Sztoriktól a vadállatokig

Sziasztok!

 

Én elkezdtem ezt a könyvet ami egy lányról szól. Bocs hogy nem irtam bevezetést. Most meglesz.

Ez a történet egy Lenka nevű lányról szól aki barátnőivel és kutyájával ott ragadnak egy lakatlan szigeten....

A sztori ennyi. Ha lejebb mentek megtaláljátok az első részt. A többi pedig itt felül van. Nos ennyi lenne ez a kis bejegyzés. Ha szeretnétek megnézhetitek amiket irtam. 

 

HiBye!

 

Nézd Elza:

Ott a kék sáv! Azt kell beilleszteni! Az img közé

- Mi az ott a kezedben? - kérdezte Hope rám pillantva.

- Most találtam. Valami érme lehet. Csak tudnám mire való vagy, hogy mit keres itt.

- Nem kell annyit gondolkodni lányok. Ez csak simán egy érme. Semmi extra. Hope rosszalló pillantást vetett Dinára majd visszaült, a helyére és egy könyvet vett elő majd olvasni kezdte.

- Azta! Nézzétek milyen habos felhők! - lelkendezett Bony majd orrát az üvegnek nyomta.

- Ömm. Én csak egy nagyadag barnahajat látok! - mondta kicsit mérgesen  Dina.

 

Pár óra múlva megérkezdtünk. Leszálltunk, majd felszálltunk egy buszra, majd az egyenesen elvitt a csomagjainkhoz. Miután felvettük őket, körül nézzem majd ezt mondtam:

- Jassie vajon hol van? - kérdeztem a tömeget kémlelve.

- Nem tudom. Talán kérdezz meg valakit - válaszolta Hope, majd elvette a csomagját a futó szallagról.

Megfogadva Hope tanácsát, elindultam a tömegben és kerestem valakit aki segíthetne.

Majd egyszer csak megpillantottam ezernyi kicsi és nagy ketrecet. 

- Miben segíthetek? - kérdezte a hátam mögött egy hang.

Megfordultam, majd észre vettem egy egyenruhás férfit.

- Jónapot! A kisállatomért jöttem.

- Rendben. Neve?

- Lenka Adanai. 

- Lenka Adanai.. értem - motyogta a felügyelő.

- A tizenkettes számú ketrec lesz az. Jó nyaralást. Viszlát!

- Viszlát! Köszöntem el a felügyelőtől, majd megkerestem a 12 számú ketrecet. Mikor megláttam a számot, leemeltem a "dobozt,,  és belenéztem. A fekete fehér kutyuskám még aludt, és orra lassan mozgott. Elindultam a többiek után majd még mielőtt megtalálhattam volna őket, egy halvány vörös hajú lány belém botlott. Én elejtettem a ketrecet, majd kizuhant belőle az alvó Jassie akit sikerült az utolsó pillanatban elkapnom. Azután még mielőtt megmondhattam volna a magamét egyszer csak megtorpantam. A lány megszólalt.

- Szia Lenka. Egyedül vagy itt? Azt hittem Hope, Bony és Dina is veled vannak. Á Jassie! Szia!

A lány felsegített majd egyszer csak felismertem: 

Ez a lány nem más volt mint Doralena Turner [ Doraléna Törner] Az a lány akit mindenki furának és gyagyásnak tart. Ugyanis Doralena nem tudta hogy ide utazom. De mégis meg tudta mondani gondolkodás nélkül hogy ki vagyok és hogy kivel jöttem. Szóval mintha gondolatolvasó lenne. Fura lány. Egészen furcsa...

- Ööö.. Vagyis. Szia Doralena! - mondtam mosolyogva de végül nem egy mosoly hanem egy fura grimasz sikerült belőle. 

- Na? Akkor megyünk Lenka? - kérdezte Doralena rám pillantva.

- Persze! - majd elindultam Doralena után.

A falkámban örökbe fogadható farkasok és állatok vannak!

Ha érdekel a dolog nézd meg a falka adatlapot amin minden rajta van. Itt van az egyik farkas példának:

Név: Balck
Nem: kan
Kor: 3 év
Szín: fekete
Jellem: Makacs, agresszív de azért kedves
Történet: Egy 5 tagból álló falkában nőtt fel. Az alfa nőstény és hím kölyke, és az egész élete csak a kalandokról szólt.
Ám egy napon, mikor árvíz lett a völgyben, mindent elsodort. Vele együtt a falkáját is. Az egyetlen élőlény aki túlélte az ő volt, és a húga, Zeia.
Azóta felhagyott minden kalanddal, és Zeia-val együtt magányosan élnek. Ő a falkánk egyik őrzője.

 

Miután megérkezett a gépünk, felszálltunk, majd helyet foglaltunk.

- Húúúú de várom! - lelkendeztek a lányok majd beszélgetni kezdtek. Én ásitottam egyet, majd elővettem egy könyvet a táskámból, és olvasásba kezdtem.

Mikor meguntam az olvasást, betettem a könyvemet, a szék tarójába, de mikor teljesen benyomtam észrevettem, hogy valami kidudorodik a szék tarójából.

Óvatosan belenyultam, majd kivettem a tárgyat, és megnéztem.

Egy fényes, poros érme volt a kezemben, s nem tudtam mit jelenthet ez.

 

- Mikoorr.. Érüünnk.. Máár.. Oda...?! - kérdezte zihálva Dina.

- Máár.. Kevés.... - mondtam Dinához fordulva.

- Itt... Vagyunk - mondta Hope majd megállt. 

- Oké. Menjünk lányok. 

Mikor beléptünk az ajtón azonnal észre vettem anyát.

Kezében 5 bőrönd, egy hátitáska, és egy kalap volt.

- Jónapot Zoe néni! - mondta kórusban a három lány.

- Szia anya! 

- Sziasztok lányok. Nos? Akkor indulhatunk?

Persze!! - kiáltottuk kórusban Jassievel együtt.

Pár óra múlva megérkeztünk a repülő térre. 

Mikor beálltunk a sorba, hogy leadjuk a csomagokat, egy egyenruhás nő lépett oda hozzànk.

- Kisasszony. Legyen szíves, a kutyáját belerakni egy ketrecbe. Felszállás előtt át kell szállítani az állat részlegre! - mondta komoly arcal a kontyos hajú felügyelő nő, majd Jassie-hez fordult

- Ne aggódj kislány. Most alszol egy nagyot. De mikor földetérünk találkozunk. Oké kislány?

Jassie értetlenül és félénken rám nézett, de mivel tudta, hogy bízhat bennem, csóválni kezdte a farkát, majd bemászott a ketrecbe. 

- Tessék asszonyom. Itt van a kutyám

A felügyelőnő egyet biccentett, majd felvette a ketrecet és eltünt a tömegben.

- Lányok! Készen vagyunk. Gyertek! - mondta anya felénk fordulva majd elindultunk a várakozó terembe. 

- Gyertek üljetek le. Én addig veszek nektek valami rágcsit az útra. Majd anya bement egy boltba és ott várakozott a sorban

- Én nagyon várom már ezt az utat! A tengerpart! Az a sok étel, és bolt! - örvendezett Dina. 

- Engem inkább a tengeri állatok, és az öblök érdekelnek! - mondta szerényen Bony

- Engem a felfedezések meg a múzeumok érdekelnek - szólt komoly arcal Hope. 

- És te Lenka? Te mire vagy kiváncsi?

- Engem minden érdekel ami ott van - mondtam mosolyogva.

- Lám lám lám. Csak nem Lüke Lenka és barátnői? - szólt oda hozzánk egy ismerős kárörvendő hang.

- Mehalyen? [Mehalájn] - fordult oda Dina, a hang gazdájához. 

- Igen Bookto [Buktu]. Jó szemed van. Én vagyok. Látom a Karib- tengerre készültök. Nem is értem anyádnak hogy volt annyi pénze, hogy titeket elhozzon. Hisz ő egy munka nélküli. Nem de bár? Majd kárörvendően rám nézett. 

Testem minden porcikája remegett a dühtől. De Mehalyen csak folytatta.

- Milyen szánalmas vagy. Az egézs családod az!

- Nem! Az ő családja tiszteséges. Nem úgy mint tiéd! 

Az apád egész nap csak a munkahelyén van és csinálja a nagy semmit!  Ül nyugisan a széken és ok nélkül kirúg embereket a munkahelyéről. És... - de Dina szavát félbeszakította Mehalyen és így szólt.

- Vigyázz a szádra Bookto. Mert apám bármit megtehet. 

Még azt is, hogy az apádat kirúgja a munkahelyéről, aztán falatozhatod az asztalt! - nevetett fel Mehalyen.

- Az nem lehetséges. A munkahely vezetője teheti csak meg, hogy kirúgja a dolgozókat. A hivatalos papírokat csak...

- Nocsak nocsak. Fireflaw. Ne okoskodj itt nekem. Menjél inkàbb papnak. Akkor elmondhatod a népnek mi a bajod, és prédikálhatnál is! -azzán Mehalyen felkacagott. 

- Ó! Látom itt van a gyáva kis Qwell! Mivan nyuszika?

Megette a róka a nyelvedet??

Bony lesütötte a szemét. 

- Na de vissza térve rád Lüke Lenka. Nem hiányzik az apucid? Ja és hol van az a lüke kutyuskád??

Ebben a pillanatban felálltam és Mehalyen felé vettem az irányt. 

- Ha mégegyszer szóba hozod ezt. Vagy a barátnőimet sértegeted. Vagy a kutyámat!! Úgy megverlek, hogy az ük unokáid is mesélni fogják!! Úgy hogy tünj!!! Megértetted?!?! Azzal mély levegőt vettem és lehuppantam a barátnőim mellé. 

- Egyszer majd kidekorálom a képét!! - szóltam indulatosan majd a távolodó Mehalyen után néztem. 

- Ne emészd magad! Ez egy idegesítő kis majom! Nem kell vele foglalkozni. 

- Hú.. De amikor ezt csinálja egyszerűen nem megy. 

- Figyi. Van egy ötletem. Végy egy nagy levegőt. És meditálj. Ommmmm

Azzal Dina török ülésbe helyezkedett és becsukta a szemét. 

- O Dini! - majd nevetni kezdtem. 

Bony és Hope is eleresztettek egy mosolyt majd együtt meditálni kezdtünk...

Folytatása következik...

– Rendben. Akkor 4 forrócsoki lesz. – ismételte a pincérlány, majd sarkon fordul, és megállt a bárpultnál.

– Nos. Mint az előbb Dini is említette, beszélni szeretnénk veled. – szólt Hope szokásos komoly hangján.

– Oké. Hallgatlak. – mondtam, és érdeklődve vártam mit akar Hipi, Dini, és Blood.

– Nos... – kezdett bele a mondatba Bony, majd nem tudta ,hogy folytassa ezért Dina fejezte be helyette.

– Nos. Blood úgy érti, hogy te ugye bár elutazol és... – de még mielőtt végig mondhatta volna a mondatot, én közbe vágtam:

– Mi?! ... Ti.. ti... Honnan tudtok erről? – kerekedett el a szemem a döbbenettől.

– Hát... Épp ezt akartuk elmondani... – mondta halkan Bony de olyan halkan, hogy csak mi értettük.

– Állj! Te nem is tudtad, hogy együtt megyünk a Karib–tengerre? – kérdezte kicsit döbbenten Dina.

– És hét napig fogunk a tengeren lenni egy luxus hajóval? – kérdezte komolyan Hope.

– Nem... De.. Hogy... Mia.... – nyögtem ki ezeket a szavakat, mivel annyira örültem, hogy több nem is tellett tőlem.

