berni kanból áradó charme. Minden lehetőséget megragad arra, hogy kifejezze imádatát a fekete lovag iránt. Mindeközben airedaleem, Szeder megőrül a féltékenységtől. Látványos rohamokkal ostromolja Castort, a csábítót, ha nője közelében látja. Állandóan provokálja, és igyekszik kettejük közé helyezkedni. Castor ezt a bonyolult helyzetet igen kifinomultan és valódi úriember módjára oldja meg. A hölgynek finoman csapja a szelet, de ha megérkezik a "féltékeny férj", férfiúi méltóságát megőrizve, magasan tartott lompos farokkal, elegánsan tovább üget, nem keresi a balhét.
Noha mérsékelt mozgásigényű, nem izgága fajta, csak a kertben tartani alapvető hiba. A rendszeres séta nemcsak az aktuális folyóügyek intézését jelenti számára, hanem olyan közös program, melyben mindig, mindenkor szívesen vesz részt, és mindeközben alkalma nyílik ismerőseivel, barátaival való találkozásra is.
A berni pásztor nem óriás, de mindenképpen közepesnél nagyobb fajta. Ennek megfelelően különösen növendékkori takarmányozására külön gondot kell fordítani. Sajnos a hazai állomány helyzete a csípőízületi diszplázia szempontjából nem a legrózsásabb, de gondosan kiválasztott, lelkiismeretes tenyésztőhöz fordulva ezt a problémát sikerülhet elkerülni.
A berni pásztorkutya sikeresen tölti be azt az űrt, amely a golden retriever és a leonbergi között tátong. Impozáns termetével, gyönyörű tricolor bundájával, elbűvölő természetével és lágyan mosolygó tekintetével ideális választás azok számára, akik maguk és családjuk számára közepesnél nagyobb, de mégsem óriás termetű, kifejezetten megbízható kutyát szeretnének, akiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik.