Mandragora

Mandragora fényes volt, akár a csillag. Akár a nap. Az ember le sem tudta volna venni szemeit tökéletes testéről, gyönyörű-szép arcáról, nem mintha bárki is akarta volna. Nála csodálatosabb teremtményt még nem látott senki sem, ő volt az, akit tökéletesnek lehetett nevezni.

Egy rossz szót sem lehetett mondani róla, egyik sem illette őt.

És a tudat, hogy ő csak az enyém, megőrjített. Ez a csodás nő senki mást nem illet, csak engem. Az én tulajdonom, örökre.

Tudva, hogy bármikor érinthetem, bárhol, megbabonázott. Ő, az egész testével. Mindenével.

Most is őt figyelem, ahogyan könyveit rendezgeti varázslatos kezével. A varázslat mindig is segítséget nyújtott neki, főleg, ha a könyvtárban volt.

"-A könyveket nem lehet rendezetlenül hagyni, nekik megvan a maguk helye...ez olyan, mintha te elveszett lennél és senki sem segítene neked ismét önmagad lenni, a saját helyeden, ahol neked jó..."-emlékszem szavaira, mikor egyszer megkérdeztem, hogy miért ennyire fontos neki a könyvek elrendezése. Azon a napon megértettem miért is fontos neki, miért szereti és érzi kötelességének ezt csinálni. Számomra ugyan unalmas lenne, viszont ő semmit sem talál annak. Egyébként is, szerinte a könyveknek ugyanúgy érzéseik vannak, mint az embereknek, de ezt nem sokan értik meg. Ahogyan a hangukat sem hallják azok, akik nem érdemlik meg.

Mandragora egy nagyon okos nő, ezért sosem szálltam vitába vele, mindig megértettem mit akar mondani és elfogadtam a szavait. Neki meg van a saját véleménye a dolgokról, ahogyan nekem is. Egyébként is, szeretem hallgatni őt, nézni, ahogyan mozognak azok a telt, csókolnivaló ajkak. Imádom őket.

   -Mit nézel ilyen nagy szemekkel?-lépked lassan elém, majd az ölembe ül, kezét a tarkómra helyezi és még közelebb kúszik hozzám. Orromat megcsapja csodás, karamell illata, amitől az egész testem megborzong.

   -Téged-felelem mosolyogva, mire az ő ajka is megrándul, de végül komoly arccal, mégis incselkedő hangnemmel szólal meg újra.

   -És mi lenne, ha segítenél is, nem csak néznél?-kérdezte, majd oldalra billentette fejét.

   -Abban mi lenne a szórakoztató?-vonom össze szemöldökömet huncutan, mire kék íriszei megcsillannak.

   -Talán mutathatok neked egy-két szórakoztató dolgot közben-nyalja meg ajkait, mire a vágy feltámad a testemben és égetni kezdi mindenem, tüzel az egész testem.

   -Hol is kezdjük?!-kérdésem hallatán elneveti magát és egy gyors csókot nyom ajkaimra, de én többet akarok, így derekát megragadva egy hosszú csókba vonom őt.