– Igen! Együtt! Elmegyünk együtt egy hétre hajókázni majd megszállunk egy szigeten!! – éljenzett Bony, tőle egészen szokatlan módon, és annyira hangosan, hogy mindenki rá nézett a kávézóban.

– Ez.. nagyon.. KIRÁLY!!!! – aztán én is éljenezni kezdtem Bony–val együtt, majd átöleltem a barátnőimet, úgy, hogy Hope majdnem kipukkadt.

– Igen igen.. Nagyon jó örülünk neki. Én is nagyon, de mostmár eressz el légyszives mert kipukkadok! – jegyezte meg már majdnem kidurranva Hope.

– Ja. Bocsi.  Na? Most hová men... – ekkor viszont telefon csörgés hallatszódott. Gyorsan elengettem a barátnőim nyakát, majd hamar felvettem a telómat.

– Halló? Anya?

– Oké. Máris megyek! Várj... Hogy.. Mi?!. Oké oké megyek máris. Szia!

Gyorsan letettem a telefont majd barátnőim felé fordultam és közöltem velük:

A repülőgép 1 óra múlva indul! Pedig tegnap kellett volna!.... Ajj... Gyerünk siessünk! Menjünk át hozzánk onnan induljunk. Gyere Jassie! Azzal a négy barátnő és Jassie kirohntak az ajtón, az asztalon hagyva a pénzt amit a forrócsokiért fizettek.

Blood! Dini! Hipi! Sziasztok!

Köszöntem a három barátnőmhöz fordulva. 

Szia! - szólt Bony majd leguggolt és megsimogatta Jassiet. A hosszú,barna hajú barátnőm, most piros ,fehér csíkos pólóval mutatkozott, rövid kék farmer nadrágjából pedig majdnem kiesett a telefonja. Kedves és szerény lány és nagyon jó ötletadó.

- Jó ,hogy újra találkoztunk! Már hiányoztatok! - mondtam majd mosolyogni kezdtem. 

- Hát igen! De nem iszunk meg valamit? Amúgy is beszélni akartunk veled. - mondta Dina felèm fordulva

A szőke hajú Dina, megigazította a haját, majd rövid piros nadrágja zsebébe dugta a kezét. 

Bátor, és makacs lány de azért jó fej. 

- Oké benne vagyok. Pár perc gyaloglàs után megérkeztünk egy kávézóhoz. Bementünk, majd egy üres helyet találva, helyet foglaltunk.

- Mit kértek? - fordult hozzánk egy fülhallgatós lány, kezében egy ceruzával ès jegyzettömbel. 

- Én egy forró csokit kérek. Tejszinhabbal. - fordult a pincér lányhoz Hope.

A vörös, göndör hajú, szeplős Hope zsebében kotorászva kivett egy darab papírt majd a többiek, utána felém fordult. 

- Ömm... Én is egy forrócsokit kérek.

- Én is - válaszolta kórusban Bony és Dina.

Másnap korán keltem. Kibújtam az ágyból, majd felöltöztem. A szőnyegen összegombolyodva aludt Jassie, s miközben össze vissza lépkedtem a szobámban őt folyton át kellett lépjem.

Majd végre valahára megtaláltam a bőröndömet.  A poros virág mintás bőrönd ott volt a szekrényem háta mögött. Akár mennyire is nyújtóztam, még seprűvel sem értem el. Zihálva a szőnyegre feküdtem, majd eldobtam a seprűt ami egyenesen az alvó Jassie mellett ért földet. Jassie rémülten ugrott fel álmából, akár egy megtébolyult macska. Én bocsánat kérő pillantást vetettem rá, ő viszont  dühösen megmordult, de aztán mégis csak megbékélt, és csóválni kezdte a farkát. Mosolyogva vissza pillantottam majd oda álltam a kutyám mellé és ezt mondtam neki:

- Jassie! Látod azt a nagy bőröndöt ott a szekrény mögött? Menj be arról az oldalról és told ki nekem! Jó?

