Tessza naplója

Sokáig gondolkodtam és végül úgy döntöttem közlöm Artival az öcsémmel anya szándákát. Abban reménykedtem hogy együtt tiltakozunk majd, de helyette egészen mást kaptam: Tehát bementem Arti szobájába. Az ágyán ült és valami építős játékot játszott a laptopján.

-ARTI ANYA ISKOLÁBA AKAR MINKET KÜLDENI-mondtam idegesen. Arti válaszként csak röhögött.-MIÉRT NEVETSZ?  NEM HALLOTAD ANYA AZT AKARJA HOGY SULIBA JÁRJUNK!

-Tessza te tényleg azt hitted hogy ha ide költözünk akkor nem kell suliiba járnunk. Mit hittél hogy magántanulók leszünk, vagy tanulni se  fogunk. Tessza ez hülyeség.-  A szavai pofonként hatottak.

-Ömm énn nem is  öööö- dadogtam köözben pedig egy idiótának éreztem magam.

- Tessz figyelj, komolyan  gondoltad hogy ha idejövünk az azt jelenti hogy tanulnunk se kell?-kérdezte nevetve.

-AZT HÁT- háborodtam fel. Arti ekkora már szinte megfulladt a röhögéstől.

-Te teljesen hülye vagy-  röhögött tovább. azutánn komolyra fordította a szót.-Tessza suliba kell járnunk. Bocsáls meg ha nem tetszik de ez van. Gyerekek vagyunk muszály tanullnunk. Sajnálom ha bajod van vele de ezt el kell  fogadnod-  itt felált megfogta a vállam a szemembe nézett és úgy fejezte be- ISKOLÁBA KELL JÁRNUNK.

-Igazad van.- ismertem be.-Hatalmas hülye vagyok

Elköszöntem Artitól majd elkezdtem naplót írni. Kicsit bántott hogy a három évvel fiatalabb öcsikém okosabb nálam. De ez van. Iskolába kell járnunk.

A következő hetet a kicsomagolásra szántuk. Valahogy a kicsomagolás nehezzebbnek tűnt mint a becsomagolás, milyen érdekes. Az én holmimal már végeztem úgyhogy elhatároztam hogy segítek anyának. Miközben pakoltunk minden féléről beszélgettünk: A város, az ideút, a szobák kilátása, a kerti medence, a falak színe, és egy csomó más dolog. Nagyon jól elvoltunk mindaddig amég elő nem került az a téma amitől a legjobban féltem. A suli. 

-Tessza iskolába kell járnotok.- mondta anya ellentmondást nem tűrő hangon.

- De anya nem lehetnénk inkább magántanulók.-könyörögtem.

-Nem ez butaság-kezdte-Itt a külvárosban van egy gimnázium ami a helyiek szerint nagyon jó. Tetszeni fog nektek.

- Helyiek! Milyen helyiek? Egy hete vagyunk itt! Az vegyetlen helyi akit láttunk az a kukák mellet alvó csöves volt!- fakadtam ki.

-Tessza lehet hogy te egész héten itthon csomagoltál de én körbementem bemutatkozni a szomszédoknak. Szerinted miért állok ilyen rosszul a pakolással..- mondta szemrehányón.

-Ó-nagyon bután éreztem magam.

Az előző sulimban soha sem voltak barátaim. Az osztály egyik fele ribanc a másik fele stréber volt. senki sem szólt hozzám. Na mindegy felmentem hogy naplót írjak. Este még egyszer bepróbálkoztam anyánál.

-Nem Tessza iskolába fogsz járni ha tetszik ha nem.-mondta szigorúan.

Ezt  most buktam.

Láttam hogy nem nagyon comenteltek ezért kérdezem. Érdemes folytatni? Ha nem akkor abbahagyom.

Amint kinyitottam az ajtót sokminden furcsa volt. Először is nem volt előszoba a bejárati ajtórögtön a nappalira nyílott. Másodszor nagyon fura szag terjengett a levegőben. Apa azt mondta hogy a tulajdonos külföldre költözött és mi vettük meg a házát. Az előző tulajdonos apa egyik főnöke ezen kívül jó barátja volt. A ház gyönyörű volt. Egyáltalán nem ezt vártam, Nem voltak órjási tornyok sem pedig villogó  fénytáblák. Teljesen máshogyan kébzeltem el New Yorkot. 

- Ez nem nagyvárosra.-tettem szuóvá a dolgot.

- Mert ez a külváros. Amiről te beszélsz az tizenöt percre van autóval.- mondta anya

Ja hogy külváros. Talán mégsem lesz nehéz megszokni ezt az új helyet.   

Artival úgy döntöttünk lefoglaljuk a szobánkat. Ő  futott előre. de elbaltáza ugyanis a kissebb szobába futott be és így lefoglalhattam a ház legnagyobb szobályát. Anyáék pedig beköltözek a maradékba. Rövidesen öszeraktuk a bútorokat így beköltözhettem a szobámba. 

Öt napnyi kemény csomagolás után eljött a költözés napja. Apáék felpakoltak a kamionba én pedig még egyszer végigmentem az üres házon. Ahogy ott sétáltam az üres falak között mint valami szellem, azokra az időkre amikor még itt laktunk. Eszmbe jutott az amikor először láttam az öcsém, az első pizsamapartim,  az énekversenyre  való gyakorlások, az összes szülinapunk, és minden ami itt történt. 

-Tessza gyere indulunk.- mondta Arti az öcsém. 

Beszálltam a kocsiba, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és egész New Yorkba vezető úton.

Amikor leállt a kocsi a ház ellőtt nagy izgalommal száltunk ki.  Itt vagyunk hogy új életet kezdjünk jó távol a régitől. Egyszerre voltam lelkes és szomorú. Boldog és szeppent. Ez az egész nagyon furca volt.  Olyan arcal sétáltam az ajtó felé mintha az ítéletet várnám. Remegő kézzel nyitottam ki a bejárati ajtót.

-TESSZA ÉBRESZTŐ- hallottam anyukám kiabálását az ajtó túloldaláról.

-OKÉ-kiáltottam vissza nem túl kedves hangon.

Kikászálódtam az ágyamból és felöltöztem. Nem sokkal később anya jelent meg hatalmas kartondobozokkal a kezében. Jaj ma kezdjük a csomagolás. Teljesen elfelejtettem.

- Itt hagyok neked öt dobozt. Először azokat pakold el amiikre nem lesz a héten szükséged.- tájékoztatott anya.

Bólogattam. Csak éppen nem tudtam mit vigyek.  Gondoltam mindent. De vajon hol is kezdjem. Megfogtam   egy kissebb dobozt és belepakolásztam a könyveimet. Szép lassan minden lekerült a polcaimról. Könyvek, társasjátékok, plüssök, meg minden  amit ma be tudtam csomagolni. Úgy belefelejtkeztem  a pakolásba hogy már megint rám esteledett.

De mielőtt aludni mentem volna elővettem a naplóm, hogy megírtam mindazt ami ma történt.

Helló Tessza vagyok. Egy kisvárosban élek. Vagyis csak éltem. Pár hete megtudtam hogy apát áthelyezték New Yorkba. Holnap elkezdjük a csomagolást. Öt nap múlva költözünk. 

Csak ültem a szobámban vasárnap kora este és arra gondoltam hogy ez az utolsó nap amikor minden normális. Miközben ezen gondolkodtam eszembe jutott hogy naplót kellene írnom. Azelőtt nem volt rá szükségem mert nem tudtam mit írni, De ez az új helyzet biztos kínál valami érdekeset amiről írhatok. Előkotorásztam a fiókom mélyéről azt a notesz szerűséget amit még tavaly kaptam anyától karácsonyra. Úgy döntöttem ez lesz a naplóm. Elővettemm a kedvenc tollam és írni kezdtem. Csak írtam,írtam, és írtam, Egészen addig amég anya rám nem szólt hogy mostmár ideje aludnom. Gyorsan lefürödtem és lefeküdtem. Eddig nem is gondoltam hogy ilyen jó naplót írni. Mindent beleírtam amit aznap este gondoltam. Rettenetesen ronda kézírással. Úgy elment az idő hogy észre sem vettem hogy éjfél lett. Leírtam még egy-két záró gondolatot azután elaludtam.

Tessza Feak egy átlagos kisvárosi tinilány.  Amikor aztán apja munkát kap New Yorkban az egész család oda költözik.  Tesszának meg  kell szoknia az új környezetet miközben új barátokat szerez. Kisvárosból nagyvárosban Tesszával. 

Szerintekek érdemes elkezdeni?