Wonderwall

– Lányok – sóhajtotta anyu egészen gondterhelt arccal –, ahogy megbeszéltük.
– Hogyne – előzött meg a válasszal Napsi. Sajnos. – Minden oké lesz, ne tessék aggódni. Ha tetkót csináltatunk, figyelünk a steril körülményekre, rosszullétnél fogjuk egymás haját, és nem veszünk össze egy fiún sem – ígérte meg Napsi, hogy „jók leszünk”.
– Ha azt hiszed, hogy vicces vagy, rosszul hiszed – sziszegtem kínosan, mert anyu lefehéredett, apu pedig kiejtette a kezéből az ásványvizes flakont.
– Jaj, csak poén volt! – nevetett fel Napsi. – Ne aggódjanak, ott lesz a bátyám is – közölte. És komolyan, ezzel akarta menteni a helyzetet.

– Nem segítenél? – kérdeztem kínomban végül a punkot.
– Van egy cigid? – kérdezett vissza halkan, szinte motyogva.
– Nem dohányzom – ráztam meg a fejem.
– Akkor cigid sincs? – próbálkozott tovább. Na, hát akkor ő ezt a témát nem adja fel könnyen.
– Nincs. Amúgy a vonat nemdohányzó.
– De én az vagyok – magyarázta.

– Jövök, Bábel feszt! – bólogatott Napsi.
– Jövök, Atesz! – tette hozzá Abdul.
– Jövök, csajok! – csatlakozott Szasza.
– Jövök, Anthony Kiedis! – suttogtam izgatottan.
– Jövök, orvosi sátor! – ábrándozott Hipó.
– Jövök, kannás bor! – szólt a punk.

- Neked nincs olyan együttes, akiért annyira odavagy? Akikkel már álmodtál? Egy banda, akinek minden dalszövegét kívülről tudod? Számok, amik életed periódusaihoz köthetők? Amikre sírtál vagy nevettél? Dal, amit egy bizonyos időszakban annyit hallgattál, hogy ha behunyod a szemed, érzed még az akkori illatokat is? Nincs olyan zene, amit annyira szeretsz, hogy már az boldogsággal tölt el, ha valahol meghallod? Amiről egyszerűen azt hiszed, hogy azért íródott, hogy belőled érzéseket váltson ki? Énekes, akiért rajongasz? Akinek szerelmes vagy a hangjába? (...)
- Nem igazán - vonta meg a vállát némi tanakodás után. 
- Pech - bólintottam szomorúan - mert ezek jó dolgok.