Jassie egyet vakkantott ezzel jelezve , hogy érti a dolgot. Oda futott a másik oldalhoz, majd lehasalt és két mellső mancsával húzni kezdte magát. Majd a szűk részt hátra hagyva végre elérte a nagyobb terű helyet ahol a bőrönd is állt. Fejével tolni kezdte majd egyszer- egyszer még nyüszitett is ,mert már nem birta sokáig.

 - Gyerünk kislány! Told! Már kevés van hátra! - biztattam Jassiet aki ettől kicsit fellelkesült és a bőrönd már egyre jobban közeledett. Még egy kicsiii...

- Megvan! Mondtam mosolyogva ,majd kihúztam a bőröndöt. Majd utána a kicsit kimerült Jassiet is. Miután adtam neki egy kis vizet, és ki pihente magát, neki láttam a bőröndnek.

Elő vettem hát, a porolót. 15 perc múlva úgy nézett ki mintha áj lenne.

- Na mit szólsz kislány? Jassie hangos vonyitást hallatott, ezel jelezve, hogy nagyon tetszik neki a munkám.

- Oké. Még hátra van valami. A bepakolás.  Nos. Kezdjük a ruhákkal...

Pár perc elteltével, már minden ruha bekerült amit vinni akartam. 

- Nos azt hiszem ez minden.. Várj csak.. Jajj mégsem! A fürdő ruhát el felejtettem. Gyorsan berohantam a fürdőbe és kihoztam  egy lila és egy piros fürdőruhát.

- Jassie. Szerinted melyik a jobb? Ez a lila vagy a piros?Jassie tűnődve nézte a két ruhadarabot, majd kis fekete orrát a piros felé emelte.

Igazad van. Az jó lesz! Majd össze hajtottam a fürdőruhámat, bepakoltam a bőröndbe,és odahajoltam a kutyámhoz:

Mit kezdenék nélküled Jassie? Majd átöleltem a kutyám, és mosolyogva rá néztem.

- Na akkor mivel folytassuk? A gyógyszerek vagy a könyvek bepakolásával? Jassie vidáman vakkantott majd követett a fürdőszobáig.

Pár óra elteltével, készen voltam a pakolással. Az összes holmimat becsomagoltam, majd össze húztam a cibzárt, és ki slattyogtam a szobából. Ásitottam egyet majd lementem a lépcsőn és gyorsan megkerestem anyát aki a dolgozó szobájában ült és irt valami levelet a laptopján.

- Anya! Elmegyek egyet sétálni. Oké?

- Persze Kincsem! Menj csak.

- Köszi anya!

Azzal kiléptem a dolgozó szobából és már indultam is az ajtó felé mikor kiáltottam egyet.

Jassie! Gyere sétálni! A kutyám nyomban ott termett és már loholt is kifelé az ajtón én meg követtem ,majd kiértünk az utcára és egyszer csak megjelent előttem, Bony,Dina, és Hope...

 

A nevem Lenka. Lenka Adanai . [Lenka Ádánáj] 12 éves létemre olyan dolgokon mentem keresztül amit csak filmeken láttam. Például mint az idei nyáron....

Az egész történet augusztus. 1 – én  kezdődött.  Egy szép tenger parton ücsörögtem mikor vágre valahára a pincér meghozta a kókusztejes italomat.

– Már azt hittem soha nem hozza meg! – rivalltam rá az arc kifejzéstelen pincérre.

– Bocsánat kisasszony. – mondta a pincér, még mindig arc kifejezéstelen fejjel.

– Jól van. De máskor gyorsabb legyen. – mondtam miközben elkezdtem inni a kókusz tejet.

– Ó és hozzon egy ananász karikát is! – kiáltottam a távolodó pincér után.

Miután letettem a homokba a kókusz tejet, gondolkodni kezdtem majd elhejezkedtem a függő ágyban és aludni kezdtem. De még mielőtt le hunyhattam volna a szemem megjelent a pincér.

