Prológus
Egy kisebb hajónak nevezhető csónakban utaztak. Lucy összegömbölyödve aludt macska képében. Feltehetőleg nem álmodott szépeket, mert hátán folyamatosan felállt a szőr, és a furcsa hangok is elég árulkodóak voltak. Mellette Lily ült törökülésben, és próbálta csitítani őt, eközben egy vastagabb bottal evezett észak-keleti irányba. Lorena a kis fadobozra vigyázott. Kifejezéstelen arccal, térdepelve figyelte azt. Körülötte négy darab rozsdás kard arról árulkodott, hogy ők négyen nem veszélytelenek. A negyedik lány, Luna a hajó szélén állva nézte a vadul hullámzó tengert. Belefelejtkezett teljesen a víz látványába, viszont gondolatai teljesen máshol jártak, mint barátnőié. Ő inkább azon agyalt, hogy mi történne az ereklyék nélkül. A többiek valahogy inkább a tárgyak őrzésén és elrejtésén gondolkoztak.
Amint a szürke köd túloldaláról észrevették a szárazföldet, Lily letette az evezőt, és egy dús tollazatú sassá változott. A szárazföld felé repült, miközben Lorena a szálló, madárrá vált lányt nézte. Hosszas idő után Lily visszatért a csónakhoz, és visszaváltozott. Egy pár pillanatot várt, amíg helyre rázódott, mert nagyon megviselte a repülés, és az alakváltás.
-Egy város. -lihegte kifáradtan. Erre Lucy is felébredt, és átvette a rendes, emberi alakját. -Elég nagy ahhoz, hogy elrejtőzzünk, de elég kicsi ahhoz, hogy bárki rájöjjön arra, hogy itt vagyunk.
Ennek hallatára Luna is visszatért a valóságba, és Lily felé fordult.
-Akkor mindenki vegye fel a madár alakját! -utasította a lányokat Lorena határozottan. Ő kezdte: egy erős keselyűvé lett pillanatok alatt. Lily ismét sas lett, Lucy pedig bagoly. Luna vonakodva átalakult hollóvá. Mind a négyen felkapták kardjaikat, és Lorena pedig a kis fadobozt, amire alaposan ügyelt, ugyanis nagyobb volt, annál, mint ami befér a karmai közé. Ezért aztán a korhadt falapokba mélyesztette gyilkos karmait. Ő ment előre, a többiek követték. Lorena mindig is nagyon komor és határozott volt, és ezt látni is lehetett a madár alakján.
Ahogy otthagyták a hajót, és látótávolságon kívülre került a csónak, máris kiértek a ködből a ragyogóan kék ég terepére. Már mindannyian látták teljes pompájában a várost. Eszméletlenül szép volt, és emellett Gorinchem tökéletes volt a rejtőzésre is. A kikötőváros felülről színes volt, és ámulatba ejtő. Aranyos kis házak sorakoztak végig a csatornák körül.
Egy meredek tetejű épületre szállva kinyitották a ládát. Négy kis tárgy volt benne: egy ezüstből öntött madártoll, egy bronzérme, és rézlámpás, és egy aranykorona. Egyikük sem szólt egy szót sem. Lorena megragadta egyből a legértékesebbet: a koronát. Lily a régi lámpást szorította karmai közé. Elégedetten nézte azt sasként. Lucy pedig az egyszerű kis érmét vette ki a dobozból. A várost bámuló Lunának meg az ezüst toll maradt. A szétosztás után négy különböző irányba indultak el.
Véleményeket elfogadok, köszönöm, hogy elolvastad! (tudom jól, hogy ennek nincs köze a kutyákhoz, de én sehol sem találtam olyan szabályt, ami ezt előírná.)
Egyéb bejegyzések: