Gondolataim...

Nem tudtam elhinni.

Néma csend volt.Hirtelen megbökött Derek.

-tudod miért  van ilyen csend?-elbaambúltam és nem válaszóltam.Ismét megbökött-hé-nevetett.

-öhmm..tessék?-néztem rá értetlen arccal.

-tudod miért van ilyen csend az osztályban?-kuncogott.

-hath..miért?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel és értetlen arccal.

-nézz körbe-vigyorgott rám gonoszan.Körbenéztem.

Az osztályban nem volt senki.Az ablakokra néztem.Sötét van,talán éjszaka?

-mi..mit csináltál?-kezdett szivem hevesebben dobogni.

-én?ugyan semmit-nevetett fel.

-Miért nincs itt senki?Miért van este?-emelem fel hangomat.

-csak elbambultál egy olyan..-gondolkozik el-hmm..több mint hét órát-vigyorog gonoszan.

Nem mondtam semmit.Felálltam dühösen,felkaptam a táskámat.

Az ajtó felé indultam,mikor hirtelen elöttem állt Derek.

-hova-hova kislány?-vigyorog.

-haza szeretnék menni..és oda is fogok-forgatom meg szemeimet,majd kikerülöm.

Gyors léptekkel megyek el a kapuig.Kinyitnám az ajtót,de be volt zárva.

-bakker..-motyogtam.

-baj van kislány?-szólalt meg egy ismerős hang a kapu másik oldaláról.

-Hogy...jutottál ki?-lepődtem meg.Ezt meg hogy lehetséges?

-minden lehetséges-nevetett.-segítsek kijutni?-vigyorog.

-kössz ,de nem kell segítség!-kezdtem felmászni a kapura.

Mikor a tetején voltam leugrottam a másk oldalra,Derek mellé.

-mondtam,hogy nem kell segítség-nevettem büszkén,mand elindúltam haza.

-khmm..-fordulok meg-a lakásod arra van-mutat a másik irányba,nevetve.

-hoppá-nevettem megfordúlni és a helyes irányba menve.

Egy kicsit furcsáltam,hogy átment a kapun.Ez meg hogy lehetséges?