Minden ami ijesztő

Ez is Hidegkúton történt, kicsit később. Ekkor már beilleszkedtem egy társaságba, mondhatni páran úgy összeborultunk, mint biciklik a kocsma előtt.

Együtt is szöktünk meg. Na nem végleg, hanem négyen kiruccantunk éjszakára. Nem csináltunk semmi különöset, csak megléptünk kicsit a balhé kedvéért. Még szökéshez illő álcaruha is volt rajtunk: én speciel pont szűk miniszoknyás, rózsaszín kiskosztümben, tűsarkú topánban voltam, míg Szilvi, ha jól emlékszem uv-zöld pulcsiban és farmerszoknyában. Aztán éjjel, mikor már hűvösebb volt mint érdekes, akkurátusan másztunk befelé a kerítésen, ahogy a jobb zsiványokhoz illik. Az egyik tűsarkam mondjuk kívül maradt, de én nagyrészt bejutottam. Mondom, hecc volt az egész.

Szóval betornáztuk magunkat a kőfalon, és hozzácsapódtunk egy másik kis csapathoz, akik nagyban kártyáztak. Így lettünk heten. Négyen kártyáztunk, egy Laci nevű pasas kávét főzött, ketten meg csak úgy susmorogtak a sarokban.

Szóval Laci, aki Debrecenből idekerült fűtésszerelő-vállalkozó volt, főzte a kávét. Akkor még fel sem tűnt, hogy időnként furán összenéz Marcival, egy újonnan a bandához csapódott fiúval, aztán elsétál a folyosókon körbe. Pár séta után magával hívta a Marcit is, és akkor már ketten járőröztek, de mint mondottam, akkor ezt csak a szemem sarkából láttam, igazából nem figyeltem.

Végül megállították a partit és megkérdezték, hogy mi nem hallottunk-e furcsa hangokat, mert szerintük valaki bujkál a folyosón. Párszor mintha látták is volna elsuhanni, de mire odaértek, nyoma veszett. A ház egyik fekete macskája is bent szaladgált, csakhogy az is eltűnt a sötétben. Azt valakinek ki kellett engednie, éreztek is huzatot, de minden ablak zárva.

Most pár szóval megmagyarázom, miért kereste Laci előbb egyedül, utána a másik sráccal akit látni vélt: Szóval, ez egy idegszanatórium volt. Ide súlyos lelki traumákkal kerültek be az emberek. Néha félni kellett attól, hogy esetleg kárt tesznek magukban. Aki ilyen helyen éjjel a sötétben bujkál... Nos, arra figyelni kell.

Kiderült, hogy a társaság fele hallott valamit, a másik fele -köztük velem: nem. Mindenesetre körülnéztünk, hogy kit láthatott a Laci elsuhanni. Még az ablakon is kimászott valamelyikünk, mert arra gondoltunk, hogy az illető engedhette be a macsit, amikor angolosan távozott. Persze se embert, se macskát nem találtunk. Az, hogy parajelenség tanúi vagyunk, akkor még eszünkbe sem jutott. Az elsuhanó árnyékban valamelyik hús-vér társunkra gyanakodtunk, a macskával meg nem is foglalkoztunk. Ha bejött valahol, hát bejött. És hogy hova lett az üres folyosón? Hát... azért macska, hogy megoldja.

Vissza is ültünk kártyázni, míg aztán egy jó negyedóra elteltével...

...hirtelen bivalyerős dörömbölés jött az egyik falból. Mintha valaki ököllel verte volna meg a másik oldalról, de olyan hangosan, hogy percekig ott rezgett az agyunkban. Szilvi rémületében sikítozni kezdett, a Laci sportosan felrúgta a kávéfőző asztalt, a partnerem pedig egy elegáns mozdulattal a háta mögé hajította a lapjait (mi nyertünk volna!) és hanyatt vetette magát a székkel...

Másnap reggel hűvösebb fejjel megvizsgáltuk az esetet. Én magam a Kádár-korszakban nőttem fel, abszolút materialista nevelést kaptam. Hozzáteszem, ráadásul vegyész vagyok, elvileg számomra az létezik, amit meg tudok fogni. Ezt űbereli a sok parajelenség, amivel személyesen volt szerencsétlenségem találkozni. Igazából kialakult nálam egy kényes stabilitású, mondhatni skizoid világvallás e tekintetben, mely szerint: Éjjel nem hiszek a kísértetekben, de félek tőlük, míg nappal hiszek bennük, de nem félek tőlük.

