A szultán ágyasa
II. Sabán szultán állandóan vígad, és ezt nem nézik jó szemmel az alattvalói. A nagy fényűzés egyszer még egyszer a hátrányára válhat. Azonban a sok mulatozás közepette ő sem számít rá, hogy végzetes szerelembe esik…
,,Nem gondoltam volna, hogy egyszer még ezt mondom, de szerelmes vagyok.”
~ Sabán
A forró sivatagi homokban, II. Sabán szultán ébenfekete lován léptetett. Beért a palotájába, és örömmel vette tudomásul, hogy a vacsora elkészült. Levetette díszes kaftánját, és leült a földre. Az étel mellé táncmulatság is dukált, mivel az uralkodó igen szeretett vigadni. A háremhölgyek felsorakoztak, és kezdődhetett az ünnepség.
- Szultánom! – oldalazott felé Mohamed aga. – A válide haldoklik.
- Micsoda? – állt fel a férfi, és elfutott a táncoló lányok mellett.
Ahogy az édesanyja szobájához ért, az őrök látható gyorsasággal félreálltak, és beengedték.
- Drága fiam! – nyögte ki az idős asszony, és felemelkedett az ágyából.
- Anyám! – kerekedett el Sabán szeme. Ijedségében nem tudott szóhoz jutni.
- Ne felejtkezz el róla, hogy az Oszmán Birodalomnak trónörökösre van szüksége! – mondta az utolsó szavait a nő, és örök jobblétre szenderült.
A szultán sírva borult édesanyja holttestére, és maradt is volna ott egészen reggelig, ha nem szólítja a kötelesség.
A Boszporusz partján lázadás tört ki. Ezzel szemben az ellenséges haderőt legyőzték, és a Birodalom újra virágzott.
Sabán rossz szokásához híven visszatérhetett mulatozni. A háremhölgyek ismét felsorakoztak, és kezdődhetett a tánc. Kék, zöld, lila… mindenféle színben pompáztak a selyembe öltözött lányok. A szultán csak szórakozott, és nem törődött semmivel. Szerette volna elfelejteni az édesanyja halálát, több-kevesebb sikerrel.
Zambak, a lilaruhás nő közelebb ment hozzá, és a férfi orra előtt lejtett, nagyon feltűnően. Az uralkodónak leesett az álla, ezért megkérte, hogy csatlakozzon az étkezéshez. Ezek után a kék ruhás nő is közelebb lopakodott, és már ketten ültek Sabán körül. A nők versengtek érte, mivel a szultán nagyon jóképű volt. Hollófekete haja csillogott a sivatagi napfényben, és kék szeme erőteljes kisugárzást adott neki, és nem mellesleg rengeteg sármot.
