Meskete
A hírhedt sötét középkorban
Élt egy király, ki örömöt lelt a borban.
Nagyszakálla fehérlett
Úgy csúfolták egyre kevélyebb lett.
Szolgái, s ő maga folyton folyvást tivornyázott,
De úgy, hogy még a kastély is elázott.
Egy lánya volt éppen, Rosiena
Ki hű férjre vágyott volna…
De nem akadt kérő, ki megfelel
,, Mindtől a hideg lel!”
Mondta gúnyosan, s nevetve
Így bizony sosem lesz szerelme…
Eközben a szomszéd királyságban
Igen, ott a szomszédságban
Lakodalmat ültek
A népek csak úgy gyüttek.
,, Én is menni akarok!” –
Ripakodott Rosiena - ,,Itt nem maradok!”
Felhúzták a kocsi ajtót
Kastély elébe fogták a hintót.
Rose kiszállt és körülnézett,
Sosem látott még ilyen szépet.
A herceg, a királyfi lépett elő,
S szőke haja, mint a drágakő
Úgy csillant,
Azúr szeme pedig villant.
Ro játszott a fürjeivel, mosolygott
És ott egyhelyben toporgott.
Egy nő lépett e herceg mellé
Ez nem vállhatott csellé.
- Bemutatom az ifjú párt! –
Harsogott a pap, s várt.
- Senkinek ellenvetése? –
Hangzott a kérdése.
Rosie hezitált
Majd valami rögtön kitalált.
Elájult. Legalábbis úgy tett
Nézzük a végén ki nevet?
- Szegény lány! – kesergett az úrfi
Ide biza’ orvost kell hívni.
Meg is érkezett felajzva
- Nincs ennek semmi baja…
Kiderült a turpisság, Rosiena vörös lett,
Így várjon kérőt, ha addig öreg nem lesz…
Egyéb bejegyzések: