2.rész.
-Most..megyek..-távolodtam el tőle,egy halvány mosollyal az arcomon.
-Rendben.-bólintott,mosolyogva.-Ha bàrmi baj van,vagy kell valami..nyugodtan szólj-folytatta.
-Rendben és köszi..szia-integettem,majd távoztam a nagy épületből.
Elindúltam a hazafelé vezető úton.
Egész úton azon gondolkodtam,hogy mit is akart mondani..?! 'Emlékezz,hogy szer..' és ennyi..Vajon mi a folytatás?Nagyon kívàncsi vagyok,ami nagyon idegesítő..muszáj kiderítenem,hogy ki az a személy aki ennyire hiányzik nekem!
Hamar megérkezdtem a házhoz.Kinyitottam az ajtót.
Az anyukám mèg nem volt itthon.Gondolom még tanít,az iskolában.
Bezàrtam mögöttem az ajtót,és felszaladtam a szobámba.
Leültem az àgyra,majd hátradőltem.A plafont bámúltam.Oldalra pillantottam.A falamon több kép volt oda ragasztva.Sok emlék..Felálltam.
A falamhoz mentem és a kèpeket kezdtem el nézni.
-Ohh..-fogtam meg egy képet,majd leszakítottam a falamról.Ezen a kèpen Malia,Scott és èn voltam..mèg a suli elején készűlt ez a kèp..minden botrány és fájdalom elején..lehet ekkor tűnt el az a bizonyos személy..
Nem,az nem lehet..akkir mèg nem hallottam hangokat és nem éreztem így magam..akkor..lehet,hogy mèg a suli kezdésekor itt volt..velem..velünk..
A kèpet figyeltem.Scott és közöttem sok volt a távolság.Ott elfèrhetett egy ember,simán..lehet,hogy ő ott ült mellettem?!
Hogy nem vettem ezt észre?!
'Lydia..' hallottam meg ismèt azt a hangot,amit az iskolában is.Megfordúltam.
-Mi a neved?-kèrdeztem tőle,majd nyeltem egyet.
'Segíts..' sugta nekem.
-Mit akartál mondani az iskolában?-tettem fel egy újabb kérdést.
'Emlékezz..'
-M..Mire?-kèrdeztem.
'Emlékezz,hogy szeretlek..'
Ezt..ezt nem értem..szeret?Ezek szerint volt köztünk valami vagy..nem èrtem..én is szeretem?!Úgy érzem igen..ahj..hülyesègeket beszélek..