– Ajj. Épp roszkor jössz. De azért tedd csak le az ananász karikákat az asztalomra, mutattam rá a kis fából készült négy lábú asztalra majd újra elhejezkedtem a függő ágyban.

Egy perc múlva a pincér meg szólalt. Arca már nem kifejezéstelen hanem komoly volt, viszont hangjában némi öröm is hallatszódott.

– Hé te lustaság! Ki az ágyból! Kihül a tojás.

Hirtelen minden elsötétült. Még mielőtt vissza szólhattam volna a pincérnek, kinyitottam a szemem és a szobámban találtam magam. Az egész csak egy álom volt. Én balga!

– Te álom szuszék! Kelj fel!

– Ö... Mi? ... Hol? .. Anya? 

– Igen igen! Mondom kelj fel mert már a kaja is majdnem kihült! – nevetett anya, majd néhány ceruzát vett el az asztalomról és ki sietett a szobámból.

Nagyot ásítottam majd megtöröltem a szememet. Újra körül néztem s mostmár mindent tisztán láttam. A saját szobámat. A lila – fehér tapéta ezüstös virágokkal  díszelgett a falon, s a napfény gyönyörűen meg csillantotta az apró kis virágokat. Az asztalom kicsit rendetlen volt: néhány könyv meg füzet hevert szanaszét, és készültem őket kidobni. (Őszintén inkább elégetni főleg a matek könyvet.) A szőnyeg szintén lila fehér volt viszont annyi újdonság volt rajta, hogy csíkos. A falon egy könyves polcom volt, amin néhány régi holmi, könyv, és a hosszú szoba növényem díszelgett ami körül ölelte az egész plafont. 

Össze szedtem magam, majd belebújtam a papucsomba, és felöltöztem. Mikor becsuktam a szekrényemet, és megfordultam ott állt előttem a kutyám Jassie. [Dzseszi]

A fekete fehér, kölyök, border colliem hatalmas örömmel csóválta a farkát, és csak rám várt. Barna szeme csillogott, és örömében pördült egyet.

– Jassie! Szia! Már vártál mi? Le guggoltam majd megsimogattam és magamhoz öleltem a kutyámat, aki cserébe megnyalogatta az arcomat.

– Na jól van kislány. Menjük mielőtt anya leharapja a fejünket! – mondtam a kutyám– hoz fordulva majd fel álltam és lesiettem a lépcsőn, közben a hátam mögött ott loholt Jassie.

Mikor leértem a konyhába  anya már ott ült az asztalnál és várt. Mikor én is leültem, és Jassie is leült mellém a padlóra, magam elé húztam egy darab piritóst, és vártam mit mond anya

– Nos drágám. Arra gondoltam mi lenne ha el utaznánk valahova. Mert ezen a nyáron nem voltunk valami sok helyen.

Meg vajaztam a piritóst, majd érdeklődve anya felé fordultam.

– Igen? És hova mennénk? – néztem még mindig érdekődve anyára teli szájjal.

– Hát kaptunk egy ajánlatot. Ingyenes hajó utat ajánlottak nekünk. A Karib – tengeren!

Ki esett a számból a félig megrágott piritós. Jassie gyorsan be kapta, majd száját nyalogatva megcsóválta a farkát.

– Ez... Tök... KIRÁLY!! Éljenezve a levegőbe bokszoltam , majd gyorsan hozzá tettem:

– Mikor indulunk!?

– 2 nap múlva. Úgy,hogy készülődj!

Én éljenezve megköszöntem a reggelit és fel indultam a lépcsőn.

Majd anya még gyorsan hozzá tette:

Jassie is jöhet velünk!

Jassie velem együtt éljenezett és mikor beléptem a szobámba vele, mind ketten nagyon örültünk. Jassie ugatott és forgott, én meg mosolyogva visitoztam. És azt gondoltam:

Hogy én mekkora egy mázlista vagyok!!