blankucka

A macskák már ősidő óta szoros kapcsolatban vannak a természetfeletti erőkkel és a, mágiával, viszont szinte az egész földrészen szerepet kapnak a régi mondákban, a népek mitológiájában. Istenek bújnak macskaformába, vagy éppen ez az állat a segítőjük, a hírvivőjük.

  A macska latin neve a felis. A fecoundus, felicitas, femina kifejezések a termékenységet, a bőséget, a szerencsét és a nőt jelentik. Érdekes hogy mind ’’fe’’ szótővel kezdődik. Valószínűleg ez volt az egyik oka annak, hogy Itáliában a macska szinbólum vált a termékenység és a bőség jelképévé – a szerelem istennőjének a kísérőjévé vált ez a fenséges lény.

  Bart vagy Bastet – a macskafejű hold istennő kísérői, akivel a védelmet és csakugyan a termékenységet hozták kapcsolatba. Diana – a ki a rómaiaknál csak ugyan a termékenység, a vadászat, a hold istennője volt. Charles Leand ’’Aradia ’’című könyve jelentős szerepet játszott a mai boszorkányokról való elképzeléseinkben. Könyvében azt írja, hogy a gyönyörű Diana éjszakánkén egy éjfekete macska alakjában szokott megjelenni tisztelői – a toscanai boszorkányok – előtt. Freya a középkor elején hatalmas népszerűségnek örvendett – számtalan hatalmas fatemplom épült ekkor az ő tiszteletére. Az istennő szent napja a péntek volt – a német és az angol Freitag és Friday még máig őrzik tiszteletének emlékét -, a tavasz, az újjászületés úrnője is ő volt, és egy macskák által vontatott szekéren, vagy egy óriáis cirmos hátán – amit ma többen szibériai tigrisnek néznek – minden tavasszal átszáguldott az erdőkön, mezőkön, termőföldeken, és kerteken, így biztosítva hívei számára a jó termést. A farmerek ilyenkor egy-egy csupor tejet hagytak kint Freya kedvenc háziállatai számára.

Kínában úgy hiszik, hogy a macska – a mao – látja a szellemeket és a démonokat. Zhejiang-ban pedig csak azért nem tartanak tiszta fehér macskát, mert úgy hiszik, hogy az állat sötétedés után kellemetlen kis démoni ördögfiókává változik. Ha pedig ez nem sikerül neki, akkor egész éjszaka a tetőkön járkál, és holdsugarakra vadászik. Tajvanon néhol még mindig egy magas fa lombjai közé akasztják a kimúlt macskák holtestét - ugyan is csak így lehet megakadályozni, hogy haláluk után démonná váljanak.

  Nagyon figyelnek arra is, hogy a frissen hantolt sírokat át ne ugorja egy macska, mert akkor a halott test feléled, és élőhalottként bolyong a környéken - amíg meg nem állítják, vagy amíg az enyészetté nem lesz.

  Nebshima egy Japánban élő fekete, kétfarkú vámpírmacska, aki nem mar, hanem fojtogat. A Japán népmesében megölt egy híres, tündérszép hercegnőt, s felvette a nő alakját, majd a hercegnő vőlegényén élősködött – mígnem végül rajtakapták, és megölték.

Maneki Neko

Japán integető szerencse macska. Kettő legenda is szószájon forog – hogy hogyan is lett a macska szerencsehozó.

  Az egyik hiedelem szerint egy Usogumo nevű gésa, amikor a kertjében sétált összetalálkozott egymérges kígyóval – aki meg akarta marni. A gésa macskája viszont látta a kígyót és szembeszállt vele – hogy megmentse a gazdáját. Igaz a macska elpusztult – mivel a gyilkos méreg bekerült a szervezetébe -, viszont a gésa életben maradt. A nő egy macskát formázó faszobrot állított ki a kertjébe, az állat tiszteletére – hálája jelképe ként.

  A másik történet szerint egy japán szerzetes cicája kicsatangolt az erdőbe, ahol találkozott egy herceggel – aki éppen egy magas fa alatt pihent meg. A macska a földhöz dörgölőzött, kérette magát, és arra biztatta az embert, hogy jöjjön ki az árnyékból és simogassa meg. A herceg mosolyogva lépett ki a tisztásra a macskához és abban a pillanatban a magas fába egy hatalmas villám csapott. Ha a herceg a fa alatt marad, meghalt volna… Később hatalmas összeget ajándékozott a szerzetes templomnak.

A macska mancsa megvéd és rendre int

Ezeket a macskafigurákat ma már rend szerint porcelánból vagy kerámiából készítik. Ez az aprócska szobor szinte minden házban, üzletben, boltban megtalálható. Mivel szerencsét hoz, és integető kezével csalogatja a gazdagságot a családhoz.

''A Nap szövetségesei''

  A festményeken, ebből az időből, a macskát, mint a Nap szövetségesét ábrázolják. Az ősi Rómában a macska a szabadságot jelképezte. Angliában a fekete macska szerencsét hoz, a cirmos látja a szellemeket, a háromszínű pedig az időjárást is meg tuja jósolni. A kutatók egyik kísérlete azt mutatta ki, hogy akik cirmos macskák között nőttek fel – vagy is a családnak sok cirmos színű macskája volt – maga is érzékenyebbé vált a természetfeletti jelenségek érzékelésére. A kelták szemszögéből nagyon közel volt a másvilághoz - ezért álltak bölcs asszonyok, mágusok és sámánok oldalán és ugyan úgy üldözte őket a templom, mint ahogy ezeket, az embereket. 

Boszorkány-macska

A fantasy boszorkányainak is – legyenek akár jók, akár rosszak – gyakran vannak kísérőszellemeik – általában macskák. A középkorban úgy hitték, minden boszorkány az ördögnek dolgozik, s az ördög adja nekik a kísérőt – egy állatbőrbe bújtatott démoni lelket, aki közvetít közötte, és a boszorkány között. Ez lehetett még bagoly, varangy, kecske, de a leggyakrabban a fekete macskaformát öltött magára a démon. Ha egy boszorkányt megégettek, vele együtt a macskáját is máglyára vetették, mert úgy gondolták, hogy az állat, rontást hoz.