Egyébként a fal, amiből a hang jött, az épület egyik tartófala, és cirka másfél méter széles! Ja, ráadásul kőből van. Hiába próbáltuk kívülről-belülről megdöngetni, gyakorlatilag úgy elnyel minden hangot, mintha hangszigetelve lenne. Aki nem hiszi, próbálja ki: kezdje ütlegelni bármelyik épület falait, meglátjuk kiszalad-e a nép ijedtében.

Nem kommentálom az esetet, mert még azt sem tudom, hogy a fiúk által keresett árnynak és a macskának van-e valami köze ehhez a borzasztó hanghoz, vagy két különböző „furaságot” tapasztaltunk egyazon időben. Vagy esetleg véletlen, hogy épp akkor bujkált (sikeresen) valaki a folyosón, amikor az hang a falban megszólalt...

Mint már férfiasan bevallottam, bizony voltam idegszanatóriumban. Ez a szanatórium (már megszűnt, mint annyi más jó dolog) fent volt Hidegkúton, egy hatalmas parkkal megáldott réges-régi kastélyépületben. Templom utca 12., ha valaki arra sétálna...

Még mielőtt valaki felkiáltana, hogy „AHAaaaa!!!! Szóval dinka a csaj, és képzelődik... „ Nos, ha valóban dinka is lennék -ez mindig benne van a pakliban ugyibár- arra akkor sincs magyarázat, hogy miért észlelik ugyanazt a többiek is. Amúgy itt nem hibbantak nyaraltak, hanem olyan emberek, akikkel valami rossz történt, és egy kis időre volt szükségük hogy kiheverjék. A hibbantakat akkoriban máshol tárolták.

Itt történt velem ez az eset:

Akkor még újonc voltam, nem nagyon kommunikáltam senkivel. Igazság szerint mindig is féltem a többi embertől. Mármint attól, hogy nem fognak befogadni, elzavarnak maguk közül... inkább nem is próbálkoztam. Nos, ennek a szanatóriumnak olyan volt a WC-je, mintha egy kis barlangba mennél be, aminek a közepén emeltek egy paravánt. A paraván lábakon állt és teteje sem volt, két kis fülkét alkotott. Az egyik fülke szemben volt a bejárattal, a másik pedig háttal. Az ábrán is látni, hogy a hátsó fülkéhez egy szűk helyen akkor lehet bemenni, ha az első fülke ajtaja be van csukva. A helyiség maga terméskőből van kirakva, ezért is olyan érzés, mintha barlangban járna az ember lánya.

(az alaprajzot egyszerűen nem tudtam idevarázsolni)

Nos, ide mentem be egy kellemes kora délután. Hallottam, hogy a hátsó fülkében van valaki -az illető felhúzta a cipzárját, lehúzta a WC-t kicsapta a fülkeajtót és elindult kifelé. Ne feledjük, végül is a paraván alul felül nyitott volt, amúgy meg csak egy vékony kis farost lemezből állt, még a lélegzést is lehetett hallani. Szóval az illető nagy dérrel-dúrral elindult kifelé, nagyjából velem egyidőben. Én meg a résnyire nyitott ajtóban megálltam, mert az ábrán is jól látszik, hogy ha továbbmegyek, istenesen pofán vágom az ajtóval. Aztán csak vártam.... vártam.... és az illető nem jött. Ekkor még azt gondoltam, hogy amilyen hülye vagyok, simán elbambultam míg elment előttem. Vállat vontam, és folytattam egyszerű kórházi életemet.

Azután pár hét múlva megérkezett az új csapat. Pont az én szobámba került egy Szilvi nevű lány, akivel össze is barátkoztunk. Egyik éjjel -mit tesz Isten, épp többen kártyáztunk, amikor Szilvi felment lefeküdni. Alig tíz perc múlva jött vissza, falfehéren, remegve. Zokogva mesélte mi történt: bement az első WC-be. Eddig minden rendben, mással is előfordult már. Hallotta, hogy a hátsóban van valaki, az is lehúzta a WC-t, és mindketten el is indultak kifelé. Ez sem jelent még különösebb lelki terhet az átlagember számára. Nos, Szilvi nem túl udvarias fajta, ő bizony kigangolt az illető előtt. Ez már melegebb téma, némelyek úgy jellemeznék, hogy hétköznapi dolog ugyan, csak bunkóság. Ahogy ment a folyosón, hallotta, hogy végig az mögötte lépked. Aztán amikor megállt a szobánk előtt, a másik továbbhaladt az utolsó szoba felé. No és itt jön a pánik, ugyanis ahogy elsétált a Szilvi mellett, a lépéseit lehetett hallani, sőt még súrolta is egymást a két lány (a második emelet csak a lányoké volt, ezért gondoljuk őt lánynak) de látni nem lehetett. Aztán kinyílt és becsukódott a 13-as ajtaja.

Nos, ez a történet ennyit tud. Ez után sokáig csak párosával jártunk WC-re, de ez nem védett meg bennünket: a kastély még sok-sok félelmetes dolgot produkált.

Itt volna a helye azon elmélkedésnek, hogy vajon egy mezei, jól lerágott városi legendával traktállak-e benneteket. Sajnos nem. Megtörtént. Én ott voltam.

Szép, napfényes idő volt. Anyukámmal sétáltam az egyik utcán, amikor az út másik oldalán lévő járdán megpillantottam egy 40 év körüli férfit, aki nagyon gyorsan, erőteljesen sepregette a járdát, közben sírt és ordibált. Alacsony növésű, fekete és hullámos hajú, bajszos ember volt, farmernadrágot és kék-fehér vízszintes csíkozású pólót viselt.

Mutattam anyának, hogy „ott egy síró-rívó bácsi”, de ő nem látta, és nem is hallotta a kiabálását. Szomorúság, fájdalom és félelem töltött el, szinte éreztem a „síró-rívó bácsi” érzéseit.

Később részletesen elmondtam a szüleimnek a történetet, és kiderült, hogy abban a házban, ami előtt  a „síró-rívó bácsit” láttam, lakott egy,  a „személyleírásommal” teljesen megegyező férfi, aki nem sokkal az előtt halt meg autóbalesetben, mielőtt én láttam a szellemét. Vannak gyermekei, szerintem azért sírt és kiabált, mert nem láthatja többé őket, és a gyerekei se őt.

Mostanában majdnem minden nap elsétálok a ház előtt, ahol 14 évvel ezelőtt láttam, de szerencsére azóta sem találkoztam vele.

Ez az egyik legrégebbi emlékem, mégis szinte látom magam előtt az egész eseményt, és az anyukám is emlékszik rá.

Barbival történt, érdekes :)

Elmentünk a család (kb. 3 éves lehettem,tesóm 10) nagyapámékhoz (nagymamám már régen nem élt),és kimentünk gyalog a temetőbe a sírjához. Persze én még kicsi voltam,nem tudtam,hogy meghalt. Egyszer csak megláttam nagyimat a temető kapuja előtt. Mondtam is anyának: -Anya,ott van nagyi,menjünk már oda hozzá,hadd öleljem meg! Anyának kicsordult a könny a szeméből,és azt mondta: -Ne beszélj butaságokat,a nagyi már régen meghalt! Én meg erősködtem,hogy: -De ott áll és vár minket,nem látod? Anya meg rámhagyta. Mikor elértünk a kapuhoz,nagyi megfogta a másik oldalon a kezemet,és jött velünk. Aztán eltűnt.

"Szia, Kitti vagyok és én is szeretnék egy történetet megosztani veletek!

Legelőször azt szeretném elmesélni, hogy mikor a nagypapám meghalt, akkor nagyon hiányzott és mint ahogy egy naiv kislányhoz illik, megpróbáltam szellemet idézni ami persze sikerrel is járt, de ez más történet. Az egészből azt szeretném kihozni, hogy én azóta vagyok valamilyen szintű kapcsolatban a szellemekkel.
Körülbelül két hete történhetett az az eset, amit most elmesélek. A családom és én a nagymamáméknál lakunk és ezt a házat még a mamámék építették. Ebben persze semmi érdekes nincs, viszont itthoni halálesetről nem tudok, mert mint kiderült a dédpapám is kórházban halt meg. Szóval a történet: hétvégente éjszaka mindig sokkal tovább fent szoktam maradni mint általában és ilyenkor mindig csend és nyugalom van körülöttem, hiszen éjszaka a legnyugodtabb a ház és az utca is. Viszont ez az éjszaka mégse volt olyan csöndes, már ami a házat illeti. Fél 1 után elkezdtem motoszkálásokat hallani, ami ahogy telt az idő egyre hangosabb lett. Eleinte csak lépteket hallottam, később pedig már azt, hogy valaki futkos odafent a padláson! Körülbelül megmozdulni nem mertem, annyira féltem. Még talán a padláson szaladgálás lett volna a legkevesebb de utána még azt is hallottam, hogy valaki már a folyosón lépked, amit már csak egy ajtó választott el tőlem. Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje lenne aludnom, de ezután már a falon keresztül is dübörgött valaki, de a házban mindenki aludt, aki élő volt. A nappaliból ezek után csak úgy mertem bejönni a szobámba, hogy körülbelül minden lámpát felkapcsoltam útközben. De még mielőtt lefeküdtem volna aludni előtte még elmentem wc-re de ehhez végig kellett mennem a folyosón, úgyhogy gyorsan kisiettem és felnéztem a padlásajtóra, ami résnyire volt!! Ezek után inkább visszafordultam és gyorsan lefeküdtem aludni, hogy még véletlenül se halljam a mászkálást. A legrosszabb az, hogy mikor 13 éves voltam, akkor nem kellett volna szellemet idéznem mert így biztos hogy hozzám csapódott valaki, ha nem többen. Azóta a nap óta nagyon sokszor érzem, hogy valaki figyel..."

Niuska nevű lány posztolta: 

Helló,

Niuska vagyok. Édesapám kb. 2 hete meghalt. Azóta furcsa dolgok történnek a lakásunkban. 
Rólam tudni kell, hogy iszonyat szkeptikus ember vagyok.De tényleg, nagyon. Eddig majdnem mindenre tudtam racionális magyarázatot adni. Pár történetet ahogy olvastam azokba is bele tudnék kötni, így előfordulhat, hogy majd az enyémbe is valaki belefog. De akkor legalább megnyugodnék. Na mindegy mesélek:
A furcsa dolgok főleg a temetés napján voltak. Miután visszajöttünk a temetésről,ahogy anyukám belépett a hálószobába a klíma bekapcsolt-magától. Ez nem hangzik nagy számnak,CSAK: Anyukám nem ért hozzá,csak Apukám értett ; a kapcsoló ki volt kapcsolva, és nem volt áram alatt az egész gép.A lakásba Anyukám lépett be először, senki sem volt előtte bent. Oké,ezt nem tudtam hova rakni, biztos kóbor áram vagy valami ilyesmi-nyugtatgatom magam azóta is. Este a másik szobában, ahol a párommal együtt aludtunk, gyanúsan egyszerre ébredtünk fel. Ő arra, hogy valami húzza le az ágyról, én pedig rémálomból riadtam fel. (Álmomban Apukám köszönt el tőlünk, hogy nincsen semmi baj,vigyázz majd ránk és hogy minden rendben lesz)Ekkor a párom mondta,hogy vegyük le a tükröket,mert ez valami átjáró vagy mi. Kicsit mosolyogtam és beleegyeztem. Az összes tükör lefordítva, a nagyot ami a falon volt leraktuk a földre. Ez az a tükör amit a tévéből mindig lehet látni,hogy a falon van. És akkor is lehetett, amikor már egyébként a földön volt. Azt hittem csak én látom és biztos haluzok, de amikor a párom is megszólalt hogy: látod a tükröt?!De az az ami itt van a lábamnál! Na akkor, bocsánat a kifejezésért, "befostam". Másnap megint magyaráztam magamnak, hogy biztos csak a fáradtság, kimerültség, meg a történtek együtt.(Na de mindketten ugyanazt látjuk???) A legújabb ma történt.Van egy kép a szüleim hálójában. Fel van akasztva elég masszívan, szóval az nem eshet le, csak levenni tudják. Anyukám reggel elment dolgozni, mikor hazaért látja hogy az a kép az erkélyajtó előtt van a földön. És úgy van lerakva. Nem leverte valami, vagy a huzat, hanem azt valaki LEVETTE.És nem mi voltunk. Az ajtó zárva volt, be nem törtek,mindenünk megvan. Anya még azt is mondta, hogy olyan jelzésszerűen volt lerakva.
Na, most vagy valaki nagyon ügyesen belopózott a lakásba és morbid viccet űz velünk, vagy nem tudom. Azért a biztonság kedvéért lecseréljük a zárat.
Kezdem elhinni, hogy Apa az. De nem tudom. Lehet, hogy annyira hiányzik nekünk, hogy csak azt hisszük Ő az? De ilyenek nem történtek azelőtt. Nem tudom. De valahol érzem lesznek még ilyen fura dolgok a közeljövőben...

 Fira Heffner felhasználó névvel posztolt az úriember : a doppelganger- jelenség

(A doppelganger a németek kifejezése a megkettőződésre.)

"Gyerekként a nyarakat, a hugom és én a nagyszüleimnél töltöttük vidéken. Egyszer történt, kb 12-13 éves koromban az hogy mentem hátra a ház mőgé, ahol kezdödött a kukorica föld. Itt volt egy kis nyári konyha féleség. Mikor elhaladtam emellet, volt itt a konyha és a ház között egy kis folyosószerü, amin kivülről egy drót kerítés volt. (szóval h ne lehesenn bemenni ebbe a folyósóba.) Szóval ahogy mentem ennél a folyósónál, hirtelen megláttam a hugom "árnyképét" a folyosó végén. mikor megálltam és visszafordulva ténylegesen ott állt. tőlem kb 3 méterre. (a drót kerítés választott el minket) (Nem képzelődtem, hiszen szemtől szembe álltam vele. És se elötte, se utána sosem volt hallucinációm) Ekkor szóltam neki hogy: - Hugi, mit csinálsz ott?
Ő meg csak nézett rám üveges tekintettel, nem is tudom leírni azt a nézést, de iszonyatosan megijedtem tőle, és abban a percben azon voltam h áá, inkább vissza megyek a házba. Viszont ahogy mentem a ház kapuja elé, a hugom ott beszélgetett a barátnőivel a kapuban, teljesen más ruhába. Mondtam is neki, hogy hugi hogy kerültél ide? De ő nem értette miért kérdeztem. Ekkor egyből visszamentem ahhoz a folyósóhoz, de a "hugom" már nem volt sehol....

Azóta se értem hogy mi volt ez..."

Íme a blog első versenye! :D Jelentkezni és a részleteket levélben meg tudjuk beszélni ^^

Szerencse játék

A blogomra rendszeresen kommentelő emberek között fogom kisorsolni a főnyereményt:
1 db falka(másik felhasználómmal csinálom, ha valaki nem hiszi elküldöm a nevét), 1 HITELESÍTETT felhasználó, 4 felnőtt és 4 nulla körös kutyus, 2 szerkesztett kép

minimum 3 ember szükséges

Eredmény hirdetés: 2013. november 30. 


Rémtörténet író verseny

Írj egy történetet veled megtörtént vagy kitalált RÉMISZTŐ dologról.
Minden történetet leellenőrzök, hogy nem-e valahonnan másolták-e.
A nyertes történet helyet kap a blogon is  Minimum 3 ember szükséges
Két helyezés van
I.) Oklevél, 3 szerkesztett kép, 3 felnőtt kutyus, egy felhasználó (hitelesített), 0 körös kutyusok (2 db)
II.) Oklevél, 3 szerkesztett kép, 1 felnőtt kutyus, 3 db 0 körös kutyus, egy felhasználó (nem hitelesített) 

Ezt a sztorit egy szellemekkel foglalkozó magyar oldalon találtam ahol az egyik felhasználó megosztotta ezt a történetet. Ha veletek is történt bármilyen földöntúli dolog helyet kaphat itt a blogon és segítséget kérhetünk az ebizőktől :)

Łastßreath esete

Üdv.
Egy újabb különös dologgal szeretnék elő rukkolni. Őszintén szólva nincsenek miatta nyugtalan éjszakáim, mert már hozzászoktam az ilyenekhez.
Úgy körülbelül másfél hete vettem észre először. Éjjel elég későn feküdtem le aludni és még jó ideig forgolódtam is. Mostanában egyébként is rosszul alszom a meleg miatt. Aztán felkeltem, és kimentem a konyhába inni. Nem kapcsoltam villanyt, mert nem akartam zavarni anyukámékat. Visszamentem a szobámba és igazán meglepődtem. A szekrényem mellett a sarokban, az ablaknál ott ácsorgott valaki. Az ajtót éjszakára zárjuk, és én inni voltam. Ha be is jött volna valaki, kétlem, hogy nem vettem volna észre. De ez a valaki nem volt nagyobb egy 5-6 éves kisfiúnál. Fogalmam sincs honnan veszem, hogy fiú volt. Egyszerűen csak éreztem. Nem is láttam tisztán, mert már egy ideje nem jó a közvilágítás az utcán. Bemásztam az ágyamba és nem tudom milyen belső indíttatásból, de jó éjszakát köszöntem neki és utána elég hamar el is aludtam. Azóta minden második éjjel 11 és éjfél között eljön. Mindig máshol ácsorog. Próbáltam már szóra bírni, de sosem válaszol. Félni nem félek tőle, mert érzem rajta, hogy nem akar bántani. Inkább, mintha félne valamitől. Van hogy csak csücsül a székemben és a térdecskéit felhúzva gubbaszt. Egyszer villanyt is kapcsoltam, hogy jobban megnézzem magamnak, de eltűnt. Aztán lekapcsoltam a villanyt és ugyanott ácsorgott, ahol előtte. Nem igazán tudom, hogy mit is szeretne tőlem. Talán egyszer majd szóra bírom a kicsit. Addig meg, van egy hallgatag lakótársam. Amíg nem csinál semmi rosszat nincs okom elüldözni.
Szívesen fogadnék tippeket, hogy miért lehet itt, vagy hogy mi is ez a jelenség pontosan. Részemről sajnálom a kisfiút, mert nagyon elveszettnek tűnik. Arra is gondoltam már, hogy talán nemrég halhatott meg és nem tudja, hogy hol van, és ez miatt fél. Szeretnék neki segíteni.

Sziasztok!
Én egy 13 éves lány vagyok. Egyszer egy nagyon különös dolog történt velem.
Úgy 2 évvel ezelőtt, elköltöztünk a régi panelünkből egy kertesházba, amit nagyon olcsón adtak ki, mert egy ott élő nő tragikus halált halt, (nekünk meg nem volt sok pénzünk). A konyhából minden este különös hangok jönnek. Egy este megelégeltem, hogy nem tudok egész éjszaka aludni, ezért utánajártam, hogy honnan jönnek a hangok. Elmentem a konyhába, és egy árnyat láttam, amelyik éppen ,,beszaladt" a hűtő mögé. Nagyon megijedtem. Visszafutottam a szobámba, és bebújtam a takaró alá, de egyszercsak a hangok a hátam mögül jelentkeztek. Annyira megijedtem, hogy nem fordultam meg, megpróbáltam, nem odafigyelni,de a hangok egyre hangosabbak lettek, és egyszeribe, abbamaradtak. El tudtam végre aludni. Következő reggel,nagyon sápadt voltam. Kiderült, hogy az előző nőt (aki itt lakott)  a konyhában szurták le. A szüleimnek nem szóltam erről, úgyhogy még egy éjszakát ott maradtunk. Azon az estén, a hangok újra jelentkeztek, de most a fürdőből. Már nem volt merszem, hogy lemenjek, de én nagyon kíváncsi természetű vagyok (ez nem volt akkor jó). Lementem a fürdőbe és ott újra láttam az árnyat és olyan volt mintha engem nézett volna. Ott álltam, sápadtan, a félelemtől megdermedve, de az árny szerintem nem engem akart. Azért mert ahogy elköltöztünk, az árny végleg megszűnt. Kiderült, hogy az aki leszúrta, az valamilyen úton-módon, a mi rokonunk volt. Ezért olyan volt mintha, ki akart volna minket űzni a házból, és sikerült is neki.

Ha nem hiszitek, akkor ne higgyétek, de ez egy igaz történet.                                                                                                    Zsuzsa