Kuckósarok

Reggel 6. Egy újabb napra virradtunk. Hát jó, valahogyan összeszedem magam és kimászok az ágyamból és a fürdÅ‘szoba felé veszem az irányt. Belenézek a tükörbe és reggeli rózsás arcomat pillantom meg. Borzalmasan nézek ki. Miután megmostam az arcom a konyha felé indulok, de valamibe beleverem a lábam... Hát persze, anyának már megint át kellett alakítania a nappalit. Egy lábon ugrándozva érek a konyhához, majd egy tálba beleöntöm a müzlim, hozzá a tejet és fintorogva elkezdem enni. Sosem voltam a reggelek embere... Miután befejeztem a reggelim, visszamentem a fürdÅ‘be és megmostam a fogam, majd az emeletre érve megbotlottam az utolsó lépcsÅ‘fokban. Ja, ez egy átlagos reggelem, a szerencsétlen kis Gréta. Valahol mindig elesik. Na de végre a szobámban voltam. Kivettem egy fekete farmert és egy Simpson családos pólót, hozzá egy bÅ‘rdzsekit és a piros Converse-emet párosítottam. Felvettem a hátizsákom majd indultam kifelé de még gyorsan besurrantam a húgomhoz és nyomtam egy puszit a homlokára, és futottam hogy még idÅ‘ben elérjem a buszt.

20 perccel késÅ‘bb:

-Hát te meg hova sietsz?-szólalt meg egy hang mögülem, én pedig majdnem szívrohamot kaptam.
-Basszus Tomi, rohadtul megijedtem!-beboxoltam a vállába köszönés képpen.
-Nyugi van, nem kell rögtön nekem esni.-mondta miközben a vállát simogatta.
-Ákos?-kérdeztem kíváncsian.
-késik mint általában.
Ákos volt az egyik legjobb barátom, viszont valami más is. Ovi óta szerelmes vagyok belé. De ezt Å‘ nem tudja. Mire észbe kaptam két kar takarta le a szemem és én reflex szerűen elkezdtem kapálózni.
-Hé, hé, hé, nyugalom kislány.-emlegetett szamár.
-Ákos! Eressz el!
-Látom valaki nem sokat aludt az éjjel.
Levette rólam a kezeit és hátrált egy kicsit tudva hogy nem vagyok épp a legjobb formámban.
-Ha valamelyikÅ‘tök még egyszer megijeszt esküszöm lepofozlak titeket!
-Látom megvan a havibaj...-mondta Tomi, mire egy kellemeset belerúgtam a lábszárába, és felvisított.
-Auuuuu, ezt most miért kellett?-szúrós szemmel nézett rám, és már is megértette a leckét.

Megérkezett a busz, majd a fiúk udvariasan elÅ‘reengedtek, mivel ez így illik, vagy féltek hogy még kapnak tÅ‘lem. Tomi beült egy idÅ‘s hölgy mellé, Ákos és én pedig találtunk 2 üres helyet egymás mellett és azonnal elfoglaltok.
-Ha szeretnéd aludhatsz még egy kicsit, majd szólok ha ott leszünk.-mondta Ákos.
Ez egy kedves gesztus tÅ‘le. Bólintottam, majd lehunytam a szemem.

A következÅ‘ rész majd érkezik reméljük majd sokan megkedvelitek.  Jó olvasást!

~Zoli~