A bestia árnyéka

Bús arcodon,

Pereg a könny,

Enyémen nem látszik,

Csak a közöny.

Olyan vagy, mint

A rózsa, szép

Egész, kerek, piros.

Azt gondolom nem én

Voltam, boldogságod

Elrontója. ,,Elmehetsz!"

Mondtam fájdalommal,

S kétkedve elmentél

A messzeségbe